„Egész sor olyan pillanat van életünkben, amikor valami mássá változunk. Vannak ezek között, amikor mássá változtatjuk magunk körül a világot is.”
Lí-Nindaran: Gondolatok,
244. sómir
244. sómir
Sídi Köztársaság
43 611. famut lilgamíszan
812
– És ilyen belül – lépett be Åmmaĩt a belső zsilipajtón, tartva magát az illemszabályhoz, hogy ha a házigazda saját otthonába vezeti a vendéget, akkor neki kell elsőként belépnie, hogy beinvitálhassa. – Kérlek, lépjetek be és érezzétek magatokat otthon.
A szindor illemszabályokban az is benne volt, hogy nem hívhatta meg Nindát egyedül a hajójára; azt csak akkor tehette volna, ha valamilyen szerelmi kapcsolat van vagy alakul közöttük. Erről nyilván nem volt és nem is lehetett volna szó, ezért nem illett kettesben lenniük. Hármasban már nem probléma. A szúniknak nem volt kifogásuk az ellen, hogy Ninda a hajóján látogassa meg az ügyvivőt, sem valamiféle felügyelő jelenlétét, sem a hajtómű lezárását nem kívánták. No persze a dokktér kapuja zárva volt, amúgy sem távozhatott volna. De Siangrúni, akivel Åmmaĩt az éjjel tárgyalt erről, azt mondta: „Nyilván nem fogja magával vinni egy gyerekünket, amikor fél délelőtt arról magyarázott, hogy Szindoria békét akar.” Valóban ez történt, a bedokkolást követően egy derkin belül az ügyvivő már a Testvériség két külkapcsolati tisztségviselőjének magyarázta el azt, amit aztán este Nindának is.
Tisztában volt vele, hogy az Aulang Laip nem kapcsolati hajó, itt nincsenek diplomaták, senki, akivel érdemben tárgyalhatna, és természetesen esélye sincsen, hogy a kapitánnyal találkozzon. De azt mondta, neki jelenleg az a fő célja, hogy a Testvériségnél minél többfelé eljuttassa az információt. Különösképpen itt az Aulang Laipon, ahol Ninda él.
Mindenki pozitívan reagált, mégis másképpen. A két felnőtt megköszönte a tájékoztatást, megígérték, hogy igyekeznek tudatosítani a Testvériségben Szindoria békés szándékait, viszont kijelentették, hogy az a tény, hogy Szindoria emberi jogokat sértő tevékenysége során igyekszik elkerülni, hogy megsértse a Testvériség szuverenitását, nem változtat a tényen, hogy Szindoria emberi jogokat sértő tevékenységet folytat. A valós probléma ez, nem pedig az, hogy eközben nagy ritkán előfordul-e, hogy áthágják a Testvériség integritásának határait. Ha ilyesmi történik, azt a Testvériség úgyis megtorolja. Az ügyvivő kifejtette, hogy éppen ennek a megtorlásnak szeretné elejét venni, egyfelől azzal, hogy felvilágosító kampányt kezdett a szindoriai rendfenntartók körében, másfelől azzal, hogy megpróbálja a Testvériséghez eljuttatni üzenetét. A tisztségviselők megköszönték és ismételten megígérték, hogy ami őket illeti, erőfeszítése nem marad eredménytelen, ugyanakkor a problémának ez csak a kisebbik része.
Ez volt tegnap. Ma délelőtt aztán felhívta Kerni dzsavan, egy kedves arcú, középkorú hölgy, aki felkérte, hogy ő is juttasson el egy üzenetet kormányának. A Testvériség vezetői nyolc szindoriai évvel ezelőtt egy jegyzéket küldtek a szindor kormánynak, melyben kijelentették, hogy Szindoriának fel kell hagynia jogtipró politikájával, különben a Testvériség korlátozni fogja üzleti kapcsolatait a Szövetséggel. Ez a jegyzék tíz évet szabott határidőül, amiből már nem egészen kettő maradt. Kerni közölte, hogy készül egy újabb jegyzék, ami súlyosabb következményeket fog kilátásba helyezni. Åmmaĩt csak annyit tudott felelni, hogy tájékoztatja erről kormányát.
Természetesen nem állt szándékában ezeket a dolgokat elmondani Nindának. Ez politika, felnőtt problémák, ezek nem tartoznak a gyerekekre. De persze Ninda könnyedén kiolvasott mindent az elméjéből, amikor találkoztak a suárban – ezúttal a Siollíhu étteremben. Néhány matit beszélgettek, aztán megjött Szinensi, akivel persze egyszerre végeztek az iskolában, de neki még beszélnie kellett Rongamival, akinek családi elfoglaltsága van, nem jöhet velük. Aztán eljöttek a dokkba megnézni Ámmaít hajóját. Kívülről egészen olyan volt, mint azok a kishajók, amiket Ninda néha látott, amikor elment a luakeáni kikötőbe. Kecses, hosszúkás, áramvonalas formák, két lapos szárny, az alján csúszótalpak, hátul függőleges kormánylapát. Ezt a hajót légköri és űrbeli közlekedésre egyaránt szánták. A szúnik szögletes, minden külső szépséget nélkülöző hajóihoz képest ez kimondottan szép volt. De persze azok sokkal nagyobbak is; a szúniknak az otthonosság sokkal fontosabb.
Bár ahogy körülnézett ezen a kishajón, Ninda azt állapította meg, hogy ez is igazán otthonos, a kicsiségével együtt. Egy vagy két személynek nagyon kényelmes lehet.
– Ti nyilván tágasabb terekhez vagytok szokva az Aulang Laipon – intett körbe Ámmaít. – Ez a hajó igazából nem szolgál tartós lakhatásra, csak arra, amit a neve is mond: futárhajó. Kicsi, gyorsjáratú és könnyen leszáll bárhol, másik hajó dokkjában vagy világok felszínén. Aztán általában keresünk egy szállodát. Akinek ilyen hajót kiutalnak, az meg is tudja fizetni.
– Kié ez a hajó? – kérdezte Szinensi.
– A szindor külügyminisztériumé. Foglaljatok helyet.
– Nem lesz abból gond, hogy Ninda idejött? – ráncolta Szinensi a homlokát.
– Nem jött ide – mosolygott Ámmaít. – A minisztériumra semmi sem tartozik azon kívül, hogy milyen eredménnyel zárom a tárgyalásaimat. Hogy kit látok vendégül, ahhoz nincs közük. Amúgy is hiába vagyunk az ő hajójukon, ez még mindig a Testvériség felségterülete, mert egy hajódokkban vagyunk. Amikor bedokkoltam, a hajóm belseje elveszítette szindor önállóságát, és szúni terület lett. Bolond dolog, de így van a csillagközi jogban, és megvan az értelme. Vannak hajók, amiknek a dokkterében elférnek akkora hajók is, amik maguk is tudnak hajókat szállítani, sőt még azok is szállíthatnak hajókat. Ha nem rögzítenék egységesen, hogy a legkülső hajón belül minden járműnek megszűnnek a saját felségjogai, se vége, se hossza nem lenne a vitáknak. No de eleget jogászkodtunk, nem ezért hívtalak ide benneteket.
Leengedte a mennyezet alá akasztott térfestményt és egy asztalkára tette a szoba közepén.
– Hát ilyen egy térfestmény, és ezt az alkotást ihletted te, Ninda.
Úgy érezte, soha nem fogja elfelejteni azt a pillantást, amivel ez a gyerek arra a festményre nézett. Mintha egyszerre látta volna minden irányból… mintha egyszerre látta volna a külsejét és a belsejét.
És így is volt. Ninda azonnal átlátta az egészet, egyetlen egységként és részeiben is, és látta Ámmaít lényének megtestesülését a műben.
Azt nem tudta megítélni, hogy művészileg milyen munka. De az benne volt, hogy Ámmaít milyennek látja őt. A belső rész az igazi lényeg, a szivárványszínű, áttekinthetetlenül bonyolult szövevény, ami azonban elrejtőzik a fekete kalitka alatt – csak kis ablakokon bukkan elő, s még szerencse, hogy a kalitka áttetsző, különben egyáltalán nem látszana.
Bólintott. Értette az üzenetet.
– Én is értem – mondta Szinensi gondolatnyelven. Tisztán vették egymás gondolatait, a hullám zavartalanul működött, pedig hat kiritől elválasztotta őket a hajófal és a dokktér belső fala. De ŶÝ velük volt, Szinensi vállán üldögélt és mindent közvetített.
Mindketten tisztán meg tudták ítélni Ámmaít jellemét és lelkivilágát. Ez az ember csak néhány derkit töltött Nindával, de máris úgy érez iránta, mintha évek óta barátok lennének. És ami ennél sokkal fontosabb: bár a lelki érzékelés képessége tökéletesen hiányzik belőle, van emberismerete, és máris többet tud Nindáról, mint sokan a hajón, akikkel félnapokat volt együtt a janníhaumban.
←nc-26 térfestmény [-20] Egy hengiszfa tövében ültünk és azt mondta, hogy koncentráljak a fára és érezzem a szeretetét. A fáét? Azt hittem, bolondozik velem. De teljesen komolyan beszélt. Mint mindig, egész életében. Hát koncentráltam. Éreztem-e? Nem tudom. Nindáét biztosan. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 3.)nc‑26 nc-27 futárhajó 1 [-6] Egész sor olyan pillanat van életünkben, amikor valami mássá változunk. Vannak ezek között, amikor mássá változtatjuk magunk körül a világot is. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 244. sómir) :: Aulang Laip, Sídi Köztársaság, 43 611. famut lilgamíszan, 812nc‑27 nc-28 futárhajó 2 [3] Akkoriban még nem ismertem azt a szót, hogy társadalmi szakadék – de Ámmaíttal az volt közöttünk, amíg Szindorián éltem. Ott soha nem találkoztunk volna, és végképp nem lehettünk volna barátok. Az Aulang Laipon azonban azok voltunk, akik valójában: két ember. (Ninda: Életem egy falevélen, 985. sómir)nc‑28→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |