Már azt hitted, érted a világot,
már azt hitted, sejted a jövőt.
Már azt hitted, elveszett minden,
már azt hitted, nincs többé remény.
Nézz a szemébe s visszakapod világod,
nézz a szemébe s érzed az időt.
Nézz a szemébe s ismét lesz majd tested,
nézz a szemébe s kigyúl majd a fény. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Szúnahaum, Haurgaszíní, 43 619. nodzsat muandzsan, 390ni‑16 ni-17 letartóztatás [-21] Ha életed során hatással vagy más emberekre, lesz bennük valami közös – akkor is, ha nem is ismerik egymást. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 172. sómir)ni‑17→
„Már azt hitted, érted a világot,
már azt hitted, sejted a jövőt.
Már azt hitted, elveszett minden,
már azt hitted, nincs többé remény.
Nézz a szemébe s visszakapod világod,
nézz a szemébe s érzed az időt.
Nézz a szemébe s ismét lesz majd tested,
nézz a szemébe s kigyúl majd a fény.”
Ílgaszaumi, Vahule Ílu:
Limelullí Első Eposza
Limelullí Első Eposza
Haurgaszíní
43 619. nodzsat muandzsan
390
Azok után, hogy Fettilgóran mindenkinek kiosztott egy dzsíruhát az állomáson, és a lelkükre kötötte, hogy ki ne nyissák, Nindát meglepetésként érte, hogy melegebb van, mint Sielunton a hegytetőn. Az állomás egy kis dombon volt, még egy egész szirszire a faltól, és ha dzsisszá felé fordult az ember, érezte az arcán a Szúnahaum-insáhirun meleg fuvallatát.
Ahogy lesétáltak a domb sénin oldalán, már kezdett hűvösödni. És persze sötét volt. Itt egymilliárd éve nem volt más fény, mint az égbolton ragyogó halványsárga boltív. A Sínisuált innen lehetett látni a legjobban, itt már nem volt napfény, de a magasban lebegő fémdarabokat megvilágította, s azok idetükrözték a fényt. Amióta a szúnik megtelepedtek az Abroncsvilágon, jelentős erőfeszítést tettek azért, hogy növeljék a Sínisuál kiterjedését sénin irányban, és elsősorban innen termelték ki a kőzetet és változtatták tiszta fémmé, hogy a fényvisszaverést is erősítsék.
– Ezen a környéken csak tízezer éve van élet – mondta Fettilgóran, aki szintén kijött velük. – Valahányszor egy hirgonnal megnöveljük a visszaverő felületet odafent, idelent két hirgont birtokba vehetünk.
Ninda lenézett a Sínisuálról, a Haurgaszíní talajára, ami örökké fagyott lenne, ha nem melegítenék mesterségesen, hogy fákat ültethessenek. Már nem volt messze a domb lába és az erdő. A dzsíruha lábszárán levő fényvonalak megvilágították előtte a talajt, látta, hova lép. A mellén levő lámpákkal pedig messzebbre is ellátott.
Látta, hogy az erdő fölött esik a hó, de nem érezte. Az örökké ugyanabból az irányból érkező légáramlat a háta mögül jött. Ment tovább.
Ámmaítot és Haitot, akik nem a sivatagban nevelkedtek, hanem a hűvösebb szindor fővárosban, és megfordultak már annál is hidegebb vidékeken, nem zavarta a hideg. Vagyis hát itt nem is volt igazán hideg. Szinensi, Rongami és Ángsauri meg persze járt már itt nemegyszer.
Hamarosan elérték a domb lábát. Előttük az erdő. És a hóesés. Innen, közelebbről sűrűbbnek tűnt.
– Elértük a séninsúhú vonalát – lépett Fettilgóran Ninda mellé. – Itt ér véget az insáhirun, itt adja ki a nedvességet. Nézz le a lábad elé: nincs egy szem hó sem. Nézz előre tíz lépést: mindent hó borít. Ha átléped a vonalat, nagyon hideg lesz. Te forró sivatagban éltél. Óvatosnak kell lennünk. Közvetlenül melletted leszek.
Ninda felnézett a férfira.
– Ez itt Szúnahaum-sádíhaum. Itt engem semmi baj nem érhet.
S továbbment. A három felnőtt mindenesetre felzárkózott mellé, s a gyerekek is velük. Í szokása szerint a lábuk körül szlalomozott, elrohangált balra-jobbra, mindent megnézett. Aztán fölpillantott ő is, fülecskéi fölmeredtek, úgy bámult az erdőre, ami lassan kivilágosodott. Végig az ágakon apró, sárgás fények gyúltak, a fa egész terjedelmében, az összes fán, ameddig a szem ellátott. Az egész erdő sárga fénybe borult.
Ninda átlépett a súhúvonalon, s a következő lépésnél mintha a fejére szakadt volna a Sínisuál. Jeges szilánkok zápora ömlött rá, megállíthatatlan tömegben, nem volt szünet, nem volt lélegzetvétel.
– Jííííííííííí – szólalt meg a lábánál a kiskiri. Ninda nem nézett le rá, pontosan érzékelte a lelkiállapotát, mint mindig. A kirik ritkán adtak hangot, főleg csodálkozásukban – mint most is.
– Hűha – mondta Ámmaít Ninda jobbján. – Erre nem számítottam…
Ninda besétált a fák közé. Itt kevésbé érződött a hóesés, a fák megfogták a nagyját, de azért még bőven záporozott. Csupa örökzöld fajta, rerru, harku, argaszi alkotta ezt az erdőt, mint a Sénin-perem összes erdejét. Ezek a fák soha nem látják a napfényt, örök éjszakában, örök hózáporban élnek – de élnek, virágot, termést hoznak a hó alatt.
Ninda csak ment, bokáig, térdig süppedt a lába a hóban. Hamarosan találkozott egy hógyűjtővel, ami nagy lapátjával a tartályába döntötte a havat, s ott nyomban olvasztani kezdte, hogy aztán elvigye az egyik csatornához, beleöntse, s a víz megindulhasson vissza a Forró-peremre. A hógyűjtő rögtön felfigyelt Nindára, és villogni kezdtek a lámpák a tetején. Ninda felmutatta tenyerét, ahogy Fettilgóran tanította, s a lámpák kialudtak. Ha nem tette volna, a hógyűjtő veszélybe került embernek nézi és riasztja az esszidzsinnát. Pár pillanattal később a többiek is kézfelmutatással üdvözölték a hógyűjtőt, ami félresiklott az útjukból és beledöfte lapátját egy hóbuckába.
Ezen a részen az erdősáv nem volt széles, a hóban gázolva is két limli alatt elérték a védőfalat. Egyenletes, sima szürke fal volt, olyan anyagból, amit egyébként nemigen használtak falak építésére: kőből, Séninnaurról hozott kőzetből. Ninda elment a falig, és ott körülnézett. A Haurgaszíní-domb és az állomás régen eltűnt a fák mögött. Odalépett egy fához, megérintette egy alacsony ágát kesztyűs kezével. Rerru volt, akadt ilyen az Aulang Laipon is. Az ág egész hosszát sűrűn borították a minden irányba kiálló, vékony tüskeformájú levelek, és köztük ügyesen felcsíptetve a kis sárga lámpák, amik itt is mindegyik fa minden egyes ágán ott világítottak, nem nagyobbak, mint egy szem jamtigyümölcs, saját energiaforrással és a kapcsolási parancshoz szükséges vevővel együtt. Persze géppel rakták fel őket ide. Ember nem győzne ekkora munkát.
– Megtaláltad?
Ninda nem pillantott föl.
– Mit?
– Amit kerestél.
– Miből gondolod, hogy keresek valamit?
Hait elmosolyodott.
– Te örökké keresel valamit.
– Gondolod?
– Gondolom. És ha egy nap megtalálod… abba belerendül a Galaxis.
Ninda most felnézett. Hait varázslatosan szépnek látta a saját dzsíruhája és a fák fényfüzéreinek egyesített, sápadt sárgás fényében.
– Ha megtalálom, abba belerendül a Galaxis – ismételte lassan. Aztán elmosolyodott. – Akkor biztosan nem itt fogom megtalálni, Szúnahaungaur legelhagyatottabb pontján, nem?
– Mindenhol találsz mozaikkockákat – felelte Hait meggyőződéssel.
Ninda lassan megcsóválta a fejét.
– Nincsenek mozaikkockák, sien. Nincs mit keresni. Mielőtt keresni kezdesz valamit, keresd önmagadban. – Hait könyökénél Szinensi máris előkapta a suagját és felírta ezeket a szavakat. – Nézd ezeket a fákat. Mi alig egy limlivel ezelőtt egy napfényes, vidám helyen ébredtünk. Ezek a fák soha nem látták a valódi napfényt. Tízezer éve élnek itt, az örökké tartó, jéghideg sötétségben. De rerrufák mindenfelé élnek a Galaxisban, sivatagban, folyóparton, hajókon… Mindenhol megélő, nagyon szívós faj, Fendria mesélte. Ősi Földről származnak, az ottani növények között is a legősibbek közé tartoznak. Nem tudjuk, mennyit változtak, amióta elhozták őket Ősi Földről. Bizonyára sokat – de lehet, hogy nem. Lehet, hogy ugyanilyen fák álltak azokon a furcsa, számunkra elképzelhetetlen tájakon, ahol az ember megkezdte fejlődését. Ezek sokkal ősibbek az embernél… talán négymilliárd éve fejlődtek ki, talán sokkal több.
Hait bólintott.
– Értem. De már láttál rerrufát. Nem azért jöttél ide, hogy megcsodáld, milyen ősi faj.
Ninda csak mosolygott.
– Te is itt vagy. Te miért jöttél ide?
– Téged kísértelek el… mert látni akartam, hogy mit csinálsz itt.
– No látod. Akkor már meg is van a válasz a kérdésedre.
S továbbindult a fák között, szokásos nyugalmával fogadva a kis tisztáson a nyakába ömlő havat.
←ni-15 tárgyalás [13] Én azon a reggelen rögtön tudtam, hogy az lesz életem legjelentősebb napja. De ezzel nem mindenki van így. Sokan csak utólag jönnek rá, hogy melyik nap volt az. (Ninda: Életem egy falevélen, 89. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 18., a piros órájani‑15 ni-16 Hideg-perem [11]
Már azt hitted, érted a világot,
már azt hitted, sejted a jövőt.
Már azt hitted, elveszett minden,
már azt hitted, nincs többé remény.
Nézz a szemébe s visszakapod világod,
nézz a szemébe s érzed az időt.
Nézz a szemébe s ismét lesz majd tested,
nézz a szemébe s kigyúl majd a fény. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Szúnahaum, Haurgaszíní, 43 619. nodzsat muandzsan, 390ni‑16 ni-17 letartóztatás [-21] Ha életed során hatással vagy más emberekre, lesz bennük valami közös – akkor is, ha nem is ismerik egymást. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 172. sómir)ni‑17→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730289 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |