-20 ←pd-13 színház [-15] Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Taklep, Ámhalgin Súfauri, 43 701. higit fínirrugan, 820pd‑13 pd-14 Avlaranta [-20] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14 pd-15 autista [-17] A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb hely lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel. (ÀLAN: Hősköltemény)pd‑15→

---

„Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent.”
 


Az ajtó feltárult, és megjelent egy nagydarab asszony, aki azonnal beszélni kezdett, még mielőtt rájuk nézett volna.
  – Hakszo verna il, toraon ake… aííííí…
  A vége jajkiáltásba fúlt, a nő a szája elé kapta a kezét. A gép hűségesen fordított.
  – Hát ide figyeljen, maga idióta…
  Az asszony rémülten bámult Nindára, aki szokásos szelíd, komoly mosolyával pillantott föl rá. Néhány pillanatig csak elmosódott hangok hallatszottak az asszony tenyere mögül.
  – Ninda?… – kérdezte azután.
  – Igen, én vagyok. Itt járok ezen a világon, és eljöttem.
  – Én… én… énhozzám? – nyögte a nő.
  – Miért ne? Ő Szinensi, ő Aini, ő Sileni, ő pedig az idegenvezetőnk, Andrika Antroszommakirannukali.
  A nő némileg már összeszedte magát, és két tenyerét függőlegesen összeillesztve nagyokat bólogatott. A lányok természetesen viszonozták.
  – Ninda úrnő, köszöntöm önt otthonomban. Avlaranta Szumbarohovantinne vagyok, és rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy személyesen köszönthetem.
  Ninda viszonozta a kézmozdulatot, mint mindig.
  – Én nem vagyok semmiféle úrnő, Avlaranta – mondta barátságosan. – Ninda vagyok. Ennyi az egész. Nincs is szükségem többre.
  – A Galaxis az öné – bólogatott az asszony.
  Ninda összeráncolta a homlokát.
  – Hogy érti ezt?
  – Ez egy mondás – szólt közbe Andrika –, azt jelenti, hogy úgy lesz, ahogy kívánod.
  – Értem. – Az önözést Ninda nem tette szóvá, hiszen nem tudhatta, hogy nem a fordítógép értett-e félre valamit. – Megengedi, hogy bemenjünk?
  – Hogyne… természetesen… kérem, érezzék otthon magukat nálunk.
  – Köszönjük.
  A szoba akkora volt, mint Sileni otthoni szobája, és kevesebb volt benne a bútor: a sarokban egy heverő, középen egy egészen alacsony asztal, szék nélkül, és egy szekrény a másik sarokban. Sileninek négy szék volt a szobájában, egy alacsony az ő méretére, és három nagyobb, meg két polc. Az ő asztala is alacsony volt, de ennél magasabb.
  A szegénység mindenhogyan szembeötlő volt. Minden kopott volt és régi, a falakat valami lemállott festékszerű anyag borította, polcok nem voltak, és a szag sem volt éppen kellemes. Sileni szóvá is tette, persze csak mentális közléssel.
  – Itt nincs valami jó szag.
  – Viszont arcizmunk sem fog rezdülni – felelte Ninda. – Szindoriai éveimben valóságos mesebeli palotának láttam volna ezt a lakást.
  – Tudom, anya. Persze hogy nem fog arcizmom se rezdülni. Én Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá lánya vagyok, a Galaxis legnagyobb emberének egyetlen gyermeke, nem fogok rád szégyent hozni. Sőt én vagyok Hangikun Szesszinan Aini Kondilaisz Luodasz egyetlen gyermeke és Singráhat Auhangé Szinensi Rírang Ongdzserat egyetlen gyermeke is, őrájuk sem fogok szégyent hozni. És a törzsemre sem. Én vagyok a Testvériségben az egyetlen nindaran szindanongi, és minthogy a törzsünknek nem lesz folytatása, én is maradok az egyetlen.
  – Azt nem te döntöd el, sien, hogy lesz-e folytatása, hanem a sáhaddif – nevetett Aini jóízűen, de ebből persze nem látszott semmi a külső szemlélő számára. – Lehet, hogy még százan és százan kerülnek a nindaranok közé, és lehet, hogy te magad sem. Ismered a mondást: amit a sáhaddif tesz, a sáhaddif érti.
  – Persze hogy ismerem, hiszen ti ismeritek. De tudom, amit tudok. A nindaran törzsnek négy tagja lesz velem együtt, és több nem. Mihez kezdenénk egy csomó nerivel a törzsben?
  – Erről a sáhaddif nem tud semmit, és nem is tudhat.
  – Mégse fognak közénk rakni senkit – vágta rá a kislány magabiztosan. A három anyuka pedig tudta, hogy igaza van. A sáhaddif a lelki alkatot vizsgálja, és senkit nem fognak találni a Sínisuál alatt, akinek olyan lesz a lelki alkata, mint az övék. Azért ennyit a sáhaddif is ért hozzá; ha mentális képességeik nincsenek is, emberismeretük van.
  – Jól van, sien – mondta Szinensi szeretettel –, értesz hozzá, méltó tagja vagy a csoportunknak.
  – És erősebb a mentális jelkibocsátásom, mint hármótoké együttvéve – büszkélkedett a kicsi –, pedig már a tiéd is utolérte Nindát és Ainit.
  Gondolati nyelvükben olyan jeleket használt három anyjának megnevezésére, amik mind azt jelentették, hogy „anya”, de egyértelműen kifejezték azt is, hogy melyik. Ebben a mentális mondatban a „másik ketten anyukáim” jelentésű gondolati formát használta.
  Mentális beszélgetésük, mint mindig, most is egy szemvillanás alatt folyt le, arra sem volt elég ez az idő, hogy megtegyenek egy lépést a szoba belseje felé. Amikor beértek, az asszony buzgó mozdulatokkal az asztal felé intett.
  – Kérem, Ninda úrnő… vagyis Ninda, kérem, foglaljanak helyet otthonomban.
  A lányok megköszönték és fesztelenül leültek a szőnyegre, az alacsony asztal köré. Az asszony bólintott, egy pillanatra megint összeillesztette a tenyerét, és kisietett a szobából nyíló másik ajtón. Néhány ütéssel később már vissza is tért, tálcát hozott a kezében, ügyesen az asztalra helyezte. Aprósütemény volt rajta, kétségkívül előre odakészítve. Aztán sarkon fordult és kiszaladt megint, tekintélyes súlyához mérten igazán gyors léptekkel.
  – Olyan, mint a songérip – állapította meg Sileni szakértően a süteményről. – Csak nincs illata.
  Az asszony belépett ismét, egyik kezében újabb tálcácskán öt pohárral, a másikban egy palackkal. Ezeket is az asztalra tette, aztán meglepő könnyedséggel helyet foglalt a szőnyegen. Nyilván naponta csinálja, állapították meg magukban.
  – Ünnep ez a nap – jelentette ki, komoly arccal tekintve Nindára. – Asztalomnál köszöntöm Nindát. Minek köszönhetem a látogatását, kérem?
  – A puszta véletlennek, Avlaranta. Ez a világ útba esett a hajónk számára, és kiszálltunk. Eljöttünk ebbe a negyedbe, mert én általában kíváncsi vagyok, hogyan élnek a szegény emberek. Kiválasztottam egy házat, egy lakást – és most itt vagyunk.
  Az asszony értőn bólogatott, és sokatmondó pillantásokat vetett Nindára.
  – Hát nem könnyen… nem könnyen.
  Ninda nyugodtan bólintott és kivett egy aprósüteményt. A többiek is követték a példáját, Andrika is, aki rögtön megszólalt, ahogy beleharapott a süteménybe.
  – Milyen kemény és száraz.
  A lányok meghökkentek.
  – Maradjatok csendben – intette őket Ninda a mentálison. – Nyilván okkal mondja.
  – Ó, igen, úrnőm, igen. És az íze sem a régi már, ugye. Valaha ott dolgoztam, a Darraszeppinun egyik gyárában, lent a Szasszininkaratta-völgyben. Láttam, milyen gyenge minőségű nyersanyagokat használnak. Azóta, úgy hiszem, csak tovább romlott minden.
  – Miért? – kérdezte Ninda.
  – Hát ez a szörnyű drágaság, ugye. Már nem lehet egy ezresnél kevesebbel elmenni bevásárolni. Hát mindenből mindent a legolcsóbban állítanak elő, ugye, hogy egyáltalán még meg lehessen fizetni.
  – Ön mivel foglalkozik? – érdeklődött Szinensi.
  – Most a Szammon-Szavarankuvatti gyárban vagyok keverő, úrnőm. Mi szintetikus élelmiszer-alapanyagokat gyártunk. Én állítom be a nyersanyagok arányát, a keverési módozatot, és én felügyelem az egész folyamatot, ugye. Nem lehetne meg nélkülünk az élelmiszeripar, úrnőm, hiszen ugye a kész élelmiszerek anyagának fele szintetikus.
  A lányok udvariasan bólogattak és nem mondták, hogy a Testvériségben és más gazdag országokban legfeljebb egy-két százaléka.

---

←pd-13 színház [-15] Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Taklep, Ámhalgin Súfauri, 43 701. higit fínirrugan, 820pd‑13 pd-14 Avlaranta [-20] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14 pd-15 autista [-17] A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb hely lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel. (ÀLAN: Hősköltemény)pd‑15→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673