„Némely országban az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a kormánynak. Például ha egyáltalán észreveszik.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
144.
144.
– Mikor fognak leszállni és kereskedni a hajóitok? – kérdezte valaki a tömegből.
– Nem tudom – felelte Ninda szokott nyugalmával.
– Erre én tudok válaszolni – hangzott fel Ámmaít hangja megint a magasból. – Itt Åmmaĩt ÎÌdaṙa nagykövet. A hajók akkor fognak leszállni, amikor én engedélyt adok rá. Ebben a kapitányok, illetve a jelen akció szervezői teljességgel az én döntésemre hagyatkoznak. Én pedig akkor hagyom ezt jóvá, amikor mind Vûyrd Ḱïyṙeàn, mind Érśom asszony és kormánya távozott posztjáról. – Kis szünetet tartott, hogy a hallgatók emészthessék a szavait. – Ebből nem engedek. Amikor kettejük közül a második lemondása elhangzott, közlöm Esszungi főparancsnok úrral, hogy leszállhatnak. Előbb nem. És mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez zsarolás, elébe megyek: igen, ez zsarolás. Büszkén vállalom.
– Itt Esszungi gauran – szólalt meg a másik hang. – A válasszal egyetértek, de a kérdést pontosítanom kell. A Testvériség jelenleg nem számol Sỳÿndoṙeìa népének vásárlóerejével, különös tekintettel a sỳÿndoṙ valuta elértéktelenedésére és arra, hogy sok millió sỳÿndoṙ polgárnak gyakorlatilag egyáltalán nincs még ez az értéktelen pénze sem. Ezért amikor Åmmaĩt nagykövet megadja az engedélyt, nem az fog történni, hogy leszállnak a hajók és kereskedni fognak – egyébként is több százmillióan akarnának vásárolni, ez logisztikai képtelenség. Az fog történni, hogy kishajók indulnak el itt az anyabolygón, és a flotta egy része felkeresi Sỳÿndoṙeìa összes többi világát is, oda is elviszi őket. A hajók már útra készen állnak becsomagolt konténerekkel, amiket a városi hatóságokhoz fognak elvinni. Az ő dolguk lesz eljuttatni tartalmukat az emberekhez. Élelmiszerek, nélkülözhetetlen háztartási cikkek vannak bennük. Pénzért kereskedni majd akkor tudunk Sỳÿndoṙeìával, ha az ország talpra áll a ḱïyṙeàni fosztogatás és a gazdasági embargót követő összeomlás után. Most az a cél, hogy megmentsük az embereket, nem az, hogy keressünk rajtuk.
Súlyos lett a csend. Esszungi közleménye a megszállást mentőakcióvá változtatta. Ettől a pillanattól fogva csak azt várta négyszázmillió ember, hogy Ḱïyṙeàn és Érśom bejelentse lemondását, és elháruljon az akadály az élelmiszercsomagok szétosztása előtt.
Elsőként a belügyminiszter reagált, bár erről a nyilvánosság nem tudott. Néhány pillanat alatt írt egy parancsot a rendfenntartók és a katonaság összes egységének, valamint az összes település polgármesteri hivatalának címezve. Azonnali mozgósítási parancs minden elérhető gépi és emberi erő számára. Készüljenek fel arra, hogy amennyiben a Testvériség hajóiról csomagkonténereket kapnak, azokat késedelem nélkül bontsák fel és rászorultsági alapon osszák szét a lakosságnak. A parancs azonnal hatályba lép, szabotálói katonai bíróság előtt felelnek. Lèêsyt belügyminiszter. Szétküldte a hivatali csatornán és kitette a tanácsterem fali kivetítőjére. A jelenlevők figyelmesen elolvasták. Érśom asszony tűnődve miniszterére pillantott.
– Ez nem egészen vág össze korábbi álláspontjával, Lèêsyt úr.
– Nem szükséges összevágnia, asszonyom. Azt ön dönti el, hogy mit válaszol a sũùnỹknak, én viszont gondoskodom a végrehajtásról – ha lesz mit végrehajtani.
– Igen… sejtettem, hogy ezt fogja mondani. Akkor beszéljünk erről a válaszról. ÎÌdaṙa követelésén nincsen sok árnyalni való. A sũùnỹ főparancsnok pedig még meg is emelte az ultimátum tétjét. Ki ne akarna ilyen ingyencsomagot?…
– Gyakorlatilag megvesztegeti a nemzetet – bólintott Lèêsyt. – Ha most nekik kellene eldönteniük, hogy az elnök úr és ön a helyén maradjon-e vagy távozzon, én nem gondolnám, hogy a döntésük objektív ítéleten alapulna.
– De nekem kell – biccentett Érśom. – No jó. Értékeljük a helyzetet. Mi a lemondásom alternatívája?
Csend, tanácstalan arcok.
– Valaki csak tud valamilyen alternatívát! – horkant föl a miniszterelnök.
– Nem ez a kérdés – dünnyögte Mũntṙeyś külügyminiszter. – Az a kérdés, hogy mit tesznek a sũùnỹk, ha nem teljesítjük a kívánságukat.
– ÎÌdaṙa kívánságát – pontosított Ḱoôvaḩỳ államtitkár.
– Tekintheti nyugodtan a Testvériségének – felelte Ỹmŷẁt miniszterhelyettes.
Ninda körülbelül ugyanekkor pillantott fel a Mỳỹsloŷndṙuòp irodaház homlokzatára, ahol mozgásba jött az arcképét viselő óriási transzparens. Néhány ember állt odalent, az épület előtt, és valami távirányított repülő készülékkel eresztették le a hatalmas vásznat.
– Ez kedves tőlük – mondta Ninda. – Tudjátok, a Galaxis több más világán is volt olyan problémám, hogy túlzásba vitték a rajongást, de az össze sem hasonlítható az ittenivel. Szeretnék ennek véget vetni.
– Azt mondtad – szólalt meg Dẁnśy –, hogy Ḱïyṙeàn lemondása után kell eltávolítani az arcképeidet.
– Azt. És végtelenül meg lennék döbbenve, ha akár ő, akár a miniszterelnök az eddigiek után kijelentené, hogy ragaszkodik a hatalmához.
– Itt Esszungi – szólalt meg a hang a magasból. – Erre lenne egy válaszom, de kaptunk egy megkeresést. Érśom miniszterelnök kíván szólni hozzánk. Bekapcsolom a közvetítésbe.
Esszungival és Ámmaíttal ellentétben a miniszterelnöknek az arca is látható lett a fali kivetítőkön. Ninda és a közelében levők látóterében öt is volt belőlük.
– Üdvözöllek Sỳÿndoṙeìa földjén, Nìïndà – kezdte.
– Én is téged – bólintott Ninda, ezzel a szúni normák szerint kimerítő terjedelmű köszöntésben részesítve Érśomot.
– Szeretnék hozzászólni ahhoz a kérdéshez, amiről itt beszélnek. – A miniszterelnök Nindát még tegezte, de most átváltott az idegenekből álló csoportnak járó ragozásra. – Emlékeztetnem kell a jelenlevőket valamire, aminek nem szenteltek kellő figyelmet. Ez pedig a törvény. Az alkotmány meghatározza mind az elnök, mind a miniszterelnök lemondásának feltételeit és körülményeit. Ezek pillanatnyilag egyikünk esetében sem teljesülnek, és eleve nem lehetséges, hogy mindketten lemondjunk. Amíg ugyanis az országnak nincsen hivatalban levő elnöke, a miniszterelnök nem mondhat le, és megfordítva.
– Mondd, mi a személyneved? – kérdezte Ninda hirtelen.
Érśom meghökkent. – Kérem?
– Mi a személyneved? – ismételte Ninda hangsúlyosabban.
– Mẙnët… de…
– Tehát, Mẙnët, azt hiszem, hogy valahogyan meg kell oldanotok ezt a helyzetet, mert amíg Vûyrd hatalmon van, addig lehetetlenség egy demokratikusan megválasztott miniszterelnököt találni, és amíg te hatalmon vagy, addig demokratikus elnökválasztásra sincsen mód. Nem magamtól vagyok ilyen okos, Åmmaĩtot idézem.
– Így van – jelent meg a kivetítőkön most már a nagykövet arca is. Nem is titkolta derűjét, amiért Ninda a személynevek használatával újabb protokollsértést követett el. – Ezt tőlem hallotta. Igen, a történészek majd kétségtelenül feljegyzik, hogy alkotmányellenes helyzet jött létre az önök egyidejű lemondásával. Viszont ötvenmillió embernek nincs mit enni az országban, Érśom asszony. Ha én lennék a miniszterelnök, nekem ez az egy tény önmagában elég lenne, hogy lemondjak.
– Zsarolással akarja eltávolítani az ország egész vezetését?! – csattant fel Érśom. – Miféle vezetők lennénk, ha ezt eltűrnénk?!
– Itt Esszungi főparancsnok – szólalt meg az arc nélküli hang, mielőtt Ámmaít válaszolhatott volna. – Sajnálattal kell közölnöm, asszonyom, hogy még egy okuk van rá. A Testvériség nem azért gyűjtötte össze a főváros és környéke fölött ezt a galaktikus méretű flottát, hogy miután szépen megkértük önöket, hogy hagyják végre békén az ország népét, önök pedig nemet mondtak, mi ebben megnyugodva illedelmesen elsétáljunk. Önök távoznak a hatalomból. Most. Ha nem megy szépszerével, akkor erőszakkal.
– Hát ez az önök módszere?!
– Ha kell, akkor igen – vette vissza a szót Ámmaít, és kikapcsolta Érśom hangját. – Nem várok tovább az önök nyilatkozatára. A Testvériség által rám ruházott hatalomnál fogva, a sỳÿndoṙ nép nevében Sỳÿndoṙeìa államelnökét és kormányát megfosztom hatalmától. Az átmenet idejére a kormányzást a Testvériség tisztviselőire bízom. Bejelentem, hogy Vûyrd Ḱïyṙeàn diktatúrája megbukott.
←og-6 asztalnál [-25] Harcolni, amikor már minden elveszett – igen, az hőstett. De beismerni, hogy tehetetlenek vagyunk, az még nehezebb. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 164. sómir)og‑6 og-7 lemondatás [47] Némely országban az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a kormánynak. Például ha egyáltalán észreveszik. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 144.)og‑7 og-8 lemondás [-25] Ámmaít előre megmondta, hogy a rezsim bukásakor azok ünnepelnek majd a leghangosabban, akik a leglátványosabban rajongtak Kíreánért. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 409.)og‑8→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |