„Figyelmes utazó számára nincs két egyforma hely.”
Ninda: A fény lúmái, 3095.
Szinensi reggel kétszázkor már nagyon álmos volt, ezért Karszertszen hívott valami járművet, amivel Arrin és Eran kivitte a városkapuhoz és föltették egy aungirra. Ninda helyi idő szerint másnap hajnalig maradt, akkor már a helybeliek is elég álmosak voltak, ezért megbeszélték, hogy mikor jön vissza, és hazament – húszan kísérték el a városkapuig, hogy megvédelmezzék, illetve hogy még egy kicsit a közelében lehessenek. Volt kik közül kikerülnie annak a húsznak, az ajtóban egyre-másra tűntek fel újabb és újabb arcok, alighanem egy-két limlivel azután, hogy Karszertszennel találkoztak, már az egész bányaváros tudta, hogy itt van Ninda.
Amikor visszatért, teljesen megváltozott környezet fogadta. Mintha a város mind az ötvenezer lakója ott tolongott volna a városkapu mögötti téren. Fel is díszítették, Szvottakart kék, sárga és fekete háromszögekkel mintázott zászlói és a Testvériség piros-sárga-zöld-sárga-szürke csíkjai lengtek mindenütt. És a kapuban egy kis csoport élén ott állt egy nyurga, kopasz, fiatal férfi, mellén kék-sárga-fekete háromszöges jelvénnyel, és mélyen meghajolt Ninda előtt.
– Köszöntünk téged Szvottakart kicsiny világán, ó, Ninda, Galaxisunk tanítója. Tekintsd e helyet mint otthonodat. Házunk a te házad, ételünk a te ételed. S mikor elhagyod kupolánkat, e világ mindig mint második otthonod vár vissza.
Ninda negyvenhét éve élt a Testvériségben, ahol a legkülönbözőbb alkalmakkor beszéltek ilyen csiszolt, ünnepélyes nyelven, szokva volt hozzá. Mivel a férfi nevét nem tudta, körbenézett a téren egybesereglett embertömegen és hozzájuk intézte szavait.
– Köszönöm ezt a kedves fogadtatást, ó, Szvottakart népe. Bárhová vet sorsom a Galaxisban, e világra mindig otthonomként fogok visszagondolni, s ha úgy adódik, örömmel lépek majd ismét földjére.
Meghajolt, melle előtt ferdén keresztezve tenyerét, amit az emberek sietve viszonoztak, de aztán üdvrivalgásban törtek ki.
– Én Szonner Szturinszet polgármester vagyok – hajolt meg a kopasz fiatalember megint. – Én vezetem Szvottakart városát. Szeretnélek meghívni – Szinensire pillantott – benneteket a városházára, ahol terített asztallal várnak ránk.
Ninda bizonytalan arcot vágott.
– Szonner, én azért jöttem, hogy Alli anyóval a szellemekről beszélgessünk. Nagyon kedves tőled, hogy…
Szturinszet fölemelte két tenyerét.
– Semmi gond, semmi gond. Számunkra az a legfontosabb, hogy te jól érezd magad. Mi lenne, ha az anyó is velünk tartana a városházára, ahol kényelmes körülmények között beszélgethettek, és nagyobb hallgatóság elhelyezésére is mód nyílik?
Ninda jobban szeretett volna egy meghitt kis szobában beszélgetni, de jó képet vágott a dologhoz.
– Örömmel venném – felelte.
Nem kellett kocsiba ülniük, a városháza ott volt a tér szélén. Ninda, Szinensi és Szturinszet átvágott a tömegen, ami tisztelettudóan kétfelé vált előttük, s az emberek keresztbe tett tenyérrel, széles mosollyal bólogattak nekik.
– Nemigen tudom mire vélni ezt a nagy lelkesedést – jegyezte meg Ninda.
– Ó, te nagy híresség vagy Szvottakarton – felelte Szturinszet lelkesen. – Rengeteget tanultunk már tőled.
– Ugyan mit?
– Válassz ki valakit a tömegből, kérlek.
Ninda meglepve nézett föl az emberre, aztán megállt és egy fiatal nőre mutatott, aki nyomban meghajolt, két tenyerét keresztbe téve. Ninda viszonozta, a polgármester és Szinensi is.
– Kérlek, tudsz-e mondani Nindának valamit, amit tőle tanultál?
A nő elmosolyodott.
– Hát hogyne. Szennin Hirhakarszit bányalégvezető vagyok, és tudok idézni az egyik beszédedből. „Szindoriának változásra van szüksége, és azt nem én fogom hozni, hanem ti. Ti, Szindoria. És ahány világ csak akad a Galaxisban, ahol csak változásra van szükség, azt mindenhol ők maguk, az ottani emberek fogják elérni, és senki más nem tud nekik segíteni. Vagyis de, tud, csak jó esély van rá, hogy a saját javára fogja fordítani a segítségét.”
– Igen – mondta Ninda lassan –, tényleg ezt mondtam.
A nő mellett álló férfi is meghajolt.
– „Mégis azt mondom, inkább bízzatok más államokban, ha azt látjátok, hogy nekik is érdekükben áll, hogy segítsenek nektek, mint a saját vezetőitekben, akikről már tudjátok, hogy nem érdekeltek abban, hogy az ország élete könnyebb legyen. Nekik az a jó, ha ti szegények és tudatlanok vagytok, mert könnyebben uralkodnak fölöttetek.”
Ninda mosolyogva bólogatott, a férfi pedig megint keresztbe tette a tenyerét és aprókat hajlongva folytatta.
– Bocsáss meg, amiért megállítalak. Voszkon Ratmoszket vagyok, érckutató mérnök. Szabad vitatkoznom azzal, amit mondasz?
– Hát persze. Bárkinek szabad.
– Akkor veletek tartok a városházára – felelte a mérnök, és követte őket.
A városháza kívülről ugyanolyan volt, mint akármelyik lakóház. Kopott, lemállott festék a kőfalakon, valaha sárga lehetett. Az egyetlen különbség a széles kapu volt, ami nyitva várta őket. Sokan voltak a kapu közelében is, de senki sem lépett be Ninda előtt, csak Szturinszet sietett előre néhány lépéssel, hogy mint házigazda már bentről fogadhassa őt.
– Ez az épület ad otthont városi ügyeinknek. Kívülről csúnya, szegényes, de igyekeztünk szépen berendezni.
Bent már semmi sem hasonlított Karszertszen otthonára. Tágas előtérbe léptek, ahol éppen olyan kopott volt minden, mint máshol. Néhány ajtó nyílt belőle, közöttük egyszerű, kényelmetlen padok húzódtak a falak mentén. A polgármester előrement és egy érintéssel kinyitotta a szemközti ajtót, s belépett rajta Ninda előtt, ahogy illik.
Óriási terembe jutottak. Szemközt és kétoldalt üléssorok voltak félkörben, hátrafelé egyre magasabban, mint Hangilaoran előadótermeiben, ahol Ninda is járt már. Közvetlenül előttük pedig nem túl nagy térség, szőnyegekkel beterítve, párnákkal, a helyiek szokása szerinti alacsony asztallal, amit megraktak enni-innivalóval, szúni szokás szerint. Ninda és Szinensi helyet foglalt a párnákon, a polgármester még megvárta, amíg a tömegből előkerül Alli anyó és mindenki mindenkit udvariasan üdvözöl, aztán ők is leültek. Meg az érckutató mérnök.
– Nem bánjátok, ha rögzítjük a beszélgetést? – tudakolta Szturinszet.
– Semmi kifogásunk ellene – felelte Ninda.
– Ez rendkívüli alkalom Szvottakarton. Minket általában elkerülnek a híres emberek, végül is csak egy kicsiny bányavilág vagyunk, semmi más. Ilyen jelentéktelen hely milliószámra akad a Galaxisban, s mi nem különbözünk semmiben a többitől.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Figyelmes utazó számára nincs két egyforma hely.
Szturinszet meglepve nézett rá, aztán bólintott.
– Értem, amit mondasz. Bocsánatot kérek a meghökkenésemért, de ez úgy hangzott, mint egy lúma.
– Állandóan lúmákban beszél – nevetett Szinensi, és közben fel is írta a mondatot. – Én pedig jegyzem a lúmáit. Rengeteg van már belőlük.
– Ó. Okvetlenül add ki őket könyvben, kérlek. Nagyra értékelem a fhangít, bár jómagam csak négy dírig jutottam.
– Mi még csak háromnál tartunk – felelte Ninda. – De elég is az udvariaskodásból, kezdjünk el beszélgetni. Te azt mondtad, Voszkon, hogy vitatkozni szeretnél a szavaimmal. Kérlek, mondd el, amit szeretnél.
– Köszönöm – hajolt meg a mérnök. – Te azt mondtad, a vezetőknek könnyebb, ha a nép szegény és tudatlan, mert könnyebben uralkodnak felettünk. Én pedig szeretném Szvottakartot állítani ellenpéldának. Nálunk a vezetők nem uralkodnak. Szturinszet polgármester megbízatása egyetlen évre szól – igaz, a mi éveink sokkal hosszabbak a Testvériség rövidke éveinél –, és amikor az letelik, szavazunk arról, hogy maradhat-e. Ha a többség azt mondja, hogy nem, akkor új jelölteknek kell jelentkezniük, akik közül választunk, és az év letelte után három nappal már más a polgármester.
Szturinszet bólogatott.
– Így van. Akkor vissza kell mennem a rendes állásomba, beosztott bányagépkezelőnek.
– Nem minden helyzetre igaz, amit mondtam – felelte Ninda. – Ha Szvottakart közigazgatása így működik, akkor ti szerencsésebbek vagytok, mint Szindoria, és még sok más jelentős állam a Galaxisban.
←oa-15 legendák [-25] Nem tudom, miért kezdett érdekelni már gyerekkoromban az emberiség őstörténete, a galaktikus terjeszkedés kora és az azt megelőző idők – miközben soha egy pillanatra sem érdekelt, hogy nekem magamnak kik voltak a szüleim. (Ninda: Életem egy falevélen, 416. sómir)oa‑15 oa-16 városháza [80] Figyelmes utazó számára nincs két egyforma hely. (Ninda: A fény lúmái, 3095.)oa‑16 oa-17 Dẁnśy [36] Azt hiszem, a híres embereknek általában nagy gondot jelent, hogy mihez kezdjenek a rajongóikkal, a tőlük jövő levelekkel, mindennel. Amikor én híres lettem, Ninda már régóta milliószor híresebb volt. Hát egyszerűen átvettem a módszerét. Engem sem érdekel, hogy mennyire vagyok híres. Ugyanúgy viselkedem, mintha nem lennék az. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 660.) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 657. nodzsat muandzsan, 502oa‑17→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |