Ninda

-16 ← →

„Mérd meg a testsúlyodat, aztán tedd föl magadnak a kérdést: ez vagyok én? Néhány endzsnyi hús meg csont? Nem, nem ennyi vagy. Téged mint embert két dolog definiál: amit másokért teszel, és akikhez érzelmekkel kötődsz. Azok is, akiknek a művei hatást gyakoroltak rád, vagy te őrájuk. A gyermekek, akiket fölneveltél, a szülők, akik téged fölneveltek, és mindenki, aki körülvesz.”

Lí-Nindaran: Az Első Szían,
362. sómir

Szúnahaum
Hangilaoran
43 700. jallinan-algillíszan
500
A jallinan év első három napja a gondtalan szórakozásé: saurgémankor jön a dzsamburi, sillímant és nisszugópant pedig tánccal, énekkel töltik. Algillíszan azonban egészen más. Ez a nap Hangilaorané.
  Az ünnepség pontban déli ötszázkor kezdődött Hangilaoranon, vagyis az Abroncsvilág minden részén megtalálható egyetemi épületekben. Először a tudományos ranglétrán való előléptetéseket adtak át. Ninda környezetében többen is előléptek: Ámmaít hilargi, Hait jamszi, Angrolími és Lingdzsaéti saongíni fokozatot szerzett. Egyiküknek sem volt meglepetés, ezeket jó előre eldönti a fedélzetek vezetősége, illetve ilyen magas rangnál, mint a saongíni, már maga a Híd dönt, és a döntéseket soha nem tartják titokban, nem is szabad, hiszen azokba bárki beleszólhat, ha úgy érzi, hogy valakit érdemtelenül jutalmaznának. De akkor is, ha elmaradna a megérdemelt jutalom. Hangilaoranon alapkövetelmény, hogy az egyetem minden vezetőségi döntését mindenki ellenőrizhesse.
  Majd következtek az esszidzsinna előléptetései; itt is sokan léptek magasabb rangba Nindáék ismerősei közül. Arszi is például, az Aulang Laip egykori suaran-fódirja, az első szúni, akivel Ninda beszélt – ő mindmostanáig nímud volt, de mostantól dzsand volt a rangja.
  Ninda és családja magán a Hídon követte figyelemmel az ünnepségeket – bár éppenséggel Arszi nem itt vette át az előléptetését, ezért csak később gratulálhattak neki –, az Órihangilfarrúnin teremben, ahová személyesen Himaldzsil kapitányhelyettes hívta meg őket mint a nindaran törzset, a törzsszövetség új hajtását. Sileni nem volt velük, hiszen ő nem volt még haungszí, csak nindaran szindanongi; ő az egyetemépület egy egészen másik részén, négy szinttel lejjebb ücsörgött Haitékkal a Sáhifangur terem janníhaumában.
  Hatszáz is elmúlt már, amikor átadtak néhány kitüntetést is, és Límarrip egyenesen Nindára nézett a széksorokon keresztül.
  – Ninda, Szinensi, Aini! Kijönnétek, kérlek?
  Ők fölkeltek és kisétáltak a kapitány mellé, ahol már megjelent Falduhúni is, a fehér szakállú filozófus az Aungrahénifhangíszúariról, a fedélzeti elnökség tagja.
  – Mikor jelenik meg a könyvetek? – kérdezte a kapitány.
  – Holnap – felelte Ninda, nyugodtan szembenézve a Testvériség voltaképpeni vezetőjével.
  – Mint tudjátok, az Aungrahénifhangíszúari már elolvasta.
  Ninda csak bólintott. Hiszen ők maguk kérték föl a kisfedélzetet.
  Límarrip a filozófusra nézett, aki szintén bólintott és a hallgatósághoz fordult.
  – Igen, elolvastuk, és elkészítettük a dzserang világok számára kiadható „cenzúrázott” változatot is, ugyanis nagyszámú földrajzi hasonlatot tartalmaz Szúnahaum és Auríhaum földrajzával kapcsolatban; ezeket dzserang világokról hozott helynevekkel helyettesítettük. Holnap mindkét változat megjelenik a Hangilaoran Szómunfauráni kiadónál, a szúni mellett szunnasz, szindor és thabbuan nyelven.
  Oldalt lépett, s a hátuk mögötti falon megjelent az embermagasságúra nagyított könyvborító.
  Egyszínű mélybarna alapon aranyszínnel csupán három sor. Legfelül:
  Lí-Nindaran
  Középen nagyobb betűkkel:
  AZ ELSŐ SZÍAN
  Alatta pedig egy rövidke felirat a fhangí jelrendszerével – három jel.
  – Ez a felirat – mutatott rá Falduhúni – thabbuan nyelven kiolvasva így szól: gansztha víran athargasz. Azt jelenti: a fény mindig visszafordul.
  – Most, hogy megtudtuk, mi áll a címlapon – vette vissza a szót Límarrip –, kérdezzük meg, miért éppen ezek vannak rajta. Kezdjük a szerző nevével.
  – Nindaran a törzsünk neve – felelte Szinensi. – Az ősi nyelvben lí csoportot jelent, a fhangíban pedig a lífan írin, az együtt gondolkodás rövidítése.
  – Azért nem a saját neveteket írtátok oda, mert a dzserangok számára nem nyilvános, hogy kik Ninda párjai?
  – Azért is, és mert a könyvet többen írtuk, nem csak mi hárman.
  – Hanem kik még?
  – Nem kívánják megnevezni magukat.
  – Rendben. Lássuk a címét. Miért éppen az a címe, hogy Az Első Szían?
  Erre Ninda válaszolt. A szokásos szelíd, nyugodt tekintetével nézett föl a kapitányra, és csendesen visszakérdezett:
  – Miért, mi más lehetne a címe?
  Límarrip meghökkenve nézett vissza rá. Nagy csend támadt a teremben. Aztán a kapitány megköszörülte a torkát.
  – Nos, értem. Hing-hing. Akkor lássuk a címlap utolsó elemét. A fény mindig visszafordul. Csakugyan?
  – Hogyne – bólintott Aini. – Nyilvánvaló, hogy metafizikai-fhangífilozófiai értelemben a fény és az idő egymással ekvivalens fogalmak. Tehát ha az idő visszafordul, akkor a fény is. Akár meg is csavarodnak, ahogy Dornatule, Dárnaszt, Jarrivaran és Lorterendi egymástól függetlenül megállapította. Maga a címlapon levő lúma Dornatule műve, aki a fény, az idő, az anyag és az energia egységéről szóló munkájában, a Komplexitásban fogalmazta ezt meg.
  – Azt hiszem, nekem ezek a gondolatok elég magasak – mosolyodott el Límarrip –, de hát én végeredményben természettudós vagyok. Most azonban már beszéljünk arról, hogy miért én mutatom be a közönségnek ezt a könyvet.
  – Azért – felelte Falduhúni –, mert a könyvet egy teljes évig tanulmányozta az Aungrahénifhangíszúari erre a célra létrehozott különbizottsága: több mint kétszáz szakember. Számos okból. Nem értettük, hogyan lehetséges, hogy három kamaszgyerek ilyen könyvet ír. Nem értettük, hogyan lehetséges, hogy bárki ilyen könyvet ír. Arra jutottunk, hogy az egész kisfedélzet, amely azért szerénytelenség nélkül mondva is igazán kiváló gondolkodókat tömörít, nem lett volna képes ezt megalkotni. Mindezekből következően azért te mutatod be a közönségnek ezt a könyvet, mert szükségesnek láttuk felterjeszteni Órgihan-díjra.
  Moraj a közönség soraiban.
  – És mi történt? – érdeklődött Límarrip, mintha nem tudná.
  Derültség. Az, hogy a könyvet Hangilaoran vezetője mutatja be, egyértelmű válasz volt a kérdésre.
  – Az történt, hogy a filozófiai fedélzetek tanácsa az Órgihan-díj felső fokozatával jutalmazta a könyvet és felkérte a Szómunfauránit a könyv sajtó alá rendezésére mind belföldi, mind dzserang változatban.
  – És holnap megjelenik mindkettő.
  – Igen.
  – Számíthatunk rá, hogy miután a szerző neve tartalmazza Ninda öt betűjét, óriási lesz iránta az érdeklődés?
  – Ha emiatt nem, akkor amiatt, hogy az előszóban le van írva, hogy a csoport vezetője Ninda. Elég, ha egyetlen rajongója belenéz, és milliárdok fogják olvasni. Ezért mutatod be te a könyvet.
  Nagy csend támadt, amit jó egytized mati után tört meg a kapitány.
  – Az adja a könyv egyedüli jelentőségét, hogy az alkotói munkacsoport vezetője Ninda, a spirálkar nagy részén elterjedt sajátos kultusz vezéralakja?
  Az öreg filozófus lassan megcsóválta fejét, többször is, és csak azután mondta ki:
  – Nem. Ez mellékes, ettől legfeljebb divatos lehet, de nem jelentős.
  – Mi adja a könyv jelentőségét?
  – Meggyőződésünk szerint – kezdte Falduhúni megfontoltan – Az Első Szían a legátfogóbb, legkicsiszoltabb filozófiai munka, amit ismerünk. A fhangí alapjaira építkezik, de gondolatait nemcsak a fhangí nyelvén, hanem közérthető nyelven is megfogalmazza. Eléri a filozófiai gondolkodás teljességét anélkül, hogy erre látványosan törekedne. Biztosak vagyunk benne, hogy új filozófiai iskolát fog teremteni. Leginkább ezért mutatod be te a könyvet.
  – Kíváncsivá tettél – mondta Límarrip. A közönség jót derült, hiszen pontosan tudták, hogy a kapitány már olvasta. – A könyvről beszélgetést tartunk és részleteket olvasunk fel a Haumíszut teremben ma hétszázkor. Most pedig, kérlek, vegyétek át az Órgihan-díjat.

← →

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.18.:843, 3088 1. 16:31

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673