„Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk.”
Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz,
1. kötet, 3.
1. kötet, 3.
43 664. higit szílgaran
746
– Voltaképpen ő az első unokánk – dünnyögte Ámmaít, mialatt az ikrek uzsonnáját készítette.
Hait kezében megállt az írópálca. Fölpillantott a férjére.
– Micsoda?!
– Miért, nem az? Ninda valamiformán mégiscsak a mi gyerekünk, ha hivatalosan nem is, de annyiszor elhangzott már, hogy mi állunk a legközelebb ahhoz, hogy a szüleinek nevezzük magunkat. Mi is mondtuk már számtalanszor, ő is, idegenek is. Márpedig az örökbefogadás hivatalos, be van jegyezve. Nagymama lettél, drágám.
Hait lepillantott gömbölyű hasára és sóhajtott.
– Bolondokat beszélsz, de igazad van. Háromszázhuszonhárom éves vagyok… te nagy Galaxis, Szindorián az mennyi? Létezik, hogy nem tudom a saját életkoromat?…
Ámmaít elővette a suagját, hiszen Ninda nem volt kéznél, a kórházban volt Silenivel.
– Tizennégy és tizenkettő. De, tudod, csak átálltál az itteni időszámításra.
– Az biztos, régesrég. Szóval nagymama, nem egész tizenöt évesen. Hát nem így terveztem…
– Hát nem – nevetett a férje, kinyitotta a tojásfőzőt és tányérra rakta a tojásokat. Aztán megnyomta a gyerekszoba csengőgombját. Csak aznap reggel óta laktak ebben a lakásban – 3-siri 2 –, nagyra értékelték a szúni költöztetőautomaták programját, amiben az volt: mindent ugyanúgy, mint az előző lakásban. Megfordult a tálcával, az asztalhoz lépett és letette. Ez beletelhetett vagy húsz ütésbe, így aztán minden oka megvolt a mozdulat után összeráncolt homlokkal az ajtó felé fordulni.
– No, hol vannak ezek?
Hait tanácstalan képet vágott. Ámmaít az ajtóhoz lépett, kinyitotta, és nyomban a nyakába ugrottak az ikrek.
– Hiányoztunk, mi?!
– Nem tudtad, hol vagyunk ilyen soká!
– Vártuk, hogy kinyisd az ajtót!
– És meglepődj!
Nagyrészt egyszerre beszéltek szúni–szindor keverék nyelvükön, amibe újabban, a lányok hatására, elkezdtek saunisi szavakat is vegyíteni. Aztán leugráltak az apjukról és rohantak az asztalhoz. Egy lépéssel az asztal előtt megálltak, egyszerre a homlokukra csaptak, és futottak kezet mosni. Ez új játék volt, egy ideje minden étkezésnél megcsinálták. Aztán repültek az asztalhoz. Kétszintes volt, a kör háromnegyede magas, a nagyok számára, a negyedrésze pedig jóval lejjebb volt, hogy ők is kényelmesen elérjék. Még hazulról hozták magukkal ezt is.
– Ūmas! – rikoltották kórusban, boldogan, amiért tudják a tojás nevét saunisi nyelven is. – Ŷnṙaõp! Tojás!
És hozzáláttak. A főzőt Ámmaít hámozásra és szeletelésre állította. Ők rátettek néhány szeletet a szendvicsükre, de az ikrek fölkaptak egy-két darabot, hozzá jogratot, aurí-szane sajtot, simdipszalámit, mikor mit, úgy ették, összevissza. Ez is pár napja kitalált új szokásuk volt. Harmincnégy évesek, gondolta Hait. De hiszen Sileni is éppen ugyanennyi. Harmincötre becsülték.
– De hiszen Sileni éppen egyidős velük – bökte ki.
– Mondok még jobbat, nagyi – nevetett Ámmaít. – A gyerekünk teljes negyven évvel fiatalabb lesz az unokánknál.
– Á, az nem is sok – legyintett Hait könnyedén, és ő is nevetett. – Mire egyetemre mennek, nem is fog számítani.
Hirtelen kérdésözön zúdult rájuk.
– Sileni mikor jön haza? Mikor gyógyul meg? Érti a nyelvünket? Mikor fog látni? Mikor fog járni?…
– Hé, hé, elég lesz – nevetett Hait –, egyszerre legfeljebb száz kérdést, ha lehet. Elmondok róla mindent, de egyetek, rendben?
Az ikrek bólogattak és újabb adag mindenfélét tömtek a szájukba. Hait pedig mesélt Sileniről, amit tudott. Nem sok volt.
Fádaru ezalatt rövid időre elaltatta Silenit, és egy kis műtéttel eltávolította a csövet, amin át eddig táplálták. Most már rendesen ehet, bár ma még csak tápszert, szoktatni kell a szervezetét. Öt nap sok idő egy ilyen kicsi gyereknek.
– Holnap elkezdjük a visszaállítását rendes ételre – mondta Dzsúfud odakint a lányoknak. – És holnaptól elkezd mozogni, járni, játszani. Amit a lábcsonkra tettünk, az egy bonyolult készülék, ami gondoskodik arról, hogy a sérült felületet ne érhesse további sérülés. Természetesen súlyt nem helyezhet rá, azt majd a combjára fogjuk tenni. A száfunnupig sok idő van még, nem fekhet ágyban két éven át. És hamarosan indultok haza.
A lányok meglepett arcot vágtak.
– Azért kellett átjönnünk ide, mert odalent rengeteg a sérült, kell a hely a Sileni Fónirdon. De Sileni nem marad itt, egy mentőhajó hazaviszi. Ilyen bonyolult szemműtétre kevés hajókórház van felkészülve, a Sileni Fónird sem és ez a hajó sem. A száfunnupot majd otthon végzik el.
– Te nem jössz? – kérdezte Szinensi.
– Nem, én az itteni betegekkel foglalkozom, de a mentőorvos veletek lesz. Nem történhet semmi baj. A gyerek túl van a veszélyen, most már a rehabilitáción a sor, de ha mégis gond lenne, a mentők mindennel föl vannak szerelve, és az út mentén nyüzsögnek a hajóink.
Ezzel otthagyta őket, ment valamelyik másik betegéhez.
– Szüksége lesz pár ruhára – mondta Aini olyanformán, hogy abban az is benne volt: ő elintézi.
– Kell neki otthon egy külön szoba, ki kell bővíteni a házat – tette hozzá Ninda. Eddig egyedül lakott a jasszani házban, most majd négyen lesznek, de hármuknak elég lett volna az az egy szoba.
– Meg egypár játék – mondta Szinensi.
Egyike volt a szúni szervezés előnyeinek – bár ez sok más országban is lehetséges lett volna, de például Szindorián nem –, hogy ezt mind innen, a Felhőtől galaktikus távolságra is el tudták intézni, hiszen az automaták megcsinálnak mindent. A házat is átalakítják, kiveszik a szükséges falakat, újakat raknak be, a cserélhető műanyag modulokkal dolgozó szúni építészetnek ez rutinmunka. Ninda el is intézte nyomban, kiválasztott egy elrendezést, kifizette az árkülönbözetet és a gépek használati díját – ez mindössze tíz palan volt –, és a továbbiakban nem is foglalkozott az egésszel, nem is ellenőrizte, úgyis úgy fogják csinálni, ahogy kívánta.
A ház ajtaja ugyanott lesz, mint eddig, éppen szemben Ámmaíték házáéval, de most már nem a szobába nyílik, hiszen az mostantól hármuk hálószobája lesz, hanem egy kis előtérbe. A jelenlegi szoba nem változik, csak hátrébb kerül, a fürdőszoba és a konyha az előtérből fog nyílni, s a szoba mellett lesz egy szép tágas gyerekszoba Sileninek. Az egyik ablaka a hegyoldalra nyílik, a másik pedig a két ház közötti térségre a huhalli tövében, ahol asztal, padok és fotelek vannak letéve, meg egy játszószőnyeg az ikreknek. Most majd hárman játszhatnak rajta.
Ha Nindát a családjukba számítják – tűnődött Hait –, hárman voltak, amikor Szúnahaumra érkeztek. Amikor Ninda elutazott, már öten voltak. Most nyolcan térnek haza, és úton a kilencedik. Mindig nagy családról álmodott. Még lehetne több is. Két-három dzsúminként egy gyerek… meg hát Nindáéknak nemsokára lehet vér szerinti is, hatvan-hetven év múlva, semmi az, elrepül. Három egészséges fiatal lány, gyönyörű kisunokákkal ajándékozhatják meg őket – de a korkülönbség jelentéktelen, még ők is fiatalok, még nekik is lehetnek gyerekeik szép számmal.
←oh-11 költözés [-25] Egy életre elegendő viszontagságot élt meg szindoriai gyerekkorában, hogy aztán élete hátralevő részét már ezek nélkül élje le. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 17. sómir) :: Fáhinnur Hírauszi, Jaungaimasz, 43 664. higit szílgaran, 440oh‑11 oh-12 unoka [-22] Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. higit szílgaran, 746oh‑12 oh-13 fölkelés [-25] Voltaképpen nem is három szülő nevelt föl, hanem öt. De kellett is hozzám ennyi. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. szahut nirséhagan, 388oh‑13→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730289 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |