„Azt hiszem, ha egy dzserang világra vet a véletlen, nem tudtam volna elvégezni a küldetésemet. Egyfolytában zaklatott volna a sajtó. Csak a Testvériségben volt lehetséges, hogy miközben olyan híres vagyok, mint talán senki még a Galaxisban, zavartalanul élhessem a magánéletemet.”
Ninda: Életem egy falevélen,
846. sómir
846. sómir
Âiśỳ nem kezdett el ujjongani, nem kiáltott fel, még csak el sem mosolyodott. Csak falfehérre vált az arca.
– K-k-komolyan?… – suttogta.
Ninda bólintott.
– Azt mondták, csak az én beleegyezésem kell hozzá. Én pedig kitűnő választásnak tartalak. Játszd el a szerepet és csináljátok meg a filmet.
Âiśỳ lecsüccsent a kis fotelbe, és lassan bólintott.
– Ḩymm, rendben. Eljátszom a szerepet. De… segítesz?
– Persze. Miben?
– Megismerni téged… tudnom kell, hogy milyen vagy igazából.
– Megegyeztünk – mosolygott Ninda.
A társaság elégedetten hallgatta a beszélgetést. Senki sem csodálkozott rajta, hogy Ninda egyedül dönt, végül is őt kell eljátszani, no meg Ninda amúgy is egyedül szokott dönteni mindenben. Nekik természetesen fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda a saját külön, kívülállók számára észrevehetetlen nyelvükön meg tudja kérdezni két társát és a kislányukat – bár persze nem volt rá szüksége, ezt egyedül is eldöntötte.
Egy derkivel később Ninda az előadásán az egész Galaxisnak jelentette be a hírt.
– Egy személyes dologgal szeretném kezdeni. Beszéltem Âiśỳval, aki engem fog játszani a filmen. Megállapodtunk, én elfogadtam őt és ő is elfogadott engem.
A közönség ujjongott, amit Ninda nyolc világról láthatott közvetítve, de a BGH és a társult médiák már több mint kétezer világra vitték el őt élő adásban.
– A másik dolgot, amiről beszélni szeretnék, egy barátomtól hallottam, aki egy elég jól szituált világon tartózkodik. Mindegy, hogy melyiken. Könnyű volt kideríteni, hogy a jelenség számos ipari államban előfordul. A barátom helybeli ismerősei kisbabát nevelnek. Eközben természetesen dolgoznak is, hiszen élni kell. A nap háromnegyed részét végigdolgozzák, nehéz, felelősségteljes munkát végeznek. Találós kérdés: ki gondoskodik a csecsemőről?
Kis szünetet tartott, végignézett a hallgatóságon.
– Bizonyára valamilyen csecsemőgondozással foglalkozó intézmény – szólalt meg Larenka, aki nem kimondottan műsorvezetői minőségben, de jelen volt.
– Igen. Vagyis a gyermeket már csecsemőkorban elszakítják a szüleitől, holott még egy gyengeelméjű is tudja, hogy ez milyen rendellenességeket eredményez a fejlődésében. Ezen a világon abnormálisan magas a tanulási nehézségekkel küzdő, akár éppen az írás-olvasással is hadilábon álló gyerekek száma. Ellenben alig van belőlük azokon a világokon, ahol egyik vagy még inkább mindkét szülő otthon marad a csecsemőkkel. Száznegyvenhárom. Ennyi tanulmányt szedett össze egyik barátom, amik azt tárgyalják, hogy a kettő között egyenes összefüggés van-e, ok és okozat közötti összefüggés. A száznegyvenháromból huszonkettő arra jutott, hogy igen: a gyerekek azért maradnak le a fejlődésben, mert az intézményi gondoskodás alapvető fontosságú dolgokat nem ad meg nekik. Kitérnek arra is, hogy a különbség már azok között is lemérhető, akikkel a szüleik foglalkoznak esténként, munka után, és akik az éjszakákat is az intézményben töltik, mert a szüleik munka után annyira kimerültek, hogy inkább állandóra beadják a gyereküket, és csak a munkaciklus végén, hat, nyolc naponként látják, vagy ahány naponként szabad napjuk van azon a munkahelyen. De mondom, ezekhez a következtetésekhez a száznegyvenháromból csak huszonkét munkacsoport jutott el. A nagy többség azt állapította meg, hogy szó sincs efféléről, a gyerekek egyéni adottságaikból fakadóan fejlődnek gyorsabban vagy lassabban, hiszen az intézmények ragyogóan gondoskodnak róluk.
Megint tartott egy kis szünetet. Kétezer világon több mint négymilliárd ember figyelte a gúnyos csillogást a szeme sarkában.
– És nini: az a százhuszonegy munkacsoport, akik a gyermeklélektan alapvető tételével ellentétes módon ilyen remek optimistán látták a helyzetet, egytől egyig valamilyen pénzügyi vagy politikai függőségi viszonyban áll az intézményrendszer működtetőivel! Nem magamtól tudom, van egy száznegyvennegyedik tanulmány, ami kikutatta. – Meglengetett egy olvasót. – Itt van példának a Hannevali Demokratikus Köztársaságban működő Szovanno Főiskola munkacsoportja, amely arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált kisgyerekek rosszabb eredményei pontosan a kiváló intézményi ellátás ellenére jelentkeznek, és a szülők génjeit teszi ezért felelőssé. A munkacsoport kutatását nem az egyetem pénzeli, hanem egy alapítvány, amelynek nyolc fő támogatója között ott van az a három cég, amelyek a helyi csecsemő- és kisgyerekgondozó intézmények működtetését végzik, valamint az az állami szerv, ami ezeket az intézményeket úgymond ellenőrzi. Hannevaliban kivételesen nem az én szavaim miatt fog kitörni a botrány, már kitört és hosszabb ideje zajlik. Remélem, belebukik a kormány. Nem tudom, hallottatok-e már erről. – Ninda előrehajolt és a kamerába nézett. – A gyerekek a jövőnk! Mindegy, kik vagyunk, hol élünk, hogyan élünk. Az emberiség életét a mai gyerekek fogják továbbvinni. Amikor ti, öreg politikus bácsik és nénik már nyugdíjban lesztek és a kertben üldögélve olvasgatjátok a híreket, akkor azokat a híreket azok a gyerekek fogják megcsinálni, akik most annyi idősek, mint én vagy a lányom. Akármelyik kisgyerek, aki tarka ruhácskájában szembejön az utcán, némi idő múlva az az ember lehet, aki eldönti, hogy a házatokkal szemben park épüljön vagy gyártelep, vagy aki megoperálja öreg, beteg szíveteket, hogy még működjön egy kicsit. Hát ne szórakozzatok a gyerekek jövőjével, mert a Galaxisra mondom, én csak egy ember vagyok, nekem nincs hatalmam titeket megbüntetni, de a tham szükségszerűen lesújt mindenkire, aki nem tartja be törvényeit. Ezt nem nekem kell elhinni. Ez van!
Újabb rövid szünet után testtartást váltott.
– Mostanra Hannevali kormánya kétségtelenül vérig sértődött. Fölöslegesen. Mondtam, hogy számos jól szituált országban ugyanez a helyzet, ők csak példaként szolgáltak. És tudjátok-e, hogy a szegény országokban ebből a szempontból jobb-e a helyzet vagy rosszabb? Elárulom: szintén rossz, csak másképp. Ahol a szülők munkanélküliek, van idejük a gyerekekkel foglalkozni, de nincs pénzük minőségi időt tölteni velük, nincs pénzük minőségi oktatásra, vannak, akiknek minőségi ételre sem. Akik jobban élnek, azok azért, mert dolgoznak, mint az őrültek, hiszen egy szegény világon csak az boldogul, aki rengeteget dolgozik. Viszont az ő gyerekeik általában nem intézményekbe kerülnek, mert azt ők nem tudják megfizetni, hanem leginkább a nagyszülők viselik gondjukat. Vagyis a gyereknevelést nem fiatalon végzik, hanem idősebb korban. Amikor már nehezebben alkalmazkodnak a gyerekekhez gondolkodásban és fizikailag is. Amikor már fennáll a veszély, hogy nem tudják őket felnevelni, hiszen rövidebb az átlagéletkoruk és még rövidebb az az idő, amíg egészségesek és teherbírók. Szissz. Hát ennyit mára. Azt hiszem, sikerült halálra sértenem a gazdagok után a szegény világokat is. Örülök neki, mert enélkül nem fogtok elkezdeni gondolkodni.
Kikapcsolt. A Ninda Szolgálathoz két derki múlva érkezett az első levél, Imvap külügyminisztériumától, amelyben közölték, hogy sértődésről szó sincs, ők végtelenül nagyrabecsülik Nindát. Szomorúak amiatt, amiket mondott, mert a jellemzés bizony ráillik világukra, de nem azért szomorúak, mert Ninda ezt mondta, hanem mert igaza van. Tanultak Szindoria esetéből.
És kormányok százaitól kezdtek záporozni a hasonló tartalmú levelek.
←pe-12 Âiśỳ [58] Nincs teljesen ismeretlen és nincs teljesen ismert sem. Csak fokozatok vannak, a megismerés rétegei, vertikálisan és horizontálisan, térben és időben. (Angrolími: A fhangífilozófia Ninda gondolkodásának tükrében, 680.)pe‑12 pe-13 csecsemőgondozás [-15] Azt hiszem, ha egy dzserang világra vet a véletlen, nem tudtam volna elvégezni a küldetésemet. Egyfolytában zaklatott volna a sajtó. Csak a Testvériségben volt lehetséges, hogy miközben olyan híres vagyok, mint talán senki még a Galaxisban, zavartalanul élhessem a magánéletemet. (Ninda: Életem egy falevélen, 846. sómir)pe‑13 pe-14 nemzés [-24] Igen: ő a lãâvyṙ. A saját családja számára… a mi családunk számára, bár elméletileg mivelünk nem is tartozik egy családba… és néha azt gondolom, az egész Testvériség számára. (Hait Kirísz: Ninda, 1105.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 702. muhat muandzsan, 750pe‑14→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |