„Már a saunisi útján is így csinálta. Megismerkedett egy-egy világ viszonyaival, és néhány emberrel is onnan. Így alakított ki képet a világról, s ezekből a mozaikkockákból állt össze képe a Galaxisról.”
Aini: Ninda mint köznapi ember,
80.
80.
Elgen világossá vált, hogy nincs egyenes összefüggés a világok Szindoriától való távolsága és Ninda hírneve között. Suhurgon már csak tudták, ki Ninda, de a rajongás elmaradt; Ommudi óta pedig már nem is ismerték, illetve csak mint az éneklő kislányt a hinnuldudi dzsemrurról és az arganneszi fesztiválról. Azóta is folyamatosan távolodtak Szindoriától, de Elgre igenis eljutott Ninda hírneve, mind a kettő, az énekesi és a szindorok rajongásának híre is. Olyannyira, hogy két derkivel Elgre érkezése után kapott egy hívást a núdzsahantól, Szefargauttól.
– Felhívott minket Rhanu professzor az elgi egyetemtől. Szeretne felkérni téged, hogy tarts náluk előadást.
Nindának elkerekedett a szeme.
– Én? Előadást? Nagy Galaxis, miről?
– Szerintem kérdezd meg tőle.
Ninda bólintott, Szefargaut pedig átkapcsolta egy kövérkés férfihoz, akinek felül kopasz volt a feje, csak körben volt rajta némi ősz haj, és mélyen ülő, seszínű szemével kíváncsian nézett rá.
– Ninda…
– Igen, én vagyok.
– Ó… igen, igen. Üdvözöllek Elg világán, Ninda. – A professzor kurtán biccentett. – Hírét vettük, hogy világunkon tartózkodsz, és nagyon megörültünk jöttödnek. Hozzánk is eljutott annak a különleges és rendkívüli szeretetnek a híre, melynek Szindorián és sok más világon is örvendesz. Tudtunkkal Elgen és holdjain nem vert gyökeret ez a furcsa eszme – bár ha netán mégis, azt sem látnánk indokoltnak kifogásolni –, de a galaktikus hírverés útján értesültünk létéről. Egyetemünk elnöksége rövid tanácskozás során hozott döntést arról, hogy felkérnénk téged, beszélj nekünk arról a jelenségről, mely Szindoria és más világok népében személyed kapcsán kiformálódott. Rám ruházták a feladatot, hogy ezt a meghívást átnyújtsam. Magától értetődően fedezzük költségeidet és a szokásos összegű, kétszáz rhud tiszteletdíjat ajánlhatjuk föl részedre is.
Ninda szokva volt a szúnik szertartásos beszédéhez, de zavarba hozták a professzor cirkalmas mondatai. Folyékonyan beszélt szúniul, de nem szertartásos volt, csak bonyolult.
Nem próbálta utánozni.
– Semmi akadálya, szívesen beszélek róla. Mikor és hol?
– Nagyon köszönöm – biccentett megint a professzor. – Az egyetem létesítményei fővárosunkban, Audenben találhatóak. Ha megjelölöd az időpontot, amikor neked alkalmas, küldünk érted járművet.
– Akár most is – vágta rá Ninda gondolkodás nélkül.
A professzor nagyon örült, és a Varnen parkban, ahol Ninda ekkor sétálgatott, hamarosan leszállt egy nagyobbacska légikocsi. Egy háromszáz év körüli nő szállt ki belőle, egyenesen őhozzá indult, nyilván ő is, mint mindenki, nyomban tudta, hogy melyik Ninda. Egy szőke, rózsaszín bőrű gyerek szúni öltözékben, ilyen nincsen sok. Még mindig ugyanaz a két köntöse volt, keveset nőtt, nem sokat kellett igazítani rajtuk. Most a fehéret viselte.
– Üdvözöllek, Ninda – biccentett a nő éppen úgy, ahogy a professzor, de ő fordítógépet használt. – Ini kel Aszrhani vagyok az Elg-Auden Egyetemről, és érted jöttem.
Ninda viszonozta a biccentést.
– Rendben. Mehetünk.
Ahogy a légikocsi kilépett a város térfüggönye alól, emelkedni kezdtek, s csakhamar láthatóvá vált Elg sűrű légkörének sávos mintázata, amit már leszálláskor is láttak.
– Érdekes – mondta Szinensi. – Még egészen alacsonyan voltunk, amikor már nem látszott az a folt, amiben a város épült. Amikor Elget betelepítették, vajon hogyan találták meg?
– Gondolom, még nem is létezett – felelte Nomboka –, hiszen ott a légkör magasabb a talajszintnél, csak a térfüggöny tartja vissza. Nyilván szondákkal kerestek olyan helyeket, ahol aránylag kis mélységben szilárd talaj van.
– Á, értem.
– Nézzétek a sávok határát – mondta Ninda.
– Jól néz ki – bólintott Szinensi.
Abból a magasságból, amiben repültek, négy sávra lehetett rálátni; menetirány szerint balról jobbra nézve barnásvörös, piszkosfehér, homoksárga és megint barnásvörös. A sávok határán a színek bonyolult, kacskaringós örvényekbe gyűrődtek, látni lehetett az örvények forgását és a bennük csapkodó villámokat. A legtöbb örvényben több villám is kipattant, amíg elrepültek fölöttük.
– Mekkora egy ilyen örvény? – kérdezte Ninda.
– Szerintem elférne bennük egy város – tippelte Nomboka, és a nőre nézett, aki széttárta a kezét.
– Én sajnos nem tudom a választ ilyen kérdésekre, a titkárságon dolgozom.
– Mennyi Elg átmérője? – kérdezte Szinensi.
Ezt persze a nő is tudta.
– Tizenhétezer-nyolcszázharminckilenc szirszi – számította át a fordítógép.
– No, szomtihatuen – pillantott Szinensi a barátnőjére –, akkor ki tudod számítani, mekkorák az örvények.
– Ugyan hogy, te sengiri? – nevetett Ninda.
– Látjuk a világ görbületét, ennek a szögéből kiszámíthatod, hogy a kerületének mekkora hányadát látjuk, vagyis hány szirszit fog át a látóhatárunk, és ebből azt, hogy mekkorák az örvények.
– No persze. Csak ehhez nemcsak számolni kellene remekül tudni, hanem fantasztikus szemmértékre is szükségem lenne.
– Nahát, egy adottság, ami neked hiányzik? – incselkedett vele Szinensi.
– Egyébként az átmérőjük négyszáz és nyolcszáz szirszi között van – szólalt meg Nomboka. – Amíg ti számolgattatok, megnéztem a galaktikus lexikonban.
– Hát így is lehet persze – bólintott Ninda, és balra kapta a tekintetét. – Az mi?
Balról egy fehér, szögletesnek látszó tárgy emelkedett a látóhatár fölé.
– Rha-in Arer – felelte Ini –, a gyűrűben keringő egyik holdunk.
– Gondolom, lakhatatlan – mondta Nomboka.
– Persze, voltaképpen csak egy nagy jégtömb. Több ilyen is van a gyűrűben.
– Nem olvad el? Hiszen telibe kapja a napfényt.
– Hát ezt nem tudom – tárta szét a kezét Ini. – Az egyetemen természetesen van planetológiai tanszék, és az előadásodon alighanem ott lesz jó néhány szakember is, akiket megkérdezhetsz. Én sajnos nem értek hozzá.
Ninda hümmögött és megvakarta az orrát.
– Ami azt illeti, fogalmam sincs, hogy kell egy egyetemen előadást tartani.
A két felnőtt egymásra nézett.
– Ninda rengeteg interjút adott már – magyarázta Nomboka –, de előadást tényleg nem tartott még.
– Hááát – tűnődött Ini. – És ha… interjúként szerveznénk meg?
– Jó ötlet – mondta Ninda, el sem véve tekintetét az ablakról. Kint a látóhatáron megjelent egy szürke test. Gyorsan emelkedett, s a görbület ívéről látszott, hogy jókora.
– Ez az egyik valódi holdunk, Szonafr – mondta Ini. – Kétmillió lakosa van.
Hirtelen tűzoszlop tört fel előttük, pattogó szikrákat szórt magából, ingadozva, billegve állt a gáztengerben. A kocsi irányt változtatott.
– Ez pedig nyilván az, amikor a gázok találkoznak – állapította meg Ninda.
– Igen, valami ilyesmi. – Ini megköszörülte a torkát. – A… az utunk természetesen veszélytelen, az irányítás kikerül mindent, ami kárt tehetne bennünk, de eleve magasabban is repülünk, mint ameddig a tüzek felérnek.
– Ne aggassza magát – mosolygott Nomboka –, ez a két gyerek ott volt Suhurgon egy akkora földrengésnél, ami után újra kellett rajzolni az ottani világtérképeket, ezek nem félnek semmitől.
– Egyszerű oka van – felelte Ninda. – Senki nem lenne olyan őrült, hogy valóban veszélyes helyre engedjen minket. Meg sem kérdeztem, anélkül is tudom, hogy ezt a légikocsit figyeli az itteni irányítás és a miénk is.
– Jól tudod – szólalt meg egy férfihang. – Itt Ahin kale Rhamdo, Külső Légköri Forgalmi Felügyelőség.
– Itt pedig Inersza az esszidzsinnától – érkezett egy női hang is.
– No látod, Ini – mosolygott Ninda. – Suhurgon is vigyáztak ránk. Mindenütt vigyáznak ránk. Mitől félnénk?
←od-11 gáztörpe [-23] Élt egyszer valahol egy boldog ember. Nem tudta magáról, hogy boldog. Vége a mesének. (Sileni: Ninda történeteiből, 3. kötet, 86. sómir, 110. singir) :: Elg, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat muandzsan, 808od‑11 od-12 gáztörpe [5] Már a saunisi útján is így csinálta. Megismerkedett egy-egy világ viszonyaival, és néhány emberrel is onnan. Így alakított ki képet a világról, s ezekből a mozaikkockákból állt össze képe a Galaxisról. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 80.)od‑12 od-13 egyetem [4] Vannak emberek, akiknek fogalmuk sincsen, hogyan élnek mások a Galaxis más részén – vagy akár ugyanabban az utcában. (Ninda: A fény lúmái, 1525.)od‑13→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |