„Ha elhagyod, utána már nem sok jelentősége lesz, hogy meddig voltál vele.”
Szinensi: Összegyűjtött lúmáim,
410.
410.
43 701. muhat angdzsagan
905
– Ászannin hiran óngrankari,
szimmaszi hon fárunnari,
síszun hiranut dzsílvari,
ásisszinun ífalgari.
Ninda pendített még kettőt a húrokon, és a dal véget ért. Különös dal volt, még szokatlanabb, mint az eddigiek. Nyolc négysoros versszak, refrén nélkül, egyetlen ismétlés nélkül, egyhangú, egyszerű kis dallamra, és különös volt a szöveg szóhasználata is. Nem az ősi nyelven volt, kétségtelenül mai szúniul írta, de olyan ritka, régies, gyakorlatilag feledésbe merült szavakkal, amiket már alig ismertek az emberek. De azért értették, és sikert is aratott a 3-sibe janníhaumban, ahol rögtönzött dalestet tartottak.
Limelullíról szólt ez is, aki Ninda minden dalában egy megfoghatatlan ködalak volt, aki mindig segített, de sosem derült ki, hogy hogyan és kiknek – „nekünk”, de hogy kik azok a „mi”, azt nem lehetett tudni –, kétségtelenül nagyon nagy bajból húzta ki őket, és általában annyit lehetett tudni, hogy olyasvalaki ellen szorultak védelemre, aki erősebb náluk, uralkodik rajtuk, elnyomja őket. Valószínűsíteni lehetett, hogy valamiféle felettük álló általi elnyomásról van szó, de biztosan nem lehetett tudni ezt sem.
A 3-sibe janníhaum csillag alakú volt, éppen olyan, mint az Aulang Laip 4-tabe janníhauma, ahol Ninda először találta meg az örök tüzet. Mindössze kilencvenegy évvel ezelőtt történt, de mintha egy másik életben lett volna. Most ott ült mellette a kislánya, és aláfestésként halkan dúdolta a dallamot. Az egyik asztalnál ott ült Aini, a kicsik játszószőnyegén pedig Szinensi. És a janníhaumban mindenki tudta, kik ők, már amikor beléptek. Nem szóltak semmit, ahogy akkor sem, amikor Ninda arról volt ismert az Aulang Laipon, hogy ő a lieha kislány, aki mint hinargi-dzserang valósággal beesett a hajóra, meg akkor sem, amikor Silenit fogadták a Fáhinnur Hírauszi janníhaumában. De tudták, hogy ők a nindaran törzs, és ők írták Az Első Szíant. Hárommilliárd példány fogyott el már belőle az ötmilliárd lelket számláló Testvériségben. Csak a kicsi gyerekek nem olvasták.
Sileni itt Rúnuti iskolájába fog járni, arra a rövid időre, amíg ezen a hajón utaznak, a lányok pedig hiperfonon érintkeznek Hangilaorannal, mert a hajón nincs részlege a Hínahauransúminak. A nap egy részében ezért egy-egy hiperfonszobában üldögéltek, onnan vettek részt az előadásokon. Ezt otthon is megtették sokszor, hiszen egy teremben csak pár százan férnek el, de aligha van olyan előadás Hangilaoranon, amit ne kísérnének figyelemmel több tízezren.
Este pedig Ninda fellépett a janníhaumban, aztán elővette a suagját.
– Üdvözöllek, Ninda – mosolygott rá Hink, a neves énekes, aki rauni nemzetiségű volt, de Lomnen világán született, Tuolrén volt az otthona, és mostanában főleg az Ilnehul-vidék világain koncertezett; már beszéltek kétszer, és közös fellépést terveztek. – Mindjárt leszáll a hajóm, és szeretettel várlak majd a kikötőben. Merrefelé jársz most?
– Fogalmam sincs, Hink, mi nem tartjuk számon, hogy hol jár a hajónk. Valahol útközben. Azt hiszem, Inszkavarten lesz a következő állomásunk.
– Aóóa, hiszen azt ismerem, Enszkovórren, nálunk így hívják. Okvetlenül kóstold meg… iii, azazhogy eszel te halat, kérlek?
– Hogyne, gyakran, nagyon szeretem.
– Nagyszerű. Akkor figyelj. A kikötői üzletsoron csak menj végig, de ne ott egyél. Van egy ulben, egy hatalmas fa, ragyogó enciánkék levelei vannak, annál fordulj be, ott van egy aranyos kis utcácska, abban is van még néhány ulben. Könnyen megtalálod az Anvinin éttermet, egy pirosan világító felirat van a homlokzatán, persze a helyi írással, én nem tudom elolvasni, de olyan, mint egy hullámvonal. No, ott rendelj halat, de helyi fajtát, helyi recept szerint. Sütve, főzve, salátának, teljesen mindegy, egyik finomabb, mint a másik. Szenzációsan csinálják. És mondd, hogy én küldtelek.
Ninda mosolygott.
– Miért, akkor árengedményt kapok?
– Szerintem azt mindenhogyan kapsz, de ha megmondod, akkor én valószínűleg életem végéig ingyen ehetek ott.
Ninda hátravetett fejjel kacagott. Hink vele nevetett, de közben elgyönyörködött benne. Csodaszép lány. Milliárdok esküsznek rá, hogy a legszebb a Galaxisban – persze elfogultságból, de hát ő is rajong érte. Csak hát hiába lépnek föl hamarosan együtt, esélye sem lehet nála. Foglalt is már, és nem érdeklik a férfiak. Az a másik két lány hihetetlenül szerencsés. Hink nem tudta pontosan, hogy Ninda hány éves az ő időszámítása szerint, de nem lehetett sokkal fiatalabb nála.
A következő hívó is a dalverseny miatt hívta, Hinanarváról, Anarva Köztársaság központi világáról. Elkészült a versenyzők névsora – azért csak most, mert nem egy egyszerű lista volt, hanem minden információt tartalmazott, amit tudni kellett róluk, természetesen a korábbi felvételeikkel együtt.
– Mindenkitől egy dalt vettünk fel – magyarázta Konszeknan asszony. – Ők választották ki, hogy melyik felvétel legyen, mi csak azt kértük, hogy ne olyan, ami a versenyen is szerepelni fog. Az a javaslatunk, hogy hallgassa meg a dalokat, még bőven lesz ideje rá, de ez nem elvárás, csak javaslat.
Ninda bólintott. A fordítógép valamiért magázásnak fordította azt, ahogyan Konszeknan asszony beszélt, hát ő is így válaszolt.
– Köszönöm, asszonyom. Azt hiszem, nem fog ártani, ha lesz róluk valami képem.
Elbeszélgettek a verseny történetéről. Amikor először rendezték meg a versenyt, Konszeknan asszony is az első indulók között volt, de a selejtezőben kiesett. Annyi idős volt akkoriban, mint most Ninda. A második versenyen, egy helyi évvel később a középdöntőig jutott, a harmadik és a negyedik versenyen pedig már a döntőből esett ki. Aztán már nem indult többet, mert hivatásos énekesnő lett, így nem felelt meg a versenyszabályoknak, hiszen csak amatőrök indulhatnak. Sok évvel később mint a szervezők egyike tért vissza, néhányszor a zsűrinek is tagja volt, most megint a színfalak mögött fog dolgozni.
Harmadikként Nomboka hívta. Egyenesen a tárgyra tért.
– Remélem, nem akartad titokban tartani, hogy Hinanarvára utazol. Mert kiszivárgott ám.
Ninda mosolygott.
– Nem, Szillon, sőt örülök, hogy találkozunk. Mert gondolom, ott leszel.
– Természetesen. A Galaxisért ki nem hagynám.
– Akkor megtartjuk az ebédet – bólintott Ninda.
– „Az” ebédet? – húzta föl a szemöldökét a tévés.
– Fogadtunk. Emlékszel? Aufaron voltunk, rákot ettünk a Hanaufarban, és én azt állítottam, hogy néhány év múlva csak egy emlék leszek a hírarchívumokban. Hát a néhány év most már jócskán eltelt, negyvenkét éve volt. És azóta megvan Az Első Szían, már alapítványom is van, csillagszerte egyfolytában rólam szólnak a hírek azóta is, hát el kell ismernem, hogy elvesztettem a fogadást. Tehát meghívlak egy ebédre valami jó étterembe, ha lesznek ott munkatársaid, azokkal együtt.
– Hogy te mikre emlékszel… – ámult a riporter mosolyogva. – Rendben, megtartjuk az ebédet. Nem szalasztok el egy ilyen alkalmat, hogy egy derkit eltölthessek a társaságodban.
←pd-9 sillinu [-22] Szerencse, hogy a Ninda-kultusz korai szakaszában már megalapítottuk az Archívumot. Mire az Alapítvány megjelent, már késő lett volna nekikezdeni a rengeteg adat összegyűjtésének. De így a miénk a legnagyobb archívum a Galaxis történetében, ami egyetlen ember munkásságáról szól. (Hiragi: Akik Nindává tették, bevezető, 6.)pd‑9 pd-10 dalok [-23] Ha elhagyod, utána már nem sok jelentősége lesz, hogy meddig voltál vele. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 410.) :: Ámhalgin Súfauri, 43 701. muhat angdzsagan, 905pd‑10 pd-11 halétel [-12] Ezen az úton történt először, hogy mi is ott mentünk vele, nem valami külön útvonalakon. A sajtóban nem szerepeltünk, a nevünket se tudták, és a legtöbben úgy tettek, mintha észre se vennének minket. Pontosan ahogy kívántuk. (Sileni: Ninda élete, 620.) :: Inszkavarten, Ámhalgin Súfauri, 43 701. famut nirséhagan, 720pd‑11→
ph-27 id [-294] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -269 740 733 szó (712 339+24 251+4143) 5 133 467 betű (4 968 137+165 330) 5 671 797 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3087 29. 11:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |