„Mint az előző rindben tárgyaltuk, az egyén mentális képességei és aktivitásai széles skálán mozoghatnak. Ebben a rindben a csoport mentalizmusával fogunk foglalkozni, amely gyökeresen eltérő lehet a csoportot alkotó egyénekétől.”
Aini: Mentális lélektan,
E rind, 1. kötet, 1. sómir
E rind, 1. kötet, 1. sómir
43 614. szahut dzsanargan
290
Ninda már korán reggel talpon volt, hiába mondták neki többen, többször is, hogy a sinnarszési irányító szerepe csak jelképes, valójában már nem lesz más dolga, mint amit a sinnisztu alatt meg a sinninúrangi előtt kell majd tennie. De ő azért kétszázkilencvenkor megjelent a Vahanki parkban, ahol még nem volt senki, csak egy-két kora reggeli járókelő, akik rámosolyogtak, azért is, mert a szúnik általában egymásra mosolyognak, a gyerekekre pedig még inkább, de ezúttal még jobban mosolyogtak és a homlokukra is tették a kezüket, mert az ő mellén ott volt a sinnarszési ferdén haladó világoskék szalagja.
Végigsétált a parkon, megnézett mindent. Bement a janníhaumba is, ahol most is voltak néhányan, természetesen ők is mosolyogtak és a homlokukra tették a kezüket, de a Tűz Őrzője most másképpen viselkedett. Amikor Ninda odaért a Tűz Otthonához, az Őrző, egy kétszázötven éves forma fiatal lány abbahagyta munkáját, Ninda elé sietett és a janníruant vízszintesen a két kezére fektetve kecsesen meghajolt előtte.
– Sinnarszési, az örök tűz köszönti személyedben a sinní boldogságát. Itt leszünk és várjuk, hogy elhozd nekünk a Fényeket.
Nindának fogalma sem volt, mi lehet erre a szokásos felelet, de két nap híján négy éve élt a szúnik között, hallott eleget a szertartásos beszédükből ahhoz, hogy sebtiben kiötöljön egy választ.
– Őrző, a sinnarszési köszönti személyedben az örök tűz melegségét. Egy derki múlva eljövök ismét és magammal hozom a Csillagok és a Sínisuál fényét, hogy a janníhaum tüzével világítsák meg a sinnészin útját a sinníben.
Talán kellett volna még mondani valamit a végére, de a janníhaum népe máris kórusban felelte rá: – Simnunná.
Az Őrző még várt egy pillanatig, aztán kedves mosollyal bólintott.
– Érintsd meg a janníruant.
Ninda ezt a szokást még nem ismerte, de rátette jobb kezét a tűzálló fémpálcára, amit talán évtízezredek óta tartottak a kezükben az Őrzők. Néhány pillanatig így álltak. Aztán az Őrző bólintott, függőlegesbe fordította a janníruant és gyors léptekkel visszament a Tűz Otthonához.
Ninda kicsit habozott, majd odalépett egy öregemberhez, aki egyedül üldögélt az egyik asztalnál és a reggelijét fogyasztotta, szendvicseket, gyümölcsöt evett. Sosem látta ezelőtt, de pontosan tudta, hogy úgy beszélhet vele, mint közeli ismerősével. A kitűzőjén az állt: Nirenti. Az Őrző nevét nem tudta, a Tűz Őrzője nem hord kitűzőt, mert leteszi saját személyiségét és a tűz részévé, a janníhaum részévé válik arra az időre, amikor az örök tüzet szolgálja.
– Nagyon sok hülyeséget hordtam össze?
Nirenti reakciója meglepte. Az öreg gyorsan lenyelte a falatot, fölemelkedett ültéből és a homlokára tette a kezét. Jaj, hát persze! A mellszalag, a sinní-szianerg! Ő most nem Ninda, a Szindoriáról jött gyerek, hanem a sinní hordozója!
Gyorsan lekapta magáról a szalagot. Az öregember mélybarna arcán barátságos mosoly jelent meg.
– Szerintem nem, sien. Nincsenek előírásos szövegeink, amiket szóról szóra be kellene magolni. Vagyis csak bizonyos szertartások alkalmára. Átérzed a sinní ünnepének a jelentőségét, ez kiderült a szavaidból. A többi nem számít.
Ninda kedves mosollyal megköszönte és visszament a parkba, csak odakint vette föl ismét a szalagot. Már ott voltak a robotok, négy kis lebegő gépezet, egy gömbből kiálló két kar. Egy hatalmas hengeres tartályt hoztak, amiből kigördítették a sinní szőnyegét és hosszú csíkban végigterítették a parkon. Valamivel szélesebb volt, mint a sinnisztu, kétoldalt piros csík szegélyezte, s köztük a szúni történelemből vett képek sorakoztak. Ninda leguggolt és megnézte közelebbről. Az is hímezve volt. Le merte volna fogadni, hogy ezt is kézzel készítették.
– Szép munka, ugye? – állt meg fölötte egy férfi.
– Gyönyörű – mondta Ninda. – Igazi műalkotás. – Fölnézett. Köpcös, egészen sötét bőrű, kopasz férfi állt előtte, Elligunt. Homlokára tett kézzel üdvözölte, amit Ninda viszonzott.
– Ez nem régi, Falgéman dédapám részt vett a tervezésében.
– Hány ilyen van a hajón?
– Ez az egy.
– Hé – nézett Ninda a robotok után, amik munkájuk végén eltűntek valahol a folyosókon –, a végét nem terítették le!
– Persze hogy nem. Akkor nem lehetne használni a janníhaum ajtaját. Amíg a sinnisztu el nem vonul, senki nem léphet a szőnyegre, csak a sinnisztu népe. Vagyis te bármikor, akár most is, de én nem, mert én zenész vagyok, nekem a szőnyeg mellett a helyem. Majd a szertartás előtt letekerik a végét is.
Közben a robotok visszatérve már hozták az asztalokat és székeket is, kis csomagokból hajtogatták szét őket és felállították mindenhol a parkban. Rengeteget. Ninda csak bámult. Megpróbálta megbecsülni az asztalok számát, és arra jutott, hogy lehet vagy kétszáz. Nyolcszögletűek voltak, és nyolc széket raktak köréjük.
– Itt elfér úgy ezerhatszáz vendég – dünnyögte.
– Hát ennyinek jut hely a parkban – felelte Elligunt derűsen. – Amikor helyszínt választ az ember, számolnia kell azzal, hogy hányan férnek el.
Ninda meglepve nézett a férfira.
– Szóval ez nem is számít soknak?
– Persze hogy nem. Nem kell közeli rokonnak vagy barátnak lenni ahhoz, hogy részt vegyünk valakinek az esküvőjén. Nem ők fizetik az ételünket.
– Hanem?
– Természetesen a Testvériség. Családi esemény.
– Minden családi eseményen az összes vendég ingyen eszik?
– Nem ingyen. A Testvériség költségére. Vagyis mi mindannyian fizetjük az egészet. A janníhaumban máskor is mindenki ingyen eszik. Ettől vagyunk Testvériség. Családon belül nem kérünk egymástól pénzt.
– De hát ennek a családnak öt és fél milliárd tagja van…
Elligunt mosolygott.
– Most tapintottál a lényegre. Mit számít, hogy egy-kétezer ember ingyen eszik ezen az esküvőn, ha öt és fél milliárdan dobjuk össze a számlát?
Barátságosan bólintott és besétált a janníhaumba. Ninda pedig levonta a következtetést: a Galaxis leggazdagabb társadalmába került. Nem azért, mert az akármilyen gazdasági mutatók szerint így meg úgy az élen vannak. Hanem mert tudják, mi a fontos, mire költsék a pénzüket.
– A leggazdagabb? – tűnődött Angrolími, amikor másnap elmondta neki, amit gondol. – Értem, amit mondasz. Igen, a gazdasági mutatók szerint a leggazdagabbak azok a kis kolóniák, ahol jövedelmező bányászat, ipar, kereskedelem van, de a népességük kicsi, vagyis amit keresnek, azt kevés között osztják szét. De valóban mi vagyunk azok, akik megtanultuk a legjobban elkölteni a pénzünket.
A robotok hamarosan elkészültek munkájukkal és elvonultak. Az utolsó kettő még leterített egy másik szőnyeget is, a sinnisztu-séharigant, ami a hosszú szőnyegnek a janníhaumtól távolabbi végét érintette, ez kerek volt, és éppolyan világoskék, mint Ninda mellszalagja. A sinní hagyományos színe. Úgy szokták mondani, a világoskék boldogság. Az égbolt színe Ősi Földön és a legtöbb emberlakta világon.
←ne-18 sinnisztu [11] Lian, lian, lian. Ezzel a háromszor ismételt szóval kezdődik számos történetünk. Mert a történetek az időről szólnak. Senki sem tudja, mennyi ideje létezik az emberiség, mikor hagytuk el Ősi Földet – ez a tudás az idők homályába veszett. A dzserang világok Ősi Föld ismeretét is elveszítették, de ők sem gyökértelenek. Mindannyiunk gyökere az idő. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 13. sómir, 44. singir)ne‑18 ne-19 esküvő 1 [-25] Mint az előző rindben tárgyaltuk, az egyén mentális képességei és aktivitásai széles skálán mozoghatnak. Ebben a rindben a csoport mentalizmusával fogunk foglalkozni, amely gyökeresen eltérő lehet a csoportot alkotó egyénekétől. (Aini: Mentális lélektan, E rind, 1. kötet, 1. sómir) :: Aulang Laip, 43 614. szahut dzsanargan, 290ne‑19 ne-20 tanácskozás 1 [-20] A Szindoriához tartozó Ászkú kikötőjében hat szúni polgárt megtámadtak. Senki sem sérült meg. Az esszidzsinna hatékonyan közbelépett. A szihannat-séharun még nem hozott döntést. (Ílgaszaumi, Galaktikus Hírek, 43 614. szahut dzsanargan) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śùndë 50., a sárga órájane‑20→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |