„Még azt sem értette meg a Galaxis, hogy az ő jelentősége nem a pitiáner politikai problémákkal kapcsolatos. Hiába kezdődött ezzel galaktikus hírneve. Véletlen, jelentéktelen apróság.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
740. sómir
740. sómir
Az ünnepi ebéd sokkal érdekesebb volt, mint a csillagháború. A fúhiak, sőt a jarafanóiak az egész hajót meghívták az ebédre, amire a szúnik udvariasan mosolyogtak és – természetesen – nem mondták meg, hogy a Szíminnunak hány lakosa van. Szilafun kimentette magát, neki haza kellett mennie, hogy a felesége mellett legyen. Valójában, gondolta Ninda, egyáltalán nem volt rá szükség, ahogy Szono arakira sem, a főparancsnokra sem, Erhangi teljesen egyedül csinált mindent – és nyilván ezért jött éppen Szilafun, jött rá egy pillanat múlva. Mert neki jó ürügye van, hogy minél előbb távozhasson. Természetesen ugyanez az ürügy bárki számára adott, de Szilafunnak csakugyan holnapután szül a felesége, az igazat mondhatta.
Az ünnepi ebédet a falu közepén, a szabad ég alatt tartották, hosszú asztalok voltak felállítva, egészen úgy, mint otthon. De voltak különbségek. Nem padokon ültek, hanem külön-külön székeken, és az asztalok végig le voltak takarva egy fehér szövettel, ami minden oldalon majdnem a földig lelógott. A szúni gyerekeknek sejtelmük sem volt, mire szolgálhat. De volt hasonlóság is: a fúhiak éppúgy beszélgettek evés közben, mint a szúnik. Egészen kis adagokat tálaltak apró, hatszögletű tányérkákon, amiket nagy tálakba rendeztek, s ezek ide-oda röpködtek az asztal fölött. Ha valaki fölmutatta egy ujját, odarepült hozzá egy tál, leereszkedett, ő leszedett magának néhány tányért, s mikor azok kiürültek, egy másik robot elröppent velük.
– Ezek a hatszögletű tányérok ismerősek nekem – mondta Szinensi, érdeklődéssel tanulmányozva a kis színes tányérokat, amiket levett a tálról. Fölvett az egyikről egy húsgombócot és beleharapott.
– Talán foglalkoztál valamit a fhangíval – felelte Karati, Szono felesége, s a bólintásra folytatta. – Sokfelé szokás hatszögletű tányérokat használni, jobb a helykihasználásuk, mint a kör alakúaknak. A fhangíból ered, de persze mi nem tartunk olyan szertartásos étkezéseket, mint ők.
– Persze hogy foglalkozott – mondta egy fiatal férfi, a nevét nem tudták, hiszen az itteniek nem hordanak kitűzőt. – Nindáról tudjuk, hogy háromdíres fhangíkhom, nyilván a barátainak is beszélt róla.
– Én is háromdíres vagyok – mondta Szinensi. – Együtt tanulunk.
– Én meg öt – volt a válasz. – A Testvériségben népszerű a fhangí?
– Ismerek pár mestert, de hogy hányan vagyunk, azt nem tudom.
– Nálunk elég népszerű, szinte minden szigetcsoportnak saját klubja van.
– Mondhatnál egy lúmát, Ninda – kérte egy asszony.
Ninda elmosolyodott.
– Ha fhangímester vagy, néha megkérnek, hogy mondj egy lúmát. Ha Ninda vagy, folyton arra kérnek, hogy mondj valami bölcset. Pedig bölcseket mindenki tud mondani. Bölcsen élni, az a nehéz.
– Ezt most találtad ki, ebben a pillanatban? – nézett rá az asszony meglepve. Ninda bólintott, Szinensi pedig elővette a suagját és fölírta, ahogy szokta.
Ninda néhány pillanattal később vette elő a suagját, mert megrezdült. Ámmaít volt az.
– Tudod, ki volt Ũmïrleỳn? – kérdezte szúni nyelven és szúni szokás szerint, köszönés nélkül.
Ninda megrázta a fejét.
– Szindoria alapításakor élt államférfi. Jelentős munkásságot fejtett ki abban, hogy az Államszövetségnek más államokkal meglevő területi és más nézeteltéréseit békés úton lehessen megoldani. Elneveztek róla egy igen nívós díjat, az a neve, hogy Ũmïrleỳn-békedíj. Átlag négyévenként ítélik oda egy-egy jelentős személyiségnek, aki sokat tett a békéért. Én még senkivel sem találkoztam, aki megkapta volna, utánanéztem, öten vannak jelenleg életben, akiknek ilyen díja van. A Sùm Egyetem ítéli oda a díjat. Most fölhívtak és közölték, hogy van egy új díjazott.
Ninda csillogó szemmel nézett rá.
– Te kaptad a díjat?
– Dehogyis én. Te kaptad meg.
Ninda csuklásszerű, meglepett hangot hallatott.
– Felolvasom az indokolást. „A testület az ÀLAN mozgalom megalapításában és működtetésében, s ezáltal a Szindoriai Államszövetség közéleti nehézségeinek erőszakmentes megoldásának érdekében tett erőfeszítéseiért Nindát, a Szúnahaum Testvériség polgárát az Ũmïrleỳn-békedíj arany fokozatával tünteti ki.”
Ninda döbbenten nézett a kis suagra.
– Örülök, hogy elsőként gratulálhatok – mosolygott Ámmaít. – Megkérdeztem. Te vagy a legfiatalabb, aki valaha megkapta.
– És most… mit kellene tennem?
– Elmenni, átvenni, megköszönni. Ez persze a fennálló, azazhogy nem fennálló kapcsolatok mellett elég bonyolult, mint ahogy az is, hogy a díjbizottság jöjjön el Szindoriáról. De megszervezzük, vagy ezt, vagy azt.
– Értem. Jó.
Ninda eltette a suagot és nyugodtan evett tovább. A többiek sokatmondó pillantásokat váltottak. A fordítógépek révén természetesen értették, ami elhangzott.
– Megtisztelő – szólalt meg Arapano, aki ennek a világnak az első számú vezetője volt, valami olyan cím birtokában, amit Ninda nem értett a bemutatkozáskor –, hogy mi ezen a kis világon előbb értesültünk erről a kitüntetésről, mint a csillagközi sajtó.
Ninda felkuncogott.
– Azok az interjúim tartalmáról is előbb tudnak, mint ahogy adom őket.
– No, azért erről mégsem. Itt nincsen egyetlen újságíró sem, erről gondoskodtam. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy egy galaktikus hírnevű egyetem nem hagy egy ilyen hírt kiszivárogni, amíg a díjazottat nem értesítették.
Így is volt. Ámmaít rövid üzenetben tájékoztatta a testület titkárságát arról, hogy Nindát értesítette a békedíjról, s ezután a titkárság nyilvánosságra hozta az előre megírt kommünikét.
Szindorián megint felrobbant a sajtó.
Ezen a napon a Testvériség ideje meglehetős pontossággal megegyezett a ḱaŷndïmi idővel, náluk is délután volt, a piros órája. Vỳḩaůteń külügyminiszter-helyettes a feleségével, a fiával és néhány barátjukkal a Mŵẁtinṙòy parkban üldögélt, egy ḱyrśõnzenekart hallgattak, amikor odasétált hozzájuk Larenka Szontiszkovarikinde új operatőrével, Karetan Szambovalakorindével. Bemutatkozásra nem volt szükség, mind jól ismerték egymást. Sokkal jobban, mint szerették volna. Vỳḩaůteń kevés embert utált annyira, mint a szavanszi zöld nőt. Aki most persze bemutatta azt a mozdulatot, amire a külügyminiszter-helyettes már számított, amikor őt meglátta: feléje nyújtotta jobb kezét, felfelé fordított tenyérrel. Ha ő most elutasítja, hogy válaszoljon, a legsúlyosabb udvariatlanság lenne mégiscsak erőltetni, ilyen szarvashibát Szontiszkovarikinde természetesen nem követ el. De nincs értelme halogatni, úgyis el fogja kapni és fölteszi a kérdéseit. Ilyenkor, munkaidőn, hivatalon kívül, a családja jelenlétében legalább nem fogja egy halom kérdéssel zaklatni. Bólintott. Szontiszkovarikinde besétált a pad mögé, velük együtt nézte végig a kis rögtönzött koncertet, aztán mindkét könyökével a pad támlájára támaszkodva Vỳḩaůteń és a felesége között megkérdezte:
– Vỳḩaůteń úr, mondja, mi a véleménye Ninda Ũmïrleỳn-békedíjáról?
A külügyminiszter-helyettes megdermedt.
– Maga ugrat engem – préselte ki a szavakat. Interjúban, főleg villáminterjúban egyik féltől sem várták el a szindor felsőbb körökben elengedhetetlen udvarias és hosszadalmas üdvözléseket, és a szavanszi nővel végképp nem volt kedve hozzá.
– Ó, eszerint még nem hallott róla?
– Nézze… tudja, mi a véleményem arról a gyerekről. Babával kellene játszania, nem békedíjra ácsingóznia.
– Ki kell önt javítanom. Egy hét és kilenc éves gyerek már nem babázik. Kérdezze meg a fiát, mivel játszott ebben a korban, nem volt olyan régen.
Szambovalakorinde természetesen ismerte és betartotta a szabályt, a képbe csak a riportalanyt és a riportert vette be. Családtagokat csak kifejezett engedéllyel.
– És tudja, hogy a békedíjra nem lehet ácsingózni. Azt csak úgy odaítélik. Önnek van már, Vỳḩaůteń úr?
A miniszterhelyettes felhorkant.
– Nem is ismerek senkit, akinek lenne.
– Nem lehet, hogy rossz körből válogatja az ismerőseit?
Szontiszkovarikinde fölegyenesedett és távozott, Szambovalakorinde udvariasan bólintott nekik és követte a kolléganőjét.
←ob-5 csillagháború [88] Még fiatal volt, amikor a Galaxis már el is felejtette, hogy neki köze volt a Kíreán-diktatúra bukásához. Már csak az számított, hogy ő Ninda. (Sileni: Ninda élete, 742.) :: Szíminnu, Fúhi, 43 658. muhat nirséhagan, 652ob‑5 ob-6 békedíj [55] Még azt sem értette meg a Galaxis, hogy az ő jelentősége nem a pitiáner politikai problémákkal kapcsolatos. Hiába kezdődött ezzel galaktikus hírneve. Véletlen, jelentéktelen apróság. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 740. sómir)ob‑6 ob-7 álanya [-25] Csavard az időt magad köré s engedd lassan lehullani: több vagy, mint tér és idő, több vagy, mint a mindenség. Gyermek vagy. (Ninda: A fény lúmái, 90.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 20., a kék órájaob‑7→
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |