„Segíts a bajbajutottnak: úgy, ahogy te elképzeled, ne pedig úgy, ahogy neki hasznos volna. Akkor továbbra is bajban lesz, te pedig széttárhatod a kezedet, hogy de hiszen segítettél, és megsértődhetsz. Így legközelebb nem kell segíteni.”
Lí-Nindaran: Gondolatok,
895. sómir
895. sómir
Ílaraut Hallilgómi
43 707. higit karisszinan
730
– Azért kértem, hogy gyere ide – mutatott Ninda helyet az elnöknek egy harmadik gyümölcsösládán –, hogy összeismertesselek Henkivel. Csődbe ment a munkahelye, utcára fogják tenni. Szeretném, ha segítenél neki, Empan. Meg még harmincnyolcezer embernek. Miért ilyen nagy nálatok a munkanélküliség?
Az elnök – köpcös, őszülő ember, valami tekintélyt keltő módon tervezett sötétkék öltözékben – üdvözölte a megilletődött gyümölcsárust, majd körülményesen helyet foglalt a ládán, és bizonytalan arcot vágott. Kissé zavartan kezdett beszélni.
– Kedves Ninda… azt hiszem, először is bocsánatkéréssel tartozom, amiért az imént az embereim…
Ninda fél kezével elhárító mozdulatot tett.
– Ne foglalkozz vele, érdektelen. A katonák jól tudják, hogy ha nem tudják mindenkivel elhitetni, hogy milyen fontosak, egykettőre éhen vesznek. Henkiről szeretnék veled beszélni, meg a többi munkanélküliről.
Az elnök bólintott. Az arcán nem jelent meg a politikusoktól megszokott megnyerő protokollmosoly, nyilván tudta, hogy ez Nindára nem hat.
– Ahogy kívánod, kedves Ninda. Nos, mi jelenleg mezőgazdasági világnak számítunk, amióta a bányánk kimerült. Vagyis hát azelőtt is mezőgazdasági világ voltunk, csak volt egy vasércbányánk, hozzá némi kiszolgáló üzemekkel, de a munkaerő nagy részét a mezőgazdaság foglalkoztatta. Csakhogy a mezőgazdaságunk nem versenyképes. Ezen sincs mit szépíteni, Lantarától Borvóig egész sor államban termesztenek anszevet, és vagy árban, vagy minőségben alattuk maradunk. Más terményekből pedig nincs számottevő felhozatalunk.
– A mezőgazdaság fejleszthető – felelte Ninda.
– Hogyne, természetesen, csak hát ez elég költséges és hosszadalmas.
– Van egy alapítványom – közölte Ninda természetes hangon.
Az elnök meglepett arcot vágott. Kissé hátradőlt ültében, amitől majdnem hanyatt esett, nem gondolt rá, hogy egy gyümölcsösládán ül.
– Úgy hallottam, te nem veszel részt a támogatások odaítélésében – mondta, miután visszanyerte egyensúlyát.
Ninda csak megvonta a vállát és nem szólt semmit.
– Tudod te, hány világ van, ahol tízezreknek nincsen munkájuk? Vagy még többnek?
Ninda ismét megvonta a vállát.
– Fogalmam sincs, nyilván senki sem számolta meg. De az, hogy nem tudok mindenkinek segíteni, nem ok, hogy ne segítsek senkinek se. Akin tudok, azon segítek, a többin meg segít majd egy másik Ninda.
Az elnök meghökkent, aztán fölnevetett.
– Másik Ninda… ez jó. Mintha lenne belőled még egy.
– Nem, nincsen – ingatta a fejét Ninda szelíden. – Belőled sincs, és Henkiből sem. Mindnyájan egyediek vagyunk és megismételhetetlenek. De azért pénze másnak is akadhat. Eleget beszéltünk, én még látni szeretném a várost. – Felállt és könnyed mozdulattal megérintette a suagját. – Henki, azt remélem, hogy ez a kis összeg átsegít a krízisen. Eljössz velem a városba sétálni, Empan?
Az asszony riadtan nézett a készülékére.
– De hát ez… ez… elfogadod érte az egész árukészletemet?
Ninda rámosolygott.
– Örömmel. Szeretjük a gyümölcsöt. Mindjárt jön a hajóról néhány teherhordó. De akkor már nem kell őrizned az árudat, jöhetsz velünk te is. – Elnevette magát. – Nézz csak oda, Empan. Még mindig ott vannak.
Az elnök is állt már. A mutatott irányba nézett és egy csapat fegyverest pillantott meg, terepszínű ruhában, amint a gyümölcsösláda-halmok mögül figyelnek. Az emberek igyekeztek félrehúzódni a közelükből.
Az elnök arca elsötétült. Nindára pillantott, megint a biztonságiakra, és elővette a készülékét.
– Denszivat őrnagyot kérem.
– Hallgatom, elnök úr!
– Most azonnal mindenkit visszarendel a laktanyába, újabb parancsig ott várakoznak. Ön és a többi tiszt is. Hajtsák végre.
Letette, nem várt választ. Mire kisétáltak az asztal mögül, az őröknek nyomuk sem volt.
Andarkolven városa nagy kiterjedésű volt, de egészen lapos, a középületek ritkán voltak három, a lakóházak két szintnél magasabbak. Mi itt bővében vagyunk a helynek, magyarázta az elnök. A város nyúlványai különböző irányokban terpeszkedtek el a síkságon, némelyik megkerülte a sivatagos foltokat, némelyik éppen azokra épült. Ninda találomra az Akrati negyedbe vezető kijárat felé vette az útját, az elnök és a gyümölcsárus pedig szolgálatkészen követte. A piac szélénél azonban az elnök megállt, kibújt ünnepi sötétkék ruhájából, és homlokát törölgetve letette egy padra.
– Majd valaki beviszi a palotába. Ez kicsit meleg viselet gyalogtúrára. Nálunk most a hatodik évszakasz van, ilyenkor gyakran meleg az idő. Délutánra ennél nagyobb hőség is lesz.
– Nem kell velem jönnöd, ha túl megerőltető – felelte Ninda. – Mi elvagyunk Henkivel magunkban is.
– Sohasem bocsátanám meg magamnak, ha kihagynám az alkalmat, hogy társaságodban lehessek – felelte az elnök mosolyogva –, és mit szólnának a választóim?
Ninda szokott mozdulatával bólintott.
– Jól van, ahogy gondolod.
– Egyébként is bírnom kell a meleget. Artkolven átlagosan nem forró világ, de sokszor van hőség. Egy sivatag közepén vagyunk, ahol akadálytalanul fújhatnak a forró szelek. Tudom, te is szokva vagy a sivataghoz.
Ninda rámosolygott egy gyerekcsapatra, akik megtorpantak és döbbenten bámultak rá.
– Sivatagi gyerek vagyok, és azóta is sok sivatagvilágon jártam. Nálatok mennyi a sivatag?
– Homoksivatag hatvanegy százalék, a többi sziklás hegyvidék. És van néhány tucat oázis, ahol gyökeret vertek a növények, de csak ez az egy lakható, Andarkolven. Még nagyon fiatal világ vagyunk, bár az igaz, hogy levegőnk van bőven, igazán nagyszerű légültetvényt telepítettünk…
Az elnök elhallgatott, látva, hogy Ninda már nem is hallja a gyerekek zsivajától, akik körbevették és lelkendeztek: – Ninda, Ninda, Ninda!
Persze hogy elénekelt nekik két Limelullí-dalt, de akkor már több ezres hallgatóság gyűlt össze a Hamorvin téren, s mint mindenhol, itt is imádták. És föltettek egymillió kérdést. A felnőttek nem annyira, őket már kötötték az illemszabályok.
– Hol van a kislányod? – kérdezte egy kék ruhás kislány.
– Nem tudom. A hajón hagytam, de kijöhetett azóta ő is, lehet, hogy itt sétálgat a városban.
– Ő mekkora?
Ninda fölállt az úld ülőkéjéről, odasétált a kislányhoz és megállt mellette. Rátette a tenyerét a kislány fejére, aki megdicsőülten ragyogott föl, és a saját derekához mérte.
– Egy egész kicsit magasabb nálad.
Sileni ekkor, hetvennyolc évesen már följebb ért Ninda derekánál, gyorsan nőtt, Ninda viszont jóval lassabban – bár még ő is növésben volt, az elmúlt dzsúmi alatt ő is nőtt egytized sudrígint.
– Milyen érzés, hogy te vagy Ninda? – tudakolta egy fiú.
Ninda komoly, figyelmes tekintettel nézett rá.
– Hogy hívnak téged?
– Arvek Szenan Rovanti.
– Milyen érzés, hogy te vagy Arvek Szenan Rovanti?
A fiú elnevette magát, és vele a többiek, az egész teret betöltötte a vidámság.
– De nem én vagyok a legnagyobb ember, aki valaha élt a Galaxisban, hanem te – felelte olyan arccal, mint aki jól ismert tényt közöl.
Ninda a már a spirálkar minden csücskében jól ismert vállvonással reagált.
– Én is hallottam erről, de nincs jelentősége. Az emberek szeretnek nagyokat mondani, roppant fontosságúnak feltüntetni dolgokat és embereket, pedig nem azok. Szót sem érdemel.
←pf-21 konfliktus [-8] A semmiből jöttem és nem tartoztam sehová, senkihez. Nem voltak gyökereim, hát növesztenem kellett magamnak. (Ninda: Életem egy falevélen, 63. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. lẙaikś 52., a fehér órájapf‑21 pf-22 elnök [-19] Segíts a bajbajutottnak: úgy, ahogy te elképzeled, ne pedig úgy, ahogy neki hasznos volna. Akkor továbbra is bajban lesz, te pedig széttárhatod a kezedet, hogy de hiszen segítettél, és megsértődhetsz. Így legközelebb nem kell segíteni. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 895. sómir) :: Artkolven, Ílaraut Hallilgómi, 43 707. higit karisszinan, 730pf‑22 pf-23 Szaisz [-21] Borzasztó lehet úgy megöregedni, hogy nem hagytunk nyomot a világban. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 80. sómir) :: Szaisz, Nirn illiar, Fóringup Hauri, 43 707. nodzsat szammunan, 642pf‑23→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |