„A hétágú csillag is csak egy jelvény lenne, ha nem lenne valóságos tartalma annak, amit jelent. Egy rajz, egy geometriai forma. De mivel tartalma van, nem számít, hogy hétágú csillag vagy kék négyzet. A tartalom számít. Így van ez minden jellel, amit ember ki tud találni.”
Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
29. sómir
29. sómir
Handiap
43 610. famut szimsáhuran
815
Handiap volt az első idegen világ, amelyre Ninda a lábát tette, de a puszta tényen túl, hogy ez egy másik világ egy másik naprendszerben, nem érzett semmi különöset. Ahogy a suárban haladt az emberek sokaságában, majd elérte a kaput, csak annyit látott, hogy egy parkhoz ér, ahol sok ember jön-megy – bár Lũakẽàńban nagyobb forgalmat is látott. De hát ennek a városnak csak százezer lakosa van.
Az sem különbözött Lũakẽàńtól, hogy a feje fölött kupolát látott, éppen olyat, amilyet egész gyerekkorán át megszokott. Persze ott a város már kinőtte a kupolát, jókora része kívül van rajta, a kupola nemzedékek óta nem zárja el légmentesen a várost, azért létezik, mert nagyon sokba kerülne lebontani – itt viszont a kupolán kívül csak űrruhában lehet lenni.
Mégis más volt ez a hely, és ahogy ballagott a parkban, kezdte érteni, miért. Amíg Szindorián élt, az volt az egyetlen világ, amit ismert, ebből következően otthonának nevezte, de soha nem érezte otthon magát. Itt sem érzi otthon magát, de nem is kell, ez a hely nem az otthona, de van otthona.
Bár eleinte kicsit tartott tőle, hogy Lýŷ nélkül nem fogja otthonosan érezni magát, de hát persze ez már rég nem így van. Előző nap kellett elbúcsúzniuk, mielőtt a hajó kilép Szindoria naprendszeréből, onnantól nem tudnak beszélni. Föl sem hívhatják egymást hiperfonon, mert az ivutok egyáltalán nem tudnak emberi beszédhangokat képezni, és a beszélt nyelvet sem értik, csak a gondolati hullámokat. De nemsokára találkoznak megint.
Ahogy kicsit távolabb ért, megfordult, visszanézett az Aulang Laipra, vagyis hát a hajót igazából nem látta, az kívül van a kupolán, csak a suár kapuját, amit hajszálnyi pontossággal összeigazítottak a kupolán e célból nyitható kapuval. Embereket látott ki-be járni, s fölöttük, az égszínkékre festett kupolafal alatt, az óriási, felnyitott tifonglemezek fölött a több emeletnyi magas jelvény világított, a középpontból szétfutó hét vonal, a legfelső piros, a többi fehér, s a végüket fehér kör fogja össze.
– A piros az te vagy – magyarázta Skare a janníhaum tüze mellett. – Te, személy szerint, vagy a családod, a klánod, a törzsed, a hajód, a világod. Amit éppen akarsz. A fehér vonalak: mindenki más, a többi szúni, a többi törzs, és így tovább. Szétfutnak minden irányba, ahogy az emberek élete is, a szúnik bekóborolják az egész Galaxist. De összefogja őket a kör: a Testvériség. Mindnyájan Szúnahaumhoz tartozunk, Szúnahaum pedig gondot visel ránk. Vagyis mi viselünk gondot egymásra, hiszen mi mindnyájan vagyunk Szúnahaum – ezért fehér a kör éppúgy, mint a vonalak. Az egyetlen, amire nem tudok válaszolni neked, az, hogy miért éppen hétágú Szúnahaum csillaga. Egyes vélemények szerint amikor ezt a jelvényt kigondolták, mindenféle más csillagok is használatban voltak, öt-, hat-, nyolc-, kilencágúak, és azt akarták, hogy különbözzön. De ennek a magyarázatnak az a gyengéje, hogy feltételezi, hogy hétágú pont nem létezett, és miért éppen az ne létezett volna? Úgyhogy inkább arra szoktunk gondolni, hogy a csillag vonalainak száma megegyezik valamiknek a számával, amik fontosak lehettek annak idején. De hát ezt már nem bogozza ki senki.
– Az a lényeg – tette hozzá Szúhavauti –, hogy bárhol a Galaxisban ha egy szúni magára marad, nem kell mást tenni, mint megkeresni ezt a jelvényt. Minden lakott világon meg fogja találni, és attól kezdve nincs egyedül. Megesett már egyszer-egyszer, hogy egy-egy emberünk valamelyik kikötőben elcsavargott, vagy éppen felöntött a garatra…
– Netán éppen egy kislány mellett – nevetett Skare.
– Akár azt is, szóval mire eszmélt volna, a hajója felszállt és otthagyta. Senki sem esik kétségbe ilyenkor. Megkeresik a Testvériség helyi kirendeltségét, ahol kerítenek egy alkalmas hajót, s az elviszi őket a hajójuk után. Vagy ha az már messze jár, akkor fölteszik a legközelebbi hajóra, és megoldják, hogy hazajusson. És addig is gondoskodnak róla, adnak neki szállást meg minden.
Ez a beszélgetés jutott Ninda eszébe, amikor felnézett a hétágú csillagra az Aulang Laip kapuján. Bent a hajóban ritkán látja, csak egyes intézmények bejáratán van kint, meg még néhány helyen. Leggyakrabban a Tűz Őrzőjének fekete pólóján találkozik vele. Azt meg Sékardan mondta, hogy fölösleges a jelvényt pont ott kitenni, ahol már amúgy is ott van, hiszen Szúnahaumot jelképezi, az pedig mi vagyunk, minden egyes szúni polgár Szúnahaum jelképe.
Ninda végigpillantott Handiapon, vagyis amit innen látott belőle. Mit akar ő voltaképpen ebben a vadidegen városban? Tíz napja él az Aulang Laipon. Tíz napja él a szúnik között. Tíz napja él. Már jól ismeri az első szint parkját, az 5-sibe, a 4-tabe és a 2-tari szektor egy részét, meg még néhány helyet itt-ott. De hát huszonnégy szektor van egy szinten, a másodiktól lefelé, az… az százhatvannyolc! Ő hármat ismer úgy-ahogy. Meg a suárt valamennyire. De a szísiben és az angriban még egyáltalán nem járt.
Elindult visszafelé.
Fendria nagyot nézett, amikor másnap megkérdezte, ki mit látott Handiapon, s minthogy pont őrá nézett először, Ninda kénytelen volt megmondani, hogy semmit, aztán el kellett mesélnie, hogy miért nem.
– Jaj, sien, hát te nem születtél turistának, az biztos. Egy idegen világot nem a saját hajód „helyett” kell megnézni. Hanem csak úgy. Mert tetszik. Attól még tetszhet a hajód is.
– Nem láttam ott semmi különöset. Egy park, aztán utcák, házak. Lũakẽàńban is utcák meg házak vannak. Gondolom, a Galaxis minden lakott világán. Mi más lenne?
– Hát ez éppenséggel nem egészen így van, illetve azok az utcák meg házak is elég változatosak lehetnek. Nem tudom, mit tanácsolhatnék neked – talán azt, hogy járd be az egész hajót, nézz meg mindent, és talán a későbbi állomásainkon több kedved lesz körülnézni. Semmit sem veszítesz azzal, ha nem néhány mati után térsz haza, hanem kicsit később, az Aulang Laip ugyanilyen lesz, de próbálj egy kicsit feloldódni, észrevenni más helyek szépségét is. És ha valamelyik nem tetszik, akkor sincs tragédia, majd megtetszik egy másik.
Ninda kis tűnődés után bólintott és megköszönte. A gyerekek aztán elmesélték, ők mit láttak Handiapon, fényképeket is mutattak – igazából nem volt közte olyasmi, amit Ninda sajnált, hogy kimaradt belőle, hisz már nem mehet vissza, a hajó úton van Sielunt felé.
Megfogadta a tanácsot. Ettől kezdve megint azt csinálta, mint az első napokban, iskola után sétálni ment, nem egyenesen a janníhaumba, de most másképpen, elkezdte végigjárni az egyes szektorokat. Egy-egy szektor bejárására ráment az egész este, lehetett vagy harminc különböző épület mindegyikben, és a szúnik imádtak kanyargós, keskeny utcácskákat hagyni a szektorok belsejében, amik váratlanul belefutottak egy-egy eldugott kis parkba, ahol öregek üldögéltek a padokon, gyerekek játszottak a fűben, és mindenki barátságosan üdvözölte. Egy idő után már szinte tudta, melyik kanyar után fog véget érni a sikátor – ami persze mindenhol világos volt és ragyogó tiszta.
Valameddig kószált, csak aztán ment el valamelyik janníhaumba, és már haza sem ment, ott aludt az egyik pihenőfülkében, ahol egyetlen ajtó választotta el Szúnahaum nyüzsgésétől. Éjszaka csendesebb volt a janníhaum, de soha nem fordult elő, hogy ne lettek volna ott mások is, s a Tűz Őrzője egyedül lépkedett volna az örök tűz körül.
←nb-16 Geranti [-9] El lehet menekülni egy ember elől, el lehet menekülni egy helyzetből, csak önmagunk elől nem lehet elmenekülni. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 16. sómir) :: Hongo Mai, 43 610. senut nahangan, 620nb‑16 nb-17 Handiap [90] A hétágú csillag is csak egy jelvény lenne, ha nem lenne valóságos tartalma annak, amit jelent. Egy rajz, egy geometriai forma. De mivel tartalma van, nem számít, hogy hétágú csillag vagy kék négyzet. A tartalom számít. Így van ez minden jellel, amit ember ki tud találni. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 29. sómir) :: Aulang Laip, Handiap, 43 610. famut szimsáhuran, 815nb‑17 nb-18 felfedezés 1 [-21] Tudni valamit öröm. Megismerni valamit szintén öröm. Hogy melyik a nagyobb öröm, nem tudom. De mit számít, ha egyszer a tudás hiánya letaglóz és porba sújt? (Lí-Nindaran: Gondolatok, 62. sómir)nb‑18→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |