„Nem feledékenység volt vagy műszaki hiba, hogy az első hipnoanyagomból hiányoztak olyan elemi dolgok, mint Szúnahaum, a janníhaum, a szúni szokások hatalmas része, és még sok minden. Így megmaradt nekem a felfedezés és a tanulás öröme.”
Ninda: Életem egy falevélen,
520. sómir
520. sómir
Sileni Fónird
43 664. muhat dzsanargan
710
Jaungaimasz kicsiny, egyetlen naprendszerből álló államocska volt Rekki és Szindoria határán, egy lakhatóvá tett világon, aminek szintén Jaungaimasz nevű fővárosától nem messze kezdődött egy óriási hegylánc, a Muannuldi. Jaungaimasznak valószínűleg akkor sem lett volna modern szeizmológiai megfigyelőrendszere, ha telik rá, mert nem is érezték szükségét – világuk szeizmikus aktivitása csak kettes fokozatú volt, nagyon ritkán lehetett számítani gyenge földlökésekre.
A statisztika azonban csak statisztika. A kevés és gyenge földlökés nem zár ki egyetlen nagyobbat.
Helyi idő szerint kora hajnalban pattant ki az első sekélyfészkű rengés a Lúlmuan csúcs alatt, szúni mérték szerint tizennégymillió ígun erővel. Ez elég volt ahhoz, hogy egy hegyoldal meginduljon és elsöpörje az alatta fekvő völgy kisvárosait, amikben ötvenezer ember aludt. A katasztrófavédelem még el sem dönthette, mivel kezdjék a mentést, amikor kipattant a második rengés, alig tíz szirszivel távolabb, a Lúllagi völgyben, és ezzel megindult a láncreakció. Nyolc elsődleges rengést regisztráltak, amelyekben legalább tízmilliárd ígun energia szabadult fel. A hegység egy részének képe teljesen megváltozott.
Jaungaimasz városában hárommillió ember élt, a hegylánc további településein még négymillió. Mire a földkéreg megnyugodott, egyetlen város sem maradt sértetlenül, bár akadtak, ahol viszonylag kisebb volt a kár, a fővárosnak a hegylánctól távolabb eső kétharmada alig sérült meg.
Több város azonban teljesen eltűnt a föld színéről. Hozzáférhetetlenné vált tíz település, amikben összesen százötvenezer ember élt. A mentést nehezítette, hogy a katasztrófavédelem eszközparkjának legalább a fele odaveszett a fővárosi és vidéki telephelyeken.
Ennek ellenére a munkát azonnal megkezdték. A miniszterelnök kihirdette, hogy minden sértetlen felnőtt a mentőszolgálat munkatársa és részt vesz a mentésben, beleértve azt a félmillió embert, akik a hegylánctól távolabb élnek.
Minden egyéb tevékenységet leállítottak.
Már a reggel folyamán érkezett két rekki hajó, az Akanni és a Hina, bár ezek kis kereskedőhajók voltak és sokat nem tehettek, de tudták a kötelességüket. Délelőtt ért oda szindor területről a Testvériség egyik hajója, a Halgarumbi, délben pedig Rekkiből a visszakanyarodó Sileni Fónird.
Ninda egyedül lépett ki a suárkapun, párjai azt mondták, elég nekik, ha ő megnézi, milyen egy földrengés által szétrombolt város, ők nem vágynak rá. Ninda ezért lement a suárba és kisétált a városba. Annyi ideje jutott, hogy észrevegyen egy házat, aminek láthatóan megroggyant az egyik fala – amikor elemi erejű fájdalom tört rá, ami valósággal földre terítette.
Persze egy szúni nem lehet rosszul a hajójától két lépésre úgy, hogy azonnal föl ne figyeljenek rá. Mire fölegyenesedett, ott guggolt mellette egy esszidzsinna.
– Mi történt, mi a baj?
Nindának még nem volt ereje válaszolni, levegő után kapkodott, s az esszidzsinna – Haulginak hívták – intett a hordágynak. Ninda megrázta a fejét.
– Ne…
– Látom, hogy rosszul vagy, beviszlek a kórházba.
– El… múlik…
– Az nem olyan biztos – szólalt meg egy női hang a háta mögött. – Ülj le a hordágyra, megvizsgállak.
Ninda önkéntelenül lecsüccsent a hordágyra, s a nő fölé hajolt egy készülékkel. Nindát ekkor érte a második fájdalomhullám, de most már tudta, mi ez. Előkapta a suagját és egyetlen mozdulatot tett rajta. Meg se nézte, hogy megjelent-e Szinensi arca – persze hogy.
– Ȳ! Sãâi vuo!
Csak ennyit mondott, a két felnőtt biztosan nem érti ezt a rövidített sauninas gyereknyelvet, amit még szindorral is kevert – ezt csak ők hárman tudják. Most nincs közöttük mentális kapcsolat, elzárja őket egymástól a Sileni Fónird külső héja.
– Â – felelte Szinensi. Jön. Tehát Aini is, hiszen nekik egymással megvan a kapcsolatuk.
– Ky ē! Ja sỳy īmi jua Lȳ lâi šuo ẘ!
– Ny ō? Mỳ eỹ naik?
– Skau vy šyn-ẁwm! Kaiń dṙòp vasks!
– Nem látok semmit – mondta Ájuni doktornő. – Miről beszéltek?
– Semmi bajom – felelt Ninda arra a kérdésre, ami nem hangzott el, figyelmen kívül hagyva azt, ami elhangzott.
Egy pillanat múlva érkezett a harmadik fájdalomhullám, de most már teljesen föl volt készülve rá, alig látszott az arcán.
– Márpedig valami bajod mégiscsak van – jelentette ki Ájuni. Egyikük sem látta Lít feltűnni a suárban – a doktornő nem arra figyelt, Ninda háttal ült –, de Ninda érezte, ahogy az ivut megjelenik az elméjében.
– Nagyon különös jel – mondta, egy szemvillanás töredéke alatt kielemezve Ninda emlékét a három fájdalomhullámról. – Ezek mentális sikoltások? Most észlelek megint egyet.
– Én nem.
– Leárnyékoltam, különben ez az orvos még kórházba visz téged. A lányok is jönnek már, nekik sem engedem, hogy érezzék, amíg itt van a doktornő. Meg amíg a hajó lát minket. El kell mennünk innen és utánajárni ennek.
– Hogyhogy mentális sikoltások? – érkezett Aini gondolathulláma a suárból.
– Nem tudom. Később majd engedem, hogy érezzétek, de nem most. Azt érzem, hogy valaki nagy bajban van, nagy fájdalmat érez, egyedüllétet, félelmet.
– És mentális hullámokat ad le? – döbbent meg Szinensi.
– Egyértelműen. Intenzív, de diffúz hullámokat. Nem tudja irányítani vagy nem tudja, hogy hová irányítsa. Próbálok válaszolni, de még nem jött értékelhető visszajelzés.
– Oda kell mennünk hozzá – mondta Ninda, és felállt. – Nem, semmi – jelentette ki fennhangon. – Semmi bajom. Megyek, körülnézek ezen a világon.
Ájuni fölegyenesedett és tanácstalanul nézett az esszidzsinnára, aki széttárta a kezét.
– Ha semmit sem tudsz diagnosztizálni…
– Ugyan, Haulgi, egy szál súdin-hirapan van a kezemben, soroljam, mit lehet ezzel diagnosztizálni?! Mert ha azt mondom, hogy mit nem, itt állunk egy hetesig.
– Ha megint bajom lesz, bemegyek a kórházba – közölte Ninda, és elindult az aungir felé, amit Aini hívott. A két felnőtt tehetetlenül nézett utánuk.
– Várjatok csak, nem úgy van az – szólalt meg Haulgi. – Ezen a világon veszélyhelyzet van, nem sétálgathattok védelem nélkül.
– Ninda csillaghíresség – felelte Szinensi –, nézz föl, ott egy Uori, az vigyáz rá mindenhol. Ennél több védelem minek? Ha bajba kerülünk, mennyi idő alatt terem ott ezer esszidzsinna?
– No jól van – adta meg magát a férfi –, menjetek. A robot úgyis össze van velünk kapcsolva.
De már nem is kapott választ. A lányok és az ivut beszállt, az ajtó becsukódott, a kocsi felszállt.
– No jó, és hova megyünk? – kérdezte Szinensi.
– Próbálom tájolni – felelte Lí. – Most már átadhatom nektek is, de készüljetek föl, hogy nagyon rossz. Csak egy-két impulzust.
Hirtelen mindhárman megérezték az elméjükben visszhangzó rémült, kétségbeesett, fájdalmas sikoltást. Olyan volt, mintha valaki egy üres szobában üvöltözne, és ők ott lennének vele.
– Ez borzalmas – nyögte Aini, és Lí megint elszakította őket a jeltől.
– De nem értem – mondta Szinensi. – Nem tartalmaz szavakat. Ember ez?
– Kiri nem lehet – mondta Ninda –, akkor egészen más lenne a hullámkép.
– Ivut sem lehet – felelte Lí. – Ez ember. Valóban teljesen nonverbális. Valószínűleg nemcsak azért, mert halálra van rémülve és alighanem egyszerre érez testi és lelki fájdalmakat, hanem mert nem tud semmit arról, hogy mi vesszük a jeleit. Hiszen a receptorok nem találkoznak más receptorral, eszükbe sem jut, hogy létezhetnek.
– És ő nem veszi a te jeleidet? – kérdezte Ninda. A gondolatközlés komplexitásában nem volt szükség annak hozzátételére, hogy Lí sokkal erősebb és összetettebb jeleket tud kibocsátani, mint ők hárman együttvéve.
– Nem. Eddig még semmi reakció. Mindenesetre az irányát kezdem bemérni. A hegylánc fölé menjünk.
Az aungir megindult észak felé.
←oh-2 homokvárverseny [54] Ha bárhol elvesznél a Galaxisban, csak keresd meg a hétágú csillagot. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 106. sómir) :: Jallakul, Sileni Fónird, 43 664. senut fargiszíman, 804oh‑2 oh-3 hívójel [72] Nem feledékenység volt vagy műszaki hiba, hogy az első hipnoanyagomból hiányoztak olyan elemi dolgok, mint Szúnahaum, a janníhaum, a szúni szokások hatalmas része, és még sok minden. Így megmaradt nekem a felfedezés és a tanulás öröme. (Ninda: Életem egy falevélen, 520. sómir) :: Jaungaimasz, Sileni Fónird, 43 664. muhat dzsanargan, 710oh‑3 oh-4 romok [15] Végül mégiscsak miniszterelnök lettem. És pontosan azért, mert annak az egy szem szöszke kislánynak akarunk megfelelni mindannyian. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 455.)oh‑4→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |