„Sok világ volt, ahol csak egészen rövid időt töltött. De mintha mindenről képet alkotott volna, ami azt a világot alkotta – a társadalomról, a természetes és mesterséges környezetről, a népszokásokról, a konyháról, mindenről.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
91.
91.
Dzsisszáfauron gyakran történtek jókora vulkanikus robbanások – átlagosan évente egy, csak a nagyobbakat számítva. Hiszen a hatalmas terület kilenctizede erősen vulkanikus volt. De ekkora robbanás ilyen közel a védőfalhoz azért mégsem volt megszokott.
A Szúnangé, a szúnik belső híradója mindig közvetítette az ilyen kataklizmákat.
A Hílangdzsir egy több mint ötszáz szirszi hosszú, enyhén ívelt hegyláncszakasz volt a Hargafínan-Háráhuallip lánchegységben, az Úp-Hinnafúri szektorban, mindössze nyolcszáz szirszire Szúnahaungaur határától. Hinnafúri négyezer fős városát ötmillió ígun erejű földrengés sújtotta, de mivel az előrejelző rendszer természetesen hibátlanul működött, személyi sérülés nem történt. Alig valamivel kisebb értékeket mértek a Lihad-vidék többi részén, Dzserandában, Angrafíban és Halgilúban, ahol a rengés ráomlasztotta a Szakirszen-hegy oldalát a Ráhamunnir hilapvidékére, a csatorna utolsó néhány szirszi szakasza föld- és kőhalom alá került. Az esszidzsinna nyomban nekilátott a meder felszabadításának, mielőtt a víz elömlik a hilapvidéken.
Fent Dzsisszáfauron, a helyszínen két derki alatt húsz erős rengést regisztráltak, mindegyik meghaladta a tízmillió ígunt, majd pedig a hegylánc alatti magmakamrát összeroppantó rengés ereje kétmilliárd ígunra rúgott, aminek következtében az egész Hílangdzsir-hegytömb a levegőbe repült egy közel nyolcmilliárd ígun erejű gigantikus robbanásban. A szomszédos Száha-hegyláncot valósággal ledöntötte a rázúduló eruptív anyagtömeg, amely a másik irányban beterítette a Dzsáfat-dombvidéket és a Simengu-völgy nyolc lávatavát. A rezgéseket még Játinnan és Dzsúmirrungi vidékén is érezni lehetett.
Hatszázhetvenkor történt. Az esszidzsinna talpon volt egészen másnap reggelig, a földrengésjelzők mellett automaták is száguldoztak mindenhol Szúnahaungaurnak a Hílangdzsirtól kétezer szirszin belülre eső területein, semmi sem kerülte el a figyelmüket. És voltak is még rengések, az egyik éppenséggel Hinnafúri és Rilgfánur határán, vagyis már Szúnahaungaur lakott területén, kétmillió ígun erővel pattant ki és ledöntötte a Fánur-hegy tetején álló Silam-sziklát, szét kellett lőni, mert szántóföldekre zuhant volna.
A Hílangdzsir által kilövellt eruptív anyagtömeg megközelítette a félmilliárd fádzsant, de teljes egészében Dzsisszáfaur fölött terült szét, hiszen Szúnahaungaurt védte a térfüggöny. A hegylánc romjaira több száz rígin vastag kőzápor zúdult, de még ezer szirszivel távolabb, En-Lingardúmi szektorát is húsz rígin magasan borította el. Dzsisszáfaur térképe Rauhangétól Jarnaupig teljesen megváltozott. Ezen a vidéken új hegylánc takarta el Dzsisszáfaurt a szúnahaungauri megfigyelők elől: a némelyütt ezerötszáz rígin magasságban tornyosuló orregi, vagyis az a visszahullott eruptív anyag, ami nekiütközött a térfüggönynek és annak tövében halmozódott fel. Az automaták csak néhány nap múlva láttak hozzá ennek a falnak a lebontásához, amikor a földmozgások már – a dzsisszáfauri viszonyokhoz képest – elültek.
Másnap reggelre a Hílangdzsir helyén nyolc szirszi átmérőjű lávató alakult ki, a legnagyobb a környéken; természetesen az elpusztult hegység nevét kapta.
A kataklizmának azonban ezzel még nem volt vége. A szúnik rohokkígínek, láncrobbanásnak hívták azokat a speciálisan dzsisszáfauri kitöréssorozatokat, amikor bár óriási mennyiségű energia szabadul fel, a kitörés mégis folytatódik a felső kéreganyag átrendeződése folytán. Ezeket mindig nyomon lehet követni, és a későbbi kitörések helyét, időpontját és erősségét egyre nagyobb pontossággal lehet megállapítani – ámbár a Szúnahaum-szihalingéhillafúrani a Hílangdzsir kitörését is már igen nagy pontossággal megmondta előre: a robbanás benne volt a már egy hetessel korábban megadott félnapos intervallumban, a hipocentrumról azt tudták megmondani, hogy a Hílangdzsir lesz, csak az erősségét becsülték alá ötven százalékkal. A második kitörés másnap ötszáztízkor volt a Limesszut-hegyen, húsz szirszire a Hílangdzsirtól, de mivel csak félmilliárd ígun volt az erőssége, előre tudni lehetett, hogy a harmadik megint nagy lesz. Ez újabb nyolcvan szirszivel távolabb, a Hóbinnun–Ángari hegypáros közötti nyereg alatt történt kereken egy nappal a Hílangdzsir után. A tizenötmilliárd ígun erejű robbanás fényét még a Jarkasszur-vidéken és Haujallíban is látni lehetett.
A gyerekek természetesen el voltak bűvölve. A helyszínen folyamatosan jelenlevő sok ezer automata már az első rengések előtt közvetített mindent, és a láncolat teljes leállásáig nem is hagyták abba, az összes eseményt három dimenzióban, tetszőleges irányokból végig lehetett nézni, és a Testvériség többi világán és hajóin éppúgy, mint magán Szúnahaumon mindenfelé még egy hetessel később is látni lehetett a háromdimenziós kivetítőket, amint a rohokkígí valamelyik mozzanatát játsszák vissza. Tunni és Lorra felváltva akart vulkánkutató vagy földrengéskutató lenni, egészen addig, amíg föl nem világosították őket, hogy a kettő teljesen ugyanaz. A Hílangdzsir robbanását Jargunnur-Sómaharundé falucskában nézték meg, azaz persze onnan nem volt látható, csak kivetítőn; Ámmaít ott beszélgetett régi barátjával, Gantihurttal, amikor a hegylánc felrobbant. A Hóbinnun–Ángarit viszont már szabad szemmel látta az egész család, mert a prognózis egy mindössze négy limli hosszú időszakot adott meg, így felmentek a Rammináhatti csúcsán levő nagy kilátóteraszra; persze több ezer ember volt ott. Innen nézve a közel kilencszáz szirszire levő robbanás olyan volt, mintha a fejük fölött lett volna. Hangot persze nem hallottak, hiszen Dzsisszáfauron nincsen levegő, csak a vulkanikus gázok ritka felhője – de ha lett volna, a térfüggöny megállítja a légmozgást, hiszen akkor egy orkán erejével tör a lökéshullám Szúnahaungaur tájaira.
A második nagy kitörés valósággal felfordította a Hóbinnun tömbjét, az Ángari pedig mindenestül a levegőbe repült. A helyén fólleri támadt, függőleges lávaszökőkút, amely először ötszáz rígin magasba szökkent, majd fokozatosan alábbhagyott.
– Nem tud ám idejönni – magyarázta Sileni egy csapat kicsinek, akik döbbenten bámulták az égre magasodó füstoszlopokat a nagy kivetítőn. – Nagyon messze van, és véd minket a térfüggöny is.
A gyerekek nevettek és persze nem féltek. Egy Sileni korabeli fiú odaült a kislány mellé, aki Ninda mellett üldögélt a fűben.
– Ugye te vagy az, akinek földrengés pusztította el a világát?
Sileni bólintott, de aztán megrázta a fejét.
– Nem az egész világot, csak a várost, ahol éltem. Az első családomból senki sem élte túl. Én is súlyosan megsérültem.
– Szörnyű. De már jól vagy?
– Persze. – Sileni fölmutatta bal kezét és megmozgatta az ujjait, bonyolult mozgásminta mentén, ahogy szokta, mindennap többször is csinált ilyeneket a száfunnup óta. – Látod? Ezt a négyet az orvosok rakták össze nekem.
– Szissz…
Sileni megint bólintott.
– A szemeimet és a bal lábamat is. Ügyesek, mi? Persze Jaungaimaszon nem volt akkora földrengés, mint ezek. Ez elpusztítana itt mindent, ha idelent lenne, igaz?
– Igen, sien – felelte Ninda –, illetve ha idelent létrejöhetne ekkora földrengés, akkor nem lenne mit elpusztítania, mert soha nem telepedhettünk volna le Szúnahaungauron. Dzsisszáfauron azért lehetnek ilyen robbanások, mert a kéreg instabil. Emiatt viszont ott soha nem lehet termőföld, tehát emberi élet sem.
– Soha? – kérdezte Hait.
– Soha, úgy értve, hogy amíg a kéreg meg nem nyugszik. Ez nagyon lassú folyamat. A Nagy Bumm óta a Forró-peremvidék ezer szirszit húzódott dzsisszára. Mindössze ezret, egymilliárd év alatt.
←pc-4 Tiliv [-25] A lélek az a testrész, amit nem gyógyszerekkel kell gyógyítani. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 997. dzsanargan) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 698. famut szílgaran, 660pc‑4 pc-5 vulkánrobbanás [-10] Sok világ volt, ahol csak egészen rövid időt töltött. De mintha mindenről képet alkotott volna, ami azt a világot alkotta – a társadalomról, a természetes és mesterséges környezetről, a népszokásokról, a konyháról, mindenről. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 91.)pc‑5 pc-6 idriha [-25] Valójában, úgy gondolom, egyetlen dolgon alapul, hogy a Testvériség a spirálkar egyik legjelentősebb népévé nőtte ki magát. Azon, hogy nekünk mindig és mindenhol fontos, hogy a környezetünk otthonos, szép, kellemes legyen, és minden szükségessel be legyen rendezve. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 287.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 698. senut muandzsan, 360pc‑6→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |