-25 ←pa-9 balettiskolások [-19] De most komolyan. Az országok miért nem vigyáznak minden egyes állampolgárukra? Van bármijük, ami értékesebb? (Ninda: Beszélgetések, 743.) :: Hargihá, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. nodzsat lilgamíszan, 882pa‑9 pa-10 fhangímester [-25] Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 32.) :: Addirmi, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. higit szisszadzsan, 817pa‑10 pa-11 fhangímester [-24]
Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11→

---

„Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem.”
 

Addirmi
Dzsúmun Auríhaum
43 691. higit szisszadzsan
817
Természetesen Ninda megnézte a Tiliv balettiskola fellépését, hiszen megígérte, és másnap föl is hívta őket. Kétszeresen is nagy örömet szerzett nekik, mert nem egyedül nézte meg a műsort, hanem Haittal együtt, aki szintén ott volt a hiperfon előtt és beszélgetett velük. Ami persze óriási boldogság volt a kis balerinanövendékeknek, magával Kirísz művésznővel beszélgetni, aki Hangilaoranon igazi nagyságokat tanít, egy csomó könyve jelent már meg – a balett történetéről, a táncművészet kifejező eszközeiről, a mozdulatok nyelvéről, a zenei szimbolika megjelenéséről a táncművészetben, a koreográfia módszertanáról –, ez a csillaghírű művész és szakember, aki ráadásul magának Nindának az anyja vagy olyan, mintha az lenne, itt ül velük szemben a képernyőn, azaz dehogy ül, föláll és megmutat lépéseket, hogy hogyan csinálták ők, és hogyan lehetett volna még másképpen. Válaszol a kérdéseikre, elbeszélget Hienn tanárnővel, eszmét cserélnek oktatás-módszertani kérdésekről. És közben ott üldögél a háta mögött a Galaxis e vidékének legnagyobb híressége, maga Ninda személyesen, írogat valamit, de figyel, hát hiszen ő Ninda, aki mindig odafigyel mindenre. A gyerekek el voltak olvadva. Hát még amikor Kirísz művésznő magától értetődően közölte, hogy nem ez lesz az egyetlen beszélgetésük!
  Higit este a négy lány Addirmi kupolavárosában sétált ki a suárkapun. Addirmi kicsiny, félmilliós világán a Ninda-kultusz még nem vert gyökeret a Társaság kutatásai szerint, így csak arra lehetett számítani, hogy felismerik mint híres embert, de nem rajongják körül.
  Addirmi kikötőjén is látszott, hogy ez egy szegény világ. A kikötőtérség két oldalán megvoltak a szokásos üzletek, de egy csomó közülük üres volt, és néhol ennek ellenére fent maradt a cégtábla.
  – Ha üres a bolt, miért van fönt a tábla? – kérdezte Sileni.
  – Mert az utolsó tulajdonos vagy bérlő nem vette a fáradságot, hogy levegye – felelte Aini. – Mert nem tud máshol üzletet nyitni, hogy ott fölhasználja, nincs rá pénze.
  – Egy ilyen világon ezek a legjobban menő üzletek – mondta Szinensi –, itt a kikötőben. Ha ezek közül ennyit be kellett zárni, mi lehet a városban?
  – Nézzétek, el van törve – pillantott Sileni az egyik táblára, ami egy most is működő étterem fölött volt, de a sarkából hiányzott egy nagy darab. – Erre sem fordítottak gondot, hogy kicseréljék.
  – Hát igen, a szegénység tipikus jele – felelte Ninda. – Ami nem hoz közvetlen hasznot, arra nem tudnak ügyelni, mert ami hoz, az is nagyon keveset.
  A kikötőből kiérve, mint a legtöbb világon, egy széles sugárútra jutottak, amit magas házak szegélyeztek mindkét oldalon. Feltűnően gyér volt a forgalom, akárcsak magában a kikötőben. Aki vásárolni tud a suárban, nyilván már odament – egy derki óta áll itt a Dzsúmun Auríhaum –, de kevés a pénzük az embereknek. Nem is marad sokáig a hajó, berakodják az ércet, amit itt vettek, és mennek tovább, éjfélkor indulnak.
  Kezdettől nyilvánvaló volt, bár eleve nem volt kétséges, hogy Ninda itt is híres: megnézték az utcán, és itt-ott már hallatszott is a neve. De nem kellett hozzá egy limli, hogy kiderüljön, a Társaság információi hiányosak. Bizony már ide is elért a Ninda-kultusz.
  Egy kis térre értek, ahol nagy csoport jött szembe, legalább kétszáz ember. Fiatalok, idősek, a legtöbben fehér vagy pasztellszínű, bokáig érő lepelbe öltözve, akárcsak a többi járókelő, akiket eddig láttak. Egy magas, középkorú férfi kivált közülük, Ninda elé sietett, néhány lépésnyire tőle megállt és jobb karját mellkasán vízszintesen keresztbe téve mélyen meghajolt.
  – Kedves Ninda! – kezdte ünnepélyesen, szúni nyelven. – Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy rendkívüli személyiségedet szerény világunkon üdvözölhetjük. Kérlek, engedd meg, hogy bemutatkozzunk. Mi vagyunk azok, akik ezen a világon úgy érezzük, hogy különleges időket élünk annak köszönhetően, hogy itt élsz te, ezen a spirálkaron, ugyanabban az időben, mint mi. Magam a csoport afféle vezetője vagyok, a nevem Szannufe-ronn Dorambip-kab.
  Ninda szája egy kicsi résnyire nyílt. De mielőtt megszólalt volna, megismételte ugyanazt a meghajlást, amit a másiktól látott, mert nem szenvedhette, ha megalázkodást kifejező mozdulatokkal üdvözlik. Így, hogy viszonozta, már egyenlőek voltak.
  – Köszöntelek benneteket, és én is örülök, hogy találkozhattunk… Thakindhramszu.
  A férfi elmosolyodott.
  – Ó, tehát találkoztál a nevemmel.
  – Aki eltölt pár évet a fhangíirodalom tanulmányozásával, az mindenkinek a nevét megismeri, aki húszdíres fokozaton publikál.
  – Van az már huszonöt is – mosolygott szélesen a mester –, hiú ember vagyok, szeretem a kihívásokat, s az a tervem, hogy egyike leszek a legmagasabb khomfokozatra jutottaknak a történelemben. Semmi értelme, csak egy játék, de engem szórakoztat. Te, ugye, négydíres vagy, omdzs thamszin, ahogy Sotten barátom elnevezte.
  – Igen. – Ninda nem tette hozzá, hogy két kedvese szintén, mert ők minden nyilvános szereplést kerülni akartak. – Ez is csupán egy játék, de engem szórakoztat.
  Egymásra mosolyogtak. Értették egymást. Fhangímesterek voltak.
  Thakindhramszu meghívta Nindát egy kis beszélgetésre. A lányok továbbsétáltak várost nézni, mintha nem is tartoznának különösebben össze, csak együtt szálltak ki a hajóból, hát mostanáig együtt jöttek, de ők mennek a dolgukra. Ninda követte a mestert és társait egy épületbe, ahol hosszan leomló, fehér vagy pasztellszínű leplekbe öltözött emberek fogadták nagy tisztelettel, és helyet mutattak neki egy kerek asztalnál. Nagyon sokan voltak.
  – Meglepetést látok az arcodon – ült le mellé a mester –, mi okozza?
  – Úgy tudtam, ezen a világon még nincsenek rajongóim – felelte Ninda.
  – Hát aki ezt mondta, nem volt elég tájékozott – biccentett a mester derűsen a sokaság felé –, mert bizony a csoportunk háromszáz tagot számlál, ami talán nem tűnik nagy számnak – világunknak több mint ötszázezer lakója van –, de sorainkban üdvözölhetjük a helyi értelmiség színe-javát, színészeket, orvosokat, állami vezetőket. Történetesen itt veled szemközt ül az elnökünk.
  Egy úr fölemelkedett ültéből és meghajolt Ninda előtt.
  – Így van, én vagyok az. Hanndin-rup Erridon-szet államelnök. Köszöntelek világunkon, Ninda.
  Ninda is felállt és meghajolt, itteni módra.
  – Te milyen elnök vagy? – kérdezte, persze köszönés nélkül.
  Az elnök mosolygott.
  – Szerintem jó. Az ellenzék szerint rossz. Mit tudsz kezdeni ezzel a válasszal?
  – Nem sokat, de annyit mégis, hogy nem tartozol azok közé a vezetők közé, akik nem vesznek tudomást az ellenzék létezéséről.
  – Örömmel megtenném – nevetett az elnök –, de köteles vagyok naponta egyeztetni velük, és minden észrevételükre reagálnom kell. Így írja elő az alkotmány.
  – És nincsen tele a terem a testőreiddel – szögezte le Ninda. – Nem félsz az emberektől.
  – Talán csak bízom benne, hogy nem fognak a te jelenlétedben meggyilkolni – kuncogott az elnök.
  – Ti már előttem itt voltatok – nevetett Ninda, s a társalgás oldott hangneme meg is volt alapozva.

---

←pa-9 balettiskolások [-19] De most komolyan. Az országok miért nem vigyáznak minden egyes állampolgárukra? Van bármijük, ami értékesebb? (Ninda: Beszélgetések, 743.) :: Hargihá, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. nodzsat lilgamíszan, 882pa‑9 pa-10 fhangímester [-25] Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 32.) :: Addirmi, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. higit szisszadzsan, 817pa‑10 pa-11 fhangímester [-24]
Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11→

---

ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 (2134 › 60:40) 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673