„Figyeld a napsugarakat. Tanuld meg a felhők nyelvét. Taníts meg másokat is hallani és látni. S te irányítod a folyók bolyongását, te adod az erőt, hogy elérjék a tengert.”
Ninda: A fény lúmái, 1063.
A torony neve Hinani Aupahi volt. Szálloda, üzletek, irodák, mindenféle volt benne, harminc emeleten, óriási alapterületen, egy egész városnak beillett egymagában. Nindáéknak a Fauhalini kivett egy lakosztályt a harmincadikon, hogy innen nézhessék a leszállást. Aimono kijelentette, hogy egy szúni (illetve ahogy ő mondta, fúni) gyereknek mindenképpen látnia kell a Testvériség egyik hajójának leszállását közelről, de nem a kikötő betonjáról, mert onnan semmit sem lát belőle.
Amikor ideértek, a Dzsilgarrúmi még nem látszott, akkor álltak világ körüli pályára. Kinéztek az ablakon. A tágas térség, ahol a hajó földet fog érni, az épülettől vagy egy szirszire kezdődött, egy nagy park, sétálóutca, kis piac volt közöttük. A suár logikus folytatása ennek a kikapcsolódásra és bevásárlásra szolgáló negyednek.
Szinensi már utánanézett a Dzsilgarrúminak. Sallurógin, vagyis egyike a legnagyobb típusoknak, amik még leszállnak világok felszínére. Sokkal, de sokkal nagyobb, mint a Szilgut Hauri. Ötszázezer lakosa van. Húsz lakószint, szintenként negyven szektor, az első szint park, a második erdő. Persze az itteni dzserangoknak erről mind fogalmuk sem lehetett.
Népes társasággal voltak. Kilenc gyerek és négy felnőtt a Szilgut Hauriról, Lí, Liešy, a Fauhalini hat tagja, és persze a tévékamera, aminek révén most is a fél spirálkar látta őket. A kamera túloldalán azonban ezúttal Nomboka volt, aki egy ideje más dolgokkal foglalkozott, más világokra szólította a munkája, de most bejelentkezett a haniti közvetítésbe.
– Merre jársz, Szillon? – hangzott el Ninda kérdése fél matin belül, a tévés pedig ügyelt a szabályra: ha Nindával készít interjút, saját magáról is beszélnie kell.
– Egy Testvériség-hajón vagyok, az Ífut Sádaurgon. Tegnap indultam Jahofomról, és pár derki múlva le is szállok Arkonin. Két szomszédos világ, van egy csomó politikai vitájuk, ezekkel kapcsolatban készítek riportokat a vezetőikkel.
– Unalmas a munkád, Szillon. De azoké is, akik azt a két világot vezetik. „Politikai viták”… ugyan már. Gyerekség.
Ment az élő közvetítés, több száz világon sok milliárd ember hallotta, amint egy kiskamasz gyerekségnek nevezi azt, ami két világ kormányainak okoz hosszan tartó fejfájást.
Aztán hamarosan már látható volt a Dzsilgarrúmi, először csak egy sötét pontként a szürkülő égen. Nappal hamarabb is látták volna. Nagyon gyorsan növekedett, attól fogva, hogy Hifupuau megmutatta az égbolton, egy mati sem kellett, hogy betöltse az egész eget. Ekkor már irdatlan volt, beláthatatlanul óriási, egyetlen tükörsima, szürke tömb, minden jellegzetesség nélkül, csak a zsilipkapu fölött ragyogott a Testvériség hatalmas fehér-piros csillaga. Az utolsó pár száz rígint kecsesen lassítva tette meg, hogy ne keltsen szélvihart a városban, ahogy kinyomja maga alól a levegőt. Ekkor már semmi mást nem lehetett látni, csak a hajót, a kikötőtér túloldalán levő városnegyed mindenestül eltűnt a hajótest mögött. Végül már látták a tetejét is, a torony magasabb volt nála.
– Óriási hajóitok vannak – mondta Kehiku Nindának, aki bólintott. A Dzsilgarrúmi akkora volt, mint egy hegy. Jó, hogy feljöttek ide megnézni. Korábban is látott már hajókat fentről, de az Séninnauron volt, ahol a kopár, szürke sziklasivatag nem ad semmilyen viszonyítási alapot, a látvány ugyanolyan lett volna akkor is, ha játékhajókat néznek közelebbről. Meg persze Sielunton is látta toronyból az Aulang Laipot, de ott messze voltak tőle, itt meg egészen közel, gyalog oda lehet sétálni a hajóhoz.
Lentről is egészen más, mindig felnéz a hajókra, amikor ki- és beszáll a suárkapukon, de akkor csak egy végeláthatatlan szürke felületet lát. Igaz, így is csak ugyanazt – annyi a különbség, hogy két oldalából és a tetejéből is valamennyit. A Testvériséget nem érdekli, hogy a hajói kívülről szépek-e. Belülről legyenek azok.
S a Dzsilgarrúmi is szép volt belül, természetesen átsétáltak és megnézték. A suárkapun mentek be, körülnéztek az egyik csillogó-villogó üzletsoron, ahol utasok és vásárlók sokasága nézelődött. Minden olyan volt, mint a Testvériség más nagy kereskedőhajóin: minden üzletnek a saját stílusa szerinti portál, színes, díszes kirakatok, fényes feliratok, kényelmes ülőhelyek mindenütt.
Rövid sétájuk alatt is észrevették őket, hol itt, hol ott súgtak össze a dzserangok és hangzott fel Ninda neve, egyszer a dzsorihoz hasonló Nindæ ejtésben, máskor úgy, hogy szindor helyesírással Nÿnda lett volna, egyszer pedig egészen elnyújtott í-vel és a végén kérdő hangsúllyal, valaki talán a mellette állótól kérdezte, hogy Nindát látja-e. Ninda mindig rámosolygott az emberekre, de nem bocsátkozott beszélgetésbe velük. Hamarosan bementek az Inguap étterembe, ki a mosdóba, s a mosdó előterében megérintették annak az ajtónak a nyitógombját, ami csak szúniknak nyílt ki. Mögötte ott volt a suarihun – dzserangoktól nem látogatott terület. Itt már otthon voltak. A folyosón járkálók egytől egyig a Testvériség tagjai voltak.
Fölmentek egy lifttel, találomra választották ki, hogy hová. A lift természetesen egy hamisítatlan szúni ízlés szerinti parkba vezetett, ahol már csak egyetlen fiatal pár üldögélt a fűben; lent a suárban mindenféle naptár és időzóna szerint élő dzserangok megfordultak, de itt fönt éjszaka volt már. Bementek a janníhaumba, ahol Ninda mint Kis Őrző először is köszöntötte a Tűz Őrzőjét, aztán leültek egy asztalhoz. Még arra sem volt idejük, hogy körülnézzenek, s odalépett egy férfi, Sangrú egy tálca süteménnyel.
– A Szilgut Hauriról jöttetek? – tette eléjük.
Bólintottak.
– Utazók vagytok?
– Nem, csak átjöttünk körülnézni.
– Ne hagyjátok ki a Silgélaun parkot.
– Rendben.
Sangrú helyet foglalt az asztaluknál.
– Ha hiszitek, ha nem, az elmúlt öt limliben nyolc gyerekkel akadtam össze a Szilgut Hauriról.
– Ritka, hogy egyazon dzserang városban két hajónk van egyszerre – jegyezte meg egy másik férfi, Ilpagi.
– Ritka – bólintott Sangrú egyetértően. – De akkor is meglepő, hogy sorban beléjük botlok. Egy ekkora hajón.
– Vakszerencse – mondta Ilpagi. – Én kétszer találkoztam össze nagyapámmal, Szesztumuval két különböző hajón úgy, hogy nem tudtuk egymásról, hogy a másik ott van.
– A Testvériség kicsi hely, akárcsak a silligilli szárnya – szólalt meg Ninda.
– Nocsak – mondta Sangrú. – Ilyeneket a száhpain-sédaunik szoktak mondani.
– Ninda az – felelte Szinensi. – Meg saupu is.
– A barátnőm, Szinensi – mutatta be Ninda, hiszen ők mint gyerekek nem hordtak kitűzőt. – Nem lehet eltéríteni attól, hogy én száhpain-sédauni meg saupu vagyok. Ő pedig a párom, Aini.
– No, hát egykettőre megtudhatjuk, az vagy-e – vette elő a suagját Sangrú –, mert én ismerek valakit, aki az, és máris felhívom. Halgellirnek hívják. – S megnyomta a suagot, nem véve észre a Ninda arcán hirtelen felfénylő felismerést. – Halgellir, van itt egy kislány, akiről azt mondják, hogy száhpain-sédauni és saupu is. Volna kedved…
– Csak nem Ninda az?! – vágott közbe egy férfihang, kétszeresére növelve Ninda megdöbbenését. Ő tudta, ki Halgellir, de nem gondolta, hogy találkozhat vele; azt pedig végképp nem sejtette, hogy Halgellir ismeri az ő nevét. Hiszen éppen itthon, a Testvériségben neki semmiféle hírneve nincsen, mentesek maradtak a Ninda-kultusztól, itt ő semmi több, mint egy iskolás kislány.
De még a Testvériségnek sincsenek akkora hajói, ahol egyik pontról a másikra el ne lehetne jutni néhány matin belül. Így Halgellir nemsokára ott ült velük szemben és választ adott.
←of-13 koncert [-23] Különösnek tűnhet, hogy a sauhátun múzeumában egy tökéletesen ép, működő robotot is tartunk. De ez volt az a robot – egy saunisi gyártmányú Uori –, amely több mint egy évezreden át őrizte Ninda biztonságát nyilvános szereplései alkalmából. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 301.)of‑13 of-14 Dzsilgarrúmi [48] Figyeld a napsugarakat. Tanuld meg a felhők nyelvét. Taníts meg másokat is hallani és látni. S te irányítod a folyók bolyongását, te adod az erőt, hogy elérjék a tengert. (Ninda: A fény lúmái, 1063.)of‑14 of-15 információtörténet [39] Az embert az álmai tartják életben. Ha elengeded az álmaidat, meghaltál. Nem, ezt se írd föl, Sileni. Ezt is mindenki tudja. (Sileni: Ninda élete, 503.) :: Dzsilgarrúmi, Hanit, 43 663. dzsirat nangrifan, 20of‑15→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |