„Nem azonnal alakult ki, csak fokozatosan, hogy bármi történik a spirálkar legnagyobb részén, ahhoz neki valami köze van. Ha nem is volt jelen, véleményt nyilvánított, hozzászólt az eseményekhez, egyre gyakrabban. És még gyakrabban volt hivatkozási alap.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
206.
206.
– Nekem arrafelé a Sydērantas a kedvencem. Meina néni nagyszerű yrkislevest főz, arvynēt, rytandát és īrinist rak bele, elég csípős, de fantasztikus.
– Mi szeretjük a csípőset. Sileni megőrül érte. Ő eszi majd a legcsípősebb kajákat Saunison is.
A családi szabály szerint a gyerekről nem beszéltek dzserangoknak – kivéve a családon belül. A szindor családnak természetesen igen, meg a saunisi rokonságnak is. Márpedig Aryntē közeli rokon. Pár száz nappal lehetett idősebb Nindánál, szőkésbarna haját lófarokba fogta, aranyszínű leitában volt, s a jobb füle fölött egy szikrázó gyémántos csat ragyogott. Itt a legtöbben nagyon díszesen voltak öltözve, csak Ninda fellépőruhája volt olyan, amiben az utcán is sétálhatott volna.
– Akkor vigyétek el Ȳmaniškiotryndasékhoz. Riūnis bácsi a nagyanyai dédnagynénikém férje, stravauynē stílusban főznek, rengeteg tésztával, és csuda csípősen. De ide figyelj, ez egy koncert és még semmit sem beszéltünk zenéről. Csinálhatnánk együtt zenét, ȳnē. Én imádom a stílusodat.
– Hát én a tiédet nem is ismerem, ȳnē.
– Persze, mert te sūny vagy, én meg… mi is, šerankis?
– Džerangis – mosolygott Ninda szelíden. Még soha nem hallotta a szúni szó saunisira átformált változatát, de egyértelmű volt, hogy így mondják.
– Hát az. De egy csomó olyat csináltam már, mint te. Synodākis, trynovākis… anē kērydas jau strāšis… – dúdolta. – Mármint nem olyan mély filozófiai tartalommal, mint a te dalaid, az tényleg nagyon szuper, már gondoltam rá, hogy fölveszek egy hiperleckét sūny nyelvből, külön a te kedvedért. De a stílusunkban van hasonlóság. Aīīksy… ismered a zenei szaknyelvet?
– Hát persze.
– Yli! Tehát ahol mások emelik a hangsúlyokat és vaišyvasokat csinálnak, te szintben maradsz, nem trallala-lálá, csak simán trallalallala. Mint aki beszél. Csak időnként egy-egy szótagot ejtesz dallamosabban. Figyeltem. Soronként általában kettőt vagy hármat, és a soraid többnyire hat-nyolc szótagosak. Gyakran változtatod a szótagszámot, de egy hosszabb sornak legalább négy-öt szótaggal hosszabbnak kell lennie ahhoz, hogy egy dallamos szótaggal többet tegyél bele. És ugyanazt a dalt soha nem énekeled el kétszer ugyanúgy. Várj csak!
Előkapta az ȳdisét és kivetített egy szöveget az asztal lapjára. Szúniul volt, de saunisi betűkkel, a nagy része szürkével, de egy csomó magánhangzó mindenféle más színnel.
– Ez az első Limelullȳ-dalod – mondta Aryntē teljesen fölöslegesen, hiszen ezt Ninda maga is látta. – A szürke részét soha nem hangsúlyoztad. A színes betűket igen. Mindegyik szín másik előadás. Látod? A piros az a Karvynas-műsor, amiben a Leinošia-kórus kísért, ott a darynákat hangsúlyoztad, hogy ne okozz a gyerekeknek meglepetést és veled tudjanak maradni, figyeltem, nagyon ügyesen csináltad. De nézd a sárgát, ez az előadásod itt volt Hinnuldudon, vagyis hogy te persze otthon voltál a hajódon. Itt lefelé mentél az első szótagon, nem pedig fölfelé a másodikon. Egész más volt a hatás. Yli. Hát ezért szeretnék én most veled énekelni, ȳnē.
– Leimi.
Aryntē egészen fölvillanyozódott.
– Megcsináljuk?
– Hát persze, ȳnē.
– Most ma este?! Ninda és Aryntē, exkluzív műsor! Imádni fogják!
Ninda nevetett, aztán bólintott.
– Jól van, ȳnē, csináljuk meg.
S egy limli múlva Rinna ja-Likallisz, az egyik műsorvezető bejelentette, hogy most Ninda következne, de egy kis türelmet kér, kitalált valamit, hamarosan jön. És bekonferálta a következő fellépőt, a szavanszi Anirót – teljes nevén Anironta Szindarikevolarimbét, de persze ő is művésznevet használt, akárcsak Luima, akit már a színpadon kívül is Aryntēnek szólítottak. Ninda csak fél derkivel később ment vissza a színpadra, de csak a másik lány után, akit a műsorvezető egyedül konferált be.
– Van egy meglepetésem – kezdte Aryntē izgatottan. Saunisiul beszélt. – Van itt sorainkban egy nagyszerű művész, akivel már régóta vágytam együtt fellépni. Most megismerkedtünk személyesen, és igent mondott. Ez nekem óriási öröm és megtiszteltetés. Íme!
Lendületes mozdulattal féloldalra fordult és hátranyújtotta karját, a színpadnak a közönség felőli jobb sarka felé. A nézők a szemüket meresztették, a kivetítőkön is az a sarok jelent meg, Ninda pedig kisétált a színpadra a közönség felőli bal sarokból, egyszerre söpörve be a nevetést és az ünneplést.
– Ja, hogy itt vagy…
– Te is erről jöttél – felelte Ninda. A közönség jót nevetett Aryntē zavarán, de aztán Ninda ismét megérintette az úld csatját. Most másmilyen mozdulattal. A csat nem nyílt ki, de a Ranguman körbefordult Ninda teste körül, aztán billentyűzetével feléje. Aryntē is így tett a sajátjával, egy fekete burkolatú, simmutai gyártmányú Doenttel, bólintott Ninda felé, és elkezdte. Az első Limelullí-dal kíséretét játszotta, de a saját módján, gazdagabban, díszesebben, ahogy elpróbálták. Ninda a második akkordnál lépett be egy lendületes mozdulattal, a zene fölcsapott, s Ninda énekelni kezdett, a hinnul nyelvű szöveget. A második versszaknál belépett Aryntē is, ketten énekeltek, de most szúniul, aztán a harmadik versszakot Aryntē egyedül, sauninas nyelven. Megint ketten, salumatiul, aztán Ninda szindorul, Aryntē hanitul, és végül együtt szúniul.
A hatás frenetikus volt, a dal egészen megváltozott ebben az átdolgozott előadásban. Zeneileg is teljesen más volt, Aryntē már korábban átírta a kíséretet, de nyilvánosan még soha nem adta elő – most már megteheti, Ninda engedélyt adott rá –, és most ketten egy egészen más zenét alkottak a dalhoz. Így is az a csendes, visszafogott dal volt, amit Ninda mindig énekelt, amióta ezt a stílust fölfedezte magának, de mégis élénkebb, elevenebb. De más volt az előadásmód is, Ninda most nem a levegőben előtte lebegő hangszeren játszott, hanem a testére szíjazva kézben tartotta, és sokkal többet mozgott, hajladozott, táncolt.
A dal véget ért. A közönség felállva ünnepelte őket, a nézőtér remegett a tapsolók és lábukkal dobolók zajától, ők pedig levették nyakukból a hangszereket és átölelték egymást.
– Ninda – pihegett Aryntē, amikor a közönség végre hagyta szóhoz jutni –, ez csoda jó volt. Mikor csinálunk megint ilyet?
– Most – volt a válasz.
– De hisz más dalt nem tanultunk össze!
– Nem baj, ȳnē, csak gyere utánam. A Jaršinákat, jó lesz?
– Nagyon jó, szeretem azt a dalt. Saunisi dal – tekintett végig a közönségen –, a Saunis fáiról szól. Ezek a Galaxis legnagyobb élőlényei, olyan magasak, mint egy közepes magasságú hegy, és apró, ugráló meg siklórepülő állatkák élnek rajtuk. Egy forró dzsungel az egész, ahol örökké esik az eső. A dal arról szól, hogy mi saunisiak a fáknak különleges jelentőséget tulajdonítunk. Seregnyi mondás szól róluk, mert úgy érezzük, hogy ők vigyáznak ránk, figyelnek minket és őrködnek fölöttünk. Senkinek sincs magyarázata rá, hogy miért érezzük ezt, egyszerűen csak így van. Talán mert a mi dzsungelünk a legkülönlegesebb az egész Galaxisban.
Ninda megint tanult valamit. Neki eszébe sem jutott volna a közönséget előzetesen háttérinformációval ellátni.
←pa-17 fellépés 1 [-20] Hogy hátat fordított volna Sỳÿndoṙeìának? Dehogy. Akkorra mi már elvoltunk valahogy. Ő mindig azokra figyel, akik bajban vannak. (ÀLAN: Hősköltemény)pa‑17 pa-18 fellépés 2 [-12] Nem azonnal alakult ki, csak fokozatosan, hogy bármi történik a spirálkar legnagyobb részén, ahhoz neki valami köze van. Ha nem is volt jelen, véleményt nyilvánított, hozzászólt az eseményekhez, egyre gyakrabban. És még gyakrabban volt hivatkozási alap. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 206.)pa‑18 pa-19 hazaindulás [-25] A tárgyak, amiket gépekkel gyártunk sorozatban, az egyedüli dolgok a Galaxisban, amikből mind egyforma. A csillagok, a bolygók, az élőlények, az emberi elmék – mind-mind egyedi. Nincs belőlük két egyforma. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 411. sómir)pa‑19→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |