„Nem a világgal állsz kapcsolatban – hanem a képpel, amit alkotsz róla. Ez szükségképpen torz: mindenkié az. A kérdés az, hogy mennyire torz.”
Hait Kirísz: Emlékiratok, 244.
Ḱaŷndïm
59. ńaũḱan 45.
a piros órája
A tanácskozást egészen szűk körben tartották, a Sárga Ház egyik eldugott, harmadik emeleti folyosójának egyik még eldugottabb szobácskájában, ami nem is iroda volt, hanem egy lakosztály nappalija. A lakosztályt olyan kormánytagoknak, diplomatáknak, egyéb fontos személyiségeknek tartották fenn, akiknek nem volt lakásuk az anyavilágon, de ez idő szerint lakatlan volt.
És csak öten voltak jelen. Àsoṙỳ tájékoztatási miniszter. Muẁlaůn miniszterelnökségi titkár. Vỳḩaůteń külügyminiszter-helyettes, az ügy szakértője. Ĩnaḱeḩỹ belügyminiszter-helyettes. Valamint a diplomáciai testület elnöke, Mùûlleÿt.
– Uraim – kezdte Muẁlaůn azzal a szóval, amely Mùûlleÿt asszonyt is magában foglalta. – Mielőtt elkezdünk térképet rajzolni azokról az országokról, ahol Nìïndàt nagykövetnek kijáró tisztelettel fogadják, van bármelyiküknek valamilyen épkézláb ötlete? Mert jelenleg azt gondolom, hogy ha a miniszterelnök úr mindnyájunkat kirúg, amiért rosszul végezzük a munkánkat, igaza lesz. Nem tudunk megbirkózni azzal a fenyegetéssel, amit kormányzatunkra egy iskolásgyerek jelent!
A jelenlevők bólogattak. Vỳḩaůteń karikát formált hüvelyk- és mutatóujjából, jelezve, hogy mennyire egyetért.
– Fontolóra vették már, hogy fegyveresen lépjenek fel? – kérdezte Mùûlleÿt.
– Igen, elnök asszony, volt egy ilyen terv, de nem kapta meg a jóváhagyást a legfelsőbb helyről.
– Talán nem is baj – mondta Vỳḩaůteń. – Még rosszabbul sült volna el, mint az én esztelen „Nìïndà egy animáció” ötletem.
– Könnyen meglehet, hogy belesodortuk volna az országot egy vesztes háborúba – bólintott Àsoṙỳ. – Az elnök úr helyesen döntött.
– Most is benne vagyunk egy háborúban – vitatta Ĩnaḱeḩỹ –, csak egyelőre nem fegyverekkel vívjuk. Valójában az ÀLAN mozgalom megalakulása óta verbális polgárháború folyik, és nem sok hiányzik hozzá, hogy a konfliktus eszkalálódjon.
– Egyszer már nagyon közel voltunk ehhez – állapította meg Vỳḩaůteń –, amikor azok az őrült terroristák rendfenntartókat kezdtek gyilkolni. Szerencsére sikerült további konfliktus generálása nélkül felszámolni a csoportjukat. Az ÀLAN azonban több tízmillió tagot számlál, és semmilyen törvényt nem sért a tevékenységével. Mindkét körülmény külön-külön lehetetlenné teszi, hogy érdemben lépjünk fel ellenük.
– Módosíthatnánk a gyülekezési törvényt – vetette fel Ĩnaḱeḩỹ.
– Ez nem vezetne célra – felelte Mùûlleÿt. – Vagy megtalálnák a módját, hogy az új törvénynek is eleget téve tüntessenek, vagy kitörne a káosz. Akár egy fegyveres konfliktust sem zárhatunk ki.
– Nem mintha védeni akarnám őket – jegyezte meg Àsoṙỳ egy szem kekszet forgatva ujjai között –, de elég békés természetűek.
– Persze – vágta rá Vỳḩaůteń –, hiszen ezzel is kényelmesen elérik a céljukat. Minden testi megerőltetés vagy éppen akár agymunka nélkül, csak üldögéléssel két éve ellehetetlenítik a kormányzat munkáját és ellenünk fordítják a csillagközi közvéleményt. Bolondok lennének életveszélyt vállalni. Tökéletes zsákutcába kerültünk. Javasoltam, hogy tartóztassuk le a vezetőiket, de egy hasonló tanácskozáson beláttuk, hogy a vezetőik nem igazi vezetők, rendszertelen időközönként egyszerűen kicserélődnek, újak állnak a helyükre. Ugyanez lenne akkor is, ha bármelyiket kiemelnénk a sorból, mi nem nyernénk semmit, de annál többet veszítenénk.
Mùûlleÿt töltött magának egy korty àndïni ásványvizet.
– Akkor megvan a megoldás, Lèẽreŷn, megtaláltad.
A miniszterhelyettes rábámult hivatali utódjára.
– Én? Milyen megoldást találtam én?
– Mit mondtál az előbb? Emlékezz vissza.
– Hogy javasoltam, hogy…
– Előtte.
– Hogy nem kell vállalniuk az életveszélyt…
– A kettő között – nevetett a nő, és kiitta a vizet.
– Tökéletes zsákutcába kerültünk.
– Pontosan. Te éppen zsákutcában laksz, igaz? Mit csinál az ember, ha betéved egy zsákutcába?
– Hát… megfordul és visszamegy. Mit találtál ki, Ãvaý?
A diplomatafőnök letette a poharat és végignézett a négy férfin.
– Hallgassanak ide, uraim. Ẅneśŷ, akinek munkásságát nyilván nem kell bemutatnom önöknek, azt mondta, hogy ha nem megy úgy, ahogy addig csináltuk, meg kell próbálni az ellenkezőjét. De ha ez nem elég konkrét, akkor emlékeztetném önöket a Sèsiînõn-doktrínára.
– Ezt én nem ismerem – szólalt meg Ĩnaḱeḩỹ –, lenne kedves beavatni, elnök asszony?
– Hogyne, miniszterhelyettes úr, örömmel. Egy távoli világon játszódott az ügy, nekünk nincs rá elnevezésünk, ők Êssůnak hívják. A vita azon dúlt, hogy a légültetvényüket építsék-e meg vagy egy hullámerőművet. A kormány az erőművet akarta, de a légültetvény népszerűbb volt, mint általában. Egy darabig ment a huzavona, aztán Sèsiînõn miniszterelnök kijelentette, hogy a népnek márpedig igaza van, és a kormánynak nem áll jogában, hogy a nép akaratának ellentmondjon. Amivel az ellenzéket egy csapásra megfosztotta minden fegyverétől, megnyerte a párharcot és a választásokat is, az ellenzék pedig teljesen demoralizálódott, hosszú időbe telt, hogy összeszedjék magukat.
– Úgy érti, elnök asszony… – Ĩnaḱeḩỹ gondterhelten tanulmányozta a poharát. – Nem, nyilván én értem félre. Nem mondja komolyan, hogy Nìïndà mellé kellene állnunk!
– Gondolja csak át logikusan. Milyen politikai muníciója van az ÀLAN-nak őrajta kívül? Gondolja végig az ellenzéki pártok és médiák lényegesebb megnyilatkozásait mondjuk ebben az évben. Mi van közte, ami nem érinti Nìïndàt? Gyakorlatilag semmi, mert akármiről esik szó, mindig őt rángatják elő, mint valami orákulumot, mindenben ő az útjelzőjük, afféle univerzális tanácsadó, aki ugyan a valóságban soha nem ad tanácsot, ők mégis követik a nemlétező tanácsait. Képzelje el, hogy mi is ugyanezt tesszük. Mi lesz akkor az ellenzékből?
A férfiak hallgattak pár pillanatig. Àsoṙỳ is ivott egy kis ásványvizet, és bólintott.
– Értem, amit mond, Mùûlleÿt asszony. Ez a feladat nyilván az én tárcámra hárulna… kissé bizarr ötlet, de nyilván kivitelezhető. Persze a miniszterelnök úr jóváhagyása mindenképpen kell hozzá, elvégre ezzel egész eddigi politikánkat ellenkezőjére fordítjuk, legalábbis ami a propagandát illeti…
– Hát… némileg berzenkedem elnök asszony javaslata ellen – ismerte el Muẁlaůn –, de el kell ismernem, hogy van benne ésszerűség.
– Nekem rossz érzéseim vannak a javaslattal kapcsolatban – mondta Vỳḩaůteń.
– Milyen vonatkozásban? – kérdezte Mùûlleÿt.
– Az az érzésem, Ãvaý, hogy az én animációs ötletemhez hasonlóan visszafelé fog elsülni. Azt javaslom, hogy még mielőtt a miniszterelnök úr elé terjesztik az elgondolást, miniszter úr – Vỳḩaůteń Àsoṙỳra pillantott – készíttessen részletes hatástanulmányt. Részletesebbet, mint az animációs ötlet esetében.
– Ennek igazán semmi akadálya.
– Esetleg azzal lehetne kezdeni – vakarta meg az orra tövét Ĩnaḱeḩỹ –, hogy mi is adunk valamilyen kitüntetést Nìïndànak, mindegy, mit, mondjuk az ÂÃint-rend csillagját vagy akármit.
– Nem, nem azt – élénkült meg Mùûlleÿt. – Azt csak az elnök úr adhatja át személyesen, és amíg a gyerek ide nem jön, addig csak egy ígéretet tettünk a kitüntetésre. Márpedig tudjuk, hogy a gyerek nem fog idejönni, nem engedi a Testvériség, tehát üres szavaknak fogják tekinteni. Azt mondják majd, hogy azért ígértük neki, mert tudtuk, hogy sohasem kell odaadni. Olyan kitüntetést kell adni, amit távollétében is megkaphat. Az Émẅynt például.
– Amúgy is ma vagy holnap utoléri őt az egyetemi küldöttség – mondta Vỳḩaůteń –, átadják a békedíjat… ahhoz lehetne kapcsolni valamiképpen.
– Szerintem kitűnő ötlet, Lèẽreŷn – bólintott Mùûlleÿt.
←ob-21 szálloda [-5] Ha elég soká futsz, célhoz érsz. Hacsak nem a rossz irányba futsz. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 110. sómir)ob‑21 ob-22 javaslat [-25] Nem a világgal állsz kapcsolatban – hanem a képpel, amit alkotsz róla. Ez szükségképpen torz: mindenkié az. A kérdés az, hogy mennyire torz. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 244.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 45., a piros órájaob‑22 ob-23 éjszaka [2] Nem akkor változunk meg, amikor mondják nekünk, hogy meg kell változnunk, hanem amikor mi magunk érezzük, hogy szükséges. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 181. sómir) :: Ík, 43 659. senut sillíman, 304ob‑23→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |