„A fény lúmái – ez a címe ennek a könyvnek. De mi az a fény? Thrangidémi lúmája szerint a fény csak érzékcsalódás. Szerintem nem. A fény egy érzés, egy érzelem. Vagy több.”
Ninda: A fény lúmái, bevezető
– A fhangíról? Elég sok mindent tudok, igen. – Fendria tűnődött egy kicsit. – A thabbuanok elég különös nép… mi szúnik is azok vagyunk, persze, csak másként. Több ország területén élnek kisebbségben, sokfelé a Galaxisban. Jelentős irodalmuk van, a könyveiket és filmjeiket sok nyelvre lefordították, nekünk is nagy thabbuan gyűjteményünk van az Ílgaszaumiban. És hát a filozófiájuk. A fhangí előtt is volt már köztük néhány jelentős filozófus, bár aztán az ő munkásságukat a fhangí némileg elhalványította. Bevallom, én sem sokat tudok róluk. A fhangí nagyon híres gondolati rendszer. Szinte bármire jó. Vannak, akik arra használják, hogy megjegyezzenek vele dolgokat, például az elintéznivalóikat, vagy éppen tanulási segédeszközként, mert kiválóan lehet vele gondolati láncokat felépíteni, sőt, ez az egyik legnagyobb erőssége. De vannak, akik afféle irodalmi műveket alkotnak a segítségével, elrendezik a kis hatszögeket, és olyan írásokat hoznak létre, amiket csak a beavatottak értenek ugyan, de ők nagy gyönyörűséggel tanulmányozzák.
Ninda elővett a köntöse zsebéből egy thanítálcát és tíz dúthot, a tálcát a szőnyegre tette és elhelyezte rajta a dúthokat, hogy kiadják a dóart, amit az éjjel kigondolt.
– Nagyon szép… de én ezt nem tudom elolvasni. Te csináltad? Bocsáss meg, de nem ismerem a jeleket. De vannak jó páran a hajón, akik boldogulnak vele, mutasd meg nekik. Nem nehéz megtalálni őket.
Ninda mellett és a háta mögött egymást váltották a gyerekek, hogy mindenki megnézhesse az alkotást.
– Egyébként nem kell a lapocskákat magaddal hurcolni, leírhatod a jeleket. Rajzolni tudsz a suagodon is, de ha jól tudom, a fhangímesterek a tollat és a papírt részesítik előnyben.
Ninda értetlen arccal nézett rá. A tanárnő felállt és a fali polcok egyikéhez lépett. Fölvett valamit, visszajött és Ninda elé tette a szőnyegre.
– Ez egy írótábla, rajta egy papírlappal. Ez pedig egy toll – nyújtott át még valamit: egy ugyanolyan hosszúkás eszközt, mint ami a dóarkészletben is volt.
– Ezt ismerem – örült meg Ninda –, van egy ilyen a készletben.
– No lám csak, és a használatát is ismered?
Ninda megrázta a fejét.
– Én el tudom neki magyarázni, Fendria – mondta Ángsauri.
– Hát akkor csak csináld.
– Nézd – hajolt oda a másik lány –, itt bekapcsolod, és ezt a négy gombot forgatva beállítod a színt. Piros, sárga, kék és fekete, ezekkel kikeverhetsz mindenfélét. Ezzel a fehér gombbal tárolhatod is, hogy később is meglegyen. Ez a gomb pedig a vonalvastagságot állítja be. Aztán csak mozgatod a papíron, ahogy a suagodra írsz az ujjaddal, csak ezt nem lehet törölni. Vagyis de, ha ugyanolyan színt állítasz be, mint a papír, akkor az a szín takarja a korábbit. Ja, ez pedig az átlátszóság. Ha erre fordítod, akkor a szín teljesen takarja a korábbit, de ha erre, akkor keveredik vele. Itt van egy kis lencse, ez elé tehetsz bármit, aminek színe van, és megnézi magának a színt.
– Értem – felelte Ninda, és szépen leírta a tíz khát a thanítálcáról, az eredeti elrendezésben, sötétkék színnel.
– Azt hiszem, így már lúmának hívják – mondta Fendria. – Miről szól?
Ninda ujjával követte a khákat a papíron, úgy olvasta:
– Mi a sötétség? A világosság hiánya. Mi a hideg? A meleg hiánya. Mi a gonoszság? A jóság hiánya.
Ezen egy kicsit elgondolkodott mindenki.
– Miért? – kérdezte aztán Helligi.
– Miért ne? – kérdezett vissza Ninda mosolyogva.
– Sötétség az, amikor nincs fény – fejtegette Rongami. – Hideg az, amikor nincsen meleg. De ahol nincsen jóság, ott gonoszság van?
Ninda rápillantott azzal a vesébe hatoló, mindent látó, mindent megértő tekintettel, ami egyszer már annyira megdöbbentette Ámmaítot is. Rongami éppolyan döbbenettel nézett vissza rá. Lassan múltak a pillanatok.
– Igen – felelte aztán Ninda csendesen. – Szerinted nem?
Rongami válasz helyett elgondolkodva forgatta két ujja között a suagját.
– Azt hiszem, értem, mit akarsz mondani – bólintott Fendria. – Nagyon filozofikus gondolat. Neked jutott eszedbe?
Ninda majdnem bólintott, de aztán a vállára billentette a fejét.
– Hát… én csak szavakba öntöttem, de szerintem ez egy alapvető igazság. Akárki mondhatta volna éppen ugyanígy.
– Erre thabbuanul van egy kifejezés, majd alighanem találkozni fogsz vele a tanulmányaidban. Alapvető igazság… valami ilyesmi. Majd érdemes lesz felkeresned a silgunt. – Látta Ninda arcán, hogy nem ismeri ezt a szót. – Olyan helyet jelent, általában valamelyik dzsorongit egyik részét, ahol valamilyen közös tevékenységre össze szoktak gyűlni az emberek. Némelyik évszázadokon át fennáll. Közben meg is néztem, természetesen van fhangísilgun az Aulang Laipon, de nem dzsorongitban… végül is a fhangí csakugyan nem játék, hát miért lenne dzsorongitban? A 3-jori szektorban van egy helyiségük.
Ninda megköszönte, és már aznap odament iskola után. A suagtérkép átkalauzolta egy kis parkon, aminek a végében, egy janníhaum bejárata mellett kis utcácska nyílt. Ezen kellett menni néhány lépést, jobbra volt a janníhaum, balra pedig egy ajtó 3-jori 2 felirattal. Alatta: fhangí úlamit silgun 500–900. Úlamit olyasmit jelent, hogy valakinek a sajátja.
Kis parkba lépett, ahogy szinte mindenütt a hajón. Füves terület egy fával és néhány bokorral, virágágyások. Padok egy kis asztal körül, emberek üldögéltek, beszélgettek. A parkot lakások vették körül, s jobbról a legelső ajtón újabb tábla: fhangísilgun. Szúni szokás szerint nem köszönt a parkbelieknek, csak rájuk mosolygott, és megnyomta az ajtón a jelzőgombot. Nem kapott semmilyen választ, nem kérdezték meg, ki az – az ajtó hangtalanul besiklott a falba. Hát belépett.
Tágas helyiségbe jutott, háromszor akkora volt, mint az ő gantirlakása. Középen… tűz. Ez volt az első, amit meglátott. Mindenfelé ülőhelyek, kényelmes fotelek, meg olyan hosszú fotelek, amiken több ember is ülhet. Egy-két asztalka, a falak mentén polcok. S egy csomó ember üldögélt a teremben szétszórva. Csupa felnőtt, sőt idős emberek, és csupa férfi. Hatan.
– Mi járatban vagy, kislány? – kérdezte egyikük mély basszushangon. Szakállas, nagydarab.
– A fhangísilgunt keresem – felelte határozottan.
– Megtaláltad, itt működik a silgun. Fhangít szeretnél tanulni? Kicsit fiatalka vagy még hozzá.
Ninda közelebb lépett hozzá – Milongip, ez állt a kitűzőjén –, s átnyújtotta a papírlapot, amire az iskolában leírta a reggel írt lúmát. A férfi elvette, s úgy nézett rá, mint régi ismerősre.
– Ó, igen. Khernatulakki régi jó lúmája. Te írtad le?
– Én írtam. – Ninda a szúni nyelvnek egy olyan igéjét használta, ami egyértelművé tette, hogy nem úgy másolta. – Őt nem ismerem.
– Nocsak – mondta egy másik férfi, felállt és odajött Milongip mögé, hogy lássa az írást. Ő is szakállas volt, vékonyabb, idősebb. Haultaki volt a kitűzőjén. – Ez valóban Khernatulakki. Sose bánd, a legjobb gondolatokat újra meg újra fölfedezik.
– Nem, tévedtek – szólalt meg egy magas, fiatalabb férfi, neki nem volt szakálla. Ámritin. – Hasonlít, de nem ugyanaz, keressétek meg.
Milongip elővett egy suagot, és pár pillanat múlva intett egy fali képernyő felé, ahol előbb egy idegen lúma jelent meg, aztán Nindáé. Valóban nem voltak egyformák.
– Aha – bólintott Milongip. – Khernatulakki hosszabban és bonyolultabban írta le, bár a lényeg tényleg ugyanaz.
– A kislány megoldása tömörebb – mondta Haultaki. – Azt nem merném mondani, hogy frappánsabb is, de tényleg rövid. Mióta tanulsz fhangít?
– Tegnap este óta – felelte Ninda.
←nd-17 első dír [-25] Nincs kékebb semmi, mint Fónarrugandi tavainak vize. Nincs fehérebb semmi, mint a hó Szahindáfaran csúcsain. Nincs aranyszínűbb a Sínisuálnál. Nincs tisztább egy újszülött lelkénél. (Ílgaszaumi, Jahanin-szódzsan, 63. sómir, 1. singir)nd‑17 nd-18 első lúma [62] A fény lúmái – ez a címe ennek a könyvnek. De mi az a fény? Thrangidémi lúmája szerint a fény csak érzékcsalódás. Szerintem nem. A fény egy érzés, egy érzelem. Vagy több. (Ninda: A fény lúmái, bevezető)nd‑18 nd-19 fhangísilgun [-22] Különös, hogy mindenhol családra és otthonra találtam a szúnik között – Szindorián meg nem, pedig ott születtem? Szerintem nem különös. Hosszú és tanulságos történet, hogy miért lettek a szúnik ilyenek – a szindorok pedig amolyanok. (Ninda: Életem egy falevélen, 310. sómir)nd‑19→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |