„Társadalmunk egyik legjobb tulajdonsága, amiről ritkán esik említés, az, hogy nálunk ki szabad mondani, ha hibát találunk, és nem fordul ellenünk a közvélemény, sőt a sajtó. Még meg is köszönik, hogy szóltunk. De ebben is mi vagyunk a ritkaság. Más társadalmak nem ilyenek.”
Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis,
44.
44.
A Testvériségben semmiféle visszhangot nem keltett Nomboka interjúja Nindával, ámbár a tévétársaság megküldte személyesen neki, továbbá küldtek példányt az Aulang Laip kapitányának, Ninda gondviselőjének – talán nem hitték el, hogy nincs neki, mindenesetre ilyen címzéssel is küldtek egyet – és természetesen a Galaktikus Hírek szerkesztősége is kapott belőle, akik berakták a maga helyére az Ílgaszaumiban. Így bekerült a katalógusba, és az Ílgaszaumi-sinergisz is látta, az a munkacsoport, amely az Ílgaszaumiba érkező új anyagokat vizsgálta át, katalogizálta és az érdekesebbeket népszerűsítette. Ezt nem sorolták az érdekesek közé. A gép automatikusan ellátta a szükséges jelzésekkel – hely, idő, a résztvevők neve, tárgykörök, s mindazon fogalmak felsorolása, amik elhangzottak, a Folgri-rendszer világaitól a csavargással kapcsolatos kifejezésekig. Ettől kezdve a Testvériségből bárki rátalálhatott és megnézhette, vagy akár elolvashatta, hiszen a gép le is írt mindent, ami elhangzott – a szindor irodalmi nyelvű részt is, eredetiben és fordításban, csak a csavargók nyelvjárásával nem boldogult.
De nemigen érdekelt senkit. Maga Ninda egyáltalán nem volt rá kíváncsi. Mással volt elfoglalva: gyakorolta a fengrát és fhangít tanult, egyszerre. Bevették a Sómittirbe, egy fengrácsapatba, ahol a nyolc közül egy tag hiányzott, mert betöltötte a kétszázat, és mostantól csak felnőttcsapatban játszhat.
– A csapatversenyben egyelőre nem vagyunk sehol – közölte Séssinauri, a csapat daurtája, aki sídi származású apjától olyan világosbarna hajat örökölt, ami nagyon különlegessé tette; majdnem annyira, mint Nindát az övé. – Egyéniben még lehetünk jók, ha majd elkezdődhet a bajnokság. Sajnos a te pozíciód kulcsfontosságú a csapat szereplése szempontjából: te vagy a halligí.
– Még nem láttál dobni – felelte Ninda, ámbár fogalma sem volt a halligí feladatáról, sőt senkiéről; ezekből a mondatokból szerzett róla tudomást, hogy létezik csapatverseny.
– No és, láttam az eredményeidet, gondolod, hogy a szimmutuhin nem küldte át a Színangirról?
Ninda még ezt a szót sem hallotta soha, sejtelme sem volt, hogy kicsoda vagy micsoda a szimmutuhin, de csak megvonta a vállát, szokásos szenvtelenségével. Gyakorolta a dobásokat és tanulta a bonyolult versenyszabályokat. Közben azt is megtudta, hogy a Színangiron azért látott mindenfelé fengrát játszó gyerekeket, mert ott ez a hajójáték, és náluk már küszöbön a hajóbajnokság. És persze mert a fengrát parkokban játsszák. Itt az Aulang Laipon jelenleg a dzsészi a hajójáték, bár a fengrá is népszerű, de dzsészit játszani nem láthatott senkit, hiába kalandozta be mostanra a hajó felét, mert a dzsészit dzsorongitban játsszák.
A fengrábajnokság azonban még odébb van, éspedig azért, mert ő, Ninda még nem dob jól. Ez az értesülés egészen váratlanul érte.
– Ez egyszerű – magyarázta Ahundómi, aki a szill volt a csapatban. – A hajón harmincöt fengrácsapat van. Nem harmincnégy: harmincöt. Mi vagyunk az egyik, de mi nem állunk készen, mert a bátyám átkerült a felnőttekhez, és Séssinauri téged választott, mert tehetségesnek tart. Te még nem állsz készen, tehát mi sem állunk készen. Hogyan tarthatnának bajnokságot harmincnégy csapattal, ha egyszer harmincöt van?
– És addig nem lesz bajnokság, amíg én nem állok készen?
– Nemcsak te – állt meg fölöttük Sittu. – A Szomdzsanok hamarosan elveszítik a szilljüket, Nerharuti is betölti a korhatárt. Ők is keresik már az új embert. Íntisi jelentkezett, most próbálgatják.
– Igen, ő a húgom – bólintott Andruni –, de még túl kicsi szillnek.
– Nem szillnek kicsi, hanem gyengén dob – felelte Séssinauri –, minden pozícióra gyenge még. Várjunk pár évet, aztán meglátjuk. No, ha befejeztétek a fűben ücsörgést, dobhatnánk párat, ha már ezért jöttünk ide, nem? Ninda, te vagy a halligí, légy szíves, vegyél ki pár senszit és dobj velük mondjuk ötven százalékot.
– Hová? – kérdezte Ninda, és fölkelt.
– Bárhová, csak a dobások fele sombirra menjen.
Nindának ez volt ekkoriban az átlaga, dobásainak a fele talált. Séssinaurinak kilenctized, és ő nagyon jó versenyzőnek számított.
– Kilencvenöt százalék fölött senki nem dob, legfeljebb egyszer-egyszer, véletlenül – magyarázta egyik alkalommal. – Ezt megközelíteni is csak úgy lehet, ha csupa olyan fengirit kapsz, aminek éppen megfelel a röpképe. Ami nem is baj. Ha minden dobás találna, a fengrá stratégiai játék lenne, magát a dobást ki is hagyhatnánk, hisz úgyis mind talál, elég lenne megnevezni a sombirt. No és a torgi szabályát ismered-e, sien?
Ninda nemet intett. A Jakkurit parkban ültek egy asztal körül és egy haufí nevű édességet ettek, ami krémszerű volt, többféle színű és ízű, nagyon finom, egy tálkából kellett kikanalazni – de dermesztően hideg volt.
– Versenypartiban nem te választasz fengirit, hanem a fentirszongéből kapod az éppen soron következőt, csak azt mondhatod meg, hogy milyen típusú legyen. Nem lehet tudni, milyenek következnek majd később, a gép összekeveri őket, és azzal kell dobni, amit kapsz. Ráadásul nincs időd ismerkedni vele, amint megérinted, indul az óra, és egy matin belül el kell dobni, különben – tuen. Nos, mivel a fengrá nem egyszerű ügyességi játék, van egy csomó szabály, amivel ezt megbonyolítjuk. Kétféle torgi van. Torgi-ulen. Azzal a fengirivel dobsz, amelyikkel akarsz, játék előtt oda kell vinni egy fentirasztalt, amin kirakjuk a legjobb fengirijeinket, és tetszés szerint választhatsz. Torgi-anken. Ugyanaz, mint az ulen, kiválasztod az egyik kedvenc fengiridet, csakhogy nem te fogsz vele dobni, hanem az ellenfél. Minden játékos háromszor jelenthet be torgit, a kétféléből összesen, ami nem sok, hiszen egy versenypartin ritkán dobunk hetven-nyolcvannál kevesebbet fejenként.
– De az ankent nem te jelented be, hanem ők – tette hozzá Sittu. – A dobójuk azt mondja: torgi-anken. Akkor a mi csapatunkból valaki, előre meg kell beszélni, hogy ki, odamegy a mi fentirasztalunkhoz, kiválaszt egy fengirit és a dobójuk kezébe adja. Mindezt egy matin belül, különben kiren, időtúllépés, övé a dobás.
– Az egész időre megy ám – folytatta Ilkirúni. – Egy mati van minden dobásra. Ha azalatt nem dobtad el a fengiridet, az lian-kiren, és az ellenfél kap pontot.
– Akkor több mint tizenkét derkit tart egy játék?
– Dehogy – lepődött meg Séssinauri. – Miért tartana annyi ideig?
– Hét… ha nyolcvanat dobunk fejenként, mi is nyolcan vagyunk, ők is, és egy mati van rá…
– Ja, nem, dehogy. Az a leghosszabb idő, amit felhasználhatsz, amikor a fengiri célba ér, újraindul az óra. De nem kell végigvárni az egész matit, és nem is várjuk végig, öt-hat dobás is esik egy matira.
– Értem.
De csak háromnaponta járt a Sómittirhez – mindig másik parkban jöttek össze, ahol volt fengrápálya –, a másik két napon a fhangísilgunban volt, vagy pedig mászkált a hajón. És persze mindennap sok időt töltött a janníhaumban. És mindenütt beszélgetett az emberekkel.
←ne-11 dolgozat [0] Én tanító vagyok? Akkor tanítok nektek valamit. Aki tanító, annak tanítványnak is kell maradnia. De akkor aki tanítvány, az tanító is. Vagyis nincsenek tanítók és tanítványok, hanem mindenki mindkettő. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 942. szílgaran)ne‑11 ne-12 fengrá [-25] Társadalmunk egyik legjobb tulajdonsága, amiről ritkán esik említés, az, hogy nálunk ki szabad mondani, ha hibát találunk, és nem fordul ellenünk a közvélemény, sőt a sajtó. Még meg is köszönik, hogy szóltunk. De ebben is mi vagyunk a ritkaság. Más társadalmak nem ilyenek. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 44.)ne‑12 ne-13 Harongi [42] Szindorián is sokat beszélgettem az emberekkel. Ez nem különbség. A különbség az, hogy ott csak kevesen álltak szóba velem. Itt nincs olyan, hogy csavargó. A Testvériségben a fogalmat sem ismerjük. És mindenki szóba áll velem. (Ninda: Beszélgetések, bevezető, 1.) :: Aulang Laip, 43 613. szahut liktuharan, 450ne‑13→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
719564 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |