„Sokan olyan komolyan veszik a játékot, mintha az életük függne tőle. Mások játéknak veszik, amitől igazából függ az életük. Melyik a nagyobb hiba?”
Ninda: A fény lúmái, 796.
43 615. famut sziangdzsan
400
– Aulang Laip 3634. dzsúmi fengrábajnokságát megnyitom – jelentette be Szimmuhi a szindir-fatti gyepén álló dobogóról az egybegyűlteknek. – Harmincöt csapat méri össze erejét. A szellemek vezessék a kezüket!
A közönség éljenzett, Ninda pedig magában megállapította, hogy ez nem volt valami ünnepélyes.
– Kezdjük meg a sorsolást – mondta a férfi. – Először a fengralluk sorrendjét.
Egy kisfiú, Dzsemmiri fölszaladt a dobogóra és kihúzott hét közül hat golyót. A sorrend: Tá, A, U, E, I, Pá, O.
Nahát, az ő fengrallujukkal kezdik, gondolta Ninda.
– Köszönöm, akkor kezdjük is a Tával. Kérem a daurtákat, fáradjanak ide. – A csapatok vezérei bementek a körbe; dolguk most nem volt, csak fogadták a tapsot és hajlongtak. – Első ríri. Sómittir–Elszilin.
Dzsemmiri kihúzott egy golyót a másik gömbből.
– Sutergint – olvasta.
Nindának egy arcizma sem rezdült, pedig azon a pályán még egyáltalán nem játszott.
– Hilgerip–Asszigíri.
– Inkaszu – sorsolta ki a fiú a másik páros pályáját is.
A második ríriben a Dirkori ellen játszanak a Norkomi pályán, a harmadikban az Asszigíri ellen a Kerrun pályán, a negyedikben a Hilgerip ellen a Sutergint pályán, és az ötödik ríriben, utoljára ők pihennek, miután mindenki más már kimaradt egyszer. Minden ríri két meccsből áll, amiket egyidejűleg játszik két-két csapat, és az ötödik pihen. Naponta két-három rírit is lejátszanak, általában négy-öt derkin át.
A többi fengrallu beosztását is kisorsolták. Minden nap másik fengrallu játszik, így a közönségnek mindig csak két helyszín közül kell választania.
Amikor a sorsolás véget ért, el is indultak. Ők meg az Elszilin egyenesen lementek a Sutergint pályára, a 3-sidzsi szektorba. Rengeteg néző jött velük, tele volt a nagy lift, és a következővel is jöttek.
– Ninda játszott már a Suterginten? – hallatszott Ikkanuri hangja valahol a tömegben. – Pályabejárást kell tartanunk…
Ez is milyen jellemző, gondolta Ninda. Az ellenfél vezetőjének gondja van arra, hogy ő ne kerüljön hátrányos helyzetbe, amiért nincs helyismerete. És még csodálkoznak, hogy nem izgul.
A pályára érve Ikkanuri jelentette be, hogy Jongraki és Ninda még nem játszott itt, pályabejárásra van szükség. Jongraki egy pár évtizeddel idősebb fiú volt, aki szintén nem régóta fengrázott, de persze sokkal többet tudott a játékról, mint Ninda, és ennek tudatában is volt, így hát egyszerűen karon fogta és besétált vele a pálya közepére.
– Figyeld meg a sombirok helyét, halligí – magyarázta. – Körbemegyünk az egész pályán. Az egymáshoz viszonyított helyzetük a fontos. A jelzéseiket nem kell megjegyezni, azt a fentir-kalingiről is látod, de egészen térben nem tudod már őket megnézni, ha elkezdődött a játék. Már nem hagyhatod el a kalingit.
– Tudom, szill – dünnyögte Ninda.
Körbesétáltak a pályán, megnézték a sombirokat, bár Ninda nem igyekezett megjegyezni, hol vannak. Inkább a közönséget figyelte. Még mindig érkeztek, leültek a fűbe meg kis székekre, és várták a játékot.
– Hát akkor nézzük a színeket – mondta Ikkanuri, amikor visszatértek hozzájuk, és megérintette a dimmi képernyőjét. – Tehát jaul mínusz egy, neng plusz kettő, hún plusz egy, enti mínusz kettő, lien plusz három. Kérjük a sómangit.
A gép hangosan bemondta, női hangon.
– 4813!
– Szép játék lesz – bólintott Séssinauri. – Lássuk, ki kezd.
A gép a Sómittirt sorsolta ki. Az első dobás hagyományosan a daurtáé.
– Kezdjük egy senszivel – mondta Séssinauri, és a fentirszongéhoz lépett. – Kinéztem magamnak egy lien-tekit.
Ninda végigpillantott a pályán. Zöld sombirt keresett olyan csíkkal, ami ferde sávokból áll. Volt egypár.
Séssinauri megérintette a szongégombot, a nyílásból kicsusszant egy fengiri, és rövid, hangos „bimm” szólalt meg. Indul az idő.
Séssinauri fellépett a fentirre, közben a senszit méregette a kezével, de nem nézett rá, a sombirokat figyelte a távolban. Pedig szép fengirit kapott, sötétkéket, világosabb kék és lila, márványszerű erezéssel.
Bimm! Első tized. A daurta nyugodtan készülődött, próbálgatta a fengiri fogását, célzott. Még háromszor egymás után magas, zengő „bimm” hangok jelezték a tizedmatikat. Aztán egy mély „bamm”. Ötödik tized.
– Piros – mondta Séssinauri, és beállt dobóállásba.
Bimm! Hatodik tized. Bimm! Hetedik tized.
Séssinauri megvakarta az orrát és most már végre igazán célzott.
Bomm! A nyolcadik tizedet egészen mély hang jelezte.
A daurta meglendítette a karját egyszer, kétszer, és harmadikra, amikor a kilencedik tized „bomm” hangja megszólalt, elhajította a fengirit. A korong átsuhant a park fölött, hosszú röppályát írt le, és szépen leereszkedett egy zöld sombirra. A találat nem volt tökéletes, a lyuk pereme ütődött a rúd végének, ami azt is okozhatta volna, hogy a fengiri levágódik a fűbe – ezt hekkunak hívják –, de most nem ez történt, a korong vadul ide-oda verődve rácsúszott a rúdra. Lien-teki-setti-rúm, a pirossal festett sáv a teki ferdén csíkozott mintáját viselte.
A közönség tapsolt. Séssinauri lelépett a dobogóról és hüvelykujját magasra tartva köszönte meg.
– Ügyes voltál, daurta – bólintott Ikkanuri. – Lássuk, hányan is vannak a kalingin az ügyes daurták.
Ő is senszit választott, de nem mondta meg, milyen csíkra akar dobni. A sárga különböző árnyalatait foltokban viselő korongot kapott. Kevesebbet méregetett, a negyedik tizednél bejelentette, hogy kék, és a hatodiknál dobott. Lien-szutti-olki-rúm. Hatvan–negyvennyolcra vezet a Sómittir.
Második dobónak Sittut küldte a daurta, de a dobás nem sikerült, a korong valamivel a vége alatt találta el a rudat és leesett a fűbe. Hekku.
– Annyi baj legyen – vigasztalta Ikkanuri –, hosszú még a verseny. Szommi!
Kargat volt a szommijuk, egy köpcös fiú.
– Itt vagyok. Hová dobjak?
– Ahová akarsz, szommi – felelte Ahundómi csípősen. – Lehetőleg egy sombirra. Csak ne az előző kettőre, mert akkor érvénytelen, ugye tudod?
– Valami rémlik a szabályokról – dünnyögte Kargat. – Nem is tudom, honnan. Talán attól lehet, hogy már fengráztam, amikor te járni tanultál.
Nevettek. Ebből egy szó sem volt igaz, Ahundómi idősebb volt nála, igaz, hogy csak tíz évvel. De folyton ugratták egymást. Kargat szép, ötven pontos találatot ért el egy neng-hakka-rúm-olkival. Hatvan–kilencvennyolc.
Eléggé kiegyenlített volt a verseny, egyszer sem alkalmazhatták az ezres szabályt: amikor az egyik csapat átlép egy ezerrel osztható számot, akkor a másiknak, amelyik még nem lépte át, jár két plusz dobás, ha a pontkülönbség több kétszáz pontnál. De nem volt több. 1022–895 a Sómittir javára, aztán 1975–2024 az Elszilinnek, 2990–3058 megint az Elszilinnek, és utoljára 4010–3855 a Sómittirnek.
Ninda nyolcvan százalékos találati aránnyal játszott. Egyszer hombit dobott, a kiválasztott rúdról úgy pattant le a korong, hogy megugrott és elkapott egy másikat – ő negyvenpontos dobást akart, de ez csak húsz volt. Járhatott volna rosszabbul is, egy entire is mehetett volna a korongja, és jókora mínuszt is csinálhatott volna.
– Halligí – mondta megint Séssinauri, amikor 4770 ponton álltak, illetve itt már a sómangitól való eltérést számolják, vagyis 43.
– Torgi-anken – felelte Ikkanuri.
Ninda szemrebbenés nélkül átvette Rokangitól a fehérrel pöttyözött fekete jaupit, és biztos kézzel dobott egy lien-tekit. A dimmin megjelent, hogy –5. Öt pontot egy kezdő is vissza tud vinni. Az Elszilin 37-en állt, ennyit nem lehet csinálni egyetlen dobással, és a következő dobásban akárki megcsinálja a –5-öt. Megnyerik.
És meg is nyerték. Enneszu negyven pontot dobott, aztán Séssinauri jaul-hommikot, mínusz ötöt.
– Sómangi – mondta be a dimmi, ők pedig egymás nyakába ugrottak. Mind a tizenhatan, az Elszilin is.
←ng-19 tüntetők [24] Zenetörténészek szerint az úld billentyűzetének felépítése, a hét egészhang és öt félhang rendszere még Ősi Földről származik. Sok ezerféle hangszer született ennek alapján. A szakértők az úldot tartják a legbonyolultabbnak és a legkifejezőbbnek, a fokozatmentes billentési szög és sebesség miatt. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, Sz16 rind, 936. sómir, 528. singir)ng‑19 ng-20 bajnokság 1 [80] Sokan olyan komolyan veszik a játékot, mintha az életük függne tőle. Mások játéknak veszik, amitől igazából függ az életük. Melyik a nagyobb hiba? (Ninda: A fény lúmái, 796.) :: Aulang Laip, 43 615. famut sziangdzsan, 400ng‑20 ng-21 menedékjog 1 [-7] Sokan vannak köztetek, akik azt hiszik, hogy én más vagyok. Pedig ti vagytok mások. (Ninda: Életem egy falevélen, 72. sómir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 410ng‑21→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |