„Én voltam az utolsó, aki hajlandó volt elhinni, hogy Ninda a legnagyobb gondolkodó a Galaxis történelmében. Mert végtelenül szeretem, és nem akartam elfogult lenni.”
Hait Kirísz: Ninda, 1.
– Megtámadtak, uram! – rikoltotta Mâleèys tizedparancsnok. – Megtámadtak!
– Ember, beszéljen értelmesen – morrant rá Ẽndaỳ alhadnagy. – Ki támadta meg magukat és milyen erőkkel?
– Egy kővel, uram! Vÿṙdruòt huszadvezetőt fejbe dobták!
Az alhadnagy bosszúsan horkantott.
– Ember, maga nem tudja, mit beszél. „Megtámadtak”… Az ember azt hinné, egy hadseregnyi mýśvïn rontott ki a suárból, LDN lángszórókkal.
– De uram, de hiszen a mýśvïnek nem használnak ilyen fegyvereket… vagy igen?
Az alhadnagy bal kezével végigsimított a homlokán.
– Ne foglalkozzon az egésszel, tizedparancsnok. Megsérült a huszadvezető?
– Azt hiszem, uram. Most vizsgálják.
– Jó, szóljon majd vissza – mondta Ẽndaỳ, és kikapcsolta a készüléket. Kisebb gondja is nagyobb volt, mint azokkal az ütődöttekkel foglalkozni kint a városban. És történetesen egyáltalán nem érdekelte, hogy kap-e majd jelentést a huszadvezető állapotáról.
A tizedparancsnok ezalatt meghallgatta egy kétségbeesett rendfenntartó jelentését arról, hogy a csavargót szállító dimakocsit nem tudták megállítani. Nem kérdezte meg, hogy miért nem. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt lehetetlenség volt előkeríteni egy távirányítót.
– Szóval bement a suárba?
– Igen, tizedes úr, a dimakocsi egyenesen odavitte.
– Értem. Vësṙun őrmester úr itt van még?
– Nem, uram, a csapatával a Kỳlseýn utcára ment át, a többi csavargó elfogásával foglalkoznak.
– Ki maradt itt valami magasabb rangú?
A kérdés jogos volt, ezeken a rosszul világított, elhagyatott utcákon jóformán azt se tudták, hogy ők maguk hol vannak. A suárkapu csak pár száz ŷomra volt, ahol természetesen ragyogó tiszta minden és meg is lesz világítva – majd hamarosan, a kék órájától kezdve. De most még ott is éjszakai sötétség honol.
– Azt hiszem, uram, ŶÝmanãḩỳ őrmester urat még itt találjuk.
– Akkor keressük meg – mondta Mâleèys. Az emberek szanaszét futottak megkeresni, és ő egy huszaddal később már ŶÝmanãḩỳ helyettes őrmesternek tett jelentést a csavargó szökéséről.
– A suárba? – kérdezte az őrmester gondterhelten. – Jobb helyet nem tudott találni?
– Nyilván nem szándékosan ment oda – felelte az egyik szakaszfelelős. – Leugrott a dimakocsira, és az odavitte.
– Igen, ez nyilvánvaló. Csakhogy a parancsunk úgy szól, hogy szedjük össze valamennyit, mielőtt megzavarnák a suár nyugalmát. Ez az egy különösen alkalmas rá, nem igaz?
– Ennél rosszabb a helyzet, őrmester úr – felelte egy másik szakaszfelelős. – Úgy néz ki, hogy a suárba menekült csavargó az, aki megdobta Vÿṙdruòt huszadvezetőt egy óriási kővel. Az pedig élet elleni támadás.
– Akkor nincs más hátra… beszélni kell a Testvériséggel – mondta az előző szakaszfelelős.
Kényelmetlen csend támadt. ŶÝmanãḩỳ pontosan tudta, hogy a jelenlevő rangidős kötelessége, hogy felkeresse a Testvériséget, az pedig ő, amíg nem érkezik oda valamilyen magasabb rangú. Márpedig egyetlen tiszt sem fog felbukkanni még a közelben sem. Eszük ágában sem lesz, hogy pont most idejöjjenek és ezzel átvállalják a feladatot. Valójában ez a munka minimum egy századost igényelne, vagy valamilyen minisztériumi főtárgyalót. A Testvériséget nagyon könnyű felingerelni, és akkor aztán megnézheti magát, aki ezt okozta. No persze a vezetők hamar kibékülnének – a jó kapcsolatok fenntartása amazoknak is érdeke –, de nem mulasztják el, hogy bűnbakot keressenek, és egy kis őrmesteren mindkét fél szívesen elveri a port.
De hát nincs más választása. Egy rendfenntartó, a Rỳŷnań Vũyśś egy tagja ellen támadni olyan bűncselekmény, ami ellen neki akkor is kötelessége fellépni, ha a tettes a Testvériségben keresett menedéket. Azért egy erőszakos, élet elleni bűncselekmény esetén talán még amazok is valamivel együttműködőbbek.
Lássuk csak. Természetesen szó sem lehet arról, hogy követelje a csavargó kiadását. Egyáltalán semmit sem követelhet. Talán valami hallatlanul magas rangú akárki megteheti, de emiatt fájjon a minisztériumiak feje. Neki, egy senki kis őrmesternek még akkor is csak kérni szabad, ha a háta mögött tudhatja a Rendfenntartás tekintélyét, a törvény erejét, a… hát ami azt illeti, a Testvériség nem arról híres, hogy Sỳÿndoṙeìa törvényei közül bármi annyira érdekelné őket.
– Tessék az adatok, őrmester úr – adott át egy vỳriĩst az egyik embere. Megköszönte, elolvasta. Tehát a gyanúsított neve ismeretlen, becsült életkora öt és hét év, különleges ismertetőjele nincs, a bűnlajstroma pedig kisebb lopások hosszú sorát tartalmazza. Őrizetbe véve nem volt, a térkamerák adataiból van minden a személyazonosságáról. Egy kis csirkefogó, aki még soha semmilyen együttműködést nem tanúsított a törvénnyel, kétségkívül azért nem vették még soha őrizetbe, mert mindig kicsúszott a kezükből. Százával, ezrével lehetnek ilyenek a városban.
– A parancsát várjuk, őrmester úr – szólalt meg valaki.
Fölpillantott.
– Beszélnünk kell a Testvériséggel – felelte. – Szedjük rendbe magunkat, emberek, nézzünk ki rendesen, rossz ránk nézni.
Többen is a csapatból elég koszosak voltak a sikátorokban folytatott hajsza után, több csoportra való csavargót is megkergettek, mire végül sikerült nyolc embert kézre keríteni. Ez azért nem rossz szám így kora reggel. Őket már beszállították az őrsre, a sérültet pedig a kórházba.
Volt egy gyorstisztítójuk, kézről kézre adták, lemosták a ruhájukról a sarat, koszt, port. Az őrmester mindenki öltözetét és fegyverét ellenőrizte.
– Igazítsa meg a ruháját, hogy áll magán? A Testvériséghez megyünk látogatóba, ha nem hallotta volna, amikor szóltam!
Kezdett ideges lenni. Soha nem érintkezett még hivatalosan a Testvériséggel. Alig ismerte őket. Persze járt suárba ő is, de munkaidőn kívül, visszament az őrsre, letette a fegyvert, civilbe bújt, eszébe sem jutott volna, hogy másképpen menjen. Megnézhetné magát. Egyszer egy alárendeltje elindult az őrsről kifelé, letelt a szolgálata, valakivel beszélgetve mondta, hogy bemegy még a suárba és úgy haza, erre ő utánaeredt és elkapta, hogy talán az utcán akar civil ruhába öltözni, vagy hogyan? Az meg végignézett magán, talpig fehérben volt, rangjelzések meg minden. A fegyverét letette már, de akkor se mehet egyenruhában. Hálálkodott, köszönöm, őrmester úr, azt se tudom, hol áll a fejem…
ŶÝmanãḩỳ nagyot sóhajtott. Ideges vagy nem ideges, akkor sincs más választása, szépen oda kell járulnia a Testvériség elé és kikérni a gyanúsítottat. Erről eszébe jutott, hogy vajon a kapukat őrzik-e. Megkérdezte.
– Igen, őrmester úr, mindkét kapuhoz őrséget állítottunk – jelentette valaki.
– Köszönöm. Nos, akkor menjünk. Maguk velem jönnek, ott állnak a hátam mögött, a fegyverükhöz nem nyúlnak, felszólítás nélkül nem beszélnek, általában nem csinálnak semmit. Egy helyben ácsorognak, hacsak útban nincsenek valami járműnek. És nem akadályozzák a forgalmat.
Elment a kapuig az embereivel. A kora reggeli forgalom már kezdett élénkülni, a Sôslwỹt téren megnyílt a piac, a suárkapun hat-nyolc ember lépett be huszadonként.
ŶÝmanãḩỳ fölnézett az óriási hétágú csillagra a suárkapu fölött, és a sokadik nagy sóhajjal a kapuhoz lépett. Megállt pontosan a vonal előtt és várt. Tudta, hogy észrevették. Azok észrevesznek mindent. Nem kell sokáig várnia.
←nat [-1017] A HAJÓA HAJÓ na-1 ervések [-17] Én voltam az utolsó, aki hajlandó volt elhinni, hogy Ninda a legnagyobb gondolkodó a Galaxis történelmében. Mert végtelenül szeretem, és nem akartam elfogult lenni. (Hait Kirísz: Ninda, 1.)na‑1 na-2 Arszi 1 [-14] Az benne a különleges, hogy nincs benne semmi különleges. Olyan, mint bármelyikünk. Ha én születek előbb, talán ő ír életrajzot rólam. (Sileni: Ninda élete, 84.) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 240na‑2→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
719564 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |