-25 ←og-7 lemondatás [47] Némely országban az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a kormánynak. Például ha egyáltalán észreveszik. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 144.)og‑7 og-8 lemondás [-25] Ámmaít előre megmondta, hogy a rezsim bukásakor azok ünnepelnek majd a leghangosabban, akik a leglátványosabban rajongtak Kíreánért. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 409.)og‑8 og-9 Vỳḩaůteńéknél [35] Úgy képzelem el, hogy az udvariasság úgy alakulhatott ki a Hajnalkor primitív embereinél, hogy valamilyen szertartásos szavakat használtak annak jelzésére, hogy nincsenek ellenséges szándékaik. Ha egyszer majd nem lesz oka tartani egyik embernek, egyik országnak a másiktól, talán megszűnik az udvariasság mint idejétmúlt dolog. De ez csak akkor derül majd ki. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 120.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ìmsenỳ-ÂÃyl, 59. lẙaikś 37., a rózsaszín órájaog‑9→

---

„Ámmaít előre megmondta, hogy a rezsim bukásakor azok ünnepelnek majd a leghangosabban, akik a leglátványosabban rajongtak Kíreánért.”
 


Érśom asszony hihetetlen önuralommal fékezte meg a dühét és hallgatott el, amikor látta, hogy hiába beszél. Végigtekintett az asztal körül ülőkön.
  – Elnémítottak.
  Senki sem vette a bátorságot, hogy ráfelelje: igen.
  A miniszterelnök elővette a vỳriĩsét, néhány mozdulatot végzett a képernyőn, és fölnézett.
  – Gyorsan dolgoznak. Senkit sem tudok felhívni, elvágtak a világtól. Nézzék meg a készülékeiket maguk is, de gondolom, alapos munkát végeztek. Nyilván az egész épületben senkié sem működik.
  Egy félhuszad alatt kiderült, hogy valóban így van. Érśom felpillantott a mennyezet alatt megállás nélkül keringő dzsindrobotokra.
  – Gondolom, ha most elővennék egy lézerfegyvert és a homlokomnak szögezném, ezek kiütnék a kezemből. De nincs is fegyverem és nem is áll szándékomban öngyilkosságot elkövetni. – Maga elé tette a vỳriĩst és diktálni kezdett. – Én, Mẙnët Érśom, Sỳÿndoṙeìa Államszövetség miniszterelnöke a mai nappal, 59. lẙaikś 36-án, a zöld órájának tizenkettedik huszadában, a Sũùnahaùm Testvériség inváziós flottája által az országra és kormányára erőszakkal és zsarolással kifejtett kényszer elleni tiltakozásul lemondok megbízatásomról és visszaadom kormányzati pozícióimat és címeimet…
  Míg ő dacos arccal, jól ismert száraz modorában diktálta lemondó nyilatkozatát, az ország ünnepelt. A szúni hajókról elindultak a konténerekkel megrakott aungirok, s a dzsáhifannunflotta fele útnak indult, szétszóródva az Államszövetség többi világa felé; természetesen régesrég el volt döntve, hogy melyik hajónak hová kell mennie. A szindorok az utcákon táncolva ünnepelték a diktatúra bukását. Kíreán nagyszámú arcképét távolították el már ezen az estén, de Ninda arcmásának csak néhány példányát: mivel azok még egy napig maradhatnak, hát nem nyúltak hozzájuk. Helyettük mintha varázsütésre a semmiből kerülnének elő, piros, sárga, zöld és kék szövetszalagocskák jelentek meg, az emberek egészen biztosan előre beszerezték őket, otthon csokorba kötötték, és most mindenhonnan ezek jelentek meg, az emberek a ruhájukra tűzték őket, de jutott belőlük a fák ágaira, a köztéri lámpákra, a parkoló kocsikra, a házak ablakaiba is. Ḱaŷndïm néhány huszad alatt szivárványszínekbe öltözött. A szabadság jelképe.
  Ninda és a társai is elfogadtak egy-egy négyszínű szalagcsokrot. Aini és Szinensi a ruhájára tűzte, Ninda a sapkájára.
  – Én ide rakom – közölte –, mert ez az egyetlen dolog, amit Sỳÿndoṙeìáról hoztam és mindmáig hordok.
  Persze hogy vastapsot kapott érte, és elkezdték utánozni – de itt éppúgy nem divat a sapka, mint a Testvériségben, nagyon keveseknek volt sapkája. Úgy segítettek magukon, hogy a hajukba tűzték vagy hurkot kötöttek rá és a homlokukra tekerték, körben a fejükön, a vége hátul vagy oldalt lelógott.
  – Ezt a viseletet eddig nem ismertük – nevetett Lỹŷkśůnaḩỳ –, azt hiszem, új divatot teremtettél.
  Ő is ezt a divatot választotta, és a másik két riporter is.
  – Egy pillanat türelmet – szólalt meg Larenka, és a vỳriĩsét felnyújtva kért csendet. – Most kaptam kézhez egy levelet. Érśom asszony lemondott!
  Dörgő taps, ami hamar elnémult, az emberek kíváncsiak voltak a levél tartalmára.
  – Elég sértődött hangvételű – kommentálta Larenka, mialatt a levél szövege megjelent a kivetítőkön –, de hát ez érthető. Amire viszont felhívnám a figyelmet, az az utolsó rendelkezés. „Miniszterelnöki posztomon utolsó rendelkezésem, amennyiben valaki még figyelembe veszi utasításomat – aki nem, az tekintse nyomatékos kérésnek –, hogy nem akarok hallani semmiféle erőszakos ellenlépésről, sem az ÀLAN, sem a Testvériség ellen, sem az államrendet védelmezni hivatott szervezetek, sem magánemberek részéről. Hiszek abban, hogy mind az elnök úr, mind kormányom – éppúgy, mint az előző kormányok – a nemzet bizalmából nyerték el hatalmukat és a nemzet javára gyakorolták azt. Ha munkaadóm, a nemzet úgy látja, hogy nem kér belőlem, ahogy megválasztott, joga van elmozdítani posztomról.”
  Kis csend támadt, már amennyire ekkora embertömeg csendben tud lenni.
  – Mit gondolsz erről, Ninda? – nyújtotta oda Larenka a vỳriĩst. Ninda csak átfutotta a szöveget és visszaadta.
  – Azt hiszem, Mẙnët alapjában véve jó ember. A népet akarta szolgálni, és azt hitte, hogy csakugyan azt is teszi. Nem látta be – és lehet, hogy soha nem is fogja –, hogy egy zsarnokot szolgált, akit soha nem érdekelt semmiféle nemzet. Ami azt illeti, Vûyrd sem az, akinek elképzeltem. Nem egy vad, gonosz diktátor, akitől retteg mindenki. Ő egyszerűen csak valamikor félreállította az előző diktátort, talán megtetszett neki az irodája, talán már ő maga sem tudja, hogy miért, és azóta ő ül az elnöki palotában. Sỳÿndoṙeìán nem azért van zsarnoki uralom, mert ő így óhajtja, hanem mert mindig is az volt, és ő soha nem gondolta, hogy ezen változtatni kellene. Minek? Neki jó így is, mások élete pedig nem érdekli. Vûyrd egy közömbös ember. Ne értsetek félre, nem azt akarom ezzel mondani, hogy ő jó ember csak azért, mert nem gonosz. A rosszal szembeni közöny éppen úgy hat, mint maga a rossz. Szafhu drí ekan szonon khano drí.
  – Gondolod – kérdezte Lỹŷkśůnaḩỳ –, hogy Ḱïyṙeàn nem is tud arról a sok gonoszságról, amit a nevében elkövettek?
  Ninda jól ismert mozdulatával megvonta a vállát.
  – Fogalmam sincs. Elég tájékozatlan embernek kell lennie annak, aki nem tudja, hogy mi zajlott mostanáig az országban. El tudom képzelni, hogy úgy gondolta, hogy ő már akkora nagy ember, hogy nem kell tájékozódnia az ország dolgairól. De az is lehet, hogy tájékozódik, csak egyszerűen nem érdekli. Végül is ez teljesen mindegy. Az országnak nem lesz attól se jobb, se rosszabb, hogy Vûyrd Ḱïyṙeàn miről tud vagy nem tud.
  – Ebben az országban mindenki úgy gondolja – felelte Lỹŷkśůnaḩỳ –, hogy Vûyrd Ḱïyṙeàn mindenről tud, és kell is, hogy mindenről tudjon, mert úgy tud beavatkozni, amikor valami nem jól megy.
  – Hányan néznek most minket az országban, Ḱeŷl?
  – Belföldön?… – nézett utána a tévés. – Már átléptük a háromszázmillió nézőt.
  Ninda szokásos nyugalmával fogadta a közlést, hogy az ország lakosságának háromnegyede őt nézi.
  – Rendben. Akkor most megkérdezem ezt a háromszázmillió embert. Hány esetről tudnak, amikor ez megvalósult? Amikor Vûyrd tudomást szerzett valamiről, ami nem jól ment, beavatkozott és kijavította. De ő maga! Nem a helyi illetékes kisfőnök akárki, aki Vûyrd arcképét tartja az irodája falán, hanem személyesen Vûyrd Ḱïyṙeàn „elnök úr őméltósága”.
  – Hát erre nem sok választ fogsz kapni – mondta Larenka. – Ugyanis az alkotmány meghatározza az elnök feladatait, és semmi efféle nincsen benne.
  – Tudom, olvastam. Az elnöknek csupa „szimbolikus és protokolláris” feladata van. Azt is tudom, hogy ez úgy hazugság, ahogy van. Mondjátok, sỳÿndoṙok: voltaképpen van nektek bármi más okotok arra, hogy egy elnököt fényes vïyṙd díszben tartsatok, azon kívül, hogy ő így óhajtja, és aki ellentmond, az egykettőre börtönben találja magát?

---

←og-7 lemondatás [47] Némely országban az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a kormánynak. Például ha egyáltalán észreveszik. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 144.)og‑7 og-8 lemondás [-25] Ámmaít előre megmondta, hogy a rezsim bukásakor azok ünnepelnek majd a leghangosabban, akik a leglátványosabban rajongtak Kíreánért. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 409.)og‑8 og-9 Vỳḩaůteńéknél [35] Úgy képzelem el, hogy az udvariasság úgy alakulhatott ki a Hajnalkor primitív embereinél, hogy valamilyen szertartásos szavakat használtak annak jelzésére, hogy nincsenek ellenséges szándékaik. Ha egyszer majd nem lesz oka tartani egyik embernek, egyik országnak a másiktól, talán megszűnik az udvariasság mint idejétmúlt dolog. De ez csak akkor derül majd ki. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 120.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ìmsenỳ-ÂÃyl, 59. lẙaikś 37., a rózsaszín órájaog‑9→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 (2138 › 60:47) 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2223. nap, 328 szó/nap, 2286 betű/nap, 76:59/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.26.:1072, 3085 11. 20:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673