„Tudni jó. De az rossz, ha visszaélünk a tudásunkkal. Ha úgy fejezzük ki tudásunkat, hogy lekicsinyeljük a másikat, amiért ő nem tudja, az visszaélés.”
Ninda: A fény lúmái, 19.
Százhúszra járt már az idő. Ninda magában megállapította, hogy a szúnik itt is hamisítatlan, igazi szúnik. Negyven körül volt, hogy egy néni, Sangili odajött hozzá és nagyon kedvesen megkérdezte, mi a baj, miért nem megy lefeküdni, Ninda pedig elmagyarázta, egész nap aludt, és neki holnap nincs iskola, orvosi vizsgálat van – amire Sangili értőn biccentett, látva a fején a sapka alól kilátszó érzékelőhálót. És ezt azóta nem kérdezte meg senki. Nyolc limli alatt legalább hússzor jött oda hozzá valaki és kérdezte meg, nem éhes-e, illetve kínálták is sok mindennel, meghívták az asztalukhoz, és ő el is fogadta a meghívást, evett-ivott, beszélgetett velük – bár máshol járt közben az esze –, másik asztalokhoz is odaült, egyszóval mindenki úgy bánt vele, ahogy a szúnik mindig szoktak a gyerekekkel – de azt nem kérdezték többet, hogy nem kellene-e lefeküdnie. Pedig Sangili nem sokkal később elment.
Száz után már megfogyatkozott a janníhaum népe, ilyenkor már csak azok vannak, akik reggel nem fognak dolgozni. Százhúszra már csak néhány ember maradt a janníhaumban, és ők is szállingóztak. Egy idős asszony, Suandí, aki a Ninda melletti asztaltól kelt fel, öreges léptekkel indult kifelé, de egyszer csak feljajdult és megbillent, fájlalta valamijét.
Ninda összerezzent. A Tűz Őrzője eldobta a janníruant és hosszú lábaival egykettőre ott termett, fölkapta az öregasszonyt, többen is odasiettek, de Ninda nem rájuk figyelt.
A janníruan! Az örök tűz nem maradhat őrizetlenül!
Fölpattant és odarohant. Gyorsan ledobta a köntösét, az lángot foghat, és felkapta a fémpálcát. Nem volt könnyű. Fogalma sem volt, honnan tudják az Őrzők, mikor melyik röghöz nyúljanak és mit tegyenek vele, de ha tudná, akkor sem biztos, hogy meg tudná csinálni. Mindegy. Akármit csinál, az csak jobb lehet, mint ha a janníruan a padlón fekszik. A janníruannak sehol máshol nem szabad lennie, csak az Őrző kezében – vagy ahol használaton kívül tartják –, és semmi mást nem szabad csinálni vele, csak az örök tüzet gondozni és bizonyos szertartásokon a tűz jelképeként használni, mint az esküvőn is tették. A padlón nem fekhet.
Alsóruhában lépett fel a Tűz Otthonának peremére, amit egyébként az Őrzőn kívül senkinek sem szabad. Hirtelen sokkal melegebb lett. Persze, belépett a hőzáró légrétegbe. Átemelte a pálcát a perem fölött és a túlsó végét – külön neve volt: ruangit – rátette egy sorgitindarabra, ami nem égett. Megpróbálta a már égő részek felé lökni, hogy meggyulladjon. Némi üggyel-bajjal sikerült. Aztán arrébb lökött egy másik rögöt. Közben a szeme sarkából látta, hogy megjönnek a mentők és elviszik Suandít, de csak a munkájára összpontosított, nem is figyelt a világra.
Aztán egy kéz érintette meg a vállát. Összerezzent, fölkapta a fejét. A Tűz Őrzője volt, ott állt mellette, mosolygott és a homlokára tette a kezét. Ninda sietve viszonozta.
– Köszönöm, Kis Őrző, hogy gondoskodtál helyettem Auszíní örök tüzéről.
– A Felhő gyermeke vagyok – felelte Ninda, ügyelve, hogy a nevét ne mondja, hiszen az Őrzőnek nincsen neve, amíg betölti hivatalát.
A nagyfiú kinyújtotta felé a kezét. Ninda át akarta adni a janníruant, de az Őrző a másik kezét is nyújtotta, megfogta Ninda derekát és gyengéden leemelte a peremről. Csak azután vette át tőle a janníruant, az Őrzők szokott, szertartásos módján. S ott állt mindenki, aki még volt a janníhaumban, és homlokukra tett kézzel üdvözölték.
Ninda Szindoriáról jött, ahol csavargó volt – de ez nem különösebben izgatta a szúnikat. Néha kérdezgették Szindoriáról, meg hát persze számon tartották a tényt, hogy ő ott élt azelőtt. Megtalált egy elveszett gyereket Sielunton – ez még kevésbé érdekelte őket. Interjút adott Nombokának, ami miatt az ő nevével tüntettek Szindorián – ez meg aztán végképp érdektelen volt nekik. Akárcsak a Karri körüli politikai botrány és benne Ninda nemlétező szerepe.
De arról, hogy felvette a földről a janníruant és megpiszkálta az örök tüzet, már aznap tudott az egész Auszíní, és délelőtt, amikor Ninda a kórházban ült Fáhaurttal, Dzsenguval és még nyolc orvossal, belépett a Tűz Őrzője, ugyanaz a fiú, akivel az éjjel találkozott, a fekete Őrző-egyenruhában, ugyanúgy, mint az éjjel. Az orvosokra mosolygott, elnézést kért, s Nindához lépett, aki a helyiség közepén üldögélt egy kis asztalnál, előtte, mint a szúniknál mindig, enni-innivaló.
– A Tűz Őrzője köszönti a Kis Őrzőt – mondta homlokára tett kézzel. Ninda a mozdulatot viszonozta, a szavakra nem volt ideje felelni, az Őrző folytatta. – Aki a bármilyen okból kiesett Őrző helyére lép, nehogy Szúnahaum tüze egyedül érezze magát, bármilyen rövid időre, az a Kis Őrző, attól kezdve mindig. Kérlek, fogadd el ezt kis hőstetted emlékére.
S egy mozdulattal kibontva átnyújtott Nindának egy ugyanolyan fekete Őrző-pólót, mint a sajátja, csak kisebbet, a mellén a ferde piros csíkkal és Szúnahaum hétágú csillagával.
Ninda zavartan nézett rá, aztán a körülötte állókra, majd megint az Őrzőre.
– Fogadd csak el – biztatta Hinengi mosolyogva. Mindenki mosolygott.
– Kis Őrző – tette hozzá Fáhaurt. – Ninda valósággal gyűjti a címeket – magyarázta a többieknek. – Sinnarszési is volt már, és hangin-fiengéni akar lenni.
– Nocsak – mondta Solgelszit doktornő, miközben Ninda meghatottan felállt, kibújt a köntöséből, és az alsóruhára felvette a fekete pólót. Az Őrző valahonnan elővarázsolta a nadrágot is. – A bátyám hangin-fiengéni. Sok érdekes dolgot tud mesélni ezzel kapcsolatban.
Ninda felhúzta a nadrágot és boldogan lépett a falitükör elé, hogy megszemlélje magát. Az Őrző odaállt mellé. Teljesen egyformák voltak. A janníhaum tüzének két Őrzője, egy nagy meg egy kicsi.
Ragyogó mosollyal köszönte meg.
– Nem is gondoltam rá, hogy bármi járna azért, amit tettem.
– Éppen azért jár, mert ennyire természetes volt – bólintott az Őrző, és elment. Ninda a doktornőre nézett.
– Fhangít is tanulok – közölte vele –, fhangímester szeretnék lenni.
– No lám. Én is az vagyok. Mikor kezdted?
– Két éve Áhaninon találkoztam egy mestercsaláddal, ők magyarázták el, mi az, addig nem is hallottam róla. És kaptam tőlük egy gyerekdóarkészletet. Azóta tanulok. Eljárok az Aulang Laipon fhangísilgunba, és már írtam egy-két lúmát is.
– Szép. Az első dírben, gondolom.
– Igen, de ismerek néhány khát felsőbb dírekből is.
– Mondj egyet.
– Rakthinszá.
– Mit jelent?
– A tudás manifesztuma. Ha tudunk valamit, hogyan használjuk fel, hogyan fejezzük ki?
– Látod, ezt a khát én sem ismerem. Nem is tudom, hogy kell használni. Én a harmadik dírben járok.
Ninda gondolkodott egy-két pillanatig, majd egy fali képernyőhöz lépett és határozott mozdulatokkal rajzolni kezdett rá. Három egységet alakított ki, amik háromszög alakban érintették egymást, középen üresen maradt egy hely.
– Értem – mondta Solgelszit. – Szép gondolat. Te találtad ki?
– Igen, én. Épp most.
←nf-15 társadalom [78] És arra gondoltatok már, hogy Ninda is ember? Egyszer ő is meg fog halni. Hogyan forog tovább a Galaxis? Csak hallgatni tudnánk, ha nem létezne zene. Mit tennénk Ninda nélkül? (Sileni: Ninda élete, 670.)nf‑15 társadalom nf-16 Kis Őrző [-8] Tudni jó. De az rossz, ha visszaélünk a tudásunkkal. Ha úgy fejezzük ki tudásunkat, hogy lekicsinyeljük a másikat, amiért ő nem tudja, az visszaélés. (Ninda: A fény lúmái, 19.)nf‑16 Kis Őrző nf-17 történetek [53] Mindenre odafigyel, minden érdekli. Mindent és mindenkit megfigyel és kielemez. Véleményt ritkán nyilvánít – ha mégis, az csak egy töredéke annak, amit gondol, az is leegyszerűsítve. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 982. nisszugópan)nf‑17 történetek→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |