„Igazi veszélyben? Utoljára akkor voltam, amikor leugrottam arról a tetőről. A kocsitető mellé is eshettem volna és összetörhettem volna magamat. Azóta soha többé. A Testvériségben nem élünk veszélyesen.”
Ninda: Életem egy falevélen,
232. sómir
232. sómir
Ninda legközelebb hatszázkor ment vissza a dzsíhaumkörbe, de ezúttal nem azért, hogy énekeljen. Tűzpálca volt a kezében.
– Most pedig – konferálta Sinenna – kérem a búcsúzó évszázad dzsuórjait, hogy jöjjenek le a körbe és gyújtsanak tűzpálcát dzsuódirjuk tiszteletére.
Fél mati sem kellett, s már ott állt a Tűz Otthona előtt az első dzsuór, egy Nindánál legalább húsz évvel fiatalabb fiú. Hiszen a dzsuórok gyerekek. Az egyik Őrző elé lépett, akinek már sorgitinfáklya volt a kezében. Most kivételesen tizenkét Őrző állta körül a Tűz Otthonát, és a tizenharmadik viselte gondját az örök tűznek.
– Émangi, rotong-szúvarit, Eldzsimu és Haurfámi fia, Ámdzsiru apja, élt ezernyolcvankét évet – mondta a fiú, és meggyújtotta a tűzpálcát a sorgitinfáklyán. Aztán továbbment, a szúnik ünnepélyes lépéseivel, maga elé tartva a lángoló pálcát.
– Vauráhi, silandé-hinafíri, Inkegi és Allivá fia, Rankarvi, Szinge, Dzsilvi és Fáhauri apja, élt ezeregyszázharminc évet – jelentette be a következő fiú, és utána sorban a többiek. Szódzseni, Argévati és Holginil lánya; Innangé, Szimtine és Árafauni lánya, Dzsíná, Ruaráni és Halgifun anyja; Séturi, Áfuntuni és Kalgémi fia, Óranti és Fáruami apja…
Ninda valahol a menet közepén került sorra.
– Ászanargi, a liktenit-upeszek varázslója, Angéruni és Hemszillu lánya, Imnansá, Jallauri, Rauhafi, Dzsergaru, Ómmut, Selvé és Illafóni anyja, élt ezerháromszáznegyven évet – közölte fennhangon, és lassú léptekkel továbbsétált a lángoló tűzpálcával a kezében.
Majdnem kétezren voltak ebben a dzsíhaumkörben olyanok, akik az évszázad folyamán dzsuórszolgálatot láttak el. Mindenki hozott egy pálcát – akadtak, akik kettőt is –, s miután meggyújtották, körbesétálták vele a tüzet. Aztán a pálcát bedobták a tűzbe, és homlokukra tették a kezüket.
– És most – szólt Sinenna – az évszázad hilgihut-sódanjait kérem a körbe.
Ninda visszament a helyére, de lejött helyette Szinensi mint az ikrek sódanja. Séssinauri nem jött, ő egy másik dzsíhaumkörben tölti az ünnepet, de ott persze felköszönti Áuszit. Az mindegy, hogy a hilgut hol van, lehet éppen otthon is, ha még csak pár napos például és csak az imént tartották a hilgihutot.
Szinensi lement a körbe és elvett két papírvirágot az egyik kosárkából, amiket a mindenfelé szaladgáló hilganilok tartottak a kezükben. A tűzhöz ment, elkiáltotta az ikrek nevét és bedobta a két virágot. Egyszerre, hiszen ikrek.
– Életetek első jallinanján be kell dobni két papírvirágot a tűzbe – hajolt oda Aini az ikrekhez –, hiszen még nem lehettek haungszík a törzsszövetségben, ti még papírvirággal kötitek meg a tűz szövetségét. Hilgihut-sambiminek is hívják, mert úgy néz ki, mint a sambimi virágja.
Tunni és Lorra csillogó szemmel figyelte a kis szertartást, és nem szóltak semmit, csak amikor Szinensi visszatért hozzájuk, a nézőtér negyedik szintjére.
– Milyen színűek voltak? – kérdezték. Kórusban, mint legtöbbször.
Szinensi nevetett. – Szivárványszínű volt valamennyi. Mindegyik szirom más-más színű: piros, narancs, sárga, zöld, világoskék, sötétkék és lila. Hét szirom, ahogy a Testvériség csillagjának is hét csúcsa van.
– És mit jelképez a szivárvány? – érdeklődött Hait. – Szindorián a szabadság jelképe.
– Itthon is, szerintem ez csillagszerte sokfelé elterjedt jelkép, de ebben az esetben a gyerekkor tarkaságát jelenti. Sienip, szép esténk van, és igazán kellemes az időjárás.
– Áhíní-hau – bólintott Ninda. Szúnahaum-síssanaurangi nem látszott innen, takarta az Ángéfarran vonulata, de persze fényes nappal volt és éjszaka is az lesz. Magától értetődően időjárás továbbra sincsen.
Kevéssel később, a dzserangfírip szertartására négyen mentek le a családból, Ninda, Aini, Hait és Ámmaít – négy egykori dzserang, akik az elmúlt jalli során váltak a törzsszövetség tagjaivá. Ennek emlékezetére is mind meggyújtottak egy-egy tűzpálcát és bedobták a tűzbe.
Nyolcszáznegyvenkor volt Ninda következő fellépése. Most hosszabb időt töltött a színpadon, négy limlit, és hét dalt adott elő: négyet közülük más zenészek társaságában, egyedül pedig három Limelullí-dalt énekelt. Elsőként a Hogreszin táncegyüttest kísérte a Silim egyik dalával, később játszott a Sádirgaun trióval, majd Árangerivel kettesben, és a harmadik Limelullí-dalt már úgy fejezte be, hogy közben a színpadra jött tíz zenésztársa hangszerrel a kezükben, sorban bekapcsolódtak, és így kevertek át a Szimnanisszangéri dallamára: ezt a nagy sikerű dalt Ílszit írta, a kortárs szúni zene egyik jelentős alkotója, aki nemrég azt nyilatkozta a dalról, hogy megtetszett neki Ninda stílusa és szeretné kipróbálni. Ő maga is itt volt, harindán játszott közvetlenül Ninda mellett állva. A dal után együtt hajoltak meg valamennyien, és Ílszit visszakísérte Nindát a nézőtérre a családjához.
– Nagyon jó volt – mosolygott rá, mialatt egymás mellett suhantak antiövvel. – Régóta figyelem a pályádat, és igazán tetszik, hogy ennyiféle különböző stílusú, egyéniségű előadóval találod meg a közös hangot.
– Nem nehéz – felelte Ninda. – Mindannyian emberek vagyunk, akik szeretik és értik a zenét. Te a szúmrakun zene egyik legismertebb dalszerzője vagy, de csak rövid ideje. Amikor én születtem, neked derékig érő, szőke hajad volt, és horvon játszottál, nem harindán vagy úldon, csillagközi zenét, ilmetuni, rekki, antauri, holbi, saunisi, még szindor zenét is, de akkoriban a legnagyobb sikeredet a haniti Anaha Ritirau úldzenéjének horvfeldolgozásával érted el, az alig ötvenéves kisfiad közreműködésével, aki tilembán játszotta a harmadik szólamot. Kétszáz évvel azelőtt pedig a Szimma Rembuni dobosa voltál és akkoriban szinte mindennap írtál egy olyan dalszöveget, ami…
– Hé, hé, várj már, sien-törzsfőnök, ki vagy te, a dzsuórom?
– Nem, persze hogy nem – kacagott Ninda –, csak szeretem tudni az emberekről, ami fontos.
Leültek fent a nézőtéren, a férfi most Ninda mellett foglalt helyet.
– Ezt megértem. Én is utánanéztem a te munkásságodnak – bár aligha ilyen részletesen. Őszintén szólva inkább a zeneinek… azt a dolgot a szindorokkal nem igazán értettem.
Ninda megvonta a vállát.
– Nem is fontos. Az csak ilyen simmuhimmu, szenvedő emberek megkapaszkodása akár a víz színén úszó kavicsban is. Ez a fontos – intett lefelé, ahol már a Saurvap énekelt. – Hogy a művészek alkossanak, a kereskedők kereskedjenek, mindenki tegye a dolgát, ahogy kell. És jól érezzük magunkat. A többi nem fontos, Ílszit. Szindorián összeomlott a diktatúra és az emberek elkezdhettek élni. Ez is fontos.
Rápillantott a suagjára, mosolyogva nézte a fellépéséhez gratuláló üzeneteket. Már száznál is több volt, és folyamatosan érkeztek. Ezekre majd egy összesített, mindenkinek szóló köszönetet fog írni, erre nem várnak személyes válaszokat.
Éjfélkor, a Testvériség himnuszának elhangzásánál nem volt odalent, a nézőtérről énekelt a családjával. A kicsik is szépen tudták már énekelni, Ninda maga tanította őket. A harmadik fellépése már az új évben, nyolcvankor volt, az Ántavarki együttessel. Rímani énekelt, Hongé és Ninda játszott úldon, Rauszti dobolt, Árnavit pedig háromféle fúvós hangszert váltogatott.
←pc-20 fellépés [-14] Hogyne lennék hálás a Testvériségnek. El is küldhettek volna azon a hajnalon, vagy elvihettek volna egy harmadik államba és kirakhattak volna azzal, hogy kiszabadítottunk Szindoriáról, most már kezdj magaddal, amit tudsz. Nem írta elő a tham, hogy kötelesek fölvenni engem az Élet Fájára. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 011. muandzsan) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 699. famut sziangdzsan, jallinan-szisszakin, 330pc‑20 pc-21 tűzpálcák [-24] Igazi veszélyben? Utoljára akkor voltam, amikor leugrottam arról a tetőről. A kocsitető mellé is eshettem volna és összetörhettem volna magamat. Azóta soha többé. A Testvériségben nem élünk veszélyesen. (Ninda: Életem egy falevélen, 232. sómir)pc‑21 pc-22 dzsamburi [-3] Amikor már hosszabb ideje alig beszélt Sỳÿndoṙeìával vagy a tévében Sỳÿndoṙeìáról, néhányan elkezdték megjósolni, hogy csökkenni fog a népszerűsége. Igazuk lett. Csökkent, majdnem fél százalékkal egy év alatt. Nyilván azért, mert több híve öregedett és halt meg, mint ahány gyerek a hívévé szegődött. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 700. jallinan-saurgéman, 480pc‑22→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
696986 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |