„Követheted a szabályt bármily pontosan – előbb-utóbb alulmaradsz azzal szemben, akinek egyszerűen csak igaza van.”
Ílgaszaumi, Numird mondásaiból,
72. sómir, 23. singir
72. sómir, 23. singir
Szindoria-rendszer
43 610. dzsirat szammunan
751
A felszállást követő napon, amikor kijött az iskolából, kipróbálta a térképet, amit Sertan mutatott a suagján. Rengeteg beállítása volt, mindenféle nézetet tudott, sokat közülük nem is értett, hogy mire való. Először megkereste a gantirt, ahol lakott. Megnézhette az egyes lakásokat, de a belsejüket nem, az üres volt, viszont ki volt írva, hogy ki lakik bennük. Az ő neve is ott állt a szúnik egyszerű, geometrikus betűivel.
Aztán körülnézett mindenfelé, találomra. Ezentúl így megy majd felfedezőútra, térképpel. De az első út nagyon rövid lett. A 4-tabe janníhaum – ami az iskolával szemben volt, s e pillanatban néhány lépésre tőle – a térképen piros táblával volt megjelölve. Megérintette a táblát, ami ettől megnőtt, az egész képernyőt elfoglalta, és rengeteg szöveg volt rajta, tele olyan szavakkal, amiket nem ismert.
– Lýŷ – gondolta.
– Tessék, barátom.
– Mi az a janníhaum?
– Menj be. Tetszeni fog.
Nindának eszébe sem jutott, hogy ne úgy tegyen, ahogy a barátja mondta. Eltette a suagot, fölkelt és besétált a janníhaumba.
Kis előtérbe jutott, ahonnan három ajtó nyílt; találomra benyitott a középsőn. Emberek beszélgetésének zaja fogadta, meg mindenféle zörgés, jövés-menés. Nagy terembe lépett, ahol emberek ültek hosszú padokon. Kicsit beljebb lépve már látta, hogy a teremben asztalok vannak, négyszögletesek és kör alakúak, amik körül emberek ülnek padokon. Étterem? Sokan ettek-ittak közülük, a levegőben röpködő apró gépek tányérokat és poharakat szállítottak, de ez mégsem étterem. Inkább beszélgettek, mint ettek.
Végigsétált az asztalok között, s felfigyelt valamire. Mindegyik asztal fölött a falon egy hatalmas kép függött. Tájképek. Különös idegen világok tájképei. Az egyik sivatag volt, mint Szindoriának az a vidéke, ahol ő született, de ez a sivatag nem vörös volt, hanem sárga, és az égen egy hatalmas, kékeszöld színben játszó világ volt. A következő képen egy erdőt látott, olyasfélét, mint itt a hajón a park, de sokkal több fa volt és sokkal sűrűbben – és mindent, a talajt a fák alatt és a fák ágait is befedte valamilyen különös, fehér anyag, vastag rétegben. A harmadik képen egy világot látott az űrből, egy nap fényében fürdött és barna, sárga, vörös, kék, zöld, fehér színek váltakoztak rajta. Ez egy élő, lakott világ.
A negyedik kép olyan különös volt, hogy meg kellett állnia. Fekete háttéren volt, amit ábrázolt, tehát lehetett az űrben is. Csillagok is voltak. De ő maga nem csillag volt és nem is világ. Valami űrbéli szörny? Formátlan test volt, barna, sárga, vörös megszámlálhatatlan árnyalatából álló, követhetetlenül bonyolult fonalak és formák értelmetlen összevisszasága – és mindennek belsejében, az ezerszínű fonalaktól mindenfelől átfonva, a kék és a zöld árnyalataiban ragyogó… valami. Az egész kép úgy nézett ki, mintha egy őrült festette volna, de volt benne valami megnyugtató.
– Tetszik? – szólította meg az egyik ott ülő férfi. – Sászingaur-hémuat. Így hívják.
– Mi ez?
– Ez egy csillagköd. Látod a képen a csillagokat? – Ninda bólintott, a képen mindenfelé fénylő pontok világítottak. – Akkor fogalmat alkothatsz a méreteiről. A ködök között nem számít nagynak, de azért elérne innen a Séfi-rendszerek vidékéig. Még nem láttál ilyet?
– Nem – Ninda legyőzte a kísértést, hogy valamilyen tiszteletadó megszólítást használjon –, még soha. Én itt születtem.
– Mármint hol itt? – kérdezte egy másik férfi.
– Szindorián. Csak néhány napja kerültem a hajóra.
– Nocsak, egy lieha. Ilyet is ritkán látni. Gyere, ülj le közénk és mesélj, hogy történt, hogy idejöttél.
Ninda megköszönte, helyet foglalt meghívója, egy nagydarab, ritkás hajú, idősebb férfi mellett, és elmesélte a történetet, amit már az iskolában is.
– Döbbenetes – mondta az egyik nő. – Mindig tudtam, hogy Szindoria nem éppen a sínangóri, de ez azért mégis túlzás.
– Szülőket kellene keresni neki – mondta egy másik, idősebb nő. Neki látszott a kitűzője: Szulme.
– Gondolom, a núdzsahan már hozzálátott – mondta a Ninda mellett ülő férfi.
– Mit mondtál, melyik nap jöttél? – kérdezte Szulme.
– Karisszinan – felelte Ninda.
– Ma van szammunan, hát akkor épp elég idejük volt rá. Felhívom őket. Ez itt a janníhaum.
Nindának sejtelme sem volt, kiket akar Szulme felhívni, és miért fontos, hogy hol vannak, de a nő nem adott magyarázatot és nem kért jóváhagyást. Elővette a suagját, valamit babrált rajta, s a fejük fölött a csillagköd hatalmas képe helyén megjelent egy szobabelső. Ninda addig nem is tudta, hogy az ott képernyő, nem papírkép. A szoba túlsó végéből egy fiatalember nézett rájuk, aztán csinált valamit, amitől váltott a kép, és már közelről látták.
Ninda kevés embert látott telefonálni Szindorián, ő maga pedig ott soha nem csinálta, de még nem tudta megszokni, hogy a szúnik soha nem köszönnek.
– Találkoztunk ezzel a lieha kislánnyal – mutatott Szulme Nindára –, aki senutkor érkezett Szindoriáról, és azóta nincs hír arról, hogy egyszer örökbefogadná valaki. Mi a helyzet?
– Igen, tudok róla – pislogott le rájuk a fiatalember, a kitűzőjén az állt, hogy Tilgut. – Van egy-két problémánk. Az első keresés nem járt sikerrel, és éppen készültünk a teljes kutatásra, amikor értesítettek, hogy a szindor hatóságok vissza akarják őt kapni. Pont erről vitáztunk nemrég.
– És megosztanád az érintettel is? Ez itt a janníhaum.
Nindának elszorult a szíve. A szindor hatóságok, az nyilván az ervé. Ez a fiú fogja tőlük megvédeni?…
– Igen, szóval két álláspont merült föl. Az egyik a merev elutasítás, miszerint a gyermeket felvettük a Testvériségbe, és mint állampolgárt nem adhatjuk ki. A másik szerint viszont a felvétel tévedésen alapult, és ebből következően… visszavonható.
– És döntöttetek?
– Nem… még nem.
Ekkor megszólalt a Ninda mellett ülő férfi.
– Szúnahaum-silgisszónaringi.
A fiú összerezzent. Ninda nyugtalanul pillantott egyikükről a másikukra.
– Tilgut – nézett Nindára Szulme –, elmagyaráznád a gyermeknek, mi az, hogy Szúnahaum-silgisszónaringi?
– Hogyne. Ez azt jelenti, hogy megkérdezzük az embereket. Mindenkit… nemcsak itt a hajón, hanem az egész Szúnahaum Testvériségben, a Galaxis minden táján… mindenkit. Persze időbe telik… Én vagyok a núdzsahan felelős gatiranja, ezért köteles vagyok ezt elrendelni, ha… ha öt felnőtt állampolgár ezt kívánja.
Négyen ültek az asztalnál, és Ninda.
– Szúnahaum-silgisszónaringi – mondta Szulme.
– Szúnahaum-silgisszónaringi – mondta a fiatalabbik nő.
– Szúnahaum-silgisszónaringi – zárta a sort a másik férfi.
– Köszönöm… akkor meg is vagyunk – bólintott Tilgut, aki a beszélgetés alatt gyors ujjmozdulatokat tett egy képernyőn, ami előtte feküdt az asztalon. – A kapcsolati hajónk a Hongo Mai, rögtön értesítem őket.
S kikapcsolt. A helyén ismét kirajzolódott a csillagköd.
– Egyet se félj – mondta Szulme. – Szúnahaum gondoskodik mindenkiről.
– Faran írang nuahut – dörmögte a Ninda mellett ülő férfi.
– De… de nem volt meg az öt!
– Hogyne lett volna – bólintott Szulme barátságosan. – Tilgut maga volt az ötödik. És ez itt a janníhaum.
Már harmadszor mondta.
– Mi… mi az a janníhaum?
– Hát… erre nehéz egyetlen szóban felelni. Sorgit, te bizonyára el tudod mesélni azt a történetet.
A Ninda mellett ülő férfi volt Sorgit. Bólintott.
– Hát hogyne. Az Ílgaszaumi Második súrangirjában van, a Síhaszun-sziemta nyolcadik kötetében. Síhaszun volt az a krónikás, aki leírta a Testvériség korai történetének egynémely részletét.
←nb-2 ÎÌdaṙa [96] Ha a Periférián kilépsz az űrbe, csak végtelen feketeséget látsz, elszórt csillagokkal. Csak a Belső Vidékeken és néhány további helyen tárul eléd a szépsége. Ebben a Galaxis éppen olyan, mint az elménk. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 3. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 57. ïniì 22.nb‑2 nb-3 janníhaum [49] Követheted a szabályt bármily pontosan – előbb-utóbb alulmaradsz azzal szemben, akinek egyszerűen csak igaza van. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 72. sómir, 23. singir) :: Aulang Laip, Szindoria-rendszer, 43 610. dzsirat szammunan, 751nb‑3 nb-4 Síhaszun [-21] Azt kérdezitek tőlem, mi lett volna belőlem, ha nem ide kerülök, a Testvériségbe? Mi lett volna a Sóraszinnut hegyormából, ha egy tenger mélyére veti a vakvéletlen? Ki nézte a Sínisuált, míg az Abroncsvilág ismeretlen, lakatlan volt? Ne engem kérdezzetek, hanem Szúnahaumot. (Ninda: Életem egy falevélen, 52. sómir)nb‑4→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |