22 ←og-20 suár [-24] Ha szeretek valakit, akkor az a fontos, hogy ő boldog legyen. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 113. sómir, 5. singir)og‑20 og-21 barátkozás [22] Ha valaki fenyegetőzik, azt biztosan tudhatod, hogy gyáva. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 93. sómir) :: ÃÂskũ, Sileni Fónird, 59. lẙaikś 41., a zöld órájaog‑21 og-22 filozófusok [-8] Összeállították azok névsorát, akik tanították. Elemi iskola, egyetem, meg a filozófusok, nyelv-, zene-, történelemtanárok, mindenki. Ötven név állt a listán, amikor megmutatták neki. Nevetett és mondott még százhúszat fejből. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 610. fattilgópan) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 663. higit szisszadzsan, 740og‑22→

---

„Ha valaki fenyegetőzik, azt biztosan tudhatod, hogy gyáva.”
 

ÃÂskũ
Sileni Fónird
59. lẙaikś 41.
a zöld órája
ÃÂskũ egyike volt azoknak a helyeknek, ahol a legjobban várták Nindát, ahol a leginkább meg voltak róla győződve, hogy őhozzájuk mindenképpen eljön, el kell jönnie. Itt kezdődött – legalábbis az ãâskũiak látásmódja szerint – az az eseménysorozat, ami előbb az ÀLAN létrejöttéhez, majd két és négy év elteltével a diktatúra bukásához vezetett.
  Ninda nem okozott csalódást: elment hozzájuk. A sófunnir-hauróranginak rutinfeladat volt az útirányon annyit változtatni, hogy Soýv előtt beiktatták ÃÂskũt. Oda is el kell vinni a segélycsomagokat, mint mindenhová. Annyi különbség volt, hogy ha Ninda nem kéri, hogy eljöhessen ide, akkor a hajó csak leküldi a teherhordó aungirokat, megvárja a visszatértüket és továbbmegy – így viszont maradnak két derkit. Ninda kijelentette: az országnak túl sok világa van ahhoz, hogy mindegyiken hosszasan időzzön.
  A városi színházban várták, természetesen mindenki ott volt, aki ÃÂskũn számít, de elkövették azt a hibát, hogy erről csak a kikötőben szóltak Nindának, aki csak ránézett a hírhozóra, a polgármester-helyettesre, és szokott nyugalmával megcsóválta a fejét.
  – Én ÃÂskũra jöttem, Ìndeỹ, nem az ãâskũi színházba. Elegem van a protokoll-összejövetelekből, nem fogok beülni egy nagy vïyṙd terembe, ahol én is egy vagyok a sok vïyṙd közül. Az emberekhez fogok menni, ott megtaláltok.
  És elindult a szokott módján: találomra a városi utcákon. A polgármester-helyettes meghökkenve nézett utána, aztán gyorsan felhívta az elöljáróját. A kisváros összes neves embere fölkerekedett és elindult az utcán, magukban talán némileg bosszankodva, amiért ez a gyerek a bolondját járatja velük – de hát ez a gyerek az ő Nìïndàjuk volt, akit a legnagyobb tisztelet illet. Így hát elindultak.
  Nindát a Ṙoõp negyedben érték utol – itt is, mint már nemegyszer, csalhatatlanul megtalálva a szegények utcáit. Nem nehéz, azt mondta. Bárhol van az ember, könnyen rájön, melyik utak vezetnek kifelé a városközpontból, és azt is igazán könnyű kideríteni, hogy merre vannak a gazdagok és merre a szegények negyedei. Ehhez az egyhez sosincsen szüksége térképre, semmilyen világon. Csak figyeli, hogy milyenek az utcák, a házak.
  Eĩdì és Dẁnśy se vett elő térképet. Gondolkodás nélkül megbíztak Nindában, aki nyugodt, magabiztos léptekkel haladt az út közepén, előtte és mögötte több száz ember, kettejükön kívül mind helybeliek, no meg az elmaradhatatlan robottestőrség. Valaki felajánlotta, hogy hívnak járművet, hiszen az ideje korlátozott, miért fordítja arra, hogy csak megy az utcán. A megérkezés nem sokat ér, ha kihagyjuk az utazást, felelte Ninda.
  A szegénynegyed egyik terecskéjén találkozott a helyi fontos emberekkel, akik meglehetős zavarban ismerték be, hogy még nem jártak ebben a negyedben – kénytelenek voltak, mert Ninda megkérdezte tőlük.
  – Én nem tudnám elképzelni – felelte Ninda –, hogy évekig élek egy városban és nem járom be minden utcáját. Ennél sokkal kíváncsibb vagyok.
  – Azt hiszem – mondta a polgármester jóindulatúan –, ha te évekig élnél egy városban, nemcsak az utcákat járnád végig, hanem meg is ismerkednél mindenkivel, akivel csak tudsz.
  – Hát persze, Pũyńi.
  – De, gondolom, ez nem fog megtörténni.
  – De igen, a hajóinkon. Ott is csak emberek élnek, és akivel csak tudok, ismeretséget kötök.
  – Igen, nyilván. Úgy értettem a kérdést, hogy bizonyára nem tervezed, hogy hosszabb időt töltenél egy világon.
  – Nem. Miután a sajtó minden lépésemet nyomon követi, tudtok róla, hogy több mint egy sỳÿndoṙ hónapot töltöttem Saunison. Csakhogy ott jól éreztem magam, itt pedig nem. Öt napja szálltam le az elnöki palotánál – az emberek arcán boldog mosoly jelent meg –, bejártam néhány helyet az anyabolygón, és most megnézek párat az ország többi világa közül. Mert ti szerettek engem és számítotok rám. De ez nem az én országom, én itt nem érzem jól magam.
  – Bizonyára – vette át a városi energiavállalat elnöke a polgármester által használt szót – az űrben jobban érzed magad.
  – A hajóinkon, Swẁnt. Ott az emberek barátságosak.
  – Ó – felelte a polgármester. – Nem érzed barátságosnak az itteni fogadtatást?
  – Dehogynem. Egész Sỳÿndoṙeìa a legnagyobb szeretettel fogad. Engem. De ugyanilyen barátságosak vagytok egymással is? Te vagy a polgármester, elvileg nálad jobban senki sem ismeri ezt a várost. De ebben a negyedben még csak nem is jártál. Bizonyára nem véletlenül találtam meg az egyetlen helyet a városban, amit nem ismersz, hanem van több is. Akkor mennyire ismerik a várost azok, akiknek még csak nem is feladatuk, hogy az ügyeivel foglalkozzanak? Swẁntnak például nyilván nem az a dolga, hogy az utcákat járja és ellenőrizze, hogy mindenhol van-e energia, ez a munkások dolga, akiket ő irányít. Az emberek általában nem mászkálnak céltalanul a városukban. Valahol laknak, valahol vásárolnak, valahol dolgoznak, és van még néhány hely, ahova el szoktak menni, a barátaikhoz például. Ezekre a helyekre menet látnak valamit a városból, kivéve persze ha légikocsin utaznak. Nem néznek körül. Elmennek egy barátjukhoz és beszélgetnek vele. De a barátjuk szomszédjával már nem ismerkednek össze. Ez persze nem sỳÿndoṙ jellegzetesség, mindenhol így van – kivéve nálunk. Csak éppen más dzserang világokon az idegenek udvarias közönnyel viszonyulnak egymáshoz. Itt gyanakvással, ellenségességgel.
  – Gondolom, ezt örököltük a diktatúrából – dörmögte a bányatársaság elnöke.
  – Kétségkívül, Ûmrỹ. Meg például azt is, hogy itt vagytok ti tízen „jelentős valakik” meg én, egy tér közepén a város szegénynegyedében, és mi beszélgetünk. Itt áll körülöttünk hét-nyolcszáz szegény ember, akiknek ez az otthonuk, és már két huszad óta hallgatják, ahogy mi beszélgetünk. Mert nem illik beleszólni a… hogy is hívták Ḱïyṙeànt, őméltósága? Hát azoknak a beszédébe nem illik nekik beleszólni. Amíg nem voltatok itt, velük beszélgettem, de most csak itt állnak és tiszteletteljesen hallgatnak minket – Ninda energikusan megrázta a fejét –, ámbár nekem még mindig fogalmam sincs róla, hogy mi tisztelni való van azon, ha valaki igazgató vagy polgármester vagy miniszter vagy elnök. Az csak egy foglalkozás. Tisztelni azt lehet, ha valaki olyan ember, aki tiszteletet érdemel.
  – Mint te – kockáztatta meg egy helyi lakos. Az emberek nevettek, Ninda is.
  – No, fog ez menni.
  – Elmenjünk? – kérdezte a polgármester savanyúan.
  – Dehogyis! Pontosan azt akarom, hogy a szegények végre beszéljenek a gazdagokkal, a gazdagok meg ővelük. Akkor volt értelme idejönnöm, ha elkezdtek beszélni egymással.
  Elkezdtek beszélni egymással. Nem ment egyszerűen, de a Ninda jelenlététől megihletett gazdagoknak sikerült közvetlen modorban fordulniuk a szegényekhez, akik csakhamar feloldódtak és már válaszolgattak.
  – Ne feledjétek – mondta Ninda –: az országot gyakorlatilag úgy kell újraépíteni, mintha háború pusztított volna benne. De ebben a háborúban nem a házakat rombolták le, hanem a lelkeket. Elidegenedtetek egymástól, mert mindenki tartott mindenkitől, a rezsim mindenkit mindenki ellen uszított. Elsősorban a külföld ellen. De egymás ellen is. Én azért jöttem ide – ebbe a városba, de az országba is –, hogy békét teremtsek köztetek. Ḱïyṙeànt elmozdítani én nem kellettem, ahhoz elég volt a Testvériség fellépése. De az csak a kezdet volt.

---

←og-20 suár [-24] Ha szeretek valakit, akkor az a fontos, hogy ő boldog legyen. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 113. sómir, 5. singir)og‑20 og-21 barátkozás [22] Ha valaki fenyegetőzik, azt biztosan tudhatod, hogy gyáva. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 93. sómir) :: ÃÂskũ, Sileni Fónird, 59. lẙaikś 41., a zöld órájaog‑21 og-22 filozófusok [-8] Összeállították azok névsorát, akik tanították. Elemi iskola, egyetem, meg a filozófusok, nyelv-, zene-, történelemtanárok, mindenki. Ötven név állt a listán, amikor megmutatták neki. Nevetett és mondott még százhúszat fejből. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 610. fattilgópan) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 663. higit szisszadzsan, 740og‑22→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673