„Az első elmékben, amiket Ninda kikutatott, gyűlöletet, gonoszságot látott. Szülőbolygóján kevés elmével volt másképp. Ez akkor is szörnyű lenne, ha nem lenne meg a képessége. Ezzel a lelki teherrel csak azért nem lett belőle egészen torzult személyiség, mert kezdettől elutasította, s már kisgyermekként egy tudós távolságtartásával kezelte a gonoszt.”
Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára,
2. szint 4. kör, D3N rind, 52/12/244.
2. szint 4. kör, D3N rind, 52/12/244.
Ÿlnânak nem volt kifogása az ellen, hogy sétáljanak egyet. Ninda pontosan tudta, hová akar sétálni, de erről nem szólt semmit.
– Még sokra viheted ezzel a tehetséggel – áradozott a nő, de Ninda csak fél füllel figyelt oda. Csak néhány mati volt az út nyugodt sétatempóban a legközelebbi fáig, s amíg oda nem ért, más nem is érdekelte. Ÿlnâ csak beszélt egész úton, aztán elérték a kitaposott ösvénynek azt a pontját, ami a legközelebb volt a fához. Ninda letért az ösvényről és odament hozzá, Ÿlnâ követte, a fűre lépést itt sem tiltotta semmi, az emberek nemcsak mászkáltak a füvön, hanem takarókat terítettek rá és azokon heverésztek, beszélgettek, napoztak. Ninda felől akár ne is léteztek volna. Ráér majd akkor foglalkozni velük, ha elintézte, amiért jött.
Elérte a fát, megérintette a kérgét, előbb néhány ujjal, aztán a tenyerével, majd mindkettővel. Nem történt semmi. Nekidőlt a fának, nekitámasztotta a homlokát. Most sem történt semmi. Persze. Kicsit fel van zaklatva. Lýŷ megmondta, hogy minden fával kissé másképpen nyithat ki, de ugyanannak a környéknek a fái között nem lesz különbség, ebből a szempontból az egész Aulang Laip egyetlen környéknek számít, nem mintha elegendő fa lenne rajta persze – de ha leszállnak egy világon, próbálja meg őket. Azóta ez az első világ, ahol próbálkozhat. Lýŷ is tudta, hogy Handiap lesz az első úticéljuk, és megmondta, hogy az ottani fákkal nem érdemes, valami baj van a napjuk sugárzásával, az ottani kertészek soha nem fogják észrevenni, de a handiapi fák tökéletesen érzéketlenek. Ő már járt Handiapon és észrevette. Éppen ezért sajnálta, hogy ott szállnak le először – Ninda pedig ezért nem érzett semmilyen késztetést arra, hogy körülnézzen Handiapon, csak ezt nem kötötte Fendria orrára.
Lehunyta a szemét, kiürítette az agyát és várt.
A jel nem jött, a kapu nem nyílt ki.
Mit csinál rosszul? Hiszen otthon elpróbálták ezt együtt az Aulang Laip fáival! Ahhoz túl kevesen vannak, hogy hálót építsen velük, de a kaput ki lehetett nyitni.
Hát persze. Akkor ott volt mellette Lýŷ. Most nincs. A kapu nem fog magától kinyílni.
Agyának egy határozott mozdulatával kinyitotta a kaput és elindította az adást.
A jel intenzitása valósággal letaglózta, ha egy csapásra indul meg, hátralökte volna a fától és földre dönti. De fokozatosan erősödött, előbb ez a fa jelent meg az érzékelésben, majd a közeliek és az egyre távolabbiak, amint sorban kitárják láthatatlan antennáikat az ég felé, százszor nagyobbakat, mint ők maguk, és a beláthatatlan méretű háló, lassan körbenőve a tó körül koszorút alkotó hegyláncot, átömlött a mögötte levő hegyvonulatra, aminek Ninda eddig a létezéséről sem tudott, de most már érzékelt rajta minden egyes fát, a gyökerétől a lombkoronáig, félmillió fának minden rezdülését érezte, és a háló még ki sem nyílt, csak növekedett és nyelte, szívta magába az energiát, amíg a folyamat lassan el nem ért a végéhez, mert már minden elérhető fa be volt kapcsolva a kolosszális építménybe.
Ekkor Ninda megfeszítette agyának egy apró részecskéjét, és a háló nyílni kezdett.
Minden egyes fa antennái az égnek fordulva összekapcsolódtak, s az egész mű még sokszorta hatalmasabb lett, mint azelőtt, a közepében már csak apró pontként volt érezhető maga a valóságos Àiŋɬyẽm-hegység, a háló elborította az egész kontinenst és még azon is túl, a nappali félgömb nagy részét, és olyan erővel falta a napenergiát, hogy ha az a fákba jutott volna, az egész erdő lángra lobban.
Ninda megvárta, hogy a háló megteljen energiával, aztán beletöltött egy szót. Csak ennyit: Lýŷ. Várt, hogy a jel szétáradjon a gigászi alkotás egész felületén, és kilőtte.
Ő maga nem is érzékelte a szörnyű dörejt, amivel a légkörön átviharzó őrült energiafolyam félresöpörte maga előtt a levegőt és hangrobbanásszerűen távozott felfelé. De ez csak a hordozóenergia, ami hirtelen felhevítette a külső légkör egy részét és kirobbant az űrbe. Maga a jel akkorra már a hipertérben volt. Ha fénysebességgel haladt volna, Ninda már évezredek óta halott lenne, mire az üzenete eléri a legközelebbi lakott világot.
A válasz azonnal ott volt. Ninda nem emelte ki a hálóból, ami már ismét habzsolta magába az energiát, mert az is jött volna vele, és porrá égeti egész Àiŋɬyẽmet mindnyájukkal együtt, csak beérte azzal, hogy a puszta jelet érzékeli.
– Levizsgáztál. Ezt is meg tudod csinálni, és ura vagy a háló erejének. Ne feszítsd túl. A második jellel együtt dobd is le. Egy-két derki múlva küldj újabbat, ha tudsz.
Ninda a hálóba töltötte második üzenetét.
– Hiányzol. Sok barátom van az Aulang Laipon és egy már Sielunton is, de egy sem olyan, mint te meg én. Türelemmel várom a találkozásunkat, amíg csak várnom kell.
Az üzenet szétáradt a félmillió fán keresztül a háló minden részecskéjébe. Ninda megvárta, aztán kilőtte megint, s ahogy az energiafolyam kirobbant Sielunt légkörébe, egy mozdulattal elvágta a központi szálat. A háló közepén támadt lyuk szédületes gyorsasággal növekedett, néhány pillanat alatt a háló egészét felemésztette, a pillérek sorban szétporladtak, s az egész roppant művet elsodorta a szél, ahogy a fák elkezdték becsukni antennáikat. Még a nagy részük nyitva volt, amikor a háló már kilökődött az űrbe, s ott semmivé foszlott.
Ninda megvárta, amíg mindegyik fa becsukódik, s egy csendes gondolattal köszönetet mondott nekik. Aztán bezárta a kaput és hirtelen visszatért a közönséges térbe.
Ÿlnâ és a többi jelenlevő akkor kapta föl a fejét riadtan. Ninda jól tudta, hogy a kapu kinyitása és bezárása között a valóságban csupán egy szempillantás telt el, talán egy mati századrésze, ők a két hangrobbanást is egynek érzékelték, s persze mennydörgésnek vélték. Még csak most fognak reagálni rá.
Reagáltak is, a sielunt meteorológiai intézet kérdések sokaságát kapta, és hamarosan a hírekben is közzétették a választ. Nem tudják, mi történt, a műszerek csak azt érzékelték, hogy egy kozmikus energiavihar áramlik át a légkörön – persze a meteorológiai műszerek se tudták megfigyelni, hogy valójában kettő volt –, de az eredetéről nem tudtak semmit. Talán egy napkitörés. Sielunt egy három napból és nagyszámú világból álló, bonyolult rendszerben volt, ahol sok mindent el lehetett képzelni.
Mialatt a csillagászok ezen tépelődtek, Àiŋɬyẽmben már senki sem kémlelte az eget. A mennydörgéssel hirtelen szélroham is érkezett, de egykettőre el is ült. Esőre a meteorológusok szerint nem volt kilátás. Az emberek meg is feledkeztek az egészről.
←nb-24 mentalizmus [-24] S az emberek odagyűlének Jahanin köré és hallgaták. Akkor kérdé Jahanin: Miért hallgattok engem? S felelék: Mert bölcs vagy és mi tanulni kívánnánk tetőled. S ő mondá: Igazatok van, mégis tévedtek. Mások is bölcsek. Másoktól is tanulhattok. Akár egy gyermektől is. Nem kell mást tennetek, mint figyelni. (Ílgaszaumi, Jahanin-szódzsan, 2. sómir, 59. singir)nb‑24 nb-25 háló [-24] Az első elmékben, amiket Ninda kikutatott, gyűlöletet, gonoszságot látott. Szülőbolygóján kevés elmével volt másképp. Ez akkor is szörnyű lenne, ha nem lenne meg a képessége. Ezzel a lelki teherrel csak azért nem lett belőle egészen torzult személyiség, mert kezdettől elutasította, s már kisgyermekként egy tudós távolságtartásával kezelte a gonoszt. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 2. szint 4. kör, D3N rind, 52/12/244.)nb‑25 nb-26 Nuilt [38] Sielunti utunk első napján rögtön elmentünk Áintliembe, ahol először beszélt dzserangokkal. Akkor is egy sereg fürdőruhás ember vette körül, most is. De most itt volt Sielunt összes vezetője. Egy hasonló fa tövében ült le, mint akkor, és beszélt az emberekhez. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 009. karisszinan)nb‑26→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |