92 ←nd-14 Tahunki [-4] Tudni nem akkor jó, ha hasznosítani tudjuk. Tudni jó. (Ílgaszaumi, Külföldi Gyűjtemények, Idézetek szindor íróktól, 7454.) :: Aulang Laip, 43 612. higit angdzsagan, 291nd‑14 nd-15 Áhanin [92]
Ő volt a középpont, ő volt a fény,
ő volt a nappal, ő volt az éj,
ő volt a festő és az ecset,
ő volt a modell és a vászon,
ő volt világunk: Limelullí. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Áhanin, Aulang Laip, 43 612. nodzsat fínirrugan, 815nd‑15 nd-16 fhangí [-23] Némelyik életrajzírója úgy gondolja, hogy Ninda életét teljesen megváltoztatta a fhangí, és ma senki nem ismerné a nevét enélkül. Ez mindenképpen túlzás. Nindát nem a fhangí tette azzá, akivé lett. De jelentős hatással volt rá. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 607. angdzsagan)nd‑16→

---

„Ő volt a középpont, ő volt a fény,
ő volt a nappal, ő volt az éj,
ő volt a festő és az ecset,
ő volt a modell és a vászon,
ő volt világunk: Limelullí.”
 

Áhanin
Aulang Laip
43 612. nodzsat fínirrugan
815
Áhanin volt az első világ Sielunt óta, ahol nem kupolavárosban éltek, hanem szabad természetben – de itt a természetet nem kizárólag ember alkotta. Áhaninon az ember érkezése előtt is volt már élet, a nagy kiterjedésű óceánban több százezer faj élt már, amiknek semmi közük nem volt Ősi Föld élővilágához. A szárazföldön, az egyetlen kontinensen és a néhány kisebb-nagyobb szigeten csak csenevész fűfélék tenyésztek, amik – evolúciós léptékben – éppen csak hogy birtokba vették a partvidékeket és onnan felfelé a folyóvölgyeket, amikor az első telepesek megjelentek és magukkal hozták a galaktikus élővilágot.
  – Ez azonnal kipusztított volna minden őshonos életet – magyarázta Séri –, ha nem léteztek volna már azok a módszerek, amikkel meg lehet védeni mindkét élővilágot egymás káros hatásaitól, és idővel össze lehet őket szoktatni. Ennek az eredményét láthatjátok itt.
  A kis magaslatról messzire el lehetett látni a füves lapályon. Mindenfelé állatok legelésztek, Ninda felismerte a dzsangvamit, egy vöröses szőrű, magas növényevőt, aminek egyenes szarvai voltak, meg a selvamit, ami hasonlított rá, csak csavartak voltak a szarvai és zöldes bundája volt. De voltak kisebbek is, amiknek nem volt szarvuk, szemlátomást azok is növényevők voltak. Helyenként egy-egy fa állt, az ágakon madarak ültek, az égen is szálldostak és a fűben is lépkedtek. De az ő nevüket Ninda nem tudta. Távolabb, a folyó partján egy nagy állat üldögélt, innen nézve csak egy sötét tömbnek látszott, akkor lehetett jobban kivenni a formáját, amikor fölkelt, arrébb sétált és leült megint.
  – Az egy vjakhetrt – mondta Séri, vagy legalábbis valami olyasmit mondott, amit Ninda így hallott. Az ő neve sem Séri volt, hanem valami sokkal bonyolultabb, a gyerekek egyszerűsítették le arra, hogy Séri. Ő volt az idegenvezető. Sőt a világot sem Áhaninnak hívták az itteniek nyelvén, ez a szúni neve volt, ők valami nehezen kiejthető nevet használtak. A nyelvük neve szúniul áhan volt. – Halászik. Főleg halat és gyümölcsöt eszik. Sok halunk van a folyóban. Nagyon büszkék vagyunk az ilyen környékekre, ahol kiterjedt élővilág él.
  – Erdők vannak Áhaninon? – kérdezte Szinensi. Szúniul beszéltek, Séri jól beszélte a nyelvüket. Az esszidzsinna fogadta fel, hogy kalauzolja a csoportot.
  – Igen, a közelben is van egy. Nézd azt a dombot a folyón túl. Amögött egy darabig még rét van, aztán egyre sűrűbbek a fák, és nemsokára erdőbe megy át.
  – Mekkora erdő?
  – Hát… pár ezer hirgon meglehet. De vannak nagyobbak is, és a miénk az egyetlen őserdő a Galaxisnak ezen a vidékén.
  – Mi az az őserdő? – kérdezte Elgari.
  – Olyan erdő, amit soha nem gondoztak. A kultúrerdőkben az elöregedett fákat kivágják, meg ha a facsemeték túl közel nőnek a nagy fákhoz, azokat kiemelik és máshová ültetik. Szóval gondozzák az erdőt. Az őserdőt nem.
  – Megnézhetjük? – kérdezte Sifartié.
  – Hogyne, nagyon szívesen mutogatjuk. De sétálni csak néhány kis ösvényen tudtok benne. Áthatolhatatlan, kusza növényhalmaz, mindenhol kidőlt fák korhadó törzsei, letörött ágak, összevissza nőtt fák. Pontosan azért ilyen, mert azt akartuk, hogy igazi őserdő legyen. Az a terület gyakorlatilag elveszett a számunkra, kivéve hogy turistalátványosság.
  – Levegőt is termel, nem?
  – De, bár egy ugyanekkora légültetvény százszor ennyit termelne, és hát nekünk természetes légkörünk van, amit a növényzetünk reprodukálni tud. Légültetvényünk csak azért van, néhány kisebb, mert van egypár vulkánunk, amik miatt célszerű légültetvényt tartani.
  – Sahatti, sahatti – kiabálta valamivel arrébb az egyik kisgyerek, és mutatta az egyik állatot, amelyik fölfelé tartott hozzájuk a nem különösebben meredek lejtőn. Szarvatlan, középméretű növényevő volt, csillogó, fénylő kék bunda borította a testét, hosszú szálú, hullámos.
  – Igen, ez egy sahatti – felelte Séri. – Úgy látszik, érdekesnek talál minket. Nem kell félni tőle.
  – Ki fél tőle? – kérdezte a kicsi hetykén.
  Ninda köntösére nemrég Szinensi anyja varrt egy mellzsebet, abban ült ŶÝ, s most elkezdett mocorogni. Engedélyt persze nem kért, hogy kimásszon. Leugrott, s gyors iramban tartott a sahatti felé. Az egész csoport őt figyelte. Vagy ötven ríginre voltak az emberektől, amikor találkoztak, és két lépésről óvatosan szemlélni, aztán szaglászni kezdték egymást.
  – Ez a két állat a Galaxis két átellenes oldalán fejlődött ki – mondta valamelyik férfi.
  – De gyakran találkoznak – mondta másvalaki –, az ember elvitte mindkettőt mindenfelé.
  A sahatti közelebb lépett, ŶÝ hanyatt gurult, és amíg a nagy állat fölé hajolt és a hasát szaglászta, ő paskolni kezdte az orrát, ami akkora volt, mint a kirikölyök teljes egészében. Aztán Âů is feltűnt, őt is kihozta Arszi, lerohant a lejtőn a testvéréhez, és egy pillanat múlva már a sahatti nagy, lelógó fülét húzkodta.
  – Sok sahattit nevelünk – mondta Séri –, a szőre kelendő nyersanyag fonalakhoz és különféle műszaki célokra. Egy ekkora állatról szúni évenként egy endzs szőrt fésülünk ki, és az állaton alig látszik a hiány.
  A sahatti fölnézett, Âů pedig a fülén csimpaszkodva lógott a levegőben. Egészen sárga lett, amiről Ninda és Szinensi tudta, hogy azt jelenti, tetszik neki ez a helyzet. Úgy tűnt, a sahatti észre sem veszi, hogy egy kiri lóg a fülén. Szólt ŶÝnek, ők is vették az érzelmi hullámot, aztán egy másik hullámot küldtek a sahattinak, aki megint lehajtotta a fejét, és ŶÝ belekapaszkodott a másik fülébe. Aztán a sahatti fölemelte a fejét, megfordult és visszabaktatott a rétre.
  – Hé, ez elviszi a kirijeiteket – szólalt meg valaki.
  – Majd visszahozza – felelte Ninda nyugodtan. Ők persze Szinensivel tudták, hogy az állat csak hiszi, hogy ő akart visszamenni, a kirik úgy irányítják, ahogy akarják. Játszanak egy kicsit, utaznak a sahatti fülén, s ha akarják, a csorda összes állatán utazhatnak. A környék bármelyik állata teljesíti minden kívánságukat.
  A csoport még sétált egy ideig a dombtetőn, aztán lassan visszaindultak a városba – valójában ki se jöttek belőle, a dombtetőtől alig száz ríginre házak voltak, az állatok egyenesen besétálhattak volna a városi utcákra, csak fölmásznak a domboldalon és ott vannak. Páran aggódtak a kirikölykök miatt, de Ninda megnyugtatta őket, nem fognak eltévedni.
  A dombról nézve az Aulang Laipnak kisebbnek kellett volna látszania, hiszen a domb lábánál állt, de valójában a domb nem ért magasabbra a szísi tetejénél, s a hajó innen is éppen olyan óriási volt, mint lentről. Nindának ez volt a legtetszetősebb látvány a városban, ámbár szép város volt, sok parkkal – az egyiknek a része volt a suárkikötő –, szép építésű toronyházakkal, távolabb hegyoldalra kúszó utcákkal.
  A dombnak az Aulang Laip felé eső szélén asztalok és padok voltak, némelyiknél emberek ültek, ettek vagy beszélgettek, és volt egy, amelyiknél Ninda megállt. Az ott ülők valamilyen játékot játszottak, ami nem hasonlított semmire, amit Ninda ismert. Öten ültek az asztalnál, ketten az egyik oldalán, egy velük szemben, kettő Nindának háttal. Három férfi, két nő, egyik se fiatal. Hatszögletű lapocskákat rakosgattak egymás mellé az asztal közepén, már jó néhány volt ott, bonyolult rajzolatok voltak rajtuk. A lapocskákat az asztal négy sarkán álló dobozokból vették, szemlátomást sem a dobozok, sem a hatszögek nem tartoztak egyikükhöz sem, bármelyikük bármelyiket használhatta. Arra sem volt szabály, hogy milyen sorrendben tesznek le lapocskát.
  Nindát valami megérzés késztette arra, hogy megálljon az asztalnál és figyelje őket. Aztán ahogy Rongami odalépett hozzá, halkan megkérdezte:
  – Mi ez a játék?
  – Fhangí – volt a válasz.

---

←nd-14 Tahunki [-4] Tudni nem akkor jó, ha hasznosítani tudjuk. Tudni jó. (Ílgaszaumi, Külföldi Gyűjtemények, Idézetek szindor íróktól, 7454.) :: Aulang Laip, 43 612. higit angdzsagan, 291nd‑14 nd-15 Áhanin [92]
Ő volt a középpont, ő volt a fény,
ő volt a nappal, ő volt az éj,
ő volt a festő és az ecset,
ő volt a modell és a vászon,
ő volt világunk: Limelullí. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Áhanin, Aulang Laip, 43 612. nodzsat fínirrugan, 815nd‑15 nd-16 fhangí [-23] Némelyik életrajzírója úgy gondolja, hogy Ninda életét teljesen megváltoztatta a fhangí, és ma senki nem ismerné a nevét enélkül. Ez mindenképpen túlzás. Nindát nem a fhangí tette azzá, akivé lett. De jelentős hatással volt rá. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 607. angdzsagan)nd‑16→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 (2138 › 60:47) 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673