„Rajzolj egy vonalat mindkét végén nyílheggyel. Ez az élet jelképe, a thunhain khája. Érkezés és távozás, születés és halál, boldogság és boldogtalanság – mert nincs nagyobb boldogság, mint amikor egy szeretett lény érkezik az életünkbe, és nincs nagyobb boldogtalanság, mint amikor távozik.”
Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába,
144.
144.
Muarangi, Sinné Nimbiszu, Dzsilgar Hírafongi, Himesszun Ílari, Algahilk. A suagokból folyamatosan szálltak fölfelé a zöld feliratok, valamivel már ritkásabban, mint egy-két napja, de még jócskán. A sófunnir-haurórangi közleménye szerint holnap estére a Testvériség hazatér, az éjszaka folyamán befut az utolsó néhány hajó is. Séninnaur pusztaságán már ott sorakozik százezer hajó, mindegyik a kijelölt helyén. A nagyobbak, amik nem szállhatnak le világokon, mert csillagászati lenne az energiafogyasztás, kint keringenek a naprendszer különböző területein, mindegyik a maga helyén. Még sokan vannak a fedélzetükön, a hílarik folyamatosan jönnek-mennek közöttük és Szúnahaungaur között, szállítják az embereket. Hagyományosan azok, akik csak a namindanra térnek haza, a hajójukon levő lakásukban hagynak mindent, amire itthon nincsen szükségük, illetve ha mégis, akkor később elhozatják – de a teherhordó dzsauhílarik így is megállás nélkül röpködnek a hajók és a felszíni kirakodóterek között, ahol a kis automaták veszik át a konténereket. Az idrihák lezárt szektorait megnyitották, naponta százmilliók költöztek be a föld alatti nagyvárosokba, az idrihin-fódarangi szúni módra szuperpontos szervezésében most sem volt hiba, a kocsija mindenkit a neki kijelölt lakáshoz vitt, a holmiját is a helyére tették az automaták – nem véletlenül tart az ötmilliárdos lakosságú Testvériség egyedül az Abroncsvilágon húszmilliárd teherhordó automatát, miközben a többi világon és a hajókon feleannyi is elég, mint az ottani népesség. Élelmiszerből és minden egyéb szükségesből dzsúmiidőben és namindanidőben egyaránt akkora készletek vannak a raktárakban, hogy ha váratlanul a dzsúmiidő közepén állítana haza ez a négy és fél milliárd ember, akkor is gond nélkül el tudják látni őket.
A Dzserangirúnauráhalgi, Hangilaoran dzserang kultúrával és szokásokkal foglalkozó fedélzete szerint a Galaxis egyetlen más országában sem ismeretes olyan ünnep vagy egyéb szokás, ami a népesség kilenctizedét költözésre készteti. A dzserang népek helyhez kötött társadalmak, azok is, amelyek sok-sok világot népesítenek be és intenzív forgalom bonyolódik le közöttük; valójában még az olyan országokban is, mint Kerk, ahol óriási a belső hajóforgalom, a lakosság számottevő része csak ritkán hagyja el lakóhelyét, akár éppen a városát. Ez így van Szúnahaumon is, a namindan kivételével. Itt főleg az öregeknek szokása, hogy már nem mennek sehová az otthonukon és a janníhaumukon kívül, legfeljebb a namindan idején, vagy még akkor is csak szisszakin éjjelének köszöntésére. De egészében véve a szúni társadalom is helyhez kötött, hiszen van egy Felhőjük, van egy végtelen szeretetben tartott Abroncsviláguk; annyiban mondható mégis, hogy ők nem annyira helyhez kötöttek, hogy a statisztikák szerint aktív évszázadaiban a legtöbb szúni felnőtt tíz-tizenöt évtizedenként elköltözik. Leggyakrabban egy világról egy hajóra vagy megfordítva.
Ilyesmikről beszélgetett Ninda és Ámmaít néhány öreggel a janníhaum egyik asztalánál.
– Te egy kész társadalomkutató vagy – mosolygott Nindára az egyik öreg, a sötétbarna bőrű, fehér hajú Roliktu.
Ninda bólintott.
– Érdekelnek a galaktikus társadalmak. Vajon miért alakul az egyik nép élete így, a másiké meg amúgy? Mondok egy példát. A mi szokásainknak két helyen is találkoztam párjával. A thabbuanoknál is megvan a hetes ciklusa, ők nothinak hívják, de náluk csak a hetedik nap estéje ünnep, nem az egész nap. A hinnuloknál nincsen hetes, viszont a tűzgyújtás megvan – de ők csak esténként gyújtanak tüzet, szertartásosan, a műveletet tűzmesterek végzik, akik ismerik a szertartás módját. Tüzet persze csillagszerte szoktak gyújtani, de nincs adatom arról, hogy létezne egy harmadik társadalom is, ahol ennek szertartásos jellege lenne. A hetest sem találtam meg máshol. Egy szuttigui thabbuan történész utánanézett a kedvemért, és közel ezerötszáz társadalomról tudta kideríteni, hogy semmiféle hétnapos időszakot nem ismernek. Ez persze semmit sem jelent, hiszen milliószámra vannak népek a Galaxisban. Vagy nézzük az építkezést. Nem tudom, hány tízmillió meleg, belélegezhető levegőjű sivatagvilág van a Galaxisban, annál többen csak a légkör nélküliek vannak, de a sivatagvilágokon is százféle építkezést találsz. A leggyakoribb a kupolaváros, de ez gyűjtőnév, valójában nagy részük nem is kupola alakú, hanem lapos tetejük van, mint a hajóinknak. S persze a belső berendezésükben is több a különbség, mint a hasonlóság. Ahol nyíltan építkeznek, ott még nagyobb a változatosság. Szindorián a sivatag közepén is lehet építkezni gond nélkül. Dzsauton tetőkre van szükség, amiket homokvihar idején a város fölé lehet emelni. Szaiszon a homokviharok lényegtelenek ahhoz képest, hogy sehol máshol nem lehet házat építeni, csak a sziklaszurdokok fényvédett mélyén. – Ninda széttárta a kezét. – Márpedig az építkezés módja tükrözi is és meg is határozza egy nép viszonyát a térhez, amiben él.
Az asztalon fekvő suagra pillantott. Megérkezett az Ámarídan, a Harigan Dzsilaun, a Háfaulip Szisszagut, a Dzsenhane, a Fandirangé, a Hesszinun Ílarg és a Jauhallip.
– Vagy itt vannak a hajóink – intett a feliratok felé. – Azokat mind egyetlen nép építette, és ennek megfelelően belülről egyformák. És mégsem azok. Az Aulang Laipon például nincsenek jundzsok, az Angisztilhepanon pedig szép számmal. Pedig lehetnének akár teljesen egyformák is, hiszen nincsenek klimatikus viszonyok, amik miatt másképpen kellene építkezni. Gondoltatok már arra, milyen kellemetlen hellyé válna ez a város, ha átröppenne Auríhaumra? A Sánavassin-völgyben megőrülnénk a széltől, nem védene tőle semmi. Rímú-Súaf vidékén megfagynánk, Algarraudzsiban megsülnénk. Pedig mindhárom helyen városok állnak, emberek élnek, és remekül érzik magukat. Még innen séninre pár ezer szirszire is lakhatatlan lenne a város, a janníhaumokat négy fal közé kellene vinni, a házunk előtti huhallupban sem lehetne üldögélni és beszélgetni. Minden város aszerint épült, ahogy a hely viszonyai között megfelelő. De ugyanezeken a helyeken a hinnulok, szindorok vagy hanitok már másmilyen várost építenének, mert a kulturális, nemzeti sajátosságaik mások. Szerintem ezek nagyon érdekes dolgok.
– A végén valami társadalomkutató lesz belőled – mosolyott Hirgadzsi.
– Most is az vagyok. Te is az vagy. Mindannyian társadalomkutatók vagyunk már kora gyerekkorunktól. Nézd meg Silenit. – Kicsit távolabb a kislány fölnézett a játékból. – Egészen pöttömke, még épp csak elkezdte megismerni a társadalmat, amikor belecsöppent egy egészen másikba, amiről nem tudott semmit. Föl kellett fedeznie magának. Minden kisgyerek naponta százával tesz föl kérdéseket, és azoknak legalább a fele a társadalomról szól. Sileni még többet kérdez.
– Miért kérdezek még többet? – szólt oda Sileni.
– Mert nem tipegsz kisbaba korod óta az örök tűz körül – felelte Aini. – Csak rövid ideje borult föléd a Sínisuál. Még keveset tudsz az itteni életről.
– Te is!
– Igen, én is – felelte Aini derűsen, mintha nem tudná Sileni is pontosan, hogy ő készen vette át a lányoktól az egész szúni kultúrát. Sileni még nem volt képes ilyen információtömeget befogadni.
←oi-12 gazdaság [-14] Akiket kirekesztesz a társadalmadból, megteremtik a saját társadalmukat és téged kirekesztenek belőle. Akiket kirekesztesz a kultúrádból, megteremtik a saját kultúrájukat és téged kirekesztenek belőle. Amivel másokat stigmatizálsz, az nekik az összetartozás büszke jelképe lesz. Ha különbnek tartod magad másoknál, azzal bizonyítottad, hogy ők különbek nálad. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 115.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. namindan-sirgakin, 452oi‑12 oi-13 társadalomkutatás [-22] Rajzolj egy vonalat mindkét végén nyílheggyel. Ez az élet jelképe, a thunhain khája. Érkezés és távozás, születés és halál, boldogság és boldogtalanság – mert nincs nagyobb boldogság, mint amikor egy szeretett lény érkezik az életünkbe, és nincs nagyobb boldogtalanság, mint amikor távozik. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 144.)oi‑13 oi-14 éjfél [-25] Nem az minősít minket, hogy kivel vagyunk ellenségesek, udvariatlanok, gonoszok – hanem hogy kivel nem. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 410. sómir, 60. singir) :: Szúnahaum, Jargunnur-Szíhauganní, 43 667. namindan-szisszakin, 999oi‑14→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |