„Nincs annál rosszabb, mint ha nem lehetsz azokkal, akiket szeretsz.”
Ninda: Életem egy falevélen,
144. sómir
144. sómir
Szilgut Hauri
43 662. senut nendihilgan
783
A három kislány meglepve nézte a kikötőépület homlokzatát. A világossárga fal tetején élénkpirosan világító, nagyméretű betűkkel ez állt:
FAЯAQ IXANUN ƷOR
Az írásrendszer ugyanaz az ősi földi volt, amit Saunison és Szindorián is használtak, de tele olyan betűkkel, amiket ők még sosem láttak.
– Az a fura betű a harmadik szó elején dzs-t jelent – állapította meg Aini –, ha ők is Dzsornak hívják a világukat.
– Fordítva írták az egyik R-et – mondta Szinensi –, és mi lehet az a furcsa kétágú a legelején?
– Öt betű is van benne, amiket még sose láttunk – mondta Ninda –, mennyi lehet az egész ábécében?
Megfordult, végigpillantott a kikötőtéren. Akárcsak Ommudin, itt is egy sor üzletet látott, sőt több sornyit, mert az üzletek fölötti szinteken további üzletek voltak. A feliratok hat-nyolc vagy még több nyelven voltak kiírva, ezzel az ismerős és mégis furcsa helybeli írással is. Az ajándékbolt – szúni és saunisi nyelven is kiírták – úgy volt a nyelvükön: AĐЯUFUN. Az élelmiszerbolt: NOГI XAƷUXUN.
De már érkezett is az idegenvezetőjük lélekszakadva. Testes férfi, fehér lepelruhában, ami kicsit hasonlított ahhoz, amit Ninda Ámantól kapott, amikor eljött Fáúról.
– Üdvözöllek benneteket – hajlongott aprókat a melle elé emelt kézzel. – Ædon vagyok, idegenvezető. Elnézést kérek, hogy késtem egy kicsit. Miben lehetek szolgálatotokra, mit szeretnétek látni először?
– Ninda vagyok. Hogy kell kiejteni ezt a feliratot?
Ædon már levegőt vett, hogy válaszoljon, de elakadt. Nagyokat pislogott apró, seszínű szemével, és Nindára bámult.
– Mármint… ööö… azazhogy… igen, bocsánat. Dzsori űrkikötő, azt jelenti.
– De hogy kell kiejteni?
– Faяaq ixanun Ʒor. Így mondják, igen.
– Farak ihanun Dzsor?
– Ó, igen, igen – készségeskedett az idegenvezető, de Ninda arcán szigorú kifejezés jelent meg.
– Nem, nem jól ejtettem. Ha valamit meg akarok tanulni, azzal csak akkor vagyok elégedett, ha igazán jól tudom. Kérlek, taníts meg a helyes kiejtésre.
Az idegenvezető meglepett arcot vágott, de gyorsan visszaváltott a készségesre, és megtanította őket a „Dzsori űrkikötő” pontos kiejtésére a dzsoriak nyelvén, akikről közben megtudták, hogy ők a ʒorægiq nevet használják magukra, ami voltaképpen dzsorlakót jelent, a nyelvük neve pedig ɔnʒor. Körbesétáltak a kikötőben – jó nagy térség volt, tíz hajóállásba vezettek belőle mozgójárdák –, és Ædon felolvasta a feliratokat, megtanította a helyes kiejtést, s le is fordította.
– Nagyon meg van lepve, amiért ilyesmi érdekel titeket – mondta Lí, aki mellettük ballagott, és éppen egy kis virágágyást szagolgatott, mint egy kutya. – Azt hitte, a városra lesztek kíváncsiak.
– Így is van – felelte Ninda –, illetve persze valójában az emberekre. De fölkeltette az érdeklődésemet ez a különös ábécé, amely olyan, mint a szindor és a sauninas, mégis más.
– A szindor és a sauninas ábécé sem egyforma – vetette közbe Aini, aki persze a Nindával való találkozás óta anyanyelvi szinten tudott szindorul.
– Ez igaz. De a betűk fölé írt ḱuỳvït jeleket leszámítva a szindor és a sauninas ábécé csak egy-egy betűben, az w-ban és a j-ben különbözik. A dzsoriak viszont egyáltalán nem tesznek kiegészítő jeleket a betűkre, hanem a betűk formáját változtatták meg. Érdekes lelemény. Én az emberekre vagyok kíváncsi, igen – és hogyan lehet az embereket jobban megismerni, mint ha tanulmányozzuk azt, amit alkottak?
– Nem tudjuk, mennyire dzsori találmány ez a különleges ábécé. Az alapját adó latīnis betűkről tudjuk, hogy Ősi Földről származnak. Lehet, hogy a többi betű is onnan ered, és a dzsoriak őrizték meg őket, a szindorok és mi viszont elfelejtettük, mert olyan hangokat jelölnek, amik ebben a két nyelvben nem szerepelnek.
A feliratokból szép lassan megtanulták a dzsori ábécét, és közben megkerülték a kikötőteret. Ninda benézett egy ajándékboltba – és már föl is hangzott a neve.
– Nindæ? Nindæ?! Nindæ!
Egy csomóan voltak az üzletben, azonnal körbejárt a neve, mindenki azt mondogatta, és csakhamar tiszteletteljes kör formálódott körülötte. Az üzlet tulajdonosa is előjött, sovány, szakállas férfi, melle elé tett kézzel hajlongott.
– Üdvözöllek kicsiny üzletemben, Nindæ. Nagy megtiszteltetés ez számomra. Kérlek, érezd otthon magad nálam!
Ninda megállt előtte, nézte csendben, szelíden. Aztán lassan a szájához emelte a fordítógépet.
– Mondd, muszáj ezt?
A boltos meghökkenve nézett rá.
– Én csak idejöttem körülnézni az üzletedben. Megtetszett a szép színes kirakata. Miért teszel úgy, mintha azzal kezdődne a Galaxis történelme, hogy én beléptem ide?
Az ember csak nézett. Ninda bólintott.
– Rendben, kezdjük elölről.
Megfordult, kiment, visszafordult, megint bejött.
Az ember arcán széles vigyor jelent meg. Megint a melle elé tette a kezét és hajlongani kezdett.
– Üdvözöllek kicsiny üzletemben, Nindæ. Az én nevem Zaʍiθ, ajándékboltom kínálata pedig egyedülálló Ʒor világán. Kérlek, tekintsd meg választékomat. Parancsolj.
Ezúttal Ninda már érezte, hogy a túláradó kedvesség már nem neki, a csillagszerte ünnepelt hírességnek szól, hanem reklám, mindenki hasonlót kap, aki betér ide.
– Köszönöm, Zaʍiθ, örömmel.
A boltosnak szeme-szája elállt az álmélkodástól, amiért Ninda helyesen ejtette ki a nevét, és lelkesen figyelte, amint a három kislány szemügyre veszi az árukészletet. Volt ott minden, a mennyezetig érő, kézmozdulatra leereszkedő polcokon rengeteg olcsó, silány emléktárgy feküdt, de akadtak érdekesebb darabok. Ninda talált egy fémből készült, szép kiállítású Dzsor-gömböt, már ő is gyűjtötte ezeket, akárcsak Ángsauri. S mellette megakadt a szeme egy kis városképre emlékeztető tárgyon: olyan volt, mint egy üvegdoboz, amiben apró, színes házacskák álltak, girbegurba utcák mentén, de az utcákat víz borította és kis csónakok közlekedtek rajtuk. Ninda fölemelte, forgatta. A víz hullámzott, ahogy megmozdította a dobozt, de nem csapott ki, úgy tűnt, átlátszó lap alatt van.
– Szép hely – mondta Szinensi. – Vajon létezik a valóságban?
Zaʍiθ szélesen elmosolyodott, és apró meghajlással az egyik falhoz sietett. Félretolt egy sínen gördülő polcot, ami mögött ajtónyílás volt. Megint meghajolt.
– Kérlek, tartsatok velem.
Beléptek a szomszéd helyiségbe, ott is polcok voltak, de Zaʍiθ egy ablakhoz hívta őket. Odamentek, kinéztek. Hosszú, háromszög alakú térséget láttak, amin járművek suhantak ide-oda.
– Ez a tér két kikötőszektor között van, azok ott a hajók kiszolgálását végző járművek. De nézzetek a távolba. Ott kissé balra láttok egy kocka alakú, szürke épületet. Látjátok a teteje mögött felmagasodó zöld tornyocskát?
Bólintottak, a hegyes, kúp alakú torony messze volt, de jól látszott. Ninda felismerte: ez látszott az üvegdobozba zárt képen is.
– Az a hely Ɔkaяedi, városunk egyik legszebb része. A turisták sosem hagyják ki. Ez az úr – biccentett Ædon felé – kiváló idegenvezető, elvisz oda titeket, és megmutatja a városnegyed egyedülálló építészetét.
– Miért borítja víz az utcákat? – érdeklődött Aini.
– Az a negyed egy tengeröböl partjaira és az öböl szigeteire épült, és voltaképpen egy nyaralótelep, ahol hajózni szerető emberek bérelnek szobát és hajót. Az öböl fölött pedig az Ɔkæma-hegy lejtői kanyarognak, tele apró, virágok borította teraszokkal, roppant festői hely.
– Zaʍiθ barátom egészen átveszi az én feladatomat – nevetett az idegenvezető.
– Ó, valóban ezt tettem, Ædon barátom, de tudom, hogy te elnézed nekem. Kérlek, tudjátok be a rendkívüli alkalom okozta megilletődöttségemnek. Ebben a szerény kis üzletben még soha nem járt ilyen jelentős személyiség, mint te, Nindæ.
Ninda sóhajtott és nem szólt semmit.
←of-7 nuéthi [10] A népszerűséggel jár, hogy vannak, akik imádnak, és vannak, akik gyűlölnek. Minél népszerűbb vagy, annál többen vannak mindkét csoportban. Ne törődj vele. Csak azokra figyelj, akik megértenek. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 62. sómir) :: Szilgut Hauri, 43 662. szahut liktuharan, 750of‑7 of-8 ajándékbolt [60] Nincs annál rosszabb, mint ha nem lehetsz azokkal, akiket szeretsz. (Ninda: Életem egy falevélen, 144. sómir) :: Dzsor, Szilgut Hauri, 43 662. senut nendihilgan, 783of‑8 of-9 beszélgetések [100] Tizenkétezer emléktárgy van a sauhátun múzeumában – Ninda saját kezűleg összegyűjtött tárgyai a Galaxis több ezer világáról, meg amiket úgy küldtek neki ajándékba. Ezek itt maradnak akkor is, amikor Ninda már nem lesz. Valamennyinek megvan a története, és fel is jegyeztük valamennyiét. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 266.)of‑9→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |