„A mi Galaxisunk csak egy a milliárdnyi közül. A Világegyetem még a Galaxishoz képest is felfoghatatlanul óriási. És ha az egész Világegyetem egy csillogó gömbben van, amivel egy még annál is felfoghatatlanul óriásibb világban egy kismacska játszik?”
Ninda: A fény lúmái, 264.
Síní-Gannaur
43 619. szahut féninnulgan
370
A namindant megelőző féninnulgan az utolsó nap, aminek nincsen külön neve. Mert utána már csak öt nap van az évből és kezdődik a namindan, és ez az öt a kéz ujjainak nevét viseli: különujj, anyaujj, apaujj, gyerekujj, babaujj. És ez az utolsó nap, amikor még semmilyen előkészületet nem tesznek – leszámítva persze, hogy ekkorra jóformán minden hajó hazatért már.
– A sáhaddif meddig működik? – kérdezte Hait aznap reggelizés közben, Síní-Gannaur janníhaumában.
– Úsarriganig – felelte Sigunu, egy helybeli fiú. – Ti még liehák vagytok?
– Igen… de arról beszéltünk éppen, hogy most már talán készen állunk.
– Akkor nem álltok készen – mondta Séhunnut, Sigunu apja.
– Hogyhogy?…
– Ha még csak „talán”, akkor nem.
– Értem. Mi kell ahhoz, hogy biztosan tudja az ember?
– Semmi különös. Egyszerűen csak tudod és kész.
– Mennyi idővel előbb kell szólni?
– Ha hétszázig szólsz, akkor még ma meglehet. Nyolcszáznál később nem szokták kezdeni.
Hait kezében megállt a kés, amivel a gásuanlekvárt kente a pirítósára.
– Vagyis egyetlen derki alatt fölkészülnek?
– Kényelmesen. Amikor jelentkezel, ők megkapják az ismertetést, hogy mikor, hol, miért kerültél a Testvériségbe, ki voltál azelőtt, tettél-e azóta valami emlékezeteset. Természetesen átnézik a siéhongodat. De legelsősorban az emberismeretükre hagyatkoznak.
– Sáhaddif? – hajolt hátra Dzsénuri a szomszéd asztalnál. – Rég nem voltam, mikor tartjátok?
– Azt… azt még nem tudom.
– Nagymama – mondta Séhunnut, aki semmilyen rokonságban nem állt Dzsénurival –, a kislánynak vajmi kevés fogalma van még a sáhaddifról, az egész törzsszövetségről.
– A törzsszövetség egyszerű dolog – szólalt meg Ninda, aki éppen akkor ért a közelükbe Ámmaíttal. – Tagja vagy a törzsednek, a klánodnak, a hajódnak vagy világodnak, a janníhaumodnak, és ezt együtt mind úgy hívják, hogy Szúnahaum Testvériség. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál.
Helyet foglalt és vett a pirítósból.
– Jó, ezt értem – nyelte le a falatot Hait. – De azt még mindig nem, hogy milyen célt szolgál a törzsek és klánok rendszere.
Ninda vállat vont.
– Én sem. Elfogadom mint tényt.
– No várjatok csak, gyermekeim – mondta Séhunnut, és odaült az asztalukhoz, ölében a kis Hengivel, aki nyomban kapálózni kezdett a szendvicses tálca felé; adott neki egy saurrap szendvicset. – Ami a klánokat illeti, az egyszerű dolog. Neked ugye voltak szüleid, nagyszüleid, dédszüleid. – Haithoz beszélt; ő is tudta, hogy Nindának hiába voltak, nem tud róluk semmit.
– Hát persze.
– Nos, ezeket tartjuk nyilván a klánok formájában. Ez nem szolgál semmilyen célt, egyszerűen egy tény, hogy az ember szaporodása így működik.
– És én is bekerülök egy klánba, mint Ninda?
– Két klánba. Az embernek két szülője van. Nem, dehogy kerülsz be. Már benne vagy, amióta élsz. Az, hogy a szindorok ezt nem tartják nyilván, vagy nem úgy, ahogy mi, az az ő dolguk, minket nem érdekel. A külföldi születésű szúnik egy olyan jelölést kapnak a családfán, ami mutatja, hogy az ő klánjaik kívül esnek az Élet Fáján. De attól még léteznek.
– És Ninda?
– A talált gyerekeket fiktív helyre jegyezzük be a családfán, amíg örökbefogadó szülőkre nem találnak. Akkor átkerülnek az ő klánjaikba. Vagy ha egyedülálló ember fogadja őket örökbe, akkor csak egy klánba. – Séhunnut elmosolyodott és adott Henginek még egy szendvicset. – Persze ott némileg kisiklott a rendszer, hogy Nindát nem fogadta örökbe senki. De aligha van bárki a núdzsahanban, akit ezzel kapcsolatban az aggasztana, hogyan fog ez festeni a családfán. Sokkal inkább az, hogy megkap-e így mindent, ami szükséges az egészséges szellemi és érzelmi fejlődéséhez.
– Egészséges fejlődéséhez… – Hait a tenyerébe támasztotta a homlokát. – Amióta a közelében vagyok, egyszerre érzem, hogy ez a gyerek a létező legegészségtelenebb módon nevelődik, és hogy nem lehet okunk semmilyen panaszra a neveltetését illetően. Szerinted miért van ez?
A kérdést már nem a férfihoz intézte, hanem a kislányhoz, aki lenyelte a falatot, mielőtt válaszolt.
– Mert sokat aggodalmaskodsz – mosolygott rá. – Pontosan úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna.
– De fogalmad sincs, milyen lehet családban élni.
– De van – felelte Ninda elkomolyodva, és Hait már látta a tekintetében azt a beláthatatlan mélységet, amiről mindig egy ősöreg tanítómesterre asszociált. – Családban élek. Te vagy a családom. Ámmaít. Szinensi. Hengi. Fondzsahut. A következő vadidegen ember, aki szembejön a Síní partján. A családomnak ötmilliárd tagja van. A szúnik is családtagoknak tekintik egymást, de én ezt magasabb szintre fejlesztettem: nekik vannak közvetlen családtagjaik is, vérrokonaik, nekem nincsenek, és nincs is rájuk szükségem.
– Ha nincsen ismereted az igazi családról… milyen anya leszel, sien?
– Jó anya leszek – felelte Ninda halkan, és lehunyta a szemét, mert megjelent előtte egy kép. Ő maga, mint egy fényképen, és az ölében egy kisgyerek. Egy ötven-hatvan éves szőke kislány.
– Nem a jövőt látod – szólalt meg az elméjében Lýŷ. – A jövőbe látni lehetetlenség. Ellentmond a természet törvényeinek. Egy elképzelt képet látsz. Ugyanezzel az erővel lehetne barna fiú is. Vagy ikrek.
Ninda kinyitotta a szemét. Tudta, hogy Lýŷ néhány mondata alatt Hait nem látott többet egy pislogásnál.
– Jó anya leszel – ismételte Hait. – Értem. Miért?
– Hogy miért?
– Igen. Miért? Azért, mert te ezt mondod? Ki vagy te, hogy ezt így kijelentheted?
Ninda vállat vont.
– Mit számít? A Galaxis egy morzsája vagyok. Tudod, mi a különbség a sötétség és a fény között?
Hait értetlenül nézett rá, akárcsak az asztal körül a többiek.
– Hát… hogy jön ez ide… a sötétben nem lehet látni, a fényben meg igen.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Nem, sien-Hait. A sötétség és a fény között semmilyen különbség nincsen – a Párszellemek már tudják, és most már tudod te is. És mégis van különbség. A sötétben előtörnek belőlünk azok a félelmek, amik millió és millió évvel ezelőtt, félállat korunkban plántálódtak belénk, mert a világ veszélyes volt, és sötétben nem lehetett látni a veszélyeket. Világosban igen. De a világ éppen olyan veszélyes volt világosban is.
– Nagyon bölcs – mondta Hait. – De mi köze ennek az egészhez?
– A fényt és a sötétséget gyakran hasonlítjuk a tudáshoz és a tudatlansághoz. Nem véletlenül. Aki tudatlan, csak botorkál a világban, éppúgy, mint aki sötétbe csöppen. De ha fény és sötétség ugyanannak a lapnak a két oldala, akkor tudás és tudatlanság is. Vagyis tudni magamról, hogy jó anya leszek, vagy nem tudni – ugyanaz.
Hait erőteljesen megrázta a fejét.
– Nem, nem, velem nem etetsz sivatagi homokot. Ez egy…
– Csillagport. Itt úgy mondják.
– Akkor azt. Ez egy logikai bűvészmutatvány. Ezzel azt is be tudod bizonyítani, hogy… hogy a semminek anyaga van.
Ninda két nagy, kéken csillogó szeméből gyengéd szeretet sugárzott rá.
– Igazad van. Tényleg van neki.
←nj-12 VŶLN [-13] Amikor felvetettük a gondolatot, hogy tegyük lakhatóvá és legyen országunk központi világa, komoly vitákra számítottunk, hiszen egy olyan világ volt, amihez hasonló nincsen a Galaxisban. Szinte mozdulatlanul lebeg az űrben, furcsa színű égboltján soha nem mozdul a nap, és nincsenek csillagok. Kérdések voltak, de ellenvetés nem. Egész népünk egyetértett: ez a mi világunk. (Ílgaszaumi: Szúnahaum-szilgi, 1. sómir, 56. singir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 26., a zöld órájanj‑12 nj-13 Szív szútra [-14] A mi Galaxisunk csak egy a milliárdnyi közül. A Világegyetem még a Galaxishoz képest is felfoghatatlanul óriási. És ha az egész Világegyetem egy csillogó gömbben van, amivel egy még annál is felfoghatatlanul óriásibb világban egy kismacska játszik? (Ninda: A fény lúmái, 264.) :: Szúnahaum, Síní-Gannaur, 43 619. szahut féninnulgan, 370nj‑13 nj-14 sáhaddif [85] Az utánunk jövők feltehetik a kérdést: ha a csoportot három receptor alapította, miért beszélnek örökké csak Nindáról? A választ nem a szindoriai Ninda-kultuszban kell keresni, arra megfelelt volna nekik bárki, akit csodálhatnak. Hanem Ninda egyéniségében. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 14.) :: Szúnahaum, Szágain-Szissunut, 43 619. szahut féninnulgan, 790nj‑14→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |