„Hogy mik azok a dolgok, amiknek örülni szoktam? Bármi lehet a világon. A gyermekeink nevetése, egy jó vacsora, egy jó beszélgetés. Ülni az Onginur partján és nézni a szillilákat. Várni, hogy megcsavarodjon az idő. Vagy amihez kedved van.”
Ninda: Életem egy falevélen,
202. sómir
202. sómir
– És most? – kérdezte Szavinanré, kifelé ballagva. Ninda elkísérte, és persze Szenika is velük tartott, meg a kamerája. – Dvondvor elnökhöz nem tudunk így bemenni. Az egy felső kategóriás katonai bázis, nem tudjuk szétlőni a kapuját… azaz de, csak olyan erejű fegyver kell hozzá, amit nem vethetünk be, túl nagy kárt okozna.
– Kérjétek meg, hogy jöjjön ki.
– Hogyan?
– El kell szigetelni. Mennyi időre van ennivalójuk, vizük, levegőjük?
– Szinte biztos, hogy jó minőségű recirkulációs rendszerük van, úgyhogy időtlen időkre elég lehet.
– Kommunikációs elszigetelés?
– Hát… – A vezérőrnagy tűnődve sétált a folyosón. – Ehhez nem értek igazán, de a hiperadásuk nyilván egy planetáris központon keresztül megy át, hiszen a hiperkommunikáció így működik. Ott be lehet iktatni egy szűrőt. Meg fogom kerestetni az illetékes szakembereket, kikapcsoltatom a kijövő adásukat, és nem engedek bejutni semmit. Ezt bizonyára meg tudjuk csinálni.
– Jó gondolat. Előbb-utóbb elegük lesz az elszigeteltségből. Gondolom, van vele egy csomó katona, akiknek idekint maradt a családja. Látni akarják őket. Egy idő után már nem lesz annyira fontos a Dzsuldzsult őrizni, mint a kedvesüket ölelni.
A parancsnok rámosolygott, és arra gondolt, az unokáinak is el fogja mesélni ezt a pár száz lépést, amit a Galaxis legkiválóbb embere mellett tehetett meg.
– Honnan van ez, hogy kiforgatjátok a nevét? Már többektől hallottam.
– Nem tudom, valaki elkezdte, és így maradt. Annyit sem ér ez az alak, hogy megjegyezzük a nevét.
Kiléptek az épület kapuján, ahol a helybeliek lelkes ünneplése fogadta őket. A vezérőrnagyot ölelgették – Nindát is szerették volna, volt, aki meg is próbálta, de hát a vetített képet nem lehet.
– Ez a rezsim megbukott – jelentette be Ninda. – A képviselőket a szavanszi fegyveres erők letartóztatták. Mi is lesz velük? – pillantott a parancsnokra.
– Háborús bűncselekményért fognak felelni.
– A Dzsimbom pedig ott marad a búvóhelyén – tette hozzá Ninda. – Az országot már nem irányítja többé.
Hamarosan kikapcsolta a közvetítést és kisétált a kis hiperfülkéből, ahonnan a robot vetítette. A fülke Hangilaoran nyolcadik szintjén, a Sengunnif csarnok végében volt, négy rígin átmérőjű henger, a falakon fél rígin szélességben polcok, oda már nem látott a kamera, ott lehetett letenni bármit és amikor kell, elővenni. Nindának csak egy ráhadaunfáklyája volt, azzal ment fel a Szonginvaut terem janníhaumába és átadta Szaufúraninak.
– Köszönöm. Azt hiszem, hatásos volt.
– A Fehér Fény mindig hatásos – felelte az asszony –, és nem kell megköszönni. Mindnyájan a Fényt szolgáljuk.
– És a Fény szolgál minket – mondta rá Ninda –, mert így kívánja a tham.
Majd lement a Jargallit terembe, ahol pszichológiát hallgatott Kargúszinál, és a továbbiakban nem is foglalkozott Avrundennel.
Negyedabroncsnyival távolabb, Ráhundir falucska janníhaumában Ámmaíték pontosan Avrundennel foglalkoztak.
– Színpadias volt, elismerem – bólintott Ámmaít –, de azt gondolom, nem akart sem többet, sem mást elérni, mint amit elért: hogy kijózanodjanak a háborúért lihegésből.
– No igen – bólintott Angrolími –, csakhogy nem a Fény látásától józanodtak ki, hanem őtőle. Figyeld meg. – Visszajátszott néhány pillanatot, egy kicsivel azután, hogy Ninda megjelent a teremben. – Látod? Ez a szakállas hátra is ugrik, ahogy meglátja. A zöld ruhásnak rémület van az arcán. És Ninda még meg sem szólalt, nemhogy a Fényt meggyújtotta volna. És ne mondd nekem, ohangi, hogy azért, mert hirtelen megjelent egy ember a látómezejükben. Naponta százszor toppan elénk valaki, mégsem ijedünk meg, legalábbis nem ennyire. Azért történt, mert felismerték.
– Avrundenen nem is ismerik – szólt közbe Ilargéni sebészorvos.
– De, ismerik. Kevés a rajongója, és ezek az alakok nyilván a legkevésbé sem azok, de tudják, hogy kicsoda.
– Rendben – bólintott Ámmaít.
– Úgyhogy – folytatta Angrolími – én figyelmeztetni fogom, hogy ilyen szingdzsimingdzsiket ne csináljon.
Ninda figyelmesen, szenvtelen arccal hallgatta végig, amikor este a hombéban elmondta, amit gondoltak. Aztán bólintott.
– Igazad van, sien-Ang. Nem tudtam előre, hogy már a látásomtól is így megriadnak, ezért vittem a fáklyát. Voltaképpen semmi szükség sem volt rá, nem kellett volna bevetni. No mindegy, az a lényeg, hogy a Dumdumtól megszabaduljanak. De ez már nem az én problémám.
Ámmaítnak már a nyelve hegyén volt, hogy mi most a helyzet ott, hiszen figyelemmel kísérte, de lenyelte, amit mondani akart. Hiszen Nindát ez egyáltalán nem érdekli. Csakugyan, fölkelt és ment a kicsikhez mesét mondani.
– Hárman voltak, három kutya: Sembul, Senne, no meg Suha. Az erdőben vándoroltak, fák tövében kóboroltak, egy kicsit vadásztak néha, egyik se volt bamba, léha. S hát ahogy ott mendegéltek, egyszer szép kék tóra leltek. Nézzük meg ezt közelebbről, így szólt bölcsen bátyjuk, Sembul. Úszkáljunk is kicsit benne, tette hozzá húga, Senne. Ahogy megmártóztak volna, előjött a tóból Honga, tóban lakó nagy zöld szellem, csupa báj és csupa kellem, végignézett rajtuk sorban, és azt mondta: ily kis korban, amikor még szinte szoptok, úszáshoz kísérőt kaptok. Elő is jött három szellem, csupa báj és csupa kellem, Halgun kék volt, mint az égbolt, Szuldzsi halvány rózsaszín volt, a harmadik szellem pedig: sárga volt, s a neve Sedip. A három kutya hát beugrott, hosszan körbe-körbe úszott, a szellemek vigyáztak rájuk, hogy ne essen semmi bajuk. Fürdés után ettek egy jót, sambimit és ongerdiót, dzsalmgyümölcsöt, humirangant, míg egészen jól nem laktak. Ott a parton lefeküdtek, a szellemek fönt őrködtek, szildzslevéllel betakarták – három kicsi, alvó kutyát.
Csodálatosan boldogul a kisgyerekekkel, gondolta Hait, s mint már annyiszor, eltűnődött, hogy honnan van ez. Semmit, amit ma tapasztalni tőle, nem hozhatott csavargó életéből.
De hát erre nincs magyarázat, Ninda egyszerűen… Ninda. Ilyen. Valamelyik nap hallotta itt a hombéban a Szolgálat két fiatal tagját, akik éppen őbenne gyönyörködtek, és az egyik azt mondta: „Tökéletes.” Mire a másik: „Igen, az, de ne a külsejét nézd. A legszebb lány a Galaxisban, de az igazi szépségét a fejében hordja.” „Az is tökéletes”, felelte az első.
A legszebb lány a Galaxisban… milyen találó, pedig hát igazából butaság. Még ezen a világon se lenne képes senki az összeset összehasonlítani, ha lenne is olyan objektív mérce, ami erre alkalmas. Egyébként Aini is gyönyörű és Szinensi is. Máris kezdi visszanyerni régi kondícióját, gyorsabban, mint ő az ikrek után, de hát persze ők ketten voltak.
Eszébe jutott, amit Aini mondott éppen tegnap, amikor kivette Ilgát a sillafupból és dajkálgatta egy kicsit, amíg Szinensi kényelembe helyezte magát a szoptatáshoz. „Lehet, hogy beszélnem kellene Rongamival.”
Fantasztikus lenne még egy. És igazából, ha őszinte akar lenni… mi lenne, ha ő pedig Nindával beszélne? Persze, ő semmiképpen sem engedné, hogy egy férfi hozzányúljon, de a mesterséges megtermékenyítés legalább annyira megbízható.
Egy kisbaba, aki Ninda génjeit hordozza. Igen, a Galaxis megőrülne a boldogságtól, de nem ez az, ami számít.
←ph-8 parlament [7] Míg harcaidat vívod, ne felejts el csodálkozni. (Ninda: A fény lúmái, 983.)ph‑8 parlament ph-9 kisbabák [6] Hogy mik azok a dolgok, amiknek örülni szoktam? Bármi lehet a világon. A gyermekeink nevetése, egy jó vacsora, egy jó beszélgetés. Ülni az Onginur partján és nézni a szillilákat. Várni, hogy megcsavarodjon az idő. Vagy amihez kedved van. (Ninda: Életem egy falevélen, 202. sómir)ph‑9 kisbabák ph-10 törzsek [-7] A fény mögött a sötét. A tudás mögött az ismeretlen. A forma mögött az üresség. (Ílgaszaumi, Dzsullák Gyűjteménye, Hingafaurrígí dzsullá, Ongvé és Hisszuap gondolatai, 2036.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 712. szahut fattilgópan, 425ph‑10 törzsek→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |