„Megtanulni bármilyen bonyolult dolgot általában könnyebb, mint a már birtokunkban levő tudást rendszerezni, akár egyszerűbb dolgokkal kapcsolatban is. Pedig a rendszerezetlen tudás oszladozni kezd.”
Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába,
4.
4.
Hangilaoran
43 698. famut szílgaran
460
Talán ha húszan voltak Hangilaoran hatodik szintjén, a kör alakú Jasszinup teremben, Nindáék valamennyiüket évek óta személyesen ismerték. Többségük párnákon ült, néhányan asztal mellett, mindenki előtt a szokásos tálcák és poharak, és senki nem szólt semmit élőszóval. Nem illett hangos beszéddel zavarni a dóar-thokkan résztvevőit – arra való volt a fal, hogy ott mondják el a mondanivalójukat.
Itt másképpen játszották, mint Szketro Mjanrit a családjával, amikor Ninda találkozott velük, nem asztalon a kis hatszögletű lapocskákkal, hanem a falon, ami teljes egészében képernyő volt, és mattfekete felületének néhány részén szövevényes rajzolatok húzódtak khák sokaságából, zölddel, sárgával, kékkel, pirossal, fehérrel írva. Mindegyik terület egy beszélgetés.
Ninda a zölddel folyó eszmecserét olvasgatta, ami a fhangí tömör nyelvén is kitett már több száz khát, amikor ő bekapcsolódott. Történeti nyelvészetről folyt a szó, Arnagi egy lúmájából indultak ki: „Ősi Föld legkorábbi történelmében fordult elő először és utoljára, hogy nyelvek keletkeztek a semmiből. Azóta csak már létező nyelvekből jönnek létre.” A beszélgetés több szálon folyt, egyfelől azt tárgyalták, hogy vajon ez miképpen történhetett, mi késztethette a félig-meddig még állati sorban élő embert, hogy szavakat találjon ki, majd elvont fogalmakat és nyelvtani struktúrákat alkosson – márpedig a történészek meggyőződése szerint ez volt az, ami végül is kiemelte az embert az állatvilágból –, a hatszögrács egy másik nyúlványain pedig arról értekeztek, hogy lehetséges-e ma – azaz bármikor a nyelvek létezése óta –, hogy a semmiből újabbak jöjjenek létre. Ninda átnézte a rácsot, a suagján vissza is tudta pörgetni és megnézni, milyen sorrendben tették hozzá gondolataikat a többiek, és mely részleteket ki írta. Válaszolni is ott tudott, csak kiválasztott egy sor hatszöget bármilyen kacskaringós elrendezésben, és beleírta a mondanivalóját, ami megjelent a falon és a többiek suagjain.
Nem, szerinte sem lehetséges, hogy a semmiből jöjjenek létre új nyelvek, mert aki létrehozza őket, az legalább egy nyelven már tud, és ez hatást fog gyakorolni a gondolkodására. Tegyük fel, hogy nem nyelvet kíván létrehozni, hanem egy nyelvektől független gondolatrendszert – amilyen a fhangí is lehetett volna kezdetleges formájában, ha alkotóinak ilyen szándékuk lett volna. Addig nincs is probléma, amíg nyelvfüggetlen fogalmakhoz rendel hozzá jeleket – csak ezekből nagyon hamar ki fog fogyni. Hiszen az egyes nyelvek másképpen csoportosítanak még olyan fogalomköröket is, mint az állatfajok, a színek, sőt a számokat is nem ritkán másképpen értelmezik. Például egy szúni késztetést fog érezni, hogy a tíz, húsz, harminc, negyven stb. számnevekre külön jelet alkosson, míg egy hinnulnak az lesz a természetes, hogy ezeket a tíznél kisebb számokból és egy „tízszeres” jelentésű jellel fejezze ki. A szúni hilg és liran színnevek, amik a zöld és a kék színt fejezik ki, a hinnulban egyetlen szóval is kifejezhetők, a thabbuanban viszont négy szó fedi le ugyanezt a színtartományt. De más és más módon csoportosítják az egyes nyelvek a családfa rokonsági fokait is, erre a legjobb példa a sauninas, ahol egyszavas kifejezések vannak olyan rokoni viszonyokra, amiket szúniul, illetve nagyjából bármely más nyelven csak három-négy szavas viszonyrendszerekkel lehet körülírni, „az anyai nagymama húga” vagy „féltestvér féltestvére, aki nekünk nem rokonunk”.
Míg ezt leírta, a rács másik részén folytatódott Halgauri, Sotten és Émadzsi beszélgetése az ember kommunikációjában végbement változásról, amikor beszélni kezdett, még Ősi Föld Hajnalkorában. Itt Szinensi kapcsolódott be egy mellékszállal, amelyben párhuzamot vont a beszédnek az emberi fajnál való megjelenése és az egyénnél, a csecsemőnél való megjelenése között. Minőségi változást jelent, amikor elkezdi funkcionálisan használni a nyelvet, hiszen addig csak a szülei értették jelzéseit többé-kevésbé, ettől kezdve viszont másokkal is beszélhet, eleinte csak minimális közlésekre szorítkozva, de kevéske értelme még nem is igényel komplexebb fogalomtárat. Hasonlóképpen lehetett az emberi faj Hajnalkorában, amikor kétségkívül a felnőtteknek sem voltak bonyolultabb gondolataik, mint a kisgyerekeknek. Sajnálatos, hogy az emberrel rokon fajok ősidőkkel ezelőtt kihaltak, csak régi filmek, dokumentumok őrzik az emléküket: ezek az állatok valamiféle gyermekszerű, de mégsem gyermeki intelligenciával rendelkeztek, csak korlátozott fogalmaik voltak a világról. Aini eközben hozzáírta, hogy a csecsemőhöz hasonló folyamatot élhetett át az is, aki olyan világra költözött, aminek nem tudta a nyelvét, még a fordítógépek és a hipnopédia megjelenése előtt. Eleinte csak egyszerű közlésekre szorítkozhatott, és fokozatosan értett meg egyre többet és lett képes egyre összetettebb gondolatainak is hangot adni. A különbség az, hogy eközben azok az összetett gondolatok megvoltak neki, csak nem tudta kifejezni őket az idegen nyelven, a kisbabának viszont még nincsenek is meg.
Ez egyik népszerű tulajdonsága volt a dóar-thokkannak: a szerteágazó, mégis összefogható kommunikáció. Ugyanaz a beszélgetés egyszerre számtalan irányba haladhatott, a hatszögrács mentén kanyarogva. Az elektronikus változat, a sildóar-thokkan azt is tudta, hogy a spontán módon leírt szövegrészeket időnként átrendezte célszerűbben, hogy jobban elférjenek, és ha így is zsákutcába futottak a rácsban, be lehetett tenni egy ugrást, ami által a rács egy üres részére kerültek, ott folytatódott a beszélgetés.
A gépben természetesen megvolt a fhangíban ismert összes khá teljes magyarázata, így ha a lányok olyannal találkoztak, amit az ő dírfokozatukban még nem ismertek, azt egy érintésre kibontotta és megmagyarázta. Hiszen a fhangít pontosan így kell tanulni. Hamarosan itt is van az ideje a következő dírvizsgának, nem sok hiányzik hozzá a tudásukból.
De sokkal energikusabban készültek az esküvőjükre. Kettő lesz: az első itthon, Jasszaniban, hétszáznégyben, amikor Szinensi is betölti a kétszáztízet, aztán kishajóval elutaznak Saunisra és megtartják a másodikat is. Mind a kettő a hagyományos szokások szerinti, nagy esküvő lesz. A Galaxissal a Szolgálat fogja közölni a puszta tényt, hogy Nindáéknak megvolt az esküvőjük, azt is csak utólag, és részletek nélkül, a másik két lány neve is változatlanul titok marad.
Némi időt eltöltenek Saunison, azután kereskedőhajóval térnek haza, útközben megnéznek egy-két világot. A dzserangok persze ujjongani fognak, hogy láthatják Nindát – hadd ujjongjanak. Már be lett adva nekik, hogy azokban az időszakokban, amikor Ninda itthon van a Felhőben, akkor állandó jelleggel a hajóján tartózkodik és nem óhajt kiszállni. Nem is próbálják rá kapacitálni, mert a Szolgálat elmagyarázta, hogy Ninda nem egy közintézmény, ami köteles a nagyközönség rendelkezésére állni, hanem egy magánember, akinek a privát szféráját védelmezi a Testvériség – és azon belül a külön erre a célra létrehozott Ninda Szolgálat –, és ha sokat nyaggatják, egyszerűen visszavonul valamelyik hajóra, ahol soha nem férhetnek hozzá. Természetesen meghívásokat örömmel fogad, s amelyiknek tud, eleget is tesz, ha éppen úgy tartja kedve.
←pc-2 esküvő [-25] Meg az is mekkora pillanat volt, ahogy ott állt egy szál magában harminc irdatlan harckocsi előtt. És pontosan tudtuk, hogy a végkifejlet csak az lehet – ami lett. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 240.)pc‑2 pc-3 sildóar-thokkan [-19] Megtanulni bármilyen bonyolult dolgot általában könnyebb, mint a már birtokunkban levő tudást rendszerezni, akár egyszerűbb dolgokkal kapcsolatban is. Pedig a rendszerezetlen tudás oszladozni kezd. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 4.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 698. famut szílgaran, 460pc‑3 pc-4 Tiliv [-25] A lélek az a testrész, amit nem gyógyszerekkel kell gyógyítani. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 997. dzsanargan) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 698. famut szílgaran, 660pc‑4→
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |