„A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál. Ezt ne írd le, Szinensi. Nem én találtam ki: az idők mélyéről megőrzött bölcsesség. Talán még Ősi Földről való.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
446. sómir
446. sómir
43 662. muhat ófarguhan
740
Sỳŷt aìśoõdeń,
yṙẁn aîḱwndân ŷśśa ërmaḱẅleń,
ḩëwna îman dyŷp yṙẃnńỹteń,
vỹẙssâḩirwn ḱaŵn mÿẙt uṙíllŷ,
śîtun ỳnsa aîḱwndà – Lĩmelullỹý…
Ninda figyelmesen végigolvasta, el is dúdolta a szöveget, és bólogatott.
– Nem rossz. Nekem tetszik.
– Köszönjük – motyogták a gyerekek elfogódottan. Három luakeáni gyerek fordította szindorra a dalt, vele egykorúak, hét és tíz, hét és tizenhárom évesek.
– Elhozatom a sỹỳomomat és elénekeljük együtt, jó?
A sỹỳom olyasféle húros hangszer volt, mint a hauki, Ninda Saunison kapta az aiskanétől, az ottani neve siomas volt. Egy automata elhozta, Ninda pedig megpendítette a húrokat. A gyerekek kicsit bizonytalanul csatlakoztak hozzá, de az első sor után bekapcsolódott a közönség, az ËÈranẃ téren tüntető húszezer ember együtt énekelte a dalt. A szöveget a tévések kitették a nagy kivetítőkre, Ninda arca mellé.
Mint Szindorián mindent, amit Ninda tett, ezt is kielemezte száz meg száz szakértő. Már voltak Ninda-szakértők is, akik politikai, pszichológiai, történettudományi szempontok szerint vizsgálták Ninda működését és annak hatását a szindor tömegekre és a többi államban élőkre. Időnként tanulmányokat írtak az elgondolásaikról, amiket a Ninda Társaság felvett az archívumba, de Nindát természetesen ez sem érdekelte. Elénekelte a dalt és bontotta a hipervonalat: sádunnunfoglalkozásuk volt Hígivel. Eltette a suagot és lement a parkból a 3-taszu dzsorongitba.
– Képzeljétek – jött szembe Lérugi az előtérben –, már karvul is megvan Ninda dala!
– Szindorul, sien – javította ki Ninda –, az imént énekeltem el az ÀLAN tagjaival.
– Karvul! Vagyishogy karvul is. A bátyám most fordította le. Tessék.
Ninda kezébe nyomott egy suagot. A rajta levő írást egyikük sem tudta elolvasni.
– A mi családunk karv. Én is az Abroncsvilágon születtem, de karv az eredeti anyanyelvem. Mint neked a szindor, neked pedig – kapta Lérugi Ainira a tekintetét – a szunnasz.
– Igen, értjük – felelte Ninda szelíden.
– Szúni, sauninas, szindor, hinnul, karv – számolta Szinensi –, ez öt nyelv, a törzseken kívül is lehet már vagy négymilliárd ember, aki anyanyelvén hallgathatja a dalodat.
– Ez mind szép, de én sádunnunozni jöttem – felelte Ninda, aki közben gyors mozdulatokkal átöltözött és bement a terembe. Még visszapillantott a fiúra. – Rá fogsz jönni, hogy a népszerűség nem fontos. Még az sem fontos, hogy mit alkotnak a művedből.
– Akkor mi a fontos?
– Az, ami neked magadnak fontos. Ez áll az Imdzsádban: „Minden fontos. A lehulló porszem és az elolvadó hópehely, a tó mélyén lapuló kavics. Minden, ami a Galaxis. De minden valaki másnak fontos. Ha nem fontos, fontos volt egykor. Ha nem volt soha fontos, egyszer majd fontos lesz.”
S ezzel kiperdült a táncterem közepére. Megszólalt a zene, s ő már lendült is.
Hait már évtizedekkel ezelőtt kijelentette, hogy ha Ninda nem akarja, hogy örökbefogadják, hát akkor nem akarja – nem kényszeríthetik, de ő akkor is bele fog szólni, hogy a gyerek milyen testgyakorlatokat végez, mennyit és mikor, mert a kondíciójára, az egészségére vigyázni kell. Közben mondhat bölcseket is persze. Ninda nem emelt kifogást, és hamar meg is szerette a mozgást, a sádunnun egyik kedvence volt. Most is könnyedén utánozta Hígi ritmusos, energikus mozdulatait.
S közben folytatódott a hosszú-hosszú beszélgetés, amit szinte mindig folytattak, amikor ébren voltak.
– A Galaxist végigszondázni receptorok után – mondta Lí –, ez lehetetlen. Több milliárd lakott világ létezik. Ha az összes élő ivut felkerekedne és elindulna, több ezer világ jutna mindegyikre, ami nem is olyan nagy szám, csakhogy emberi hajókon kellene utazniuk, és képtelenség, hogy egy-egy hajóval végigjárassuk a Galaxis egyes kieső vidékeit. Az egyes környékek fontosabb központi világain meg sokszor megfordulnának mindannyian.
– Értem – bólintott Szinensi. – De vajon nem növelhetjük-e szignifikánsan az ivutok által felderített világok számát, még ha az összes lakott világhoz képest jelentéktelen marad is?
– Nagyon hosszú távon bizonyára igen. De ez hosszú időbe telik, talán évezredekbe, amit ti nem tudtok megvárni. Az emberi élet rövid. Mi rátok akarunk koncentrálni, nem a Galaxist járni annak a halvány reményében, hogy ráakadunk még egy-két receptorra.
– Lehet a kettőt egyszerre is csinálni – jegyezte meg Mé, aki bizonyára a gazdájánál volt valahol a hajó egy távolabbi részében, de persze a mentális érzékeléssel gond nélkül tudtak beszélni. – Egy ember receptor ritka kincs, ne szalasszuk el, ha valahol ráakadhatunk egyre.
A lányok jól tudták, hogy az ivutok leegyszerűsítik és „kiemelik” a gondolataikat, amikor úgy beszélnek mentálisan, hogy ők is értsék. A nyüzsgésben milliószámra pattogó gondolatszikrákat nekik esélyük sincs követni, ezért amikor az ivutok olyan gondolatot közvetítenek, amit nekik szánnak, akkor a nekik külön felépített vivőhullámokat használják, nem a nyüzsgés egészen eltérő szerkezetű hullámait, és magát a gondolatot is másképpen fogalmazzák meg és másképpen vetítik ki a térbe. Mintha egy teljesen idegen nyelven beszélnének, bár a különbség sokkal nagyobb, mint bármely két emberi nyelv között – végül is azok mind nagyjából ugyanazokat a hangokat használják, de az ivutok nyüzsgése és a velük használt mentális nyelv két teljesen eltérő közvetítő közeg. Aini, aki náluk régebben ismerte a nyüzsgést, úgy fogalmazta meg a különbséget, mint az emberek egymással használt, rendes nyelve és a között a nyelv között, amit a kutyákkal folytatott leegyszerűsített kommunikációban használnak. Dzselli minden tekintetben egy átlagos kutya, valamivel kevesebb mint száz szót ismer, tizenegynéhány igét, emberek és néhány tárgy nevét, irányokat, mellékneveket, időjelző szavakat – de a legfontosabb jelentéshordozó az ő számára mégis az, aminek az emberek nem sok jelentőséget tulajdonítanak: a hanglejtés és a szavakat kísérő arcjáték és gesztusok.
Táncóra után átmentek a Hargikun étterembe sehaddut enni. Most Hommuni hozta szóba a Limelullí-dalt.
– Limelullí csillaghírű hősnő. Ha róla írsz dalt, nem csoda, ha te is csillagközi hírnévre teszel szert. Mármint az is kell persze hozzá, hogy a te dalod még ráadásul jó is.
Ninda vállat vont.
– Nincs jelentősége. Majd elfelejtik… vagyis… persze ezt mondtam a szindorok Ninda-kultuszáról is, hát akkor most már inkább nem mondom. Mindegy. Ha híres leszek, hát híres leszek. Mit számít?
– Nem érdekes dolog híresnek lenni?
Ninda elmosolyodott.
– Én majdnem ötven éve híres vagyok. Mi változott ettől az életemben, ami fontos? Azóta telepedtem le Szúnahaumon, azóta találtam meg Ainit, Haitéknak megszülettek az ikrei, van kutyám, ivutom… ezek fontos dolgok. Sok minden érdekeset és hasznosat tanultam, sok szép helyen jártam, érdekes emberekkel ismerkedtem meg. Ezek tényleg érdekesek. De ennek nem sok köze van a hírnevemhez. Annak a néhány embernek van köze hozzá, akiket az ÀLAN révén ismertem meg. Ők is fontosak persze. Mindenki fontos.
←of-2 toborzás [29] Az egészben gyakorlatilag kódolva volt, hogy nem jöhet létre forradalom. Az ÀLAN működése, egész felépítése túlságosan távol állt mindenféle radikalizmustól. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 1.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 1., a zöld órájaof‑2 of-3 receptorok [-25] A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál. Ezt ne írd le, Szinensi. Nem én találtam ki: az idők mélyéről megőrzött bölcsesség. Talán még Ősi Földről való. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 446. sómir) :: Szilgut Hauri, 43 662. muhat ófarguhan, 740of‑3 of-4 fhangísilgun [-21] Ezeréves vagyok. Szindorián az én harmincezer napom majdnem harminckilencezer. Saunison huszonhétezernél kevesebb. A Galaxis számtalan világán más-más számok jönnek ki, ha a naptár szerint méred az életkorodat. De mindenütt ugyanazt kapod, ha nem számolgatsz, hanem azt nézed, mennyi volt az életedben a jó. (Ninda: Beszélgetések, 1410.) :: Szilgut Hauri, 43 662. famut szisszadzsan, 805of‑4→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |