„Ámmaít először azzal válhatott egy kis időre a Galaxis fontos személyiségévé, hogy volt benne egy szikrányi abból, ami Nindát Nindává tette: hitt az emberekben, hitt önmagában, hitt Ninda fontosságában (noha egészen más szempontból, de tisztán látta, hogy egyetlen ember, sőt gyerek is lehet galaktikus fontosságú). Ahhoz, ami neki akkor kellett, ennél tovább nem is kellett látnia.”
Aini: Ninda életének mellékszereplői,
1. A.
1. A.
Aulang Laip
43 611. szahut fargiszíman
415
Sídisuanon nem lehetett olyan egyszerűen kisétálni a suárkapun, mint a korábbi világokon. Le kellett foglalni a helyet egy aungiron, és néhány matival később, amikorra a helyfoglalás szólt, le kellett menni a 8-nidzsi szektorban levő kikötőbe, az aungir-sónurba, ahol beszállhatott. Az aungir hosszúkás volt, szürke, jellegtelen, éppen úgy, mint maga az Aulang Laip. Tíz sorban voltak ülései, mindkét oldalt kettő-kettő. Üres hely nem maradt, mindenhol ültek. Az ajtót bezárták, a külső falon kinyílt egy kis kapu, és kisuhantak.
A látókörükben egész sor hajó állt az élettelen, sárgásszürke, hajók sokasága által laposra döngölt pusztaságon, Ninda tízet számolt meg, amíg elérték a kupolát. Azt már látta a kilátóból leszállás közben. Óriási volt és ragyogó, áttekinthetetlen összevisszaságban elhelyezett üveglapokból állt, amik alatt mindenféle színű, méretű és formájú épületek sokaságát lehetett látni, meg nagy zöld területeket és más tarka dolgokat, nem tudta mindről, hogy micsodák.
Az iskolából nem jött vele senki. Szahut volt, hetes farka, nincs iskola, Fendria a családjával tölti a napot, az iskolatársai közül pedig senki sem akart most jönni. De egyedül nem utazhatott, azazhogy az iskolatársaival sem mehetett volna. Megmondták, hogy azt nem lehet, senki nem mehet védelem nélkül a városba, és legfőképpen nem egy gyerek. A negyven emberből tíz esszidzsinna volt, nagyobb csoportoknak két-három jár, az egyedül utazóknak egy külön. Fuahant kizárólag azért jön a városba, hogy őrá vigyázzon, mert senki más nem tart abba az utcába. Mellette nincs mitől félnie, nagydarab, erős férfi, természetesen fegyvere is van, és ha bajba kerülnek, úgyis ott terem az egész Aulang Laip, hogy megvédelmezze őket. Ezt Fuahant már induláskor megmondta, bár persze Ninda amúgy is tisztában volt vele, ő pedig arra gondolt, hogy őt huszonnyolc nappal ezelőttig senki semmitől nem akarta megvédeni. Néha előfordult, hogy egy-egy bandatag a védelmére kelt egy másikkal szemben, illetve a bandán kívüli csavargók ellen valamelyest még gyakrabban, de senki nem kockáztatta volna érte a bőrét egy ervés ellen. Mégis él. Hát itt sincsen félnivalója.
De ahogy kiértek a sivatag fölé, egyszerre minden kiment a fejéből. Az érzés részletekben jött, először egy pillanatra, mintegy tapogatózva, aztán már kicsit hosszabban, harmadszorra pedig vele maradt és tartósan megtelepedett a fejében. Vagy nem is a fejében? Inkább mintha körüllengte volna az érzés.
Mi ez?
Mint amikor lehallgat valakit. Ahhoz hasonló… de nem az. A lehallgatást csak ő kezdeményezheti, ráhangolódik a másik ember tudatára… igen, ez az. Mintha valaki őt akarná lehallgatni.
Megpróbált visszajelezni, de az érzés nem változott. Nem vették a jelzését.
Ez nem itt van, az aungiron. És nem is az Aulang Laipon, hiszen éppen akkor kezdődött, amikor elhagyták a hajót. A városban vagy egy másik hajón lehet. De ahogy haladtak a város felé és az érzés erősödött, már tudta, hogy a kapcsolat forrása ott van. És csak egyféleképpen lehet értelmezni.
Ez egy hívójel.
– Hé, hallasz egyáltalán? – hallotta Fuahant hangját valahonnan a távolból. – Azt kérdeztem…
De ki hívja? Honnan? Miért? Ez nem lehet egy másik ivut. Akkor ugyanazt érezné, mint amikor Lýŷ hívja. De ez más. Valami új.
Magasan a kupola fölött jártak már, egy kiemelkedés felé tartottak, ahova a jelzőfények vezették őket. Ninda nem is látta. Félig lehunyt szemmel koncentrált, hogy a jel minden kis részletét kielemezze.
Az aungir lassított és berepült a magasan a város fölött elhelyezett kapun, amiben térfüggöny tartotta vissza a város levegőjét. Aztán leereszkedtek egy térre, és az ajtók kinyíltak.
– Rendben – mondta Fuahant. – Máris utánanézek, merre kell mennünk.
Ninda azonban ezt nem várta meg. Kilépett a járműből és a férfire ügyet sem vetve elindult, nyílegyenesen átvágott a téren. Az esszidzsinna csodálkozva sietett utána.
– Hé, mit művelsz? Fogalmad sincs, merre van az az utca!
Amikor kilépett az aungirból, a jel még jobban felerősödött. A jármű fala nyilván kissé árnyékolta, az Aulang Laip fala pedig teljesen áthatolhatatlan volt számára. Itt a városban már tisztán és félreérthetetlenül érezte az irányát és a távolságát. Semmi szüksége nem volt útmutatásra. A tér utáni kis utcán ment egy sarkot, balra fordult, majd lement egy rámpán, ami levezetett a dombról, amin leszálltak. Tízemeletes házak között haladt fél limlit, és az egyik előtt megállt. Fuahant, aki végig mellette loholt, értetlenül nézett rá.
– Ez az a cím. De hogy csináltad?
Ninda szó nélkül megnyomta a kapunyitó gombot. Felmentek a lifttel a hatodikra és becsöngettek egy lakásba.
– Takeri – nyitott ajtót egy félmeztelen, borostás képű srác.
– Tessék – mondta a fordítógép, amit Fuahant már készenlétben tartott.
– Kirit szeretnék venni – felelte Ninda, szúni szokás szerint azonnal a tárgyra térve.
– Taku panemo tanika – fordította a gép.
– Katto – biccentett a fiú, hogy jöjjenek be.
Ninda körül se nézett a nagy, de zsúfolt helyiségben, ahová beléptek. Csak a szoba sarkában álló nagy, lapos ládát látta. Négy fala volt, teteje nem. Abban voltak.
Az anyjuk és hat kölyök. Az anya két férfiökölnyi, a kicsik akkorák, mint Ninda ökle. Szürkék voltak, elmosódott szélű kékes és barnás foltokkal, de ahogy Ninda közelebb lépett, lassan kezdett megváltozni a színük. Az anyjuké először, fakóbarna, majd egyre élénkebb narancssárga lett, aztán a kölyköké is.
Mert érezték egymást.
– Fuahant – mondta az esszidzsinna a háta mögött –, a Testvériségből.
– Nitta – felelte a fiú azon a hangon, ahogy az emberek bemutatkozni szoktak. – Maga a jokkija, ugye?
– Kérem? Elnézést, ezt a szót a gép nem tudja lefordítani.
– Maga vigyáz rá, testőrködik.
– Á, igen, igen. Én a biztonsági szolgálatunktól jöttem.
– Gondoltam. A maguk népe sehova se jár őrizet nélkül. Félősek. De hogy mitől félnek, azt senki se tudja.
– Pedig egyszerű, Nitta. Nem félünk, csak a maguk hatóságaival nem szeretünk ujjat húzni.
– Hát… azokkal mi se… de én abban voltam teljesen, hogy maguk tőlünk félnek, idebolygói emberektől.
A társalgás nem ment könnyen, sokszor akadtak szavak, amikkel a fordítógép csak akadozva bírt el; ebből Fuahant azt a következtetést vonta le, hogy a fiú nem a szabványos sídi köznyelvet beszéli, hanem valamilyen tájszólást, vagy az is lehet, hogy egy olyan kisebbségi vagy rétegnyelvet, ami eléggé hasonlít a kölcsönös megértéshez, de a gépet azért próbára teszi. Mindenesetre valamilyen eszmecserét azért lefolytattak. Szó esett a kirik származásáról, a tenyésztés nehézségeiről, a kiripiac viszonyairól, valamint a sídi–szúni kapcsolatokról és még néhány apróságról.
Rengeteg idejük volt. Attól kezdve, hogy belenézett az anya szemébe, Ninda felől ők ketten akár ne is léteztek volna.
←nc-13 ervések 2 [77] Látszólag egy diplomáciai botránnyal került először a Galaxis fő érverésébe. Pedig dehogy. Mindig ott volt, amióta él. Ő a Galaxis fő érverése. Szerintem a Galaxis azért jött létre százötvenmilliárd évvel ezelőtt, hogy Ninda megszülethessen. Hogy ő csak egy közönséges átlagember? Hát éppen erről beszélek. (Sileni: Ninda élete, 92.)nc‑13 nc-14 Sídisuan [-19] Ámmaít először azzal válhatott egy kis időre a Galaxis fontos személyiségévé, hogy volt benne egy szikrányi abból, ami Nindát Nindává tette: hitt az emberekben, hitt önmagában, hitt Ninda fontosságában (noha egészen más szempontból, de tisztán látta, hogy egyetlen ember, sőt gyerek is lehet galaktikus fontosságú). Ahhoz, ami neki akkor kellett, ennél tovább nem is kellett látnia. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 1. A.) :: Sídisuan, Aulang Laip, 43 611. szahut fargiszíman, 415nc‑14 nc-15 kirik [-22] Ha nem lennének a kirik, csoportunk sokkal nehezebben jött volna létre – és kevesebben is lennénk. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 1. kötet, 32. sómir, 6. singir)nc‑15→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |