„A gazdasági szakemberek szerint ha egy árucikk mondjuk egy palant ér, akkor ugyanannyi az értéke, mint egy palan készpénznek. Pedig nem. Ez gépies gondolkodás. Az árucikket használni lehet valamire, az egy palan meg csak egy bejegyzés a számítógépen.”
Ninda: Beszélgetések, 503.
Lũakẽàń
62. èkaĩ 44.
a fehér órája
A Lõarmëy előtt összesereglett tömeg néhány száz főt számlálhatott, az ezret biztosan nem érte el. Śaŵllèy, mialatt felsétált a rögtönzött pódiumra, csendes mosollyal gondolt vissza azokra az időkre, amikor több tízezren gyűltek össze az utcákon és tereken, de egyáltalán nem azért, amiért most.
– Köszöntöm önöket. Śaŵllèy ËẼnaḩý vagyok, a projekt vezetője. A regionális koordinátor bízott meg, hogy vezessem ezt a beruházást, mégpedig azért, mert protekcióm volt nála: én voltam az. – Derültség. – Âriỳn úr, utódom e pozícióban azt mondta: ez egy komoly beruházás, ez akkora, mint egy Testvériség-hajó suárja, ehhez kell egy olyan szervezőzseni, mint én. – Nevetés. – Nem, zsenit igazából nem mondott. Azt mondta, hogy lesz munkám bőven, de meg tudom csinálni, én már annyi mindent csináltam, feltalálom magam. Ez egy közismert formula olyan esetekre, amikor valakit olyan feladattal akarunk megbízni, amihez hasonlót még soha nem csinált, és valószínűleg kudarcot vall. – Az emberek rázkódtak a nevetéstől. – De a koordinátor úr nem gondolt arra, hogy kitűnő szakemberekkel vagyok körülvéve, akik felépítik ezt a létesítményt, akkor is, ha én csak mímelem a munkát. Úgyhogy… – Széttárta a karját, megint felcsattant a nevetés, aztán a taps.
– Most pedig – emelte fel a karját Śaŵllèy, amikor elült a jókedv – itt az idő, hogy átadjam a közönségnek Ṙaẃ Mùsynuõp és Ḱâar Deŷmaséḩẙ – intett kezével balra és jobbra, a mellette álló alkotók felé –, e két ragyogó művész alkotását, a Lõarmëy üzleti központot!
Az épületet aztán a tervezőpáros mutatta be a vendégeknek és a tévénézőknek. Valóban akkora volt, mint egy Testvériség-hajó suárja, sőt az volt a minta, még engedélyt is kértek és kaptak, hogy felhasználják. Méghozzá az Aulang Laip suárja, mert ezen a hajón hagyta el Szindoriát és vált ismertté Ninda. Nem csak engedélyt kaptak, hanem nagyszámú fényképet és alaprajzot is a vásárlók számára nyitva álló területekről; a Testvériség sosem csinált ügyet abból, hogy amit a dzserangok is láthatnak, azt képen is megmutassa. A rajzot aztán a tervezők szabadon értelmezték újra, a belső terek dekorálását is teljesen saját elképzelések alapján végezték; nem is használták fel az Aulang Laip dekorációit, bár nem lehetetlen, hogy engedélyt kaptak volna némelyikre – de egy üzlet vizuális arculata egészen egyedi alkotás, képtelenség, hogy egy teljesen más üzlet ugyanazt használja.
Amikor az északi oldalon, az épület végében fekvő Lõarmëy-terembe léptek, ismét Śaŵllèy kért szót.
– Amint látják, ennek a rendezvény- és tanácsteremnek ugyanaz a neve, mint az épületnek, és most egy-két huszadra engedjék meg nekem, hogy Nindát utánozzam: mert volt az úgy egykor, hogy élt egy fiatal művész, az Omner – a mi nyelvünkön Õmnàër – Köztársasághoz tartozó Famgup világán, amit sỳÿndoṙ nyelven Âimůopnak hívunk. Festészettel, szobrászattal, iparművészettel, valamint zeneszerzéssel és költészettel is foglalkozott. Némi ismertségre tett már szert hazájában, de igazi nagy hírnévre még nem, amikor találkozott egy sỳÿndoṙ lánnyal, és a kedvéért ideköltözött, erre a világra. Itt vette fel ezt a művésznevet: Lõarmëy. Igazi hírnevét nálunk nyerte el, a Galaxis sỳÿndoṙ művészként tartja számon. Neki köszönhetjük többek között Mùrasëyn, Lâmiń, Ṙaẁp szobrait, a Sïnlên képsorozatot és a nagy murálképeket az Ìllewńt és a Śẅmten épületeken. S ezalatt teltek a hosszú sỳÿndoṙ évek, a művész megöregedett, s végül egyesült a Galaxissal. Végakaratában az államra hagyta a birtokot, amit Lũakẽàń városában szerzett, de azzal a kikötéssel, hogy valami olyasmit kell rá építeni, ami sok-sok embernek, akár az egész városnak hasznos, azonban csak halála után húsz évvel kapják meg. Ugyanis szívből utálta a Ḱïyṙeàn-rendszert, és úgy gondolta, inkább kivárja a zsarnok halálát. Nyilván elég is lett volna ez az idő, hiszen még tizenhét év van hátra a húszból – ám a művész hagyatékát gondozó alapítvánnyal egyetértésben úgy gondoltuk, akkor cselekszünk Lõarmëy akaratával összhangban, ha nem a mechanikus húsz évhez ragaszkodunk, hanem ahhoz, hogy ő nem akarta a Ḱïyṙeàn-rendszer korrupt figuráit gazdagítani ezzel a beruházással. Ez most már nem történhet meg, ezért most hoztuk létre ezt az üzletközpontot az ő egykori birtokán. Az imént már megtekinthették mind a nyolcvankét üzletet, én csak annyit teszek hozzá, hogy a tervek szerint naponta félmillió lûam lesz a létesítmény összesített forgalma.
A lûam volt az ország új pénzneme, miután a szúni pénztől végre elszakították a gazdaságot. A neve a Ramśân-hegység egy kicsiny, tarka tollú madarának nevével azonos, de valójában rövidítés volt: lĩnlaẁt ùṙen amnëvåyt, nemzeti fizetőeszköz. Egy palan száz lûammal volt egyenlő, akárcsak a hãỳ valaha, a nagy infláció előtt. Egyes, ötös és tízes pénzkorongokat adtak ki, és egytizedeseket is, amiknek sômen, „töredék” volt a nevük. A Testvériség által kiadott pénzkorongok még sokáig érvényesek maradnak, mindenhol el kell őket fogadni, később majd kormányhatározat fog rendelkezik az érvényességük határidejéről. De az még nem most lesz, és a Testvériség azután is korlátlan ideig be fogja váltani őket bármelyik sỳÿndoṙ bankban, a külképviseleteken és a hajók suárjaiban levő bankautomatákban.
Eĩdì éppen ezeket az újfajta pénzkorongokat rakta kis oszlopokba az asztalon. Tíz sárga-piros, kerek műanyaglapocska: száz lûam. Vagyis egy szúni palan, számította át önkéntelenül. Nyolc ilyen oszlop volt a dobozkában, amit küldtek.
– Szép pénz – bólintott Lèẽreŷn Vỳḩaůteń. – Ha azt veszed, hogy mennyi ideig írtad azokat a cikkeket, hát órabérnek sem rossz.
A lány fölmosolygott rá.
– Te mennyit kerestél az első cikkeiddel?
– Hát ugye át kell számítani, meg a vásárlóérték is egészen más volt, de hasonló terjedelmű szövegért, azt hiszem, másfél-kétezer lûamnak megfelelő összeget kaptam. Csakhogy még valamit vegyél tekintetbe. Én az első cikkeimet egyetemista koromban publikáltam, jóval idősebben, mint te, mégpedig az egyetemi lapban, ami közismerten jól fizet. Te még csak most mész majd egyetemre. No igen, hozzá kell számítani, hogy Ninda közeli barátja vagy, és ezt a lap honorálja, szeretnének megnyerni állandó szerzőjüknek. Használd ki, sosem árt egy kis hírnév. Segítsek?
– Jaj, apuka – rótta meg a lány mosolyogva –, föl tudok állni egyedül, ez nem betegség.
De azért elfogadta a felé nyújtott kezet. Vỳḩaůteń, mint általában, elgyönyörködött Eĩdì lassan gömbölyödő hasában; még valóban csak lassan gömbölyödött, nem egészen háromhónapos volt. Valóban nem volt még szüksége segítségre, de Vỳḩaůteń mint születetten előzékeny ember elképzelni sem tudta, hogy ne ugrálja körül leendő unokájának édesanyját. Feleségével annak idején ugyanezt tette.
Nindát még nem értesítették a terhességről, a kisfiával van elfoglalva, ráér. Még a hosszú sỳÿndoṙ hónapokból is kell hat és fél, hogy egy kisbaba megszülessen. Talán éppen ïniì tizenhetedikén…
←ph-13 engedelmesség [-18] Annyira triviális lehetett volna. Kíreán ideje lejár, jön valaki, aki eltávolítja – és magától értetődően a helyére áll. Hány milliószor fordult már elő a Galaxis történetében? Csakhogy aki eltávolította… az Ninda volt. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 480.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 713. senut fargiszíman, 770ph‑13 ph-14 avatás [-24] A gazdasági szakemberek szerint ha egy árucikk mondjuk egy palant ér, akkor ugyanannyi az értéke, mint egy palan készpénznek. Pedig nem. Ez gépies gondolkodás. Az árucikket használni lehet valamire, az egy palan meg csak egy bejegyzés a számítógépen. (Ninda: Beszélgetések, 503.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 62. èkaĩ 44., a fehér órájaph‑14 ph-15 hatások [-9] Ha Ninda népszerűségéről beszélgetsz, egykettőre elfelejted, hogy kicsi számok is léteznek. De nem mindegy, hogy hány ember mosolyodik el, ha meglátja az arcát, meghallja a hangját? Az számít, hogy felderül a szívük. No meg hogy az anyukám. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 003. dzsanargan) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 713. higit szílgaran, 689ph‑15→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |