„Persze ma már mindenki tudja, hogy Ninda új korszakot jelent a Galaxis történelmében. De mi, akik ott voltunk, amikor ez az új korszak elkezdődött – nem tudjuk, mikor volt az. Amikor a Testvériségbe került? Amikor először Szúnahaumra lépett? Amikor először álltak szemtől szemben egymással? Nem lehet tudni. Talán minden egyes napon egy kicsit újra meg újra elkezdődött.”
Hait Kirísz: Ninda, 63.
Szúnahaum korongja most már gyorsan növekedett a képen, és Szamtahu szólt, hogy jelezzék kiszállási szándékukat.
– Jelezz a suagodon, hogy ki akarsz szállni – mondta Szinensi. – A hílarik számolják az embereket, és akkor indulnak, amikor megvan a létszám. Akik nem jeleznek, azok később aungirral tudják elhagyni a hajót.
Ninda bólintott és megnyomta a jelzést a suagján. Néhány pillanat múlva az Aulang Laip a Sínisuál magasságába ért és megállt. A kupolában most már oldalról látták a Sínisuál arany ívét.
Éppen olyan volt, mint amit a kis arany henger vetített ki – csak milliószor óriásibb és szebb. A közeli részeken látszottak az egyes fémes anyagdarabkák, amik mozdulatlanul álltak a levegőben – vagyis hát az űrben – Szúnahaum fölött, pedig valójában forogtak és keringtek körülötte, de olyan lassan, hogy ez nem látszott. Maga Szúnahaum még sokkal lassabban forog, több millió évig tart egyetlen fordulatot megtennie, míg a Sínisuál darabkái néhány száz év alatt tesznek meg egy-egy kört. Saját tengelyük körül más-más sebességgel forognak, általában naponta több fordulatot is megtesznek.
Meg lehetett számolni, hány darabka – Sínisuál-hógur – van olyan közel, hogy egyenként látsszon. Ninda tizenhetet tudott megszámolni. Mögöttük az egyenletes, irizáló arany fátyol. A kis arany henger tervezői igazán élethű utánzatot készítettek.
– Indulhatunk – jelentette be Szamtahu. – A hílarik két mati múlva bedokkolnak.
Az emberek sietség nélkül feltápászkodtak és indultak a liftekhez.
– Hogyan szállnánk ki, ha lennének még utasok a hajón? – kérdezte Ninda.
– Ugyanígy – felelte Szinensi –, mert csak a kórházban lehetnének, ahonnan nem jöhetnek ki.
– Minden namindan alkalmával van egy csomó hajó – fordult oda Ilkorgi, aki mellettük sétált az ösvényen –, ahol olyan betegeket ápolnak a kórházban, akiket nem lehet sem elbocsátani, sem átadni dzserang kórházaknak. Ezeket elhozzuk magunkkal, de persze sosem tudják meg, hogy Szúnahaumon jártak. A mozgásképes hozzátartozóikat átmenetileg bezárjuk melléjük a kórházba, amíg mi elhagyjuk a hajót, aztán megint mászkálhatnak szabadon a suárban és a szísiben. Nem maradnak magukra, mindig hagyunk annyi személyzetet, hogy ellássuk őket. De ezen a hajón most nincsen beteg, egyetlen dzserang sincs már.
Ninda bólintott köszönetül, és kivárta sorát a liftnél, most sokan voltak, a harmadik lifttel mehetett. Lement a suárba Szinensivel, Rongamival és Ángsaurival. A Hafanní ékszerüzletnél léptek ki az üzletsorra. Mindig a közelebbi kapuhoz kellett menni, ezért balra fordultak és a lassan ballagó emberek sorában elmentek a suárkapuhoz. Mire ők odaértek, a tifongok már nyitva voltak, az emberek kiléptek a hajóból, be a hílariba. A legegyszerűbb fajta hajó volt, amit Ninda valaha látott. Egy óriási üres térség, ami most megtelt emberekkel. Több mint tízezer ember sétált be és várakozott. Eltartott egy darabig.
– Érdekes – dünnyögte Ninda. – Egyetlen ablak sincs.
– Mert úgyis csak pár ember tudna kinézni rajtuk, akik éppen a falnál vannak – felelte Ángsauri.
– És a mennyezeten?
– Ott meg csak a világűrt látnád. És a Felhőben vagyunk, ne feledd. Legfeljebb hetvenöt csillagot láthatnál, ha mind egy irányba esne. De nem esnek egy irányba, mert Szúnahaum a Felhő közepében van, egyszerre sose látsz négy-öt csillagnál többet. Itt nincsen csillagos égbolt.
– A Sínisuál alatt még azt a négyet-ötöt se látod – jegyezte meg egy mellettük álló férfi.
– Ja igen, persze hogy nem.
Ninda közben fölfedezte a mennyezetre kivetített számot. Nyolcezer-hatszáz fölött járt, és gyorsan csökkent. Az emberek száma, akik még be fognak szállni.
Végül elérte a nullát – tízezer ember álldogált a hílari hatalmas térségében. Hangjelzés szólalt meg, a tifongokat bezárják. Ezt persze még ki kellett várni, de aztán elindultak. Bizonyára. A mozgást ugyanúgy nem lehetett érezni, mint más járműveken. Egyszer csak rengeteg kapu tárult fel a hílari mind a négy oldalán, s az emberek elindultak kifelé.
Az első, amit Ninda megismert Szúnahaumból, az illat volt. Szúnahaumnak mező- és fűillata volt, egészen olyan, mint jó pár világnak, ahol Ninda már járt, de sokkal jobb. Hasonlított az első szint parkjának illatához, de erősebb, töményebb volt. Aztán ahogy fogytak az emberek, már látta is Szúnahaumot. Tágas rétet látott, élénkzöld fű borította, s ahogy közelebb ért a kijárathoz, azt is látta, hogy a rét minden irányban messzire nyúlik. De nem a látóhatárig. Szemközt erdő volt a messzeségben, balra nem túl messzire folyó húzódott – vagyis hát persze csatorna –, jobbra házak voltak jókora távolságban.
Lesétált a rámpán a hílariból, a padló olyan magasan lehetett a talaj fölött, mint az ő dereka. A hajó egész oldala lenyílt és rámpa lett belőle, azon mentek le. Tett pár lépést a bokáig érő fűben, és körülnézett.
Az égbolt olyan színű volt, amilyet még soha nem látott. Égszínkék, mint a kellően vastag légkörű világokon általában, és aranysárga, egyszerre, ugyanott. Nem foltokban volt jelen a két szín, hanem együtt, valamilyen keverék formájában, amiben világosan el lehetett különíteni az égbolt kékjét és a Sínisuál aranyát. Gyönyörűnek találta.
Ahogy lejjebb fordította a tekintetét, újabb meglepő látvány fogadta. Körülötte a fűben és a rámpán ott állt az összes osztálytársa, Fendria, a fhangísilgun összes tagja, a Sómittir tagjai, Fondzsahut, Ámmaít, Hait, Kásirun, jó néhányan a többi fengrácsapatból meg a törzséből, és még egy csomó ismerőse. Lehettek talán százan is. És senki sem azzal foglalkozott, hogy elhagyja a hílarit és elinduljon oda, ahova Szúnahaumon először menni akar, hanem csak álltak és őt nézték.
– Ti mit néztek?
– Téged – felelte Kásirun.
– Látni akartuk, mit szólsz, amikor először teszed a lábadat Szúnahaum földjére – tette hozzá Fendria.
Ninda elmosolyodott.
– Hogy mit szólok? Mit számít, hogy én mit szólok Szúnahaumhoz? Szúnahaum évtízezredek óta ilyen, és ilyen lesz még sok millió éven át.
– De te jöttél a legmesszebbről – mondta Arszi.
– Ámmaíték ugyanonnan jöttek.
– Űrrajzilag igen – bólintott Ámmaít. – De te egy egészen más világból kerültél ki, mint Hait meg én.
– És te vagy Ninda – szólalt meg Szinensi jelentőségteljesen.
– Te meg Szinensi – felelte Ninda. – Ő meg Huafóni… ő meg Séssinauri. Mindenki az, aki.
– Igen – bólintott Ámmaít. – Mindenki különleges a maga módján. Te valahogy másképpen vagy különleges, mint mi mindannyian. Ezért gyűltünk most ide.
Ninda bólintott, és körülhordozta tekintetét a tájon.
– Hogy mit szólok Szúnahaumhoz, arra vagytok kíváncsiak? Hát még nem sokat láttam belőle… de ez az otthonom. Az Aulang Laip úgy vált az otthonommá, hogy már ott éltem egy ideje, de egészen rövid ideje… első nap már az otthonom lett. Szúnahaum már régóta az otthonom, jóval előbb az volt, mint ahogy akár egy képet is láttam volna róla. Mert az Aulang Laip is Szúnahaum, a Testvériség minden hajójának minden apró zuga az. Minden hajónkat úgy rendeztük be, hogy magunkkal vihessük Szúnahaumot, bárhol járunk a Galaxisban. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál.
←ni-1 érkezés [-8] Életünk az állandóság és a változás vegyüléke. Ha nincs állandóság, megőrülünk. Ha nincs változás, megkövesedünk. (Ílgaszaumi, Jahanin-szódzsan, 39. sómir, 11. singir) :: Szúnahaum, Aulang Laip, 43 619. nodzsat fínirrugan, 311ni‑1 ni-2 leszállás [9] Persze ma már mindenki tudja, hogy Ninda új korszakot jelent a Galaxis történelmében. De mi, akik ott voltunk, amikor ez az új korszak elkezdődött – nem tudjuk, mikor volt az. Amikor a Testvériségbe került? Amikor először Szúnahaumra lépett? Amikor először álltak szemtől szemben egymással? Nem lehet tudni. Talán minden egyes napon egy kicsit újra meg újra elkezdődött. (Hait Kirísz: Ninda, 63.)ni‑2 ni-3 Szúmarongellir [-15] Már elsőre is olyan volt Szúnahaum földjére lépni, mintha mindig azon jártam volna. (Ninda: Életem egy falevélen, 517. sómir)ni‑3→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |