„Hülyének néztek, gúnyoltak minket, mert egy gyerek a példaképünk. Aztán az a gyerek megírta a legfontosabb könyvet a Galaxis történetében – és még mindig gyerek volt.”
ÀLAN: Hősköltemény
Lũakẽàń
61. śùndë 22.
a fehér órája
– Üdvözlöm a kedves nézőket, Vådë Kỳlmerśuòp vagyok. Lũakẽàńból, a Dârsêna szálloda különterméből jelentkezem, ahol Nìïndà és társainak művéről, Az Első Szíanról tartunk beszélgetést. Szeretném bemutatni a jelenlevőket, akiknek nagy szeretettel megköszönöm, hogy eljöttek. Dr. ÁÂsyn Ṙoànseỹt filozófus, a Ḱaŷndïm Egyetem tanára. Dr. Ïnmoń Aẃsanĩt galaxistörténész, a Lũakẽàń-Śiollâidṙõp Egyetem tanára. Dr. Onver Ramnithasz pszichológus, a Ḱaŷndïm Egyetem tanára. Dr. Vŷ Nót Tháp Rôit jogász, a Lũakẽàń-Śiollâidṙõp Egyetem tanára. Valamint dr. Lèẽreŷn Vỳḩaůteń, országunk nagyra becsült miniszterelnöke, Nìïndà személyes baráti körének tagja, akihez első kérdésemet szeretném intézni. Ön mit szólt, amikor értesült Az Első Szían megjelenéséről, dr. Vỳḩaůteń?
A miniszterelnök mosolyogva csóválta a fejét. Kissé előrehajolt a fotelban, egymáshoz illesztette ujjai hegyét.
– Nem, nem akkor. Amikor a megjelenéséről értesültem, akkor még semmi különöset. Ninda írt egy könyvet… hát leginkább azt szóltam, hogy „jé, tényleg, könyvet eddig még nem is írt, hogy lehetséges ez?”
A nézők nevettek.
– Hanem amikor már ott volt az olvasómon… hát… – Vỳḩaůteń energikusan megrázta a fejét. – Már eleve az a visszafogott, nyugodt tekintélyt sugárzó címlap… aztán ahogy kinyitottam… nézzék, én tudom, hogy egy miniszterelnöknek nem illene így beszélni, de ezekről az előkelősködő dolgokról Ninda már régen leszoktatott, szóval ahogy azt a könyvet olvastam, azt hittem, hogy a cipőmbe esik a fejem. – A közönség dőlt a nevetéstől. Vỳḩaůteń fölvett egy olvasót az asztalról, bal kezében tartotta, a jobbal élénken gesztikulált. – Hogy micsoda? Mi ez?! Honnét, hogyan… azt sem tudtam, mit kérdezzek! Igen, ő Ninda. Eddig is tudtam, hogy ő kicsoda… hát azt, hogy ő micsoda, azt hiszem, az egész Galaxis nem érti, szóval ő Ninda. De akkor is! Elkezdem olvasni az előszót – nem idézek belőle, azt hiszem, mindenki tudja kívülről – és csak bámulok a képernyőre. Honnan szedi ezeket? Ott ült az én szobámban, az én fotelemben, rengeteget beszélgettünk, én aztán igazán tudom, hogy több fejjel magasodik szellemileg mindnyájunk fölé. De ez, ez akkora… ez nagyobb, mint a hajója, amin él. Nem hiszem, hogy valaha képesek leszünk teljes egészében felfogni.
– Azt hiszem – mondta Kỳlmerśuòp –, erre Ṙoànseỹt professzor úr tud legilletékesebbként válaszolni.
– Igen is meg nem is, szerkesztő úr – felelte az élénk mozgású filozófus, akinek erős kopaszodása ellensúlyozta, hogy szindorok között szokatlanul sötét volt a haja. – A legilletékesebb vagyok? A jelenlevők között bizonyára, és ott vagyok az ország legtájékozottabb filozófusai között, követem a csillagközi szakirodalmat… De illetékes, hát az nem vagyok. Ugyanis ahhoz az kellene, hogy rájöjjek, mi a válasz az engem gyötrő kérdésre. Nyolc napja olvasom a könyvet, és még nem sikerült. A kérdés ugyanaz, amit dr. Vỳḩaůteń is feltett. Honnan szedi ezeket? Nézzék. Ez egy kilenc és nyolc éves kamaszlány. Megengedem, hogy az ő korában sokan már gyereket nevelnek, EÈrluỹp ebben a korban kezdte írni a Śoneṙaẃnt, és tízéves korára be is fejezte, szenzációs jellemábrázolásokkal, ha még nem olvasták, ne hagyják ki. Ândoàti, egy lìm színművész ugyanennyi volt, amikor tizenöt díjat zsebelt be egyetlen alakításért, azt se hagyják ki. De ez egy kicsit más. Ezt olyasvalaki írta, aki mindent tud az emberi lélekről, az emberi gondolkodás mechanizmusairól, a társadalom működéséről, és még hosszan sorolhatnám, hiszen annyira átfogó és szerteágazó – aki ezt írta, az mindenről tud mindent. Értenek engem? Mindenről! És most mutatok önöknek valamit. – Fölkapott egy olvasót és a kamera felé tartotta. – Itt a második oldalon alul, látják? „Kiadta a Hangilaoran Szómunfauráni kiadó. A tudományos felelősséget viseli Hangilaoran Filozófiai és Lélektani Fedélzeteinek Nagytanácsa.” Tudják, hogy ez mit jelent? Nem egyetlen fedélzet vállalta a tudományos felelősséget, hanem az összes ide vonatkozó fedélzet által alkotott nagytanács! Mi nem sokat tudunk Hangilaoran működéséről, de a szervezeti felépítése publikus, hiszen szükséges a munkásságuk csillagközi akkreditációjához. Tudjuk, hogy többféle filozófiai fedélzetük van – náluk ezt a szót használják kar helyett –, mint például történelemfilozófiai, jogfilozófiai, politikai filozófiai, természetesen fhangífilozófiai és még egy csomó; és lélektani fedélzetük is több van. Ezek együtt álltak össze és vállalták a könyvért a tudományos felelősséget. Azt nem tudjuk, hogy ez hány szakembert jelent, hiszen Hangilaoran soha nem közöl létszámadatokat. De sok lehet, és biztos vagyok benne, hogy mindenki részt vett a bírálatban, aki abban a különös űrbeli országban számít ezekben a tudományágakban. Mert ezt a feliratot – körmével ütögette a képernyőt –, ezt nem adják semmiért. E mögött a könyv mögött ott van a spirálkar egyik leghíresebb egyetemének teljes támogatása.
– Egy pillanatra ha szabad közbeszólnom – emelte föl az ujját Nót Tháp, a csendesebb természetű jogász.
– Parancsoljon, professzor.
– Nagyon kedves. Csak egy mozzanatot szeretnék hozzátenni ahhoz, amit ön elmondott, professzor. A felirat azt mondja, hogy a tudományos felelősséget vállalják. Azok kedvéért, akik nem járatosak az egyetemi világban, mondjuk el, hogy ez egy sokkal markánsabb jellegű felelősségvállalás, mint az, ha az lenne ott, hogy „szakmai felelősséget”. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az egyetem kezeskedik érte, hogy a tanulmány elkészítésekor betartották az adott szakterület szakmai szabályait. Ilyen garanciákat magam is nemegyszer kaptam otthon, ÀÅw világán is, és egy-két alkalommal a Lũakẽàń-Śiollâidṙõp Egyetemtől is. A tudományos felelősség egészen más. Ott az egyetem azt garantálja, hogy a tanulmány minden ismert tudományos ismeretnek megfelel. Nem az a lényeg, hogy ellenőrizték-e a szerzők munkamódszerét, illetve természetesen ezt is megtették, de egyúttal azt is ellenőrizték, hogy az összes érintett tudományág szempontjából helytálló mindaz, amit leírtak.
– Költséges dolog egy ilyen garancia? – tudakolta Kỳlmerśuòp.
– Nagyon költséges, szerkesztő úr. Hangilaoran belső szabályzatairól természetesen semmit sem tudunk. De nyilván náluk is az a rend, hogy az illetékes kar meghívja a többi érintett kart, és mindegyik eldönti – nagyobb egyetemeken a karok külön bizottságokat tartanak erre a célra –, hogy kiket kérnek fel a tanulmány értékelésére. Általában szakterületenként jó néhány neves tudóst. Az ő munkájukat mind-mind meg kell fizetni. Nem ritka, hogy ez az egész kutatómunka legköltségesebb része.
– Nindának sok pénze van – jegyezte meg Kỳlmerśuòp. – És most még több lesz. A könyv eladási statisztikái már minden csillagközi rekordot megdöntöttek, nyolc nap alatt hatmilliárd példányt adtak el. Magától értetődően nincs rálátásunk arra, hogy Hangilaoranon miképpen szabályozzák az ilyesmit, de a különböző egyetemi kiadók húsz és ötven százalék közötti részesedést szoktak kérni. Nindának és szerzőtársainak eddig már minimum hárommillió palan ütötte a markát. Hallatlan summa, és még nem látjuk a végét, az eladásszámláló követhetetlen sebességgel pörög. Mi lehet a titka?
– Az, hogy ő Ninda – felelte Aẃsanĩt mély meggyőződéssel.
←pd-1 fellépés [-8] Hetvenegy éves voltam csak, amikor először léptem színpadra az első jallinanom alkalmából. És integettem a közönségnek. Másodjára visszaemlékeztem erre, és újra integettem. Aztán ez valahogy a védjegyem lett. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 329. fattilgópan) :: Szúnahaum, Sáfurgaut-Szimdzsangur, 43 700. jallinan-lidzsúmatan, 450pd‑1 pd-2 professzorok 1 [-22] Hülyének néztek, gúnyoltak minket, mert egy gyerek a példaképünk. Aztán az a gyerek megírta a legfontosabb könyvet a Galaxis történetében – és még mindig gyerek volt. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 61. śùndë 22., a fehér órájapd‑2 pd-3 professzorok 2 [-13] Ha csak annyit tudsz megkülönböztetni, hogy mikor állj ki az elveidért és mikor mondd, hogy ugyan, ostobaság – máris bölcs ember vagy. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 345. sómir)pd‑3→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |