„A múlt már lezajlott. Ez azt is jelenti, hogy ami történt, megtörtént, hibáinkat megpróbálhatjuk jóvátenni, amelyiket lehetséges közülük. De azt is, hogy jó és rossz emlékeink, tapasztalataink már velünk maradnak életünk végéig.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
862. sómir
862. sómir
– Közleményt? – pillantott Ninda érdeklődve Ámmaítra.
– Igen, úgy gondolom, hogy ezt kellene tenni. Te általában egyszerűen elmondod a dolgokat az embereknek, de amikor én jelentettem be, hogy kevesebbet fogsz tudni beszélni velük, mert lett egy gyereked, arra nagyon odafigyeltek. Az, hogy másvalaki jelenti be helyetted, különleges hangsúlyt ad a dolognak.
– Értem. Igazad van. Jól van, jelentsd be helyettem.
– Mikor szeretnéd? – kérdezte Ámmaít, de Ninda csodálkozó tekintetét látva nyomban válaszolt is magának. – Persze, most azonnal, minek is kérdezem… Rendben. Mennyi az idő most Kaindímban? – kérdezte inkább csak úgy önmagától, miközben a suagjáért nyúlt, de Ninda így is válaszolt.
– Teljesen mindegy. Ha rólam van szó, álmukból is felugranak.
A tagok mosolyogtak, Ámmaít pedig felhívta a ŚÂW szerkesztőségét.
– Ó, professzor úr – vette föl egy fiatalember, a kiírás szerint Àseṙ ẼÊsvuóp. – Nagy tisztelettel üdvözlöm! Jelenléte megszépíti napunkat. Miben lehetek segítségére?
Szúni ízléshez mérten ez extrém hosszadalmas udvariaskodás volt, de a szindoroknál csak a legújabb időkben, a diktatúra bukása után vált elfogadottá, hogy ilyen röviden üdvözöljenek egy ennyire jelentős személyiséget.
– Üdvözlöm, ẼÊsvuóp úr. Van egy hírem, amit szeretnék megosztani a nemzettel – pontosabban a csillagközi közvéleménnyel. Meg tudná oldani, hogy intézkedjen egy közvetítés ügyében?
– Ó, professzor úr kérem, hogyne, természetesen. A legnagyobb örömmel. Mikorra parancsolja?
– Nagyon kedves. Nincs jelentősége az időpontnak, amikor önöknek kényelmes.
– Azonnal intézkedem. Az egyik szerkesztőnk néhány huszadon belül visszahívja professzor urat.
– Köszönöm, ẼÊsvuóp úr. További kellemes napot.
Míg a visszahívást várták, a Társaság tagjai nyugodtan fogyasztották vacsorájukat. Ámmaít sült halat evett, súgum-firragit, dzsalhalgi módra, citromos mártással és saunisi recept szerint készült ȳstrandas gyümölcssalátával.
Sugiran törte meg a kis csendet, letéve villáját a húspogácsája mellé.
– Andzsi, emlékszel Henarfra? Mi voltunk az egyetlenek, akik közvetlen közelből tudósítottak, és világosan értettük, hogy amit látunk, be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Be is került, az ottaniba, több száz világon azóta is tanítják, a Galaxis többi részében meg azt se tudják, hol van Henarf. Hát most az az érzésem, már sokadszor, hogy aminek most szemtanúi vagyunk, arról az egész Galaxisban tanítani fognak.
Az öccse bólogatott, de Ninda megelőzte a válaszadásban.
– Ugyan már, Sugiran. Beszélgetek az emberekkel. Ne építs belőle hajót, az egésznek nincsen semmi jelentősége.
Hait kissé előredőlt, amennyire hasa engedte.
– Igazán, sien? Akkor miért hívtál össze minket?
Ninda elmosolyodott. Persze hogy erre is tud válaszolni, gondolta Hait.
– A Galaxis szempontjából nincsen jelentősége, sien-Hait. Gondold végig, mekkora terület az, ahol egyáltalán hallhattak rólam. A fél spirálkar? Talán még annyi se. Sugiranéknak van róla térképük, én nem szoktam nézegetni. De a Galaxis nem ebből az egyetlen spirálkarból áll, sien, a szétágazásokkal együtt van vagy hat fizikai ág, de inkább a civilizáció által elfoglalt, nagyjából összefüggő területeket szoktuk spirálkaroknak hívni, azokból lehet vagy húsz. Óriási vidékek, sien. Itt nálunk állítólag valami kétmilliárd ember hallott már rólam. Óriási szám, nem vitatom. De Szuangsanné hatalmas, a Galaxis-negyedkör mentén van vagy kétezer nagyobb állama, és egy emberre, aki tudja, ki az a Ninda, tízezer jut csak itt a spirálkaron, akinek fogalma sincsen. És ezzel nincs is semmi baj, a Galaxis márpedig ekkora és kész. Baj akkor van, ha azt hiszitek, hogy én újjá fogom teremteni a Galaxist.
– Értjük mi – bólogatott Andzsihut –, de hadd kérdezzek valamit. Hány éves is vagy te?
– Hiszen tudod, százhetvenhétnek becsülöm magamat.
– Igen, tudom, de te is gondold most át. Száztizennyolc évesen kerültél az Aulang Laipra, azelőtt nem ismert téged senki. Ha hatvan év alatt megismert kétmilliárd ember, egész életed során mennyi fog, feltéve, hogy az ütem nem változik? Te vagy a szomtihatuen, mondd meg.
Ninda sóhajtott.
– Hát mondjuk ha ezeréves koromig élek, akkor közel harmincmilliárd. Szuangsanné népességének egy elenyésző töredéke.
– Igen. Csakhogy a hírneved terjedésének üteme nem marad változatlan. Ennek a kétmilliárd embernek a fele a szindoriai dzsáhifannun alatt vagy után hallott rólad először. Az ötvenkilenc év valójában sokkal kevesebb. Nyilván soha nem fog bekövetkezni, hogy az egész Galaxisban mindenki tudjon rólad, de ha az vagy, akinek gondolunk, akkor rövid időn, mondjuk egy évszázadon belül legalábbis Szuangsannén minden művelt ember ismerni fogja a nevedet.
Ninda határozott mozdulattal bólintott.
– Ha az vagyok, akinek gondoltok. De még ti magatok sem tudjátok, kinek gondoltok. No, mi van a szindorokkal?
– Itt várakozik az élő adás – felelte Ámmaít, és megérintette a suagját. – Üdvözlöm, Lỹŷkśůnaḩỳ úr.
– Köszöntöm, ÎÌdaṙa professzor úr – nézett rá a riporter a tévések széles mosolyával. – Mit tehetek önért?
– Egy hír közreadásában segíthetne, Lỹŷkśůnaḩỳ úr – nem is nekem, hanem a nézőknek.
– Öné a kép és a hang, professzor úr.
– Köszönöm. Üdvözlöm a nézőket Sỳÿndoṙeìán és a Galaxis világain. Ismét Nindától hoztam hírt, vagy ha úgy tetszik, üzenetet. Mivel ő az az ember, aki mindig tartogat meglepetéseket, most hozott egy olyan döntést, amely némileg megváltoztatja pályáját, alighanem hosszú távra. Egy neves filozófussal folytatott beszélgetése nyomán úgy határozott, hogy a jövőben másképpen fogja irányítani nyilvános szerepléseit. Úgy kíván tevékenykedni, mint egy dòõyll. Azok számára, akik fordításban hallgatnak engem, elmondom, hogy ez egy archaikus szó, a régi sỳÿndoṙ legendákban szerepel, elmondó embernek szokták értelmezni. A legendabeli dòõyllok történeteket meséltek, amikkel megmutatták hallgatóságuknak a megoldást problémáikra, tanították, nevelték őket. Ilyenféle emberekről más népek meséiben is tudunk – erről már ő maga tud több információval szolgálni –, bár én arról őszintén szólva semmit sem tudok, hogy hányan voltak közülük gyerekek. Azt hiszem, ez nem nagyon lehetett jellemző. Ninda számára jelen pillanatban az a dolog legfontosabb része, hogy meg kíván válni attól a szereptől, hogy ő Sỳÿndoṙeìa afféle társadalmi tanácsadója legyen. Tudják, mit mond mindig: „Semmi közöm Sỳÿndoṙeìához, csak ott születtem.” A sok-sok világon elterjedt rajongó tisztelet inkább zavarja, mint örömmel tölti el, és szeretné ezt a jelenséget valami olyan irányba terelni, amiről azt látja, hogy értelme van. Hát ennyi. Átadtam az üzenetet.
Ninda kézjellel mutatta, hogy be akar lépni a hívásba, és miután Ámmaít elhallgatott, meg is érintette a gombot.
– Åmmaĩt nagyon pontosan adta át az üzenetemet – nézett határozottan a riporter szemébe, aki szélesen elmosolyodott a láttán. – Erre az utolsó részletre én még kitérnék. Nem véletlenül írtam elő Sỳÿndoṙeìának, hogy a diktatúra bukása után távolítsák el az arcképeimet. Mostanra már egy új diktatúra kezdeményeit jelentenék, ha nem politikai diktatúráét, akkor véleménydiktatúráét. S így sem zárható ki egy ilyennek a létrejötte. De akkor azt már nélkülem, sỳÿndoṙok.
←oj-6 khaddahum [-25] A családjukból csak Szinensi használja a nevét eredeti formájában. Nindának valaha csak csúfneve volt. Aini neve igazából sokkal hosszabb, de ezt mi szúnik nemigen tudjuk. Sileni eredeti nevét mindnyájan ismerjük, de nem is hallgat rá. Fura dolgok ezek. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 8. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 669. dzsirat dzsanargan, 894oj‑6 oj-7 bejelentés [-24] A múlt már lezajlott. Ez azt is jelenti, hogy ami történt, megtörtént, hibáinkat megpróbálhatjuk jóvátenni, amelyiket lehetséges közülük. De azt is, hogy jó és rossz emlékeink, tapasztalataink már velünk maradnak életünk végéig. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 862. sómir)oj‑7 oj-8 dòõyll [-25] Vegyél egy csomó köznapi, normális embert. Adj rájuk egyforma ruhát, mindenféle jelvényekkel. És máris magától értetődőnek fogják találni, hogy megöljenek másokat. (Ninda: Beszélgetések, 850.)oj‑8→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |