„Talán még a hatalommal sem lenne semmi baj – ha nem ragaszkodnának hozzá mániákusan még azok is, akik már elvesztették; sőt azok is, akiknek sose volt, csak fanatizálta őket a hatalmon levő.”
Sileni: Ninda élete, 213.
ÅAr-Ḱumṙíi
59. lẙaikś 40.
a sárga órája
Ninda persze nem látta a merénylőt, a vele haladó barátai és több száz ÀLAN-tag közül senki sem látta. Az úgynevezett kritikus területen kétszázhúsz robot szálldosott, ezek közül az Uori és pontosan negyvenhét dzsind egyszerre vette észre, amint a sétálóutca fölötti egyik ablakban megjelenik egy egészen apró, simmutai gyártmányú Imuk pisztollyal, és nyilván egy pillanat alatt célzásra emelte volna és elsüti – ha a robotok nem látnak egyszerre a tér minden irányába, és nem cselekednek szemvillanásnyi gyorsasággal. A merénylő azonban csak ember volt és a mozdulathoz időre volt szüksége, a robotok pedig százezerszer gyorsabbak voltak nála. Mire a fegyvert fölemelte volna, az ablak egész felületét elállták a dzsindek, tömör falat alkotva, amin már ki sem láthatott, és egy közvetlen közelből leadott lövéssel működésképtelenné tették a fegyvert. Aztán fölkapták a merénylőt, kiemelték az ablakon és vitték a legközelebbi hajó, a Farrí Ingahun felé. De a lent sétálók ekkor sem látták, mert a riasztás pillanatában ezrével jelentek meg a dzsindek a város minden részéből, körülvették a lent haladó embereket, eltakarva őket az összes emeleti ablak elől. A dzsindek tervezői jól ismerték a szabályt: ahol egy támadó van, lehet több is, és lehet az az egy csak figyelemelterelés. Átkutatták minden épület minden zugát a közelben és Ninda feltételezett későbbi útvonalán, jókora körzetben.
Ninda csak néhány huszaddal később értesült az egészről, amikor Larenka üzenetet kapott róla. Ninda persze élő adásban járta be ÅAr-Ḱumṙíi történelmi városmagjának kanyargós, lejtőkkel és emelkedőkkel teli utcáit. Larenka bejelentésére csak fölpillantott.
– Merénylő?
– Az esszidzsinna szerint éppen akkor jelent meg az ablakban, amikor te elhaladtál alatta. Azonnal megszigorították ÎÌdaṙa professzor és családjának őrizetét, no meg a tiédet is.
– Ugyan már. Nyilván egy magányos bolond.
– Az esszidzsinna szerint zavartan viselkedik, egyértelmű, hogy problémák vannak az elméjével. Már pszichiáter is van mellette. De ahol egy magányos bolond akad, ott több is lehet. Ezt nemcsak az esszidzsinnánál gondolják, én is így gondolom.
Ninda vállat vont, közben egy üzlet bejárata felé tartva.
– Nyilván nem gondoljátok, hogy most majd elkezdek félni.
Belépett az üzletbe.
Hait sem kezdett félni, de aggodalmasan nézett körül a kertben. Ők ekkor éppen Taṙẁẃt-Émuḩỹban voltak, a család régi barátainál. Népes társaság volt jelen, a hattagú vendéglátó család, Hait itteni családjának öt tagja, Ámmaít nagybátyja, no meg ők négyen az ikrekkel és Ninda három háziállata. A kert tágas volt és gyönyörű, inkább park, mint kert, de a magasban addig is százával keringő dzsindrobotok most megsokasodtak.
– Nindának igaza van – mondta Åmmaĩt, s keresztbe fonta mellén a karját. – Nyilván nem kezdünk el most félni. Egy ilyen hirtelenséggel végrehajtott kormányváltás után… de mondhatunk államcsínyt is, óhatatlanul felbukkannak az előző rendszer hívei. Most egy háborodott fanatikus, legközelebb esetleg egy szervezett csapat. Azt hiszem, Irrapaunak nagyon is igaza volt, amikor elrendelte a hadsereg lefegyverezését. Tudjuk, hogy közülük nagyon sokan még Ḱïyṙeàn pártján állnak.
– S ővele mi lesz most, professzor úr? – érdeklődött a vendéglátó, Ũṙaseèṙ doktor, a Ńiïnimś kórház elnök-vezérigazgatója, akinek az volt a szokása, hogy amikor megmondta, kicsoda, hozzátette, mielőtt beszélgetőpartnere meghökken vaskos ujjai láttán, hogy ő nem sebész, hanem jogász.
– Az egyik hajónkkal elhagyja az országot – felelte Åmmaĩt.
– Azt értem, de hová megy?
– Ezt nem tudom. Csak azok tudják, akik a további sorsát intézik, és ők nem fognak információt kiadni erről. Annyit tudok, hogy nem hagyhatja el a kabinját egész úton, és amikor kiszáll, gondoskodnak róla, hogy senki se lássa. Egy távoli világon fogják kitenni, ott is elszállítják egy messzi városba. Kap egy kis lakást, aminek a bérleti díját egy rövid időre kifizetjük, más névre szóló személyi okmányokat, és semmi mást. Gondoskodjon magáról.
Ők is benne voltak az élő adásban, így ez a közlés egyúttal a nyilvánossággal is tudatta a diktátor jövőbeli sorsát.
– Tehát soha nem tudjuk megtalálni többé – állapította meg Ũṙaseèṙ doktor.
– Nem, soha. Ha visszatér Sỳÿndoṙeìára vagy az új lakóhelyén valamilyen nyilvános szereplést vállal, letartóztatjuk. A szabadságát megvásárolta, de ennél többet nem. Nem térhet vissza, sem személyében, sem a kultuszában.
– Tud valamit mondani az új törvényekről, professzor úr? – kérdezte Larenka udvariasan. Åmmaĩt nyomatékosan kérte, hogy ha már legjobb és sokszor hangoztatott meggyőződésével ellentétben elvállalta ezt a posztot, legalább ne szólítsák miniszterelnök úrnak.
– Még csak egy keveset, szerkesztő asszony. Hamarosan összeállnak a konkrétumok, egy sereg jogász dolgozik rajtuk csillagerővel. Az biztos, hogy a Ḱïyṙeàn által beépített antidemokratikus dolgokat eltüntetjük, mindent, ami a hatalom tekintélyének – elnézést, ezt Ninda hangsúlyozásával illett volna mondanom, idézőjelben, „tekintélyének” – védelmezését szolgálja. Sỳÿndoṙeìa korszerű alkotmányt kap, korszerű polgári és büntető törvényeket. Azt hiszem, holnapután már be is tudjuk mutatni.
Ũṙaseèṙ doktor bólogatott.
– Nagy idők tanúi lettünk, barátaim. Megváltozik a világ körülöttünk.
– Dehogy változik – érkezett Ninda hangja a kontinens másik végéről. – Csak mások és másképpen fogják vezetni az országot. De az emberek élete ugyanúgy zajlik majd, mint eddig, csak persze most már törekedni fog a kormány, hogy javítson az életkörülményeiken.
– Ez igaz. De mégis történelmi pillanat, amit most megélünk.
– Minden pillanat része a történelemnek. Fölösleges túlmisztifikálni ilyen kifejezésekkel. Egyébként sem történt semmi különös, csak a kormányzat cserélődött ki, ami alapjában véve nem egy fontos dolog.
– De hiszen éppen te okoztad ezt a változást, te rendkívüli gyermeke a sivatagnak.
– Nem, egyáltalán nem én. Az okozta, hogy a rendszer szétkorhadt, mint egy vén fa. Mindenhogyan összeroskadt volna, én még meg se gyorsítottam. Ha akartam volna, akkor se tudnám, de nem is akarom. A rezsim a ti problémátok volt, nem az enyém.
– Bölcs szavak – szólalt meg ẼÉskaḩŷ mérnök, a jogász veje. – Az egyik ok, amiért már régóta viselem azt a két betűt, az, hogy te mindenre tudsz valami bölcset.
– Az az igazán bölcs, aki tudja, milyen keveset tud, barátom. Van több ok is?
– A szerénységed! Annak, ami itt történt, te voltál az elindítója. De úgy beszélsz, mint akinek semmi szerepe nem volt benne.
Ninda vállat vont, a kamera egy pillanatra ráfeledkezett a színes üvegtárgyakra, amik a polcon sorakoztak előtte.
– Ha elindítom, de mások aztán nem csinálnak semmit, akkor az én cselekedetem teljesen érdektelen és értéktelen marad. Pedig ugyanazt tettem akkor is. Mi hát az, ami fontos? Khiszan ínmin kanth. Mindig az eredmény a fontos. Amit elértünk – nem pedig az, hogyan értük el. A történelem meg is feledkezhet azokról, akik egy tettet végrehajtottak, például nem tudom, kik építették ezt az épületet, amiben most vagyok. De az épület létezik, és ez a tudás nem kell ahhoz, hogy vehessek itt néhány emléktárgyat.
←og-15 sivatag [-18] Egyáltalán nem éreztem jól magam Szindorián, ahol mindenfelé nyomort láttam, betegséget, szenvedést, félelmet, a sok száz éve tartó elnyomás maradványait. De ott maradtam, mert fontos voltam nekik, és számítottak rám. (Ninda: Életem egy falevélen, 662. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ẄẂliỳtin, 59. lẙaikś 39., a sárga órájaog‑15 og-16 merénylő [1] Talán még a hatalommal sem lenne semmi baj – ha nem ragaszkodnának hozzá mániákusan még azok is, akik már elvesztették; sőt azok is, akiknek sose volt, csak fanatizálta őket a hatalmon levő. (Sileni: Ninda élete, 213.) :: Sỳÿndoṙeìa, ÅAr-Ḱumṙíi, 59. lẙaikś 40., a sárga órájaog‑16 og-17 Ìsy [45] Arra a szerepre, amit a történelem Szindorián Nindának szánt, ő nem volt alkalmas és nem is akart az lenni, szelíd, csendes lényével, bölcs nyugalmával. De azt a forradalmár típust is megtalálta a történelem, aki előreviszi az eseményeket – igaz, csak a rezsim bukásának idején. S azzal, hogy néha olyanokat mondott, mint Ninda, hasonlatos lett hozzá, ami legitimálta az emberek számára. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 3. I) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. lẙaikś 40., a zöld órájaog‑17→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |