„S midőn e csaták véget értek, Aulang Laip letette fegyverét és szólt: Nem, barátaim, nem értünk feladatunk végére. Feladatunk csak most kezdődik. Életet kell teremtenünk ott, ahol a háború elpusztította. Eldobom katonai rangomat és címeimet, nem vagyok hős többé. E perctől növényeket és állatokat honosítok meg mindenütt. Azt akarom, hogy erről emlékezzenek rám.”
Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története,
1164. sómir, 255. singir
1164. sómir, 255. singir
Az Aulang Laip legfelső szintjét elfoglaló, több mint kétezer-ötszáz hirgon területű parkról az útikalauz – amit a Testvériség ideérkező tagjai számára készítenek – elmondja, hogy háromezer fa áll benne, ebből ezer erdőt alkot a fúnir-songiban. Huszonötféle gyümölcsfa van ebben a parkban. A fúnir-nelgiben viszont konyhakert van, ami negyvenféle terményt szolgáltat. Van továbbá egy tó, száz hirgon területtel, egy patak, ami ezerkétszáz nirsi hosszan kígyózik végig a parkon és tér vissza a tóból a tóba, és harminc hidacska van rajta. Az útikalauz térképet is ad, amin minden egyes fa és bokor pontos helye, fajtája, terméshozama rajta van, a virágoskertekről is közli, hogy hol milyen virágok vannak és mennyi, és megnevezi az állatokat, megmondja létszámukat és lakóhelyüket. A karámok a szétir-songiban vannak, itt tizennégyféle haszonállatot tartanak, az ólak pedig a szétir-mindrában, ahol további húszfélét. A vízben tizenkétféle hasznos élőlény van. S persze mindezek táplálékaként további fajok is élnek a parkban: több mint ötszáz makroszkopikus élőlényfaj.
Minderről Ninda nem tudott semmit. Az útikalauzt nem látta. De ahogy körbesétáltak a parkban, azt érezte: hazaérkezett.
Lũakẽàńban a legtöbb növénység, amit ismert, egy-két fából állt, amik többnyire egy ház udvarán álltak, s ha oda szabad is volt bemenni – másoknak persze igen, nekik csak amíg észre nem vették őket –, a fűre szigorúan tilos volt rálépni. Ha megtették volna, valaki biztos kihívja az ervét. Így csak elzavarták őket. Egy esetre emlékszik, amikor nem, egy öreg bácsi kapta rajta őket, hogy a kis udvari növénységen átvezető úton üldögélnek, s akkor a Vörös odament hozzá, mũỳpṙâènt mutatott és udvariasan megkérdezte, hogy nem maradhatnának-e egy keveset, mert messziről jöttek, de hamarosan tovább is mennek és nem jönnek vissza. Az meg legyintett és azt mondta, maradjatok. A Vörös megköszönte és ỸŶkin oltalmába ajánlotta az urat.
Igen, vannak rendes emberek Lũakẽàńban, bár nem sok. De növények – hát az még náluk is sokkal kevesebb.
– Gondolom, otthon nem sok növényt láttál – mondta Kásirun, mintha kitalálta volna a gondolatát. Bár nem lehetett nehéz.
– Nem sokat? El tudnám sorolni az összes fát a városban. Itt… itt egyhelyben állva több fát látok, mint amennyi az egész városban van! Kivéve talán a Felsővárost – tette hozzá. – Arról nem tudok semmit.
– Hát arról én sem. Még nem is jártam a városodban.
– De hisz a nyelvünket is beszéled.
– Más városokban jártam.
– Ḱaŷndïmban is jártál?
– Igen, ott is.
– Hűha. Tényleg olyan hatalmas és gazdag város?
– Hát… elég nagy. Nyolcmillió lakossal már lehet is. Luakeánnak csak hárommillió lakosa van. De hogy gazdag-e, azt nem tudom. Szindoria szegény világ, de gazdagok ott is vannak.
Közben eltávolodtak a lifttől, amit pár lépés szélességben műanyag padló vett körül, azon túl már a füvön jártak. Egy bokor tövében leterített takarón beszélgető társaság üldögélt. Ninda fölnézett a magasba.
– Mintha itt sokkal magasabban lenne a kupola.
– Mennyezet, nem kupola, de amúgy igen, itt magasabb. Ennek a szintnek ötven rígin a belmagassága, tízszer annyi, mint a többinek, így a fák tudnak nőni és nagy mennyiségű levegőt is tárolhatunk.
– Akkor… – Ninda számolni kezdett az ujjain – van a suár meg a szísi meg az angri meg hét szint, az tizenegy, amik öt rígin magasak, az ötvenöt, és van ez, ami majdnem akkora, mint a többi együttvéve, és ez az egész százöt rígin.
– A számítás pontos – mosolygott Kásirun –, de az angri nemcsak kétszintes, hanem az a két szint magasabb is, tíz-tíz rígin, mert igazán sok árut tárolunk.
– Száztizenöt.
– És hozzá kell számolnod mindegyik szint alatt a padlót, ami nem egyszerűen egy lap, hanem két rígin vastag födém, csövek, vezetékek futnak benne, karbantartó automaták szaladgálnak.
– Az még huszonnégy rígin, vagyis százharminckilenc.
– Így van, és akkor már csak a külső burkolatot kell hozzáadnod, ami tíz rígin alul is, felül is, ezért kell a városok szélén tizenkét rígin mélységben kiásni a pályát, hogy leszállhassunk.
– Százötvenkilenc rígin?…
– Igen, körülbelül ilyen magas az Aulang Laip, százhatvannak szoktuk mondani.
– Tudom, hogy az mennyi, benne volt a tananyagban. Tíz rígin egy lìaḩâãd. De hát az nagyon sok. Lũakẽàń nagy kupolája is csak húsz lìaḩâãd magas. Vagyis kétszáz rígin.
– Bizony, nagy hajó. Hatszáz rígin széles és nyolcszáz hosszú. A mi hajóink a legnagyobbak a Galaxisban, és ez még a kisebbek közül való.
– Láttam már hajót kívülről – tűnődött Ninda. – Egész csomót. Voltunk csavarogni a kikötőben, loptunk ezt-azt… de azok a hajók nem voltak ilyen nagyok. Nálunk talán nincsenek is nagy hajók.
– Szindoria kevés hajót használ, és azok sem nagyok. Főleg a rendőrségnél meg a hadseregnél használják őket, meg van egy kis közlekedési vállalat, a bolygóközi forgalomban repülnek. Aki el akar utazni a rendszerből, az vagy velünk utazik, vagy valamelyik csillagközi utasszállító társasággal. Az ő hajóik is sokkal kisebbek, mint a mieink, mert csak utaskabinok vannak bennük, mint nálunk a szísiben.
– Sok utas van a hajón?
– Hát ezt pont nem tudom, de… – Kásirun elővette a suagját, Nindának már a készülék neve is eszébe jutott. – Azt mondja, hogy húszezer egyszemélyes és ötezer családi kabinunk van, és eddig hetven százaléknál tartunk. Mármint ennyit foglaltak le. De maguk az utasok nem biztos, hogy a hajón vannak, hiszen zárásig szabadon járhatnak ki-be.
– És az mikor van?
– Ha azt mondom, hogy famut, akkor tudod?
– Tudom! Vannak egymás után a napok, senut, muhat, nodzsat, famut, dzsirat, higit, szahut. De tovább nem tudom.
– Szahut után elölről kezdődik senuttal megint, és így ismétlődik a végtelenségig.
– De hiszen az éveitek harmincnaposak, akkor…
– Ez a hétnapos ciklus mindig máskorra esik. Hetesnek is hívjuk, ezzel szoktuk megnevezni a közelmúlt és a közeljövő eseményeit. Állítólag ez a ciklus még Ősi Földről ered.
– Az mi?
– Hosszú lenne most elmondani… szóval mikor lesz famut?
– Hát ma van senut karisszinan. Muhat, nodzsat, famut… három nap múlva indulunk?
– Igen. És az év napjait is tudod?
– Senut karisszinan… akkor holnap muhat angdzsagan lesz?
– Igen.
– Aztán nodzsat szílgaran és famut nirséhagan. Aznap indulunk.
– Igen. Az év harminc napjának mind van saját neve. Ma hányadik napja van az évnek?
– Hát ha karisszinan, akkor a kilencedik. És ez évenként újrakezdődik?
– Igen. Melyik az év első napja?
– Saurgéman. Az utolsó meg sziangdzsan. És utána megint saurgéman következik?
– Igen. Mint a hétnapos ciklus, csak ez egybeesik az évekkel.
– Akkor az év első napja szahut saurgéman volt – gondolkodott el Ninda –, és hét év múlva lesz legközelebb szahut saurgéman.
– Igen, hétévenként ismétlődnek a hetesek és az évnapok együtt.
– És most a 43 610. évben vagyunk – jelentette ki Ninda, mint aki hírt közöl. – Mi történt akkor, amikor… amikor elkezdtétek számolni?
– Ez az, amire nem tudok neked válaszolni. A történészek beláthatatlan ideje vitatkoznak rajta.
– Értem. Nálunk csak az ötvenhetedik évnél tartunk, Śyòlliâp Dṙãnalùỳ születésétől számolva.
– Igen, hallottam róla. De mondd csak, miért mondod Szindoriára, hogy nálunk, a Testvériségre meg azt, hogy nálatok? Most már te is közénk tartozol.
Ninda megállt egy falgibokor tövében és felnézett a férfira. Kásirun soha nem felejtette el azt az arckifejezést, amivel megkérdezte, halkan, hitetlenül:
– Ti most befogadtatok engem?
←na-17 lift [-10] Az a nap, amikor elkezdte felfedezni az Aulang Laipot, az első nap volt, amit felfedezésekkel töltött. Az előző nap volt az utolsó, amit még nem töltött felfedezésekkel. (Sileni: Ninda élete, 25.)na‑17 na-18 park [81] S midőn e csaták véget értek, Aulang Laip letette fegyverét és szólt: Nem, barátaim, nem értünk feladatunk végére. Feladatunk csak most kezdődik. Életet kell teremtenünk ott, ahol a háború elpusztította. Eldobom katonai rangomat és címeimet, nem vagyok hős többé. E perctől növényeket és állatokat honosítok meg mindenütt. Azt akarom, hogy erről emlékezzenek rám. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 1164. sómir, 255. singir)na‑18 na-19 gantir [-25] Nem veszítettem el szindor identitásomat, amikor szúni lettem. Soha nem volt szindor identitásom. Aki nincstelen, annak hazája sincsen, csak egy hely, ahol éppen van. (Ninda: Életem egy falevélen, 63. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 893na‑19→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730289 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |