-24 ←oi-24 doktoravatás [-22] A legszörnyűbb, legkártékonyabb emberi tulajdonság a felelőtlenség. Gondolni sem szeretek rá, hogy milyen károkat okoznak emberek embereknek a nemtörődömségükkel. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 330.) :: Szúnahaum, Fílangir-Silluhilpan, 43 668. namindan-lidzsúmatan, 400oi‑24 oi-25 emlékdíj [-24] Ha tudásra tettél szert, őrizd meg. Sosem tudhatod, mikor veszed hasznát. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 160.)oi‑25 ojq [-1019] Én nem tettem semmit. (Ninda: Beszélgetések, 16.)ojq→

---

„Ha tudásra tettél szert, őrizd meg. Sosem tudhatod, mikor veszed hasznát.”
 


Csak a doktorok felavatása után derült ki, hogy Nindáékat nem egyszerűen azért hívta meg Milagu, hogy „lássanak ilyet is”. Nekik senki sem szólt előre semmit, teljesen váratlan meglepetésként érte őket.
  Dzsúfauri helyét Falgihénu vette át a második szertartáson, egy kistermetű, középkorú férfi, kutató biológus.
  – A kitüntetések sorát hagyományosan a gyerekekkel kezdjük. Elsőként egy kis csapatot szeretnék köszönteni, akiknek én – mondhatni: „csak” – a Dzsimbandon dalverseny első díját tudom átadni. Ennél sokkal többet nyertek, de azt nem én adom át: a közönség szeretetét, megbecsülését és figyelmét. Hölgyeim és uraim: Jarluni, Sumgen, Rínaháni, Ásszangi, Lildzsun, Fórani, Immangauki és Arkame, a Szífuni Nyolcak!
  Négy lány és négy fiú szaladt ki középre, meghajoltak, megtapsolták őket, Falgihénu átadta a díjat, Omdzsen szobrocskáját, megint meghajoltak és visszaszaladtak a közönség közé.
  Aztán jöttek sorban a többiek, művészek, mindenféle alkotó emberek, akiknek díjakat adtak át az ohangi-szunnunok, vagyis az általuk képviselt Hangilaoran. Sokan voltak a díjazottak között kamaszok, Nindáékkal egyidősek is, Límarrip őrájuk gondolt a névsor legfiatalabbjainak említésekor, nem a doktorrá avatottakra. Mindenféle dolgokért kaptak díjakat. A legnagyobb tiszteletet egy százhúsz éves kisfiú kapta, aki kihúzta a kisöccsét a Lilfangurból. Őt nem megtapsolták, hanem fejet hajtottak előtte, mindenki, a közönség, az újonnan avatott doktorok, az ohangi-szunnunok. A Jarrádzsinnup kék csillagját kapta.
  – Most pedig – lépett előre egy fehér szakállú, kopasz férfi – megint egy más jellegű díj következik. A nevem Saurgá, és a Hínahauransúmi képviseletében vagyok itt. Mi aránylag ritkán adunk át díjat a namindanon, de ha igen, akkor legtöbbször dzserangokkal kapcsolatban: mint most is. Bizonyára a legtöbben értesültetek róla, hogy nemrég két dzsáhifannunt hajtottunk végre egymás után. Az elsőt a Szindoriai Államszövetségben, ahol véget vetettünk egy elhúzódó diktatúrának, majd alig hogy felbontottuk a flottát, a velük szomszédos Jaungaimaszra kellett küldenünk néhány hajót, mert súlyos földrengés érte azt a világot. Az első dzsáhifannunt egy liktenit-upesz kislánynak köszönhetjük, aki körül Szindorián és sok más dzserang világon különleges tisztelet alakult ki: ő Ninda. A szindorok jelenleg valamiféle galaktikus szellemként tisztelik, s az egészet azért szerveztük, hogy imádói személyesen láthassák őt – de ez más irányba terelte annak az országnak a történelmét. A másik alkalommal, Jaungaimaszon két élettársával, Szinensivel és Ainival kimentettek egy kislányt a romok alól, örökbefogadták, s bár még ők maguk is gyerekek, szeretetben és megbecsülésben nevelik. Mindezekért Nindának, Szinensinek és Aininak a Hínahauransúmi és a núdzsahan megállapodásaként át kívánjuk adni a múlt évtízezred kiváló történészéről, Dzsánáról elnevezett emlékdíjat. Kérlek, gyertek ki.
  A három meglepett kislány odasétált hozzá, de egykettőre utolérte őket a negyedik, aki a bal lábát pótló erőtérprotézissel is úgy futott, akár egy kiri. Büszke arccal beállt közéjük, amíg átvették a díjat, sőt Ninda csak kézbe vette és egyenesen átadta neki.
  De Ninda persze nem lett volna önmaga, ha egyszerűen csak átveszi és meghajol a közönség felé.
  – Egyáltalán nem érdemlünk díjat – közölte.
  – Nem? És miért nem? – mosolygott le rá Saurgá.
  – Persze hogy nem. Silenit nem azért fogadtuk örökbe, mert ezért díjat várunk, hanem mert szeretjük. Szindoriáért pedig azért nem jár díj, mert én nem csináltam semmit, csak odamentem. Még a diktátort sem én fosztottam meg a hatalmától, hanem Ámmaít.
  – Értem. De a díjat nem ezért érdemlitek meg, hanem mert a Hínahauransúmi és a núdzsahan megítélte nektek. Tehát vedd csak szépen át.
  Ninda meghökkenve nézett rá, aztán átvette a díjat, egy kis talapzaton álló fémszobrocskát, ami Dzsánát ábrázolta, odaadta Sileninek, és családjával együtt meghajolt a közönség felé. A reakció most vegyes volt, sokan fejet hajtottak, mint az életmentő kisfiú előtt, de sokan tapsoltak is.
  – Ezzel átadtunk mindent – jelentette be Falgihénu –, amit a jelenlevőknek átadhattunk. Vigyétek magatokkal a Fényt, barátaim.
  – Simnunná – felelték az emberek homlokukra tett kézzel, s a szertartás véget ért. A doktorrá avatottak és a kitüntetettek gratulációkat fogadtak, Nindáék is, s egy matin belül előkerült egy fiatal nő, Áhenti.
  – A Szúnangétől jöttem. Kérdezhetek valamit?
  – Hát persze – felelte Ninda szelíden.
  – Saurgá azt mondta, téged a szindorok valamiféle galaktikus szellemként tisztelnek. Mit jelent ez?
  – Nem tudom, ők pedig még kevésbé tudják. Talán azt, hogy egy-két évszázadig nem engednek másik diktatúrát hatalomra kerülni, mert úgy érzik, hogy méltónak kell lenniük valamihez, amit az én személyemmel asszociálnak. Talán még ezt sem.
  – Hogyan alakult ez ki?
  A lányok magukban megállapították, hogy ettől a nőtől Ninda nem kér bemutatkozást, mielőtt interjút ad. – Hát persze hogy nem – felelte ő a mentális érintkezésben –, szúnik vagyunk, testvérek a tűz lángjainál. Miért kellene bemutatkoznia?
  Kényelmesen lehuppant a dús silluhilpani fűbe, a lányok is, így aztán Áhenti is helyet foglalt. Ninda pedig elmesélte az első Nomboka-interjú történetét és hatását, a csillagközi Ninda-kultuszt. Mesélt a Kíreán-diktatúráról és a dzsáhifannunról, meg hogy mi történt azóta Szindorián.
  – Különös hely lehet – vélte Áhenti.
  – Nem, ők a köznapiak. Mi vagyunk a különösek. Amióta Ősi Földön megjelent az ember, mindig úgy volt, hogy az emberiség nemzetekre, kisebb-nagyobb csoportokra szakadozott, amik gyanakodva, ellenségesen néztek egymásra, vagy éppen harcoltak egymással. Nem tudom, mi szúnik vagyunk-e az elsők és egyetlenek, akik ebből kivonták magukat, de gyanítom, hogy igen, egyetlen egyszerű okból: a Felhő miatt. A Felhő teszi lehetővé, hogy elvonuljunk a Galaxistól, és ezzel teljesen kivonjuk magunkat a dzserangok életéből – a Felhő és a hajóink struktúrája, hogy a dzserangok mozgását a suárra és a szísire korlátozzuk –, vagyis bármely szúni csak akkor találkozhat eleven dzseranggal, ha szándékosan megy oda, ahol ők vannak. A dzserangok tisztában vannak a mi távolságtartásunkkal, és ők is távolságot tartanak. Ha ez nem lenne, a szúnik is belekeverednének a csillagközi konfliktusokba, ahogy őseinkkel is történt.
  – Tehát úgy gondolod, hogy egy háborúk nélküli Galaxis csak akkor jöhetne létre, ha minden nép elkülönülne az összes többitől?
  – Dehogyis – vágta rá Ninda. – Ez pontosan az ellenkező hatást váltaná ki, még több lenne a konfliktus. Mindenki a szomszédja világaira vágyna. A szúnik távolságtartása csak azért működhet, mert legalábbis ezen a spirálkaron mi vagyunk az egyetlen nép, amelyik így tesz. Ha kettő lenne, már megbillenne az egyensúly. Sokhelyütt vannak tiltott világok, Kerknek például egész naprendszerei vannak, ahova senkit nem engednek be, de minden dzserang azt hiszi, hogy ott szervizelik a mi hajóinkat, és nem próbálnak behatolni oda. És sajnos az is kell ahhoz, hogy a mi távolságtartásunk működjön, hogy legalábbis ezen a spirálkaron a miénk a legnagyobb katonai potenciál.

---

←oi-24 doktoravatás [-22] A legszörnyűbb, legkártékonyabb emberi tulajdonság a felelőtlenség. Gondolni sem szeretek rá, hogy milyen károkat okoznak emberek embereknek a nemtörődömségükkel. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 330.) :: Szúnahaum, Fílangir-Silluhilpan, 43 668. namindan-lidzsúmatan, 400oi‑24 oi-25 emlékdíj [-24] Ha tudásra tettél szert, őrizd meg. Sosem tudhatod, mikor veszed hasznát. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 160.)oi‑25 ojq [-1019] Én nem tettem semmit. (Ninda: Beszélgetések, 16.)ojq→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673