„Körülötted a világ hősökkel van tele. Talán nem is tudod róluk, hogy azok. De megharcoltak egy sor olyan harcot, amikkel talán sok-sok ember életét tették jobbá, talán csak a sajátjukat, de az is lehet, hogy veszítettek. Egy biztos: nehéz volt.”
Lí-Nindaran: Gondolatok,
220. sómir
220. sómir
– Hogy honnan tudom? – kérdezett vissza Ninda, amikor föltette neki a kérdést. – Egyszerű dolog ez. Elolvastam egy csomó könyvet Szúnahaum-sínarraómiról, és beszélgetek az emberekkel. Sokat tudnak róla, sokat is mesélnek. A szúnik ma is őrzik a hagyományokat és a régi történeteket.
– Mint például hogy a Szesszit köszönteni kell?
– Hing-hing – és még inkább azt, hogy van Szesszi. A vízmérnököknek világos volt, hogy a domborzati viszonyok nem teszik lehetővé, hogy a nyolcezer-hétszázkét csatorna mindegyikét külön-külön, sénin–dzsisszá végigvezessék egész Szúnahaungauron. A domborzat határozta meg azt is, hogy hány csatorna indul el a Sénin-peremről, és a nagy részüket azért egyesítették, mert nem volt érdemes mindet külön-külön átvezetni a hegységeken. Amikor látták, hogy lesznek többszörös egyesítések, akkor Fallirgu csoportja kigondolta, hogy lesz egy, amelyikbe a legtöbb csatornát vezetik bele, és akkor az kapja a Szesszi nevét. A csatornák induló vízmennyisége nagyjából azonos, úgyhogy ahány csatornát egyesítenek, annyiszorosra növekszik a mérete.
– Hogyan érnek véget a csatornák?
– Ahogy haladnak dzsisszá felé, egyre több vizet nyernek ki belőlük. Főleg sorglaupok segítségével, amik oldalirányú kis csatornák, azokban megy ki a víz a földekre, és onnan szivattyúzzák ki az öntözőrendszerekbe. A városok vízellátását inkább közvetlenül a csatornából szivattyúzzák ki. Az ötszázas szélességtől fölfelé már sokkal több víz kell, egymást érik a szivattyúk, és az utolsó száz szirszin már látványosan keskenyednek a csatornák. A Dzsisszá-perem védőfalától egy-két szirszire szoktak véget érni, bár olyanok is vannak, amik elérik a falat. Ott már egészen kevés a víz. A végükön egy nagyobbacska, sekély medencét alakítanak ki, és mögötte állítják fel a hilapot. Az egy keresztirányban kifeszített vászon, festmények vannak rajta azokról a tájakról, amiken az a csatorna áthaladt a Hideg-peremtől odáig. Szoktak találkozókat szervezni ott, a hilap tövében, például családi összejöveteleket, és a gyerekek pancsolnak a meleg, sekély hilapvízben.
– A Szesszi-hilap egy ligetben van – mesélte Szinensi –, a neve Szesszi-hinnansilu. A hilap fölött kétoldalt két óriási huhalli áll, a csatorna egyik oldalán a Tűz Otthona, a másikon egy kis dzsomdzstűzhely, mi is sütöttünk rajta egyszer dzsomdzskolbászt. Szimmivel.
– Hát rokang-ászin sajt volt-e rajta?
– Volt, volt, sien.
– Nagyjából mindegyik hilap ligetben van – vágta el Ángsauri a konyhaművészeti eszmecserét. – Én egy kivételt ismerek, a Szefunnurt, ami a Hulv-hegységben ér véget, egy neki kialakított kis mélyedésben, és meredek sziklafalak veszik körül. De ott is van egy pihenőpark, csak egy szirszivel lejjebb, mielőtt a Szefunnur bemegy a sziklák közé. Oda csak csónakon lehet követni.
Lejjebb, gondolta Ámmaít. A folyás szerint följebb az a szúniknak lejjebb. Vajon hány dolog van, ami fordítva működik, mint ahogy logikus lenne?
– Szefunnur… Rongellir… Jargunnur… – tűnődött Hait. – Miért végződik ennyi földrajzi név r-re?
Ninda nem lett volna önmaga, ha erre nem tudja a választ.
– Ezekben az ősi szúni hir és innur szavak vannak. Hir völgyet jelent, például Nirakkir az a Nirak-hegy tövében levő völgy. Innur pedig folyó. Jargunnur az jarga gun innur, vagyis kék erdő folyója.
– De Jargunnur nevű csatorna nincsen, vagy igen?
– Nem, nincs. De volt egy ilyen nevű folyó Szúnahaum-sínarraómin, ami nagy ívben megkerült egy földterületet, és annak ugyanaz volt a neve, mint a folyóé. Róla nevezték el ezt a vidéket.
– Sok név van ősi szúni nyelven?
– Igen, nagyon sok. Az Abroncsvilág Atlasza szerint az összes földrajzi név negyedrésze részben vagy egészen ősi szúniul van, de a csatornaneveknek majdnem negyven százaléka. Beleszámítva azokat is, amiknek nem tudjuk az eredetét, de ismertek voltak már ősi világunkon is. Például a Szessziről csak tippelni lehet, hogy a neve a víz csobogását, sziszegését utánozza. Nincs olyan szó az ősi szúniban, amivel kapcsolatba lehetne hozni, de mivel volt egy ilyen nevű folyó Szúnahaum-sínarraómin, valahonnan nyilván vették a nevét. Az igazán régi nevek eredete mindig az idők homályába vész. A nagy folyók neve pedig mindig nagyon régi. Persze semmilyen feljegyzés nem maradt ránk az eredetükről.
Beszélgetés közben a folyóparton sétáltak. Az auldzsan mögött ritkás erdősáv húzódott, vagyis inkább gyümölcsös, jogratok, sornipok és heldik. A szúnik általában vegyesen ültetik a gyümölcsfákat, akárcsak a szindorok – Hait magában megállapította, hogy nem sok minden akad, amit ez a két nép egyformán csinálna, ez az egyik. Ahogy a fák közé értek, Hait megkérdezte:
– Ezek kinek a fái?
– Én se tudhatok mindent – nevetett Ninda.
– Lehet, hogy állami tulajdon – vélte Ámmaít.
– Lehet – bólintott Ángsauri –, sőt valószínű, mert magántulajdonú fák inkább csak közvetlenül a tulajdonos háza közelében vannak. De ez nem előírás, akárhol lehet valakinek magánbirtoka.
– Nincs körülkerítve.
– Szúnahaumon nem sok kerítést fogsz látni, nem szokás. Általában azok kerítik körbe a házukat, akiknek valami okuk van rá, például van egy még neveletlen kiskutyájuk, és nem akarják, hogy elmászkáljon. Vagy esetleg még dísznek szolgálhat a kerítés.
A fák mögül már odalátszott egy meredek, tíz-tizenöt rígin magas domboldal.
– Az már a Sígu-domb – intett előre Ángsauri –, ott kezdődik a Sígu-Higarrin vidék. Öt szirszire innen már jön a Higarszá dombság. Közben van a Jalkollip fürdő. Jó hely. Csak húsz medencéje van, de némelyik egész labirintus, szigetekkel meg mindennel, csodaszépen néz ki.
„Csak” húsz medence, gondolta Hait. Ḱaŷndïm legnagyobb vízi parkjának hat medencéje van. És egyiknek sincsenek szigetei „meg minden”.
– Szógundzsi szebb lehet – mondta Ninda.
– Aha, az tényleg nagy fürdőhely, de Auríhaumon vannak igazán nagyok, Horgillíhaup meg Sigguninki például, ahol édesvizes, termálvizes meg tengervizes medencék is vannak. De Hesszihinben szebb a táj.
– Jó, jó, elég lesz – csitította Ámmaít nevetve –, még a végén te is felmondasz egy térképet, mint Ninda.
– Hát nem éppen, mert ezek a fürdők negyed- meg félbolygónyi távolságra vannak egymástól. Nézzétek, mennyi áfip!
Ángsauri odaszaladt egy fa tövébe, ott mutatta a kis áfipkolóniát. Lehettek vagy ötvenen. Kúpos, pasztellszínű testük egy-másfél sudríginre állt ki a földből, a tövüknél negyedakkora volt az átmérőjük, mint a magasságuk, a csúcsuk lekerekített, kisujjvastagságú. Sárga, kék, zöld, rózsaszínű foltok váltakoztak rajtuk.
– Ezek gombák – mondta Hait teljesen fölöslegesen.
– Azok hát – guggolt le melléjük Ámmaít –, hasonlítanak a ḱydôṙfélékhez. De azok élénkebb színűek, és ha egyet megeszel, olyan rosszul leszel, hogy még egyhez már nem lesz kedved.
– Ezekből többet is megehetsz – mondta Ángsauri –, akár egy tucatot is, mielőtt rosszul lennél. Hanem az ízük valami pocsék. Viszont szépek, nem igaz?
– Hát ha úgysem ehetőek – sóhajtott Rongami –, legalább szépek legyenek.
Ninda fölnevetett.
– Így van. Legalább az egyik legyen a kettő közül, igaz? Például Ángsauri is szép, és őt sem esszük meg.
←ni-4 köszöntés [-24] Kicsit úgy éreztem magam, mint aki a sokadik résznél csöppen egy hosszú tévésorozatba. Húszezren érkeztünk az Aulang Laippal, és senki más nem köszöntötte a Szesszit. Ő miért? Miért éppen ő? Hosszú időbe telt, mire sejteni kezdtem az okát. És talán ma sem értem, több évszázad elteltével. (Hait Kirísz: Ninda, 912.) :: Szúnahaum, Szesszi-auldzsan, 43 619. nodzsat fínirrugan, 383ni‑4 ni-5 magyarázatok [-21] Körülötted a világ hősökkel van tele. Talán nem is tudod róluk, hogy azok. De megharcoltak egy sor olyan harcot, amikkel talán sok-sok ember életét tették jobbá, talán csak a sajátjukat, de az is lehet, hogy veszítettek. Egy biztos: nehéz volt. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 220. sómir)ni‑5 ni-6 merényletterv 1 [105] A tárgyak kicsik, nagyok, szögletesek, gömbölyűek, világosak, sötétek – ezeket a tulajdonságokat már csecsemőkorban megismerjük. Az emberek tulajdonságait csak később kezdjük megismerni, és még felnőtt fejjel is van mit tanulnunk. A saját tulajdonságainkat a legtöbben soha nem értjük meg. (Ninda: Beszélgetések, 330.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 13., a piros órájani‑6→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |