„Sokféle tudományba, művészetbe belekóstoltam. Nem azért, mert én vagyok Ninda, és nekem mindenhez érteni kell – dehogy kell, ez butaság. Hanem mert minden érdekel, és szeretek tanulni.”
Ninda: Beszélgetések, 609.
A dzserang médiának persze fogalma sem volt róla, hogy Ninda megint árifupelőadást tartott, ők azt sem tudták, hogy mi az. Hangilaoran mindig közölte eredményeit, minden publikációt nyilvánosságra hozott a dzserangok számára is – kivéve persze a speciálisan Szúnahaum vagy Auríhaum ökológiájával, auríhaumi őslakos fajokkal kapcsolatosakat –, de módszereiről, a többé-kevésbé szertartásos részletekről semmit sem tett közzé; egyetlen dzserang sem ismerte a Harmadik Fény körüli szokásokat, a szúnik ünnepélyes öltözködését és egyéb kellékeit. Magát azt a kifejezést sem, hogy Harmadik Fény, hiszen az első kettőről soha nem is hallottak; számukra a Tudás Fénye volt.
Minthogy ez az árifup nem ért még el magasabb szintet, Ninda nevét csak a nagy névsorba tették bele, ami felsorolta, hogy kik emelkedtek ebben az évben a tudományos ranglétrán, milyen rangra és miért. A lista ábécérendben volt, Ninda tehát valahol a vége felé, a nó betűsök között következett, Nifundzsi után és Nilli előtt – az orvos, aki annak idején először megvizsgálta Nindát az Aulang Laipon, ezúttal éppen vele egyidejűleg lépett előre, de persze nem találkoztak –, s minthogy több mint tizenkétezer név volt rajta, akár el is sikkadhatott volna a neve a száraz, unalmas felsorolásban. A hangészaun, az egyetemi adatlap, ami minden korábbi kutatását, publikációját, eredményét, kitüntetését felsorolta – azokat is, amiket más intézményeknél végzett vagy máshonnan kapott –, a dzserangok számára nem volt hozzáférhető, mert ez csak magasabb rangú vagy csillagközi ismertségű tudósoknak jár, Ninda pedig tudósként nem volt különösebben ismert. És amikor egyszer Límarrip megkérdezte, hogy ne tegyék-e mégis publikussá a hangészaunját, a szokásos választ adta: minek? Attól nagyobbak a tudományos eredményei?
De a sajtó így is kiszúrta a nevét. „Ninda: az Óraminnunsálfuranti aurándija, szociológiai kutatások a folklór tükrében”, és mellette az előadás szövege. S máris ment a hírverés: Ninda aurándi fokozatra emelkedett!
Ezzel azonban meg is gyűlt a bajuk, mert a csillagközi közvéleményt természetesen érdekelte Ninda pályafutása, de maga ez az előadás nem igazán. Nem volt könnyű témát találni.
Ninda persze, jó szokása szerint, egyetlen ütés erejéig sem gondolt a dzserang sajtó problémáira. Egészen más kötötte le a figyelmét: Aini ekkor tartotta előadását a sauninas és a hinnul nyelv egymásra gyakorolt hatásáról, összehasonlításban más, hasonlóan szoros közelségben élő nyelvpárokkal és nyelvcsoportokkal, amilyen a rekki és a thabbuan, a sinden és a helvor, valamint a jaungi, a gaimasz és a jalar. A Mandaum teremben tartotta, nagy létszámú hallgatóság előtt.
– Mindenekelőtt megkérdezném – kezdte Arfen, a szigorú arcú, kopasz ángisaona –: milyen szinten ismered ezeket a nyelveket?
– A sauninas az anyanyelvem, középfokon beszélem a hinnult, a jalart és a thabbuant, alapfokon a helvort, a többit pedig gyakorlati szempontból csak minimális szinten ismerem.
– S úgy gondolod, ez a tudás elegendő például a thabbuannak a rekki igeragozásra gyakorolt hatásának tárgyalására?
– Történetesen egyetlen, kicsit is összetett mondatot sem tudnék összeállítani hibátlan rekki nyelven – felelte Aini magabiztosan –, de amit jól ismerek belőle, az az igeragozás. Méghozzá történeti vetületben. A középrekkiben még nem volt meg a közelítő igemód, az újrekkiben már igen – és a thabbuan diakrón vizsgálata…
– Szummifummi! Ezt már elmondtad. Arra felelj nekem: honnan szeded azt az ötletet, hogy a rekki tarum ragozás thabbuan eredetű?
– Csak a thabbuanban van meg.
– Meg a szangorban, a latkában és a hlalvban, hogy csak párat említsek!
– A szangorban újabb keletű, csak mintegy ötezer éve jelent meg, tízezer évvel a rekki után. A latka egészen másképpen használja, már csak a magánhangzó-egyeztetések miatt sem adhatta át a rekkinek. A hlalvok pedig még a Dzsialv-köd túlsó oldalán éltek, amikor a rekkiben már megvolt a ragozás.
– No és? Talán a Dzsialv-ködön nem lehet átkelni, nem lehet megkerülni?
– Dehogynem, csakhogy a kritikus időszakban a Taranszan-diktatúra külkereskedelmet korlátozó politikája miatt az áru- és személyforgalom minimális volt, csak legközelebbi szomszédaikra terjedt ki, a szemsud és a raang államra. De náluk soha nem létezett ez a ragozás.
– Hát meddig tartott az a diktatúra?! – hökkent meg Arfen.
– Több mint négyezer évig. Persze nem egyetlen vezető uralma alatt.
– Szissz. Neked mindenre van válaszod, ohangi. Részemről megadom a pontot. Suórin, suórin.
Másodikként Arinaszté kért szót, szavanszi születésű, kilencszáz éves asszony, ralginu fokozatban. Ő barátságos mosollyal kezdte, de Aini tudta, hogy semivel sem kevésbé rámenős, mint Arfen.
– A tarum ragozás valóban érdekes pont. Mondd, jelent valamit az a név, hogy Karvel tan Kinonsza?
– Hogyne – bólintott Aini. – Több regényéről is tudok, bár nem olvastam őket. Mondd, ohangi, használta ő ezt a ragozást?
– Igen, előszeretettel használta.
Aini ivott egy korty íhafit.
– Akkor, tekintve, hogy mikor és hol élt, szerintem a gyenge ragozást preferálta, tehát nonel, nonemp, noner, nonan, nonit. Ezen a ponton érdekesnek tartom a második alakot, a nonempet, ami gyanúsan hasonlít a szaulm nyelvcsaládban gyakori második alakra: avdzsi karomb, onarkil tireumb, szalval takinp, kernanesz dimp. Minthogy ez fonetikailag kissé elüt a rekki toldalékok fonetikai rendszerétől, és egyébként is kevesebb mint tízezer éve jelent meg, élek a gyanúval, hogy szaulm átvétel. De bizonyítani e pillanatban nem tudom.
– Nincs is rá szükség – biccentett Arinaszté –, inkább mesélj a jalarból a jaungiba való szóátvételekről. Némileg keveslem az előadásodban ezt a tárgykört.
– A jalar szavak fogadtatása nem egyértelmű a jaungi beszélők körében – dőlt hátra Aini. – Mintegy száz szóról tudunk, amiket egymás mellett élésük során átvettek, valameddig használtak, aztán eldobtak; azaz lassan kikoptak a használatból, bár az idősebbek még ismerik némelyiket. Ugyanennyi azoknak a szavaknak a száma, amiket nem dobtak el, ez idáig legalábbis. Ez nagyon kevés olyan szoros kapcsolatnál, amilyen a két nép között fennáll. Úgy gondolom, ennek két oka van. Egyfelől a két nyelv igen eltérő hangtana, ami mindkét irányban megnehezíti a szókölcsönzéseket, illetve sokszor úgy eltorzítja a szavakat, hogy már nehéz eldönteni, átvételről vagy a másik nyelv hatására létrejött anyanyelvi szóalkotásról van-e szó. Másrészt, ami viszont már túlmutat a fedélzet érdeklődési körén, politikai értelemben a két, illetve három nép kapcsolata igen rendezetlen, viszonyuk olyan, hogy a jalar még csak átvesz szavakat a jaungiból és a gaimaszból, de megfordítva ez roppant ritkán fordul elő.
– Ez ma is így van? – kérdezett közbe Tikurrit.
– Talán valamit enyhült a helyzet a nagy földrengést követően, de korai még találgatásokba bocsátkozni.
– Nem, sien-ohangi-aurándi – csóválta a fejét a nyelvész komoly arccal, de a szeme mosolygott. – Nem azt követően. Azt követően, hogy a kormányuk elterjesztette a hírt: Ninda egy jalar gyermeket fogadott örökbe.
←ph-21 fürdőközpont [-19] Ha soha semmi mást nem tanított volna nekünk, csak azt a komoly, szelíd, csendes nyugalmat, amivel a világot szemléli – máris többet kaptunk volna tőle, mint amit megérdemlünk. (ÀLAN: Hősköltemény)ph‑21 fürdőközpont ph-22 árifup [-21] Sokféle tudományba, művészetbe belekóstoltam. Nem azért, mert én vagyok Ninda, és nekem mindenhez érteni kell – dehogy kell, ez butaság. Hanem mert minden érdekel, és szeretek tanulni. (Ninda: Beszélgetések, 609.)ph‑22 árifup ph-23 Súaf [-23] Akit milliók és milliárdok tekintenek példaképüknek – annak vajon ki a példaképe? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Auríhaum, Óng-Súaf, 43 713. famut liktuharan, 513ph‑23 Súaf→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |