„Új irányba tudod terelni a történelmet? Városok nőnek ki a földből, világok népesülnek be egy intésedre? Szép. Ügyes vagy. Hát családod van-e?”
Ninda: A fény lúmái, 1221.
Jasszani-Haugímú
43 657. nodzsat saurgéman
namindan-dzsúmi
820
A játék nem volt bonyolult. Lorra, Tunni, Dzselli, Í és Lí vett benne részt, voltak üldözők és voltak üldözöttek. Hogy ki melyik, az pillanatonként változhatott, bárki üldözhetett bárkit vagy akár egyszerre többeket is, és közben őt is üldözhették többen. Ha valakit elkaptak, akkor ráugrottak és birkózni kezdtek. Az nem számított, hogy előzőleg ki volt az üldöző és ki az üldözött. A lényeg az volt, hogy rohangáljanak és nagyokat nevessenek.
A nagyobbak a ház séninjén üldögéltek az asztal körül, beszélgettek, falatoztak, íhafit kortyolgattak. Vendégek is voltak, eljött Lingdzsaéti és Angrolími, meg Hait egyetemi ánhangija, Hilliga. Szinensi persze nem számított vendégnek.
– Nyolcszázhúsz – mondta Hait –, ideje lecsutakolnom és ágyba tennem őket. Dzselli!
– Mármint Dzsellit? – érdeklődött mosolyogva Lingdzsaéti, miközben vagy hetven ríginre tőlük Dzselli megtorpant futtában és rájuk nézett.
– Gyere már! – kiáltotta oda Hait, Dzselli pedig megpördült és vágtában rohant oda hozzájuk, egy pillanat múlva ott is volt és Hait nyakába ugrott. Szinensi gyorsan elkapta a farkát, mielőtt a lendületes csóválással lesodor mindent az asztalról.
– Jól van, jól van, jól van – csitította Hait. – Elég már. Elég, elég!
Dzselliben hirtelen tudatosult, mit mondanak neki, és fegyelmezetten leült gazdája elé, mereven figyelte, csak a farka pörgött.
– Jó kutya vagy. Nem, Lingdzsaéti, nem őt teszem ágyba, de ha bármelyik állatot hívom, a gyerekek is jönnek.
S jöttek is már, a kirikölyökkel és az ivuttal együtt, akik lépést tartottak velük.
– Nagyszerűen eljátszanak együtt. Örülök, hogy Ninda ennyi állatot tart a háznál. Csak hát most magával viszi őket, de később talán mi is veszünk kutyát.
– Nem, Dzsellit itthagyom veletek – szólalt meg Ninda.
– De hát te vetted.
– Mit számít az? Mindnyájunkat egyformán szeret, és megőrül az ikrekért, azok meg őérte. És persze imádni fogja a kiskutyát. Vegyétek csak meg. Amúgy pedig nem maradunk el soká, legfeljebb egy dzsúmi és visszaérünk.
– Hová is mentek? – kérdezte Hilliga.
– Egy kis világra a Szialfógi-ködön túl, nálunk Szunnasznak hívják.
– És mi van ott?
– Emberek – felelte Ninda.
– Ne hidd, hogy meg fogod tudni, miért utazik el – sóhajtott Hait. – Nem ad válaszokat, és nem lehet befolyásolni. Azt hiszem, akkor sem hallgatna ránk, ha hagyta volna, hogy örökbefogadjuk.
Ninda bólintott.
– Tényleg nem. Legalábbis bizonyos dolgokban semmiképp.
– És mi tartozik az ilyen „bizonyos dolgok” közé? – tudakolta Hilliga.
Ninda elgondolkodva nézett a nőre, aki éppoly karcsú és hajlékony volt, mint Hait, aki nagyon gyorsan visszaszerezte eredeti kondícióját a szülés után.
– Hogyan döntöd el, Hilliga, hogy milyen művet állíts színpadra, és abban milyen szerepet vállalj?
– Hát azt valahogy tudja az ember. Kialakul.
– Látod, erről van szó. Nekem is valahogy kialakul, hogy mit kell tennem. Tudja azt az ember. Vagy legalább érzi. És akkor abba már más nem szólhat bele. Talán azzal kezdődött, amikor úgy döntöttem, hogy letelepszem itt, Jasszaniban, mert a barátaimnak arra volt szükségük, hogy állandóság legyen az életükben, de mellettem is akartak lenni. És eltöltöttünk itt harminchat évet, ami alatt nem mozdultam ki innen néhány napnál hosszabb időre, azt is csak néhányszor, amikor Auríhaumra utaztam. Mert Hait az ikreket várta, aztán megszülettek, aztán még kicsik voltak az utazgatáshoz, illetve persze még most is azok. Egy hajón ugyanúgy remekül ellennének, mint a hajólakó gyerekek, de ezt az utat nem egy hajón fogjuk megtenni, és Haitnak itt vagytok ti, a társulat, a színház. Ezért mondtam azt, hogy ne jöjjenek velünk, és miattuk igyekszem majd minél előbb visszatérni. De el kell mennem Szunnaszra. Ezt is valahogy tudja az ember.
Mostanra értek oda az ikrek, mert valamit tanulmányoztak a fűben, amit csak ők láttak, de aztán rohantak Nindához, mint mindig. Két tőrőlmetszett szindor kisgyerek, szőkék, kék szeműek, halványrózsaszín bőrűek, és persze tudtak is szindorul, kétnyelvűnek nevelték őket, nemcsak a szüleik és Ninda beszélt hozzájuk rengeteget szindorul, hanem Szinensi is, elvállalt a kedvükért egy hipnokezelést. Huszonhét évesek voltak, már ügyesen szaladgáltak, és imádtak fölmászni mindenre.
– Örülök, hogy itt nevelkednek – mondta Ámmaít Angrolímire pillantva, míg Ninda a kicsiket ölelgette. – Otthon… azaz Szindorián nem lenne ilyen felhőtlen a gyerekkoruk.
– Gondolom, utálnak téged.
– Persze. Haitot is, Nindát pedig végképp, mármint a kormányzat, közben a nép meg imád minket, Nindára úgy néznek, mint a Galaxis szellemére. De nem is úgy értem, hogy azért, mert a mi gyerekeink. Szindorián ma egyetlen gyereknek sincsen felhőtlen gyerekkora. Nagyon rossz a helyzet.
– Elmentek oda is? – nézett Nindára Angrolími.
– Hogy mennénk, zárlat alatt vannak. Jól van, drágáim, nemsokára bemegyek elköszönni. Menjetek fürdeni. Sỳp ũint ḱeŵt, ìn kÿdẁ.
– Sẙlòin – nevetett Tunni –, eìm dôwṙ ûm.
– ỸÝn sỳp lày ûm – vágta rá Lorra, és beviharzottak a házba.
– No, attól odamenni éppen nem lehetetlen – felelte Angrolími. – Főleg neked. És talán érdemes is lenne.
– Miért?
Az idős mester elgondolkodva forgatott a kezében egy sámu süteményt.
– Én figyeltem a híradásokat. Nem azokat, amik Szindoriáról szólnak, hanem amik rólad. Megnéztem a tévébeszédeidet – azt hiszem, ennyivel mindenképpen tartozom a barátságunknak. Ha megjelennél ott a saját személyedben, azzal tennéd teljessé az eddigi munkádat.
– Az munka volt? Én csak elmondtam, amit gondolok.
Angrolími nem felelt, amíg el nem fogyasztotta a süteményt.
– És folyamatosan hatást gyakoroltál az ottaniak életére. Hány gyerek mondhatja el magáról, akár szindor, akár szúni vagy valamely egyéb világ lakója, hogy az egész ország odafigyel arra, amit mond?
– Felnőtt sem mondhatja ezt el magáról – szúrta közbe Ámmaít.
– Nem, persze – mondta Ninda. – Az nem úgy megy, hogy valaki megjelenik a tévében, és onnantól őrá figyel az ország. Szindorián biztosan nem. Hogy énrám miért figyelnek… – Vállat vont. – Nem tudom. Ha nincs jobb dolguk, mint engem hallgatni…
– Te vagy az, aki elmondja nekik, amit tudniuk kell – felelte Lingdzsaéti.
– Dehogyis. Tudják nagyon jól maguktól is.
– Igazad van, akkor te vagy az, aki kimondja, amit más nem mer kimondani. Negyven-ötven éve hallottak téged először, és azóta úgy néznek rád, mint egy szellemre.
– Odamehetek éppen. – Ninda most a másik vállán rándított egyet. – Mi változik azzal?
– Talán semmi. Talán minden. Nem tudhatod, amíg ki nem próbáltad.
– Ez Nathukkani lúmája – nevetett Ninda.
– Igen. Szerintem érdemes lenne eltöprengened az ötleten. Gondolom, a tévébeszédeket újrakezded.
– Persze. Ünnep előtt tíz nappal tartottam egyet, ugyanazt mondtam, mint mindig, de imádták ezt is. Valamelyik nap majd tartok egyet megint. Ettől Kíreán még ugyanúgy a vérüket fogja szívni.
– Nem egészen úgy van – szólalt meg Hilliga –, hogy ha odamész, talán változik valami, talán nem.
– Miért, hogy van?
– Szindoria zárlat alatt van, tehát szúni állampolgároknak tilos odamenni. Vagyis ha mégis oda akarsz menni, annak csak egyetlen módja van. És az megváltoztathat mindent.
←oat [-1018] NAMINDAN-DZSÚMINAMINDAN-DZSÚMI oa-1 készülődés [6] Új irányba tudod terelni a történelmet? Városok nőnek ki a földből, világok népesülnek be egy intésedre? Szép. Ügyes vagy. Hát családod van-e? (Ninda: A fény lúmái, 1221.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 657. nodzsat saurgéman, namindan-dzsúmi, 820oa‑1 oa-2 tanácskozás [69] Nincs más út, csak amerre sorsunk, a történelem visz minket. Az a kérdés, mit teszünk útközben. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 509. dzsorehan) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śùndë 27., a zöld órájaoa‑2→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |