-25 ←na-18 park [81] S midőn e csaták véget értek, Aulang Laip letette fegyverét és szólt: Nem, barátaim, nem értünk feladatunk végére. Feladatunk csak most kezdődik. Életet kell teremtenünk ott, ahol a háború elpusztította. Eldobom katonai rangomat és címeimet, nem vagyok hős többé. E perctől növényeket és állatokat honosítok meg mindenütt. Azt akarom, hogy erről emlékezzenek rám. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 1164. sómir, 255. singir)na‑18 na-19 gantir [-25] Nem veszítettem el szindor identitásomat, amikor szúni lettem. Soha nem volt szindor identitásom. Aki nincstelen, annak hazája sincsen, csak egy hely, ahol éppen van. (Ninda: Életem egy falevélen, 63. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 893na‑19 na-20 Lýŷ [-13] Hatalmas és lenyűgöző, mint a Sínisuál. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)na‑20→

---

„Nem veszítettem el szindor identitásomat, amikor szúni lettem. Soha nem volt szindor identitásom. Aki nincstelen, annak hazája sincsen, csak egy hely, ahol éppen van.”
 

Szindoria
Aulang Laip
43 610. senut karisszinan
893
Kásirun szabadkozva kísérte le Nindát az ötödik szintre, a sibe szektorba.
  – A mi társadalmunkban elfogadhatatlan, lehetetlen, képtelen helyzet, hogy egy gyerek egyedül éljen. Egyelőre azonban örökbefogadó szülőket még nem találtunk neked, végeredményben idő sem volt keresni, ezért kapsz egy olyan szobát, amilyenben egyedülállók szoktak lakni. Ezeket a lakónegyedeket gantirnak hívják, egyszobás kis lyukakból állnak, tényleg semmi másra nem alkalmasak, mint aludni. De annál szerintem mégiscsak jobb, mint ahol eddig laktál. Legalábbis remélem.
  – Biztosan. Utoljára pár napig egy dòrÿban laktam a Vỹssůań utcában.
  – Bocsáss meg, mi az a dòrÿ?
  – Házaknak az a része, ami az utca szintje alatt van. Nem tudom, hogy mondják szúniul.
  – Értem. Persze, korábban is beszéltünk már pincékről, csak akkor a mëẁt szót használtad, azok az utcák alatt húzódnak. Milyen hely volt?
  – Hát… fázni nem kellett, az biztos, mert ott ment a fűtés csöve, inkább meleg volt. De piszkos volt és sötét.
  – Szörnyen hangzik. Ennél biztosan jobbat tudunk neked adni. A magam és a Testvériség nevében is szégyelleném magam, ha nem lennénk rá képesek.
  Amikor megérkeztek a gantirba, Ninda értetlenül nézett föl a férfira.
  – Itt fogok lakni?
  – Hát ha megfelel…
  A gantir egy kicsiny udvar körül épült, az udvar közepén kis füves terület volt, azon egy fa, még gyümölcs is volt rajta, Ninda nem ismerte föl a fajtáját. A kis gyalogjárón körben nyolc ajtó volt, rajtuk névtáblákkal, és a bejárat mellett lépcső vezetett föl az emeletre, ahol korlát futott körbe, és még nyolc ajtót láttak. Mint mindenhol az Aulang Laipon, itt is minden világos pasztellszínekben, ragyogó tisztán tündökölt. A fa közelében a mennyezet alatt éppen takarítóautomata lebegett és a halványkék mennyezetet mosta hangtalanul.
  Rajtuk kívül senki sem volt az udvaron.
  – Nem minden lakásban laknak – magyarázta Kásirun –, a gantirokban senki sem él hosszú ideig. És amikor igen, akkor is csak aludni jár haza. Nálunk ez a legrosszabb szállás.
  Az egyik ajtóra mutatott, amin középen tenyérnyi fehér kör volt. Az ajtó világosbarna volt. Mind a tizenhat ajtó más-más színű volt.
  – Ennek fehér a jele, tehát még szabad. Ha megérinted az ujjaddal, akkor lefoglalod magadnak.
  – Tudom – csillant föl Ninda szeme. – Sárga azt jelenti, hogy nincsenek otthon. Ha zöld, akkor igen. Ha piros, akkor is, de nem szabad zavarni. Ha kék, akkor várnak valakit, és más nem jöhet. De mit jelent a lila? – vette hirtelen észre a színjelet a szomszédos ajtón.
  – Nem tudom. A többi színt tetszésük szerint használhatják, ahogy másokkal megállapodnak. Például én a barátaimmal gyerekkoromban a rózsaszínt használtam arra, hogy „mindjárt jövök”. No, lefoglalod a lakást?
  Ninda elmosolyodott és rányomta mutatóujját a fehér körre. A szín zöldre váltott, s az ajtó becsúszott a falba. Beléptek.
  Bárki, aki azelőtt valódi lakásban lakott, a gantir egyetlen, parányi, teljesen üres szobáját kétségbeejtőnek látta volna. Nindának, aki egész eddigi életében pincékben, lépcsőházakban, sikátorokban földön aludt, ez maga volt a mennyország. Meleg volt, világos és tiszta. A majdnem négyzet alakú szoba hosszabbik oldalának végéről nyílt az ajtó, jobb kéz felől fal volt. A falakat lágyan egymásba olvadó, pasztellszínű foltok borították, mint a legtöbb helyen, amit látott. A padló sötétebb foltos volt, a mennyezet halványkék. Ablak persze nem volt, hiszen ez egy űrhajó. Lũakẽàńban Ninda megszokta az ablakok látványát, de egyáltalán nem érezte úgy, hogy innen hiányzik.
  – Nézd – mutatott Kásirun egy kis kapcsolótáblára az ajtó mellett a falon. Ninda felismerte a világítás és a hőmérséklet-szabályzó egyezményes jelét, de a többit nem. Kásirun sorban megnyomta a gombokat, és a falból előbújt egy ágy, egy asztal és két szék, s láthatóvá vált egy beépített szekrény is. Ninda el volt bűvölve. Soha nem is álmodott arról, hogy egyszer bútorai lesznek. De ami betetőzte a döbbenetet, az akkor derült ki, amikor Kásirun megmutatta az átellenes sarokban levő kis ajtónyitó gombot, és feltárult egy teljesen igazi, gyönyörű nagy fürdőszoba. Saját fürdőszoba!
  – De… Kásirun… itt lakni rengeteg pénzbe kerülhet…
  – Nem, egyáltalán nem. A lakás ingyen van.
  – Ingyen?! Egy ekkora hatalmas lakás?!
  Kásirun lezökkent az egyik székre.
  – Igen. Ez ugyanis egy űrhajó. Mi nem tehetjük meg, hogy ha megtelnek a házaink, építünk új utcákat a város szélén. A rendelkezésünkre álló hely nagyon is véges. Ezért szigorú szabályok vannak arra, hogy ki hol lakhat – viszont cserében ingyen lakik. Neked a számítógép kiutalta ezt a lakást. Elköltözhetsz innen, de csak ugyanekkorába. Egyszerűen lefoglalsz egy másikat, és akkor ez felszabadul, az automaták átviszik a holmidat. Nagyobb lakást nem kaphatsz, amíg egymagad vagy. Például nekünk a feleségemmel kétszobás jár, mert ketten vagyunk, amióta a fiunk elköltözött. – A férfi a faliórára nézett. – Esteledik, lassan ideje elbúcsúznunk, de még sok mindent kell mondanom neked. Nálam van a suagod, tessék, ezt tartsd magadnál, mi minden kommunikációhoz ezt használjuk. Azt hiszem, a kezelését megtanultad a hipnopédiával. – Ninda bólintott. – Vízcsap itt nincs máshol, csak a fürdőszobában. Ha mást innál, nongirok mindenhol vannak a folyosókon, és fadmilok is, amikből ételt vehetsz. Van egy palan a számládon, ebből már biztosan lesz mit enned. Persze az iskolában is kapsz enni. Nálunk éhező ember nincs és nem is lesz. Egyébként ha kérdésed, problémád van, bárkihez fordulhatsz. Segíteni fog. Ez nem Szindoria, itt mindenki segít. Ja igen. Mi a legtöbben éjféltől háromszázig alszunk, de mindig találsz ébren levő embereket, hiszen vannak, akik éjjel dolgoznak. Reggel háromszázötven körül valaki eljön majd és elkísér az iskolába. Nem tudlak útba igazítani, mert még nem tudom, melyik csoportba osztanak be. Reggel kiderül. Az iskola háromszázötventől hétszázötvenig tart, ez olyan szindor gyereknek is furcsa lenne, aki járt iskolába, mert náluk sokkal rövidebb a tanítás. Neked másért lesz furcsa, de biztosan megszokod.
  – Nekem itt minden furcsa.
  – No igen. Szindoria nagyon más világ. Hát, azt hiszem, elmondtam mindent. Most valami ünnepélyeset kellene mondanom, de semmi sem jut eszembe. Mondd, jól emlékszem, nálatok… akarom mondani Szindorián az a szokás, hogy kezet fognak?
  – Láttam már, hogy hogyan csinálják… de…
  – De senki sem fog kezet egy csavargóval, ugye?
  Ninda bólintott.
  – Már nem vagy többé csavargó.
  Ninda félénken odanyújtotta a kezét. A férfi megfogta a csuklóját, szindor szokás szerint.
  – Biztosan találkozunk még. Én gyerekekkel foglalkozom, és te is az vagy.
  Ninda a szívére tette a másik kezét.
  – Világítsanak neked a Felhő Csillagai.
  Kásirun komoly arccal bólintott.
  – A Sínisuál Fénye ragyogjon arcodon – felelte.

---

←na-18 park [81] S midőn e csaták véget értek, Aulang Laip letette fegyverét és szólt: Nem, barátaim, nem értünk feladatunk végére. Feladatunk csak most kezdődik. Életet kell teremtenünk ott, ahol a háború elpusztította. Eldobom katonai rangomat és címeimet, nem vagyok hős többé. E perctől növényeket és állatokat honosítok meg mindenütt. Azt akarom, hogy erről emlékezzenek rám. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 1164. sómir, 255. singir)na‑18 na-19 gantir [-25] Nem veszítettem el szindor identitásomat, amikor szúni lettem. Soha nem volt szindor identitásom. Aki nincstelen, annak hazája sincsen, csak egy hely, ahol éppen van. (Ninda: Életem egy falevélen, 63. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 893na‑19 na-20 Lýŷ [-13] Hatalmas és lenyűgöző, mint a Sínisuál. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)na‑20→

---

ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 (2137 › 60:45) 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624)	692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673