„Akiket kirekesztesz a társadalmadból, megteremtik a saját társadalmukat és téged kirekesztenek belőle. Akiket kirekesztesz a kultúrádból, megteremtik a saját kultúrájukat és téged kirekesztenek belőle. Amivel másokat stigmatizálsz, az nekik az összetartozás büszke jelképe lesz. Ha különbnek tartod magad másoknál, azzal bizonyítottad, hogy ők különbek nálad.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
115.
115.
Jasszani
43 667. namindan-sirgakin
452
Nindának fogalma sem volt róla, hogy ezekben a pillanatokban a dzserang világokon hány milliárd ember gondol őrá, hány milliárd ember próbál úgy élni, ahogy őtőle tanulta – vagy legalábbis egyes cselekedeteiben őt követni –, és hány kormányzatban hány politikus alszik nyugtalanul, mert attól tartanak, hogy az ő fővárosuk közepén is megjelenik a szőke, kék szemű gyereklány arcképe száz meg száz példányban, és vége szakad mindannak, amit ők nyugodt, prosperáló társadalmi életnek hittek. A nirékai kormányválság híre csillagerővel terjedt a Galaxisban, keserű kiábrándulást hozva mindazoknak, akik abban reménykedtek, hogy a szindor eset egyszeri lesz és nem ismétlődik meg. Leginkább azért, mert Ninda Szindorián született és megvolt a törvényes szindor állampolgársága – igaz, ezt kizárólag bűnügyi dokumentumok igazolták –, de sokan azért is, mert úgy érezték, a szindor diktatúra átlépett egy bizonyos határt, amit az ő kormányzatuk nem. Ezt bizonygatták ellenfeleiknek privát beszélgetéseken, ahol nevükön nevezték a dolgokat és nem tettek úgy, mintha a diktatúra nem lenne diktatúra. De az ő diktatúrájuk nem olyan, mint a szindor, náluk sokkal jobb a helyzet – és következtek a magyarázatok, hogy miért. S közben egyre több államban rettegtek a kormánypárti politikusok, hogy az ellenfelek Ninda szavaival fognak válaszolni, amikre nekik nincsenek válaszaik.
Nindát azonban ez az egész a legkevésbé sem érdekelte. Éppen kisétált a Lenguból és törölközni kezdett. A család fele már szintén kint volt, Sileni is, aki fél lábbal is úgy úszott, mint a dómirhalacska, és ő is éppen törölközött.
– Mǔop dãàṙi dzsammaut pa vȳdarionis? – kérdezte egy tipikusan silenis, négynyelvű mondattal, amit három anyukája persze remekül értett akkor is, ha a mentális kommunikációt nem vették igénybe, hiszen anyanyelvi szinten beszélték mind a négyet. Csakhogy eközben Haitra nézett, aki ott ült mellettük, úszásra ő már nem vállalkozott – és ő a négyből csak kettőt ismert.
– Persze hogy ehetünk olyat, sien – felelte –, ha megmondod azt is, hogy mi az.
– A vȳdarionas ugyanaz az étel, mint nálunk a mindzsit – felelte Szinensi –, ettünk Saunison. Sok sajtot rakunk rá, Sileni úgy szereti.
– Meg sok tojást – tette hozzá a gyerek.
– Rendben – nevetett Aini, aki ekkor jött ki a vízből –, úgy csináljuk.
– Meg sok szimmit és sok kolbászt!
– Hát, sien – nevetett Ninda –, ezt úgy hívják, hogy nagy adag. Úgyis azt kapsz. Te vagy köztünk a legkisebb és te eszel a legtöbbet.
– Igen, mert jó gyorsan növök!
– Meg mert szerencsére jó sokat ugrálsz is.
– Mi is a legkisebbek vagyunk – álltak meg az ikrek a vízben ugrálásban –, és mi is sokat ugrálunk. Mi is a legtöbbet eszünk?
– Hajaj – mondta édesanyjuk –, még egy-két évtized és megeszitek Jasszani városát.
A három kisgyerek végignézett a vízpartról látható városképen. Úgy tűnt, az ikrek ízletesnek találják, mert bólintottak és tovább ugráltak a vízben. Sileni befejezte a törölközést és fölkapta a köntösét.
– Azért alsóruhát is vegyél – vette ki Szinensi a kezéből, és szépen felöltöztette. Közben persze ők négyen hangtalanul beszélgettek, mint mindig. S néhány mati múlva Szinensi és Aini már a háfilengui janníhaum egyik dzsilaunjában szorgoskodott, mialatt Ninda azon fáradozott, hogy kihalássza az ikreket a csatornából. Az előbb, amikor azt mondta, hogy Sileni a legkisebb, azt remekül meghallották, most viszont olyan pancsolást csaptak, hogy nem jutott el hozzájuk a hangja. Végül aztán nekilátott levetkőzni újra, hogy bemenjen értük, és ahogy ledobta a köntösét, Lorra megállt egy halacskázós mozdulatban, és megállította Tunnit is, hogy nézzen oda.
Ninda folytatta a vetkőzést, az ikrek ijedten nézték egy pillanatig, aztán egymásra néztek és nagyon gyorsan elindultak a part felé.
Hait jót mulatott, ahogy a kis jelenetet figyelte. Az ikrek majdhogynem jobban hallgatnak Nindára, mint őrá és Ámmaítra. Főleg Szindoria óta. Elég időt töltöttek lent szindor földön és eleget nézték az örökösen Nindáról szóló tévéközvetítéseket, hogy ők is azt érezzék, amit a szindorok, hogy Ninda – akit egyszerre tekintenek nővérüknek és második anyjuknak – valami rendkívül nagy ember, és ők mérhetetlenül büszkék rá, bár nem igazán értik, hogy mitől ilyen nagy ember. Persze meg is kérdezték, még ott Szindorián, Ninda pedig bólintott.
– Igazatok van. Sose feledjétek, hogy nem értitek, miért lennék én ilyen nagy ember. A szindorok sem tudják. Mert nincs is bennem semmi különleges. Elöl van az orrom és földig ér a lábam, mint még jó néhány embernek ebben a nagy tekergő Galaxisban.
Aini a szimmit szórta a hámozó-darabolóba, Szinensi tojást főzött, Ámmaít kolbászt szeletelt és sajtot darált. Persze hatalmas mennyiségeket dolgoznak föl, a janníhaum tele emberekkel, sokan esznek majd belőle.
A dzsilaunban is volt kirakva suag, még jöttek hajók, most futott be a Hongagin Aurífí, a Szesszi Ímangdzsi, a Rauri, a Filommi Sombir, a Harrihut Líki, a Grandzsarit, a Thommikan Kharaszthi, az Onginur, a Rembur és a Dzsáhillí Fónird. Aini nemrég megnézte. Már csak nyolcezer hajó van kint a Galaxisban, és a legtávolabbi sincs messzebb pár ezer érangnál.
Holnaputánra befutnak az utolsók is. A Testvériség hazatér a Testvériséghez. Amíg sült a mindzsit, Ámmaít rápillantott a kimutatásra, ami harvakin idejére mindig elkészül, ő nem szokta megnézni, hisz nem volt ő gazdasági szakember, de ezúttal kíváncsi volt rá. A Testvériség sikeres dzsúmit zárt, a százötvenezer kereskedőhajó egyenként átlagosan közel kétmilliós tiszta nyereséget realizált – de Ámmaítot nem ez érdekelte. A szindoriai dzsáhifannun nem szerepelt a fő kimutatásban, a részletesben találta meg. Harmincmillióba került, beleszámítva az élelmiszersegélyektől a kiesett forgalomig mindent.
Aprópénz a Testvériségnek. Tizenöt hajó nyereségéből megvolt az egész. A kiadások a fő kimutatásban csak százmilliós tételektől fölfelé szerepeltek. Az annál kisebbek nem jelentős tételek, hát a dzsáhifannun sem volt az. Új teherhajók indulnak a Galaxisba, két-háromszázmillióba kerültek darabonként, azok tényleg jelentős befektetések, s még inkább a mindennel felszerelt, berendezett városhajók, nyolc darab, félmilliárdtól hárommilliárdig, most az a Testvériség legnagyobb új beruházása, egy egymillió lakosra tervezett óriáshajó, a Haurihallúmi. Most az űrben kering üresen, nem messze innen, namindan-dzsúmival pedig elindul a Galaxisba.
Egy négyszázmilliós ország életét új útra terelni és gazdasági gyorssegélyt nyújtani neki – a Testvériség számára nem anyagi megterhelés. Akkor sem lenne az, ha Szindoria népessége tízszer ekkora lenne, vagyis közel akkora, mint Szúnahaumé, akkor nem harmincmilliót költöttek volna, hanem háromszázat – mit számít? Egyetlen hajójuk többe kerül.
És hosszú távra terveznek. Akármelyik szindor, rekki, sielunti cég normálisan úgy tervezi beruházásait, hogy egy-két szúni évszázad alatt térüljenek meg. A Haurihallúmi megtérülési ideje nyolc-tízezer év! A szúnikat nem zavarja. Van egy csomó ekkora hajójuk. Százezer évekre tervezik a hajóikat.
←oi-11 Katevi [-24] Ha a véleményed pénzért megvehető – akkor nincsen véleményed. De ha még véleményed sincs – ember vagy? (Ninda: A fény lúmái, 778.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. aîkån 24., a fehér órájaoi‑11 oi-12 gazdaság [-14] Akiket kirekesztesz a társadalmadból, megteremtik a saját társadalmukat és téged kirekesztenek belőle. Akiket kirekesztesz a kultúrádból, megteremtik a saját kultúrájukat és téged kirekesztenek belőle. Amivel másokat stigmatizálsz, az nekik az összetartozás büszke jelképe lesz. Ha különbnek tartod magad másoknál, azzal bizonyítottad, hogy ők különbek nálad. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 115.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. namindan-sirgakin, 452oi‑12 oi-13 társadalomkutatás [-22] Rajzolj egy vonalat mindkét végén nyílheggyel. Ez az élet jelképe, a thunhain khája. Érkezés és távozás, születés és halál, boldogság és boldogtalanság – mert nincs nagyobb boldogság, mint amikor egy szeretett lény érkezik az életünkbe, és nincs nagyobb boldogtalanság, mint amikor távozik. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 144.)oi‑13→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |